Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-10 / 288. szám

6 ÉSZAK-Magyarország A Nobel-díj 1996. évi kitüntetettjei Stockholm (MTI) - „...A tőke, amelyet ha­gyatékom gondnokai biztos értékpapírok­ba fektetnek, alapot képez, s ennek kama­tát évente díjak formájában kell kiosztani azok között, akik az előző év folyamán az emberiségnek a legnagyobb szolgálatot tet­ték...” - rendelkezett 1895. november 27-én kelt végrendeletében Alfred Nobel. Az 1896. december 10-én - idén éppen száz éve - meghalt svéd feltaláló és multimilliomos nevét viselő Nobel-díjat halálának évfordu­lóján, ma adják át Stockholmban, illetve a Nobel-békedíjat Oslóban. Az angol Sir Harry Kroto (jobbra), az amerikai Ricji§rd Smalley.(balra), és Robert Curl (áll) Fotók: AP A kémiai Nobel-díjat az angol Sir Harry Kro­to és az amerikai Richard Smalley, valamint Robert Curl kapták, amiért 1985-ben felfedez­ték a szénelem addig ismeretlen megjelenési formáit, a fullereneket. Ezekben a szénatomok sajátos, zárt alakzatban helyezkednek el, ame­lyet — formája nyomán - „futball-labda moleku­lának” is neveznek. Háttér 1996. December 10., Kedd A fizikai Nobel-díjat David M. Lee, Douglas D. Osheroff és Robert C. Richardson ameri­kai fizikusok nyerték el a hélium hármas izotópja (He3) szuperfolyékonyságának 1972-es felfedezéséért. Ez áttörést hozott az alacsony hőmérsékletű anyagok fizikájában, nagy hasz­nát vették e felfedezésnek egy - a galaxisok keletkezésével kapcsolatos - csillagászati elmé­let vizsgálatában is. A közgazdasági Nobel-díjat az október 11-én, 82 éves korában elhunyt kanadai William Vickrey és az ő munkás­ságát továbbfejlesztő brit James Mirrlees kapta, mivel „alapvető módon járultak hozzá az aszimmetrikus informá­ció közepette való ösztönzés gazdaságtanához”. Alfred Nobel végrendeletének megfelelően a fizikai és a kémiai díjat az 1739-ben alapított Svéd Királyi Tudományos Akadémia (Kungliga Ve- tenskaps-akademien), az orvostudományit az 1810-ben alapított stockholmi Karolinska Intézet, az irodalmi díjat az 1786-ban alapított Svéd Akadémia (Svenska Akademien) 18 tagú bizottsága, végül pedig az úgynevezett békedíjat egy öttagú bizottság ítéli oda, amelyet a norvég parlament, a Storting választ. A közgazdasági díjat, amely az „Alfred Nobel-emlékdíj" nevet viseli, a Svéd Központi Bank (Svergies Riksbank) hozta létre 1968-ban, és 1969 óta a Svéd Királyi Tudományos Akadémia osztja. A díjat nem az alapítványból adják ki, de az eredeti díjjal er­kölcsileg, anyagilag azonos értékű. Peter C. Doherty Rolf M. Zinkernagel Wislawa Szymborska Carlo Filipe Ximenes Belő Ramos Horta Az orvosi Nobel-díjat az ausztrál Peter C. Doherty és a svájci Rolf M. Zinkemagel kapta a hetvenes években vég­zett úttörőmunkájukért. Az immunvédelem sejtek által közvetített sajátosságait vizsgálták, hogy a szervezet im­munrendszere hogyan képes felismerni a fertőzött sejteket. Az irodalmi Nobel-díjat Wislawa Szymborska lengyel költőnő kapta „költészete iro­nikus pontosságáért” - mint az indoklásban állt. A Nobel-békedíjat Carlo Filipe Ximenes Belő katolikus püspöknek és Ramos Horta jogásznak, a kelet-timori auto­nómiáért vívott harc két szószólójának ítélték oda, a kelet- timori konfliktus igazságos és békés rendezése érdekében tett erőfeszítéseikért. Törvénytelen, érvénytelen, semmis New York (MTI) - Az ENSZ Közgyűlése az elmúlt héten törvénytelennek nyilvá­nította az izraeli igazságszolgáltatás Je­ruzsálemre történő kiterjesztéséről ho­zott döntést, továbbá Izrael kivonulását követelte a Golán-fennsíkról. A Közgyűlés elsöprő többséggel szavazta meg a Jeruzsálemről hozott határozatot: egyedül Izrael utasította el a döntést, 13 ország tar­tózkodott - köztük az Egyesült Államok -, és 148 tagállam támogatta a határozatot. A Go- lán-fennsíkkal kapcsolatos határozat fogadta­tása megosztottabb volt: 84 tagállam támo­gatta a határozat szövegét, két ország (Izrael és az Egyesült Államok) ellenezte, 71 állam pedig tartózkodott. Az AFP beszámolójában emlékeztet arra, hogy az ENSZ Közgyűlése évente mintegy 20 határozatot hoz a palesz­tin kérdéssel és a közel-keleti nehézségekkel kapcsolatban. A határozatok zöme éles han­gon bírálja Izraelt. A Jeruzsálemről hozott mostani határozat „törvénytelennek, ezért érvénytelennek, sem­misnek és meg nem történtnek” nyilvánította Izrael 1980-ban hozott döntését, amely az iz­raeli igazságszolgáltatás, törvénykezés és közigazgatás Jeruzsálemben történő beveze­téséről rendelkezik. A'Közgyűlés ugyancsak „semmisnek” nyil­vánította a kneszet (izraeli parlament) 1981- ben elfogadott döntését, amelyben a zsidó ál­lam annektálta a Szíriához tartozó Golán- fennsíkot. A határozat megállapította, hogy az izraeli megszállás fenntartása akadályozza „a tártós és igazságos béke megteremtését a tér­ségben”. A világszervezet felszólította Izraelt, hogy folytassa a megbeszéléseket Szíriával és Libanonnal. A határozat egyúttal követelte, hogy a zsidó állam „vonuljon ki a Golán-fenn- sík egészéről, az 1967. június 4-i határokig”. „A palesztin kérdés békés rendezése” cím­mel elfogadott további határozat megerősíti a palesztin nép önrendelkezési jogát, és tör­vénytelennek nyilvánítja a megszállt terüle­teken létesített (zsidó) telepeket. A határozat egyben felhívja a feleket a már megkötött egyezmények végrehajtására. Amelyből megtudjuk, hogyan kell egy szál gyufát kétszer meggyújtani. A kollektíva múzsáját párt­nak és szakszervezetnek hívják. A címfestő más tollával dicsekszik, a tagság meg nem akar tagsá­gi díjat fizetni. Nagybányán nem ütköztek aka­dályba a változások. Mi van akkor, amikor egyik festő suszternek nevezi a másikat. A rendes mederben folyó napi beosztást, ellá­tást, munkát igénylő élet gépezete nehezen len­dült. Élelmiszer sehol, a világítás a legnagyobb probléma volt. A villanytelep felrobbantva, pet­róleumot sehol nem lehetett kapni és a gyufa olyan kincs lett, hogy ügyesen hosszába ketté vágtunk minden szálat. így egy gyufából kettő lett, de a meggyújtása külön technikát igényelt. Az ember ujjával rászorította a dobozra, míg lángra lobbant. Azután nem is lehetett tudni honnan, egyszer­re kezdtek gyufát, gyertyát árulni. A falusiak is kezdtek beszállingózni a piacra. Hónapok óta csak kukoricakenyeret ettünk. A szomszéd asszonynak trafikja volt, és sikerült neki nagyobb mennyiségű dohányt, cigarettát megmenteni. Ezért minden kincset meg lehetett szerezni. Neki szerencséje volt. * Liftecki élénk, tevékeny természetét a sok átélt szörnyűség sem változtatta meg. A város művé­szeti gyűlést hívott össze. Meg is jelentünk néhá- nyan, sok értékes és sok hiábavaló beszédre. Vé­gül is, viharos viták után egy nagyon hideg, de­cemberi napon 1944-ben, a szakszervezet fűtet- len, egyszál gyertyával világított helyiségében megalakult a „Szatmári Képzőművészek Kollektí­vája". Erre az összefogásra feltétlen szükség volt. Megkívánták ezt a közösséget a távolabbi kilátá­sok. Nem lehetett tovább a műteremben ülni és naphosszat a magunk képecskéit festeni. A párt és a szakszervezet részéről megbízáso­kat kaptunk pannókra, jelmondatok és a vezető emberek arcképeinek megfestésére. Az első igazi művészi munka, amit a kollektívára bíztak, a Fémipari Iskola nagytermében elhelyezendő két nagyméretű kép és az előcsarnokba négy freskó. Háború után feléled a múzsa Székely Béla, az iskola akkori fiatal igazgatója va­lóban új kor szellemét értette meg, mikor ezt a megbízást adta. A freskók egyikét nekem osztot­ták ki, az egyik nagyméretű képet pedig kettőnk­nek Litteckivel. A másik nagyméretű kép Tóth Gyula munkája lett. Az előcsarnok másik freskó­ját Erdős Pál festette. . Délutánonként fiatal munkások, diákok jöttek rajztanulásra. Modell mindig volt, boldogan dol­goztunk. De a kollektíván belül bizony bajok mu­tatkoztak. Mikor már munkához jutottunk, egy­szerre emberek jelentkeztek felvételre, akiket mű­vésznek nevezni nem lehetett. Csak egy esetet említsek. A felvétel egyik feltétele az volt, hogy a kérelmező valamelyik munkáját a kollektívának bemutassa. A kollektíva tagjai azután szavazással döntöttek az illető felvételéről. Egy címfestő is kérte felvételét és amikor a munka bemutatására került sor, a halott Rácz Péternek, a jónevű nagy­bányai festőnek egy képét mutatta be mint saját­ját. Á képet mindenki felismerte, aki ismerte Rácz munkáit. A kérvényező pedig még annyi fáradtsá­got sem vett magának, hogy a lekapart név he­lyett odafestett saját neve alá az eredeti alapszínt. A másik kicsinyes baj az volt, hogy a tagok egy része a kollektíva tudta nélkül vállalt munkát, mert sajnálta a csekély összeget a kapott munka után a kollektíva kasszájába befizetni. így a kol­lektíva nem tudta fedezni a fűtés, takarítás stb. költségeit. Sokszor dolgoztunk emiatt télikabát­ban, meggémberedett ujjakkal. A kollektíva tagja­inak nagy része idős ember volt, akik soha állás­ban nem voltak, nem ismerték a kollektív szelle­met. Nagyon a tegnapban jártak, nem találták meg az utat az új követelmények felé. * A szomszéd Nagybányán könnyebb volt a hely­zet. Ott a művésztelepen nagy számban voltak Littecki Kraus Ilona,''•n temesvári magyar-zsidó grafikus I ___________________ emlékei m indig a művészek. Egy tömböt alkottak és ha- I gyományaik voltak. Eljártak egymás műtermébe, I és az elkészült képeket megbeszélték, kritizálták. Mivel sokan voltak, Bukarestből neves szobrá­szokat, festőket küldtek hozzájuk útba igazító előadásokat tartani. Kollektívánk fiatalja Erdős I. Pál volt. A depor­tálás poklából tért vissza. Kisfiú korában csoda­gyereknek számított. Alig tizenhat éves korában már kiállítója az Ernst Múzeumnak. Molnár C. Pál volt a tanára és természetes, hogy a nagyon fiatal fiú mestere hatása alá került. Szülei elváltak, a fiút csak asszonyok nevelték. Anya, nagymama, nagynéni. A három nő imádta'ezt a fiút. Töré­keny, vékonycsontú testalkatát anyjától, Reis- mann Irmától örökölte, aki neves újságírónő volt 1 Nagyváradon. * 1 Olyan művész, aki az új művészet művelője lett J volna, egy sem akadt közöttünk. A hivatásos mű- 1 vészek közül Tóth Gyula fiatal korában nagy ígé- I rét volt, de a rögös művészi pálya helyett a na- I gyón jövedelmező templomfestést választotta. 1 Hatalmas fizikai erővel rendelkezett, bírta ezt a I megerőltető, nehéz munkát. A művészet iránti ra- 1 jongást elnyomta benne a pénz imádata. Littecki 1 sem volt a monumentális témák festője. Kint kó­szálni a természetben, ember nem járta helyeken lehorgonyozni, egy tájat megfesteni, ez volt a nagy élmény számára. Kezdetben figurális témák is érdekelték, de az embert akkor is mindig a táj­ban festette meg. Háza tornácán, vagy az esküvői menetben, esetleg vasárnap délután a tánc vad forgatagában. Aki valóban nagy lett volna közöttünk, Popp Aurél, kívül maradt a kollektíván. Bennünket le­nézett, tudatában volt óriási tehetségének. Első ki­állításunkat szakszervezeti gyűlés keretében érté- I kelték ki. ezen a gyűlésen felszólalt Popp Aurél is. | „Suszternek" nevezett bennünket, s azt tanácsol­ta, mindegyikünk keressen magának valami „ren­des" foglalkozást. (Folytatjuk) Lejegyezte: Gyöngyösi Gábor J I David M. Lee Douglas D. Osheroff Robert C. Richardson William Vickrey James Mirrlees

Next

/
Oldalképek
Tartalom