Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-10 / 288. szám
6 B Itt-Hon 1996. December 10., Kedd A gyerekek legnagyobb örömére Borsodban Is járt lapunk, az Észak-Magyarors/ág Mikulása. Tiszaújvárosban, Mezőkövesden, Edeiényben és Kazincbarcikán rótta az utcákat. A csöppségek énekeltek és verseket mondtak a nagyszakáliú télapónak, ezért jutalmul szaloncukrot, mogyorót és rágót, míg a szülők az Észak- Magyarország aznapi számát kapták , ajándékba. Volt olyan csöppség, aki lelkesen, ám akadt olyan is, aki félve közeledett a Mikuláshoz, de az apró ajándékokat mindannyian örömmel fogadtak. Felvételeink Kazincbarcl- ! kán készültek. 1996. December 10., Kedd Itt-Hon B 3 Kicsiny falu Dubicsány, de annál nagyobb a megtartó ereje imwmmmmmmm házunkra - benne orvosi rendelő is van könyvtárunk szép és gazdag anyaggal várja az olvasókat. A legutóbbi választáskor ígértük, hogy ez a négy év az ifjúságé lesz. Ennek jegyében tervezzük a fiatalok klub- helyiségének megnyitását. Nagyon örülnénk annak, ha akadna vállalkozó szellemű pedagógus, aki különböző tanfolyamokat szervezne, például fotózásra, gépírásra, vagy a varrás alapelemeire megtanítaná a fiatalokat. A különböző rendezvények - ünnepeink, idősek napja - megszervezéséhez, megtartásához segítséget leginkább a református egyháztól kapunk, személy szerint Szabón Ferenc gondnoktól. Több támogatásra volna szükségünk. Ezért is kínáljuk a község üres ingatlanjait, a telkekét minden olyan vállalkozás számára, amelyik munkahelyet teremtene. rac&xsasm a mezőgazdaság szeretetét □ A változatossághoz hozzátartozik, hogy közben volt falugazda és falujegyző, de ez rövid ideig tartott. • Édesapám ’90-ben esett ki a munkából, én azóta folytatom a gazdálkodást. Ez jelenleg 20-25 hektár földet jelent, ehhez kapcsolódik családi szinten körülbelül egy 60-70 hektáros legelő. □ Tehát állatokat is tart? • Hat tehenet tartunk, és mindig van 8-10 növendék is. Ezeket hizlalásra szánjuk. Ezen kívül egy juhásszal közösen tartunk juhokat. Ő kezeli, mi a legelőt biztosítjuk. Ez amolyan laza szövetkezés. A növényágazatban nem az árutermelés a cél, kistermelők vagyunk, a megtermelt takarmányt az állatállomány hasznosítja. □ Mindezek mellett alpolgármesterként tevékenykedik a községben. • Beválasztottak a képviselő-testületbe 1994- ben, társaim bizalmából lettem alpolgármester. Ez helyettesítést jelent a polgármester távollétében. □ Diplomás szakember lévén adódik a kérdés: tudja-e kamatoztatni szellemi kapacitását egy családi vállalkozás keretében? • Nyilvánvaló, hogy nincs teljesen kihasználva, de az sem mindegy, hogy milyen szaktudással gazdálkodik az ember akár csak kis léptékben is. Sokat segítenek a vetőmagbeszerzésben, az állatok értékesítésében a korábbi kapcsolatok. Meg aztán segítjük egymást a sógorommal. Ő két felnőtt fiával Borsodnádasdon gazdálkodik. Segítjük egymást gépekkel, munkával, ki mivel tud beszállni. Természetes a kölcsönös segítség egy családon belül. Diplomás agrárszakemberből lett kistermelő-vállalkozó a járdánházi Bárdos Béla Az alpolgármester nem szégyellj a munkát... Fotók: Vajda János „Heti Jegyzet Hattyúdat Brackó István A Voronyezsből keltezett friss hír szerint a helyi bíróság egyéves felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtotta Vaszilij Komarovot, mert lelőtt egy hattyút. Fegyverét elkobozták, s a példátlanul szigorú ítéletet még hatvanezer rubellel is megfejelték... Az ügy kapcsán egy idei, lapunkban is szóvá tett esemény jutott eszembe. A színhely a Sajó volt, az áldozat egy hattyúpár, a tettes ismeretlen. Nem akarok lelkizni, de ami márciusban történt Szirmabesenyő környékén, az nagyon felháborított. Hattyúk jönnek „nyaralni" az egyre tisztuló borsodi folyóba a messzi északról a magyar tél be. Éhesek voltak és gyanútlanok. A környékbeli falvak lakói etették, pátyolgatták őket. Kenyeret, Hokedlit, zöldborsót kínáltak nekik. A gyorsan szövődő barátság okán végül már kézből is elfogadták a hagyományosan vendégszerető nép karitatív ajándékát. Aztán elhíresült, hogy a két hattyút karnyújtásnyi közelségből légpuskával fejbe lőtték, haza vitték, megpucolták és megették. A kecses,.de rút hangú madár életében csak egyszer énekel... Azt egy flórát és faunát védő kimutatásból tudom, hogy mennyi az eszmei értéke a ritka növénynek, a békának, a lápi csíknak. De hogy mit kóstál egy hattyú?! Nálunk már nem számít őshonosnak, ritka vendég, a városi gyerek csak a képeskönyvben, a vadasparkban, vagy az állatkertben találkozhat vele. A Balatonon is úszkál néhány szelídített egyed... Úgy tűnik, hogy nemcsak a voronyezsi, hanem a borsodi vizek is veszélyesek a kecses, két méter fesztávolsággal bíró szárnyú madár számára. Tehetősebb eleink számára - s erről vallanak a régi szakács- könyvek - még ínyencségnek számított a puccos asztalon a párolt, fűszeres lében tálalt hattyú... Ma már más időket élünk, már ami a gasztronómiai szokásokat illeti. De megmaradt valami pusztító, önpusztító kényszer, amely föléli egyre fogyatkozó földi javainkat. Ki érti ezt?! A voronyezsi vizek állapotát nem ismerem, de negyedszázadon át követhettem a Sajó sorsának folyását. A borsodi iparvidéket felfűző folyó kiérdemelte a „legszennyezettebb" jelzőt. Minden ipari, kommunális mocskot elvitt, s rontotta a szőke Tiszát. Meghalt. Aztán föltámadni látszott halottaiból. Tisztulni kezdett, részint az ökológiai szigor növekedése miatt, részint az ipari termelés és a mezőgazdasági kern izál ás csökkenése okán. Már halat dajkál és hattyút landoltat vize. A Sajó előnevet viselő számos településnek már nem kell szégyenkeznie. Csak azok a lövések ne dördültek volna el. Se ott, se itt. S akkor nem íródott volna meg ez a hattyúdal. . Borsodban járt az Észak Mikulása A koratéli napsugár hintá- lg ra csábítja a kicsiket r |'■ "" k-v-v- '.cTBl A református egyház is szervezője a közéletnek
