Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-29 / 279. szám

1996, November 29., Péntek Nyugpítas ESZAK^Magyarország 7 □ Egységet követeltek Székesfehérvárott Aki megismerkedik a Nyugdíjasok Országos Szövetsége Székesfehér­várott rendezett III. Országos Kül­döttgyűlés és Találkozó beszámoló­jával, vitaanyagával, tanúsíthatja, hogy a legfontosabb felismerés, a legkevésbé vitatott elv, a legtöbb­ször hangoztatott igény ez volt: egységet! Igaz persze, hogy a nyugdíjasok társadalma éppoly heterogén, mint az aktíváké, tehát nagyon is megfe­lelhet e sokszínűségnek, ha ki-ki választhat olyan nyugdíjas közös­séget, amely gondolkodásmódja, ro- konszenve szerint inkább neki va­ló. Nem is arról van szó, hogy há­rommillió nyugdíjasnak okvetlenül egyetlen mamut érdekvédelmi szervezete legyen. Sokkal inkább arra van szükség - és ez a reális követelés ! -, hogy hangolják össze a tevékenységüket, munkamódszerüket, tárgyalási stí­lusukat, elméleti felkészültségüket, vagy akár taktikai eszköztárukat mindazok, akik falun vagy városon, helyi klubban vagy országos veze­tésben a nyugdíjasok ügyét képvi­selik. Öröm volt hallani, hogy a Nyugdíjasok Országos Képviselete jelenlévő vezetői határozottan, sőt lelkesen képviselték ugyanezt az álláspontot. De azt is öröm volt hallani, aho­gyan valaki a területükön már megvalósult együttműködésről be­szélt. Nem azt mondta, hogy nézet- eltérések nélkül, idilli hangulat­ban, állandóan egymás nyakába borulva dolgoznak, hanem azt mondta, hogy viták, gyakran fe­szültségek közepette születnek a kompromisszumok, a közös munka alapjai. Nem könnyű így az össze­fogás, de biztosan így tartós és szi­lárd. Valószínűleg ezt még sok he­lyen tanulni kell. Jó tanulást mindenkinek, aki ily módon igyekszik a saját - egység­re vonatkozó - követelésének is eleget tenni, tudván, hogy bizo­nyítványt majd a nyugdíjasok tár­sadalmától kap. (Az írást a Nyugdíjasok Lapja legutóbbi számából vettük át.) Összefognak a nyugdíjasok Budapest (ISB) - A mintegy há­rommillió magyar állampolgárt képviselő Nyugdíjasok Országos Képviselete és Nyugdíjasok Orszá­gos Szövetsége megállapodást kö­tött, mely szerint ezentúl közösen lépnek fel az idősek érdekérvénye­sítéséért. Mint a két szervezet közös, a kö­zelmúltban tartott budapesti fóru­mán elhangzott, a nyugdíjasok fő­leg a szociális érdekérvényesítés terén az elmúlt években halvá­nyabb teljesítményt nyújtottak. A politikai elit ezt kihasználta, s en­nek eredményeként az évek során a nyugdíjak reálértéke látványo­san csökkent. Most azonban minden remény megvan arra, hogy jövőre 18 százalékos tervezett infláció mel­lett 19,5 százalékos legyen a nyug­díjemelés. A két nyugdíjasszervezet törekvé­sei között hangsúlyozottan szere­pel az is, hogy az energiaárak nö­vekedését a legrászorultabbaknál kompenzálni kell. Az idősek emel­lett nem pusztán saját érdekeiket kívánják képviselni. Mivel már csak számarányuknál fogva is ko­moly tényezőnek számítanak, sze­retnék alakítani az ország sorsát. Együtt kívánnak működni a mun­kanélküliség megoldásáért való gondolkodásban, s családjaik ré­vén érintettek az ifjúságpolitiká­ban, s mindenben, ami az ország ügye. Felvállalják azt is, hogy „hidat verjenek” a fiatal és a kö­zépkorosztály közé. A Nyugdíjasok Országos Képvise­lete és a Nyugdíjasok Országos Szövetsége a jövőben mindig előze­tesen egyeztet, s a közösen kimun­kált állásponttal kíván fellépni, hi­szen tapasztalták: a megosztott­ság méltatlan az idős emberek böl­csességéhez: Szeretnék, ha a mi­niszterelnök tanácsadó testületé­ben, az Idősek Tanácsában mind­két szervezet képviseltetné magát, de természetesen az abban való szei'epvállalásuk nem helyettesít­heti az érdekvédő szervezetek kompetenciáját. Nyugdíjazás után is vasasként Egy nyugdíjas-találkozón Bartók István (jobbra) szakszervezeti titkár elis­meréseket ad át Borsodnádasd (ÉM - NZ) - Régi vasasközpontként ismert az észak-nyugat borsodi település. Ez ma is igaz, csalt némi módo­sítással, amennyiben most már nyugdíjasként, rosszabb eset­ben munkanélküliként tagjai a szakszervezetnek, teljes néven a Vasas Szakszervezeti Szövet­ség Borsodnádasd lakóterületi Szervezetének. A 400 főnyi tag­ság több mint 90 százaléka nyugdíjas, a többiek - olyan húszán - munkanélküliek. El­nökük Bartók István távollété­ben gazdasági helyettesével Já­szai Zoltánnéval és az egyik fő­bizalmival Farkas Évával be­szélgettünk sokrétű tevékeny­ségükről.- Három évvel ezelőtt alakult meg szervezetünk, elődeink a lemezgyá­ri szakszervezeti bizottság, vala­mint a gyáron belül működött nyugdíjas-alapszervezet voltak. Maradt az igény, az összetartozás iránt, jöttek házastársak is - tájé­koztat Jászainé. A szervezet létrejöttekor prog­ramnyilatkozatot fogadott el. A fő feladatuknak természetesen tagja­ik érdekeinek védelmét, egymás se­gítését tekintik.- Meglátogatjuk a betegeket, az egyedülmaradottakat. Segítünk, amit tudunk vagy továbbítjuk gondjaikat az illetékesekhez. Anya­gi lehetőségeink függvényében se­gélyt adunk a rászorultaknak! te­metkezési segélyt is adunk, ahol szükséges - részletezi fő tevékeny­ségi köreiket Jászai Zoltánná és Farkas Éva. Programnyilatkozatukban fel­kérték a helyi önkormányzatokat - Nádasdon kívül Balaton és Bekölce községekben is vannak tagjaik -, az üzemeket a politikai pártokat és szervezeteket, hogy lelkiismerete­sen, emberséggel segítsék az idős­korúakat gondjaik megoldásában. Borsodnádasd önkormányzatával együttműködési megállapodást is aláírtak. Jónak minősíthető a két­oldalú kapcsolat. A szakszervezet támogatásával tagjaik sorából egy nyugdíjas, Keresztfalvi Lajos és egy szakszervezeti tag Jászai Má­ria önkormányzati képviselő. A népjóléti bizottságban pedig külső tag képviseli az idősek érdekeit. Kölcsönösen részt vesznek egymás rendezvényein és a polgármesteri hivatal úgyis segíti őket, hogy vál­lalja az értesítéseik, meghívóik ki- kézbesítését.- Jó a kapcsolatunk a Vasas Szakszervezet központi és területi vezetőivel, valamint a nyugdíjas­szerveződésekkel. Már meglátoga­tott bennünket Szőke Károly, a szakszervezet alelnöke és Balogh Béla területi vezető. Járt nálunk Krizsán Sándor a Nyugdíjasok Or­szágos Képviseletének alelnöke, Szeghő István a megyei elnök. Tá­jékoztatóikat szívesen fogadta tag­ságunk. Tóth Lászlóné a megyei nyugdíjas képviselet jogtanácsosa pedig már kétszer segített bennün­ket eligazodni jogi dolgokban.- Négyszáznyi embert nehéz le­het összefogni. Milyen a szervezeti felállás?- Két főbizalmi fogja össze a bi­zalmi hálózatot. Egy bizalmihoz át­lagosan 20 tag tartozik. Ok gyűjtik össze a tagdíjakat, közvetítik a ve­zetőséghez a problémákat, tartják a kapcsolatokat.- Milyen összejöveteleket, prog­ramokat szoktak szervezni ennyi idős embernek?- Karácsony előtt minden évben rendezünk amolyan év végi záró ünnepséget, szerény vendéglátás­sal, többnyire az iskolások által biztosított kulturális műsorral, ze­nével, tombolával, ha lehetőségünk engedi ajándékozással. Ezt követi majd február végén a farsangi összejövetel és a május elsejei meg­emlékezés. Évente 5-6 alkalommal szervezünk fürdőzéssel egybekötött kirándulásokat.- Mindehhez, de főleg a segélye­zéshez pénzre van szükség. Miből tudnak gazdálkodni?- Örököltünk az elődöktől 150 ezer forintot, ezt takarékpénztár­ban tartjuk, bár nem sok kamatot hoz. Évente kapunk a vasas szak- szervezettől olyan tízezer forintot, az idén pedig a helyi önkormány­zattól 40 ezret. Ehhez jön a tagdíj, amely arányosan alakul kinek-ki- nek a nyugdíjával. Ésszerű, takaré­kos gazdálkodással éppen kijö­vünk, de figyelembe véve az ala­csony nyugdijakat, az egyedülálló időseket több támogatásra, segít­ségre volna szükségünk. Megkeres­tük már a térségben működő utód vállalkozásokat, de eddig nem kap­tunk tőlük érdembeli segítséget. * Az idős, egyedül maradt embereket hivatott segíteni még két önkor­mányzati intézmény Borsodnádas- don. Az egyik a megyei önkormány­zat idősek otthona.- Intézményünk a háború előtt kórháznak épült, most a 13 lakó­szobájában 52 gondozott él. 27 tagú ápoló személyzet látja el őket. Az egész megyéből, de természetesen elsősorban a közelebbi települések­ről kerülnek ide a rászorultak. Igyekszünk számukra változatos elfoglaltságot, kellemes ittlétet biz­tosítani. Például van, aki képet fest, van aki verset ír - tájékozta­tott Dombóvári Péter igazgató és kifejti nézete szerint a civil szerve­zeteké a jövő és e meggyőződéstől vezéreltetve hívták életre a borsod- nádasdi szebb boldogabb otthonért egyesületet, hogy ezáltal az állami támogatás mellett, társadalmi összefogás is segíthesse az itt élő időseket. Legújabban ilyen összefogással például kápolna kia­lakítását tervezik. Y * A másik szociális intézmény a helyi önkormányzat idősek klubja.- Itt 22 átlag 75 éves embert lá­tunk el napközben. Ezen kívül 48 rászoruló részesül területi gondo­zásban, közülük tízet rendszeresen látogatnak a szociális gondozók, az ő ellátásuk már nagyobb odafigye­lést igényel - mondotta Lászloffy Pétemé klubvezető. Harciasabb képviseletet, összefogást A Nyugdíjasok Országos Szövetsége III. küldöttértekezletéről Miskolc (EM - NZ) - Az idei őszön az idősek világnapja meg­ünneplésével egybekötött orszá­gos nyugdíjas-találkozónak ezúttal Székesfehérvár adott otthont. Ennek keretében ren­dezték meg a Magyar Nyugdíja­sok Egyesületei Országos Szö­vetségének III. küldöttértekez­letét, amelyen megyénket Csapó András megyei elnök, Krasznai Józsefné, a miskolci Vasas Nyugdíjasklub elnöke, Péter Er- nőné kurityáni klubelnök és Ta­kács László a felsőtelekesi nyug­díjasok elnökhelyettese képvi­selték. Az értekezlet után meg­kértük Krasznai Józsefnét, mondja el benyomásait.- A szép nyitány az Idősek Napjá­ról való megemlékezés után követ­kezett szövetségünk III. országos küldöttértekezlete a város helyőr­ségi klubjában. Jó megoldásnak bi­zonyult, hogy már az értekezletet megelőzően írásban kézhez kaptuk a vezetőség beszámolóját, így ala­posan áttanulmányozhattuk. A beszámoló áttekintette szerve­zetünk hároméves munkálkodását, törekvéseinket és azok eredmé­nyét. Ezek szerint mi a nyugdíjpoli­tikát a társadalompolitika szerves részének tekintettük, az idős korú­ak érdekei mellett más érdekeket is méltányoltunk. Önkritikus volt a számvetés, így fogalmazott többek Krasznai Józsefné szívesen továb­bítja nyugdíjastársainak az orszá­gos közgyűlésen tapasztaltakat Fotók: Farkas Maya között: „Meglehetősen sikertelen volt az a törekvésünk, hogy a nyug­díjas-társadalom viszonylag gyenge érdekérvényesítési helyzetén javít­sunk”. E megállapítás igazát bizo­nyítják: a nyugdíjak reálértékének csökkenése, az idősek egészségügyi ellátásának romlása, a gyógyszer­árak követhetetlen emelkedése. Meg is fogalmazódik tagságunk kö­rében, hogy túlságosan is niegértő- ek vagyunk a kormányzattal szem­ben, miközben az ország vezetésé­nek voltaképpen nem volt nyugdí­jas illetve idősügyi politikája. Bleyer Jenő, szövetségünk elnö­ke szóbeli kiegészítőjében elmond­ta, hogy az értekezletig az írásos beszámolóhoz csaknem harminc észrevétel, javaslat érkezett, ezeket hasznosították. Nagy jelentőségű­nek minősítette, hogy a szövetség hatszáz tagja önkormányzati kép­viselő, húszán polgármesterek, il­letve alpolgármesterek. Bleyer be­számolóját követően a felszólalók hangot adtak a nyugdíjas-társa­dalmat foglalkoztató gondoknak, annak hogy közülünk sokan em­bertelen körülmények közé kerül(t)nek. Ezek miatt harcosabb kiállást sürgettek és egységet, összefogást a különböző nyugdíjas- szervezetek között. Mindeme igé­nyeket, követeléseket jól adja vissza a küldöttértekezleten elfo­gadott határozatunk is. A választás nyomán ismét Ble­yer Jenő lett az immár új nevű szervezetünk, a Nyugdíjasok Or­szágos Szövetsége elnöke. Örö­münkre Csapó Andrást, megyei el­nökünket beválasztották az orszá­gos elnökségbe. Küldöttértekezletünket, majd az azt követő fórumot nagy érdeklődés kísérte. Ezt bizonyítja, hogy kö­szönthettük körünkben Sándor Lászlót, az MSZOSZ elnökét, Ko­vács Pál országgyűlési képviselőt, Knoll István, a Nyugdíjasok Orszá­gos Képviselete elnökét és több más kedves vendéget. Szegényedünk Rendszerváltozáskor keletkezett reményeink egyre lohadnak. Egyáltalán nem számítot­tunk azonnal beálló Kánaánra, de ana a leg­rosszabb álmainkban sem gondoltunk, hogy az akkori szerény életszínvonalunkat is el fogjuk veszíteni. Az Országos Cigány Kisebbségi Önkor­mányzat elnöke a napokban egy TV-músor- ban úgy nyilatkozott, hogy a cigányság köre­ben szélesedő éhezés, éhínség komoly társa­dalmi ütközésekhez vezethet. Sürgős kor­mányzati intézkedést kért szociális gondjaik megoldása érdekében. Miniszterelnökünk és a történelmi egyhá­zak képviselői elhatározták, hogy a karácsony és a hanuka (a jeruzsálemi zsidó templom visszahódításának örömünnepe) ünnepek kö­zeledtével, közös felhívást adnak ki, amely­ben kérik, hogy a „Szeretet és Támogatás 1996.” néven indított akcióhoz csatlakozza­nak mindazok, akik pénzzel vagy más adomá­nyokkal képesek hozzájárulni az elesettek, a rászorulók támogatásához. Úgy gondolom a cigányság ettől nagyobb támogatást vár, mert nem riogatás, hanem sajnos szomorú valóság az, hogy a cigányság núnd nagyobb része válik egyre, a semminél is egyre nincstelenebb, szegényebbé, mondjuk ki magyarul: éhezik. Nemcsak a cigányság küszködik a sze­génységgel, nemcsak ók nyugtalankodnak. Nyugtalanok a polgáraink más elesettjei is, gondoljunk a hajléktalanokra és más nincs­telenekre. Nyugtalanok a nyugdíjasok szegényei és a szegénység felé vészesen rohanó minden nyugdíjas is. Jövő év január elsejei hatállyal a bejelen­tésnek megfelelően valóban emeljék fel 19,5 százalékkal a nyugdíjakat. A nyugdíjasokat ez megnyugtatná, ha nem jutna az eszükbe, hogy ezt akkor teszik meg, amikor az elmúlt 2-3 évben minden esetben a nyugdíjak eme­lése messze alatta maradt a tárgyidőszaki infláció és átlagkeresetek szintjének, annyira, hogy az nagymértékben vesztett a reálértékéből. Az sení lehet megnyugtató a magyar hon- polgárságú szegények számára, hogy a világ más országaiban is éheznek. Az elmúlt na­pokban Rómában megtartott élelmezési világ- konferencián a résztvevő országok azt a célt tűzték maguk elé, hog)1 1015-re a krónikusan alultápláltak és éhezők jelenlegi 840 milliós számát felére csökkentik. Örömünkre a ma­gyar küldöttség is elfogadta a római doku­mentumot, keserű szájízt csak az adhat: a do­kumentum nem bír kötelező jogi érvénnyel. Van-e kiút a szegénységből, meg lehet-e ál­lítani a szegénységbe való zuhanást? Igen, biztosan van kiút, meg lehet állítani a zuha­nást. Számos példa van erre. Elég csak a má­sodik világháború utáni vesztes országokra, s köztük hazánk két-három évére gondolni. G. Nagyné Maczó Ágnes az országgyűlés alelnöke egy TV-beszélgetés során azt mond­ta, hogy hazánkban Mátyás király óta nem volt és nincs a népért tevékenykedő önzetlen vezetője. Az biztos, ma nincs senki, aki meg tudná magyarázni, hogy lehet az, hogy a közvagyon a magánosítás során csupán egyesek és nem az ország egész népének a felemelkedését szolgálja. Ki magyarázza meg, hogy az állam miért vonul ki már az átmeneti időszakban a szociális ellátás és az egészségügy működteté­séből. Csodálkozhatunk-e ilyen állapotok mel­lett a népesség elszegényedésén. Bállá László nyugdíjasok megyei képviselete Hajléktalan Elfogyott a cigarettám, Csikken élek én már eztán. Fölszedem a szivarvéget. Nem búsulok én a végett. Csakhogy végre szabad vagyok, Nem dirigálnak á nagyok. Ott hajtom le a fejemet, Ahol épp az este meglepett. Virradóra továbbállok. A „rózsámtól" el nem válók. Ott találom meg a helyem. Ahol netán meglelem. Úgy élek majd mint a madár. Egyik ágról másikra száll, ügy élek ahogy akarom „Rózsám" csak öleljen karom. Madarász Ferencire Miskolc • A Vasas Szakszervezeti Szövetség Bor­sodnádasd Lakóterületi Szervezete és a Petőfi Művelődési ház december 14-én szombaton 17 órára a Béke Művelődési Házba várja a nagy­község nyugdíjasait az év végi záróünnepség­re. A találkozón a zenét a Ples Rt. biztosítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom