Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-27 / 277. szám
ELETMOB Az Eszak-Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1996. November 27. • v'-v • KmnHaaaa Zsibongó - A gyerekek oldala----------- — M ikulásra Lassan a városokba is megérkezik a hó - és alig másfél hét múlva a Mikulás is. A jó öreg puttonyost azonban illendően kell várni, és mivel szereti a verseket, lehet mindig újabb és újabb köszöntőkkel hívni. Mihalcsik Szilvia miskolci olvasónk küldött néhány saját szerzeményt. Ha tetszik, megtanulhatjátok, és elmondhatjátok a jóságos nagyszakállúnak! Nézzétek csak gyerekek, ki lehet, ki közeleg? Hosszú szakáll, piros palást, Nem lehet más csak a Mikulás! Nagy puttonyát szánon hozza, Két kis krampusz is ül rajta. Messziről jött, sokat repült, Mire ide hozzánk került. Fogadjuk nagy szeretettel, köszöntsük őt verseinkkel! Mikulás, merre jársz? Rénszánoddal merre szállsz? Havas hegyek, felhők között, átrepülsz a házak fölött. Hiába is nézünk téged, Álmunkban jelenik meg képed: Mosolygós arc, hosszú szakáll, Fehér haj és piros palást. Szánodat két szarvas húzza, puttonyodban csoki s alma. Várunk téged, siess már, Kedves, öreg Mikulás! Cserkészhír Szigetszentmiklós (ÉM) - Az elmúlt hét végén rendezték meg az immár hagyományos karácsony előtti regöstábort Szigetszentmik- lóson. A miskolci 19. Számú Bükk Cserkészcsapat 13 tagja vett részt a táborban, de régiónkból még többen is voltak. A táborozok megismerkedhettek a karácsonyi népszokásokkal, részt vettek kézműves foglalkozásokon (gyertyaöntés, karácsonyfadíszek készítése, fafaragás, fonás). A kántálás, betlehe- mezés, betlehem készítés ismeretei pedig hasznosak lesznek majd számukra a gyakorlatban is. Volt egyszer egy játékpalota: Gyerexpo ’96 — Budapest (ISB - DÁ) - A máskor oly komolykodó budapesti Vásárváros most egy hatalmas játszótérnek tűnt. A 24-es és 25-ös pavilonban volt igazán élet, ahol a csöppségek belefeledkeztek a játékba. Naponta nyitástól zárásig berregtek az autók, épültek a Lego-várak, kis szobrok születtek a gyurmából. A 12 éven aluli gyerekek a Kölyök- várban tölthettek el kellemesen idejüket, s legfeljebb akkor törött el a mécses, amikor indulni kellett hazafelé, s a sok „csodajátékból” semmit nem lehetett elvinni. Azaz — mivel vásár is volt ez a kiállítás, minden csak a szülők pénztárcájának vastagságán múlott. A kézműves foglalkozások, ügyességi versenyek, közlekedésbiztonsági bemutatók mellett a tinik számára is volt azért érdekesség: a 24-es pavilon melletti színpadon egész sereg híresség mutatta be tudását. Csepregi Éva, Szülék Andrea, Fábián Éva... hogy csak néhányat említsünk közülük. De ha mái- a BNV területén volt ez az esemény, a kiállítás sem maradt el. Melynek középpontjában a 18 év alatti korosztály volt. Itt mindenféle termék helyet kapott, ami a gyerekeknek készült. A játékoktól a. testápoló-szerekig, a gyerekruhától a taneszközökig. Az első Gyerexpo november 14- től 17-ig tartott, s a szervezők hagyományt szerettek volna teremteni ezzel a rendezvénnyel. Egy közönségvásár volt ez, ahol a közvetlen árusítást is engedélyezték, s számos szolgáltatás is bemutatkozhatott. Két borsod-abaúj-zempléni céggel is találkoztunk a standokon. A sátoraljaújhelyi Meló-diák Bt. dom- borposztereket, hobbyposztereket, földgömböket, tél-képeket mutatott be a Vásárváros közönségének. Mint az ügyvezető feleségétől, Za- matóczky Lászlónétól megtudtuk: volt érdeklődés is. A miskolci Franker Kft. pedig - mint Jónyer Tibor tulajdonos elmondta - francia nadrágpelenkákat állított ki, s adott el a csöppségek szüleinek. Hogy borsodi érdeklődő mennyi volt, arról nem szól a fáma. De az már önmagában is jó, hogy végre gondoltak a gyerekekre. Fotók: Nagy Gábor (ISB) Mesék egy mesés házról Az előző Zsibongóban közöltünk egy fotót - és arra kértünk titeket, írjátok meg a képen látható ház meséjét. A házat most is megmutatjuk, és legszívesebben jóval több mesét közölnénk róla, mint tehetjük, mert gyönyörű és fantasztikus történeteket írtatok nekünk. Es sokat. Ahogy Vass Tibor költő, a mesék lelkes olvasója és bírálója mondta: igen jó dolga volt, hogy mindegyik történetet elolvashatta, és igen nehéz dolga volt, hiszen csak néhányat választhatott ki. A „száz százalék fölötti" meséket. Irtatok nekünk iskolai órán és otthon is mesét, sőt az egyiket egy egész osztály közösen írta. Most hármat közlünk, három egészen különböző történetet. A többi kiválasztottat pedig folyamatosan olvashatjátok majd itt, a Zsibongó hasábjain. A szerencsés favágó Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény favágó. Az erdőben egy apró tisztáson lakott egy rozoga Ids házban. Minden nap korán reggel indult el fát vágni. Az erdő összes lakóját ismerte. Az állatok nem féltek tőle, mert ha bajba kerültek, segít rajtuk. Egy napon lövéseket hallott. Ahogy a hang irányába fordult, megpillantott egy felé bicegő nyulat. Beletette a tarisznyájába, s hazavitte. Beköltözte a nyuszi lábát, s gondosan ápolta. Amikor meggyógyult, szabadon eresztette. A nyuszi hamarosan egy tündérrel tért vissza. A favágó azt hitte, hogy álmodik. A tündér így szólt hozzá: — Te mindig segítettél az állatokon, cserébe most én segítek rajtad. A tündér háromszor összeütötte a sarkát, a ház háromszor megpör- dült, s csodálatos, díszes épületté változott. A favágó alig hitt a szemének. Ahogy belépett az ajtón, észrevette, hogy bent is minden megváltozott. Az asztal tele volt finomabbnál finomabb ételekkel. A díszes kandallóban fa parázslott. A régi szekrények helyén új bútorok álltak. A favágó megköszönte a tündérnek a sok szép ajándékot. Még ma is boldogan él a csodálatos házikójában az erdei tisztáson, és segít minden bajbajutott állaton. 3. c osztály Sajópetri Az elátkozott meseházikó Egyszer volt, hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy takaros kis házikó. Ebben a házikóban laktak a mesék jóságos szereplői. A mesék gonosz szereplői csak egy rozoga kis viskóban laktak. Megirigyelték a jóság és a szeretet házát. Ezért megátkozták. Az átok az volt, hogy minden nap egy fekete holló rászállt a házra, és minden nap meggonoszodott egy jóságos lakó. Mikor a házban csak három jóságos lakó maradt, elköltöztek, nehogy ők is meggonoszodjanak. Az egyik este álmában egy galamb beszélt Csipkerózsikához. Azt mondta: - Három országra innen van egy mocsár. Annak az alján egy kagyló. Abban egy varázsgyűrű. Azzal semmisíthetitek meg az átkot. Reggel elindultak. Hamarosan az első határhoz értek, amit két oroszlán őrzött.- Ha meg tudtok minket táncoltatni, átmehettek - mondták, ugyanis nem tudtak táncolni. Piroska elővette a varázsfuvo- láját és játszott. Az oroszlánok pedig táncoltak. A következő határ már nem volt messze. Ott két farkas őrködött. Azt mondták:- Ha mondtak egy olyan találós kérdést, amire nem tudunk felelni, átmehettek. Azt mondta Hófehérke: — Négy pici talpa, két pici gombja, hosszú mesterségét mindig igazgatja. Mi az?- Nem tudjuk. Mond meg! - kérték.-A macska.- Jól van. Győztél. Mehettek. A harmadik határ már csak pár lépésre volt. Ott egy medve állt őrt.- Menjetek át a határon úgy, hogy ne kapjalak el benneteket - mondta. Csipkerózsika fiittyentett. Jött egy griffinadár, átvitte őket a határon. A medve csak mérgelődött. Elértek a mocsárhoz. Kiáltottak egyet. Arra odajött egy aranyhal. Elhozta a gyűrűt. Annak a varázserejével hazarepültek, majd megtörték az átkot. A gonoszokat elűzték, és újra csupa jó tündér lakott a meseházikóban. A gonosz és a jóságos szereplők pedig csak születnek és születnek, de sohase halnak meg. Csík Zsuzsa Szirmabesenyő Mese vagy valóság? - egy ház története Történetem mesének indult, de kiderült, hogy valóság. Az egyik nap, hazatérvén az iskolából, megláttam az asztalon az Észak-Magyarország című újságot, benne egy képet egy feketére festett, kék, piros és fehér díszítésű faházzal. Mi lehet ez, hol található, kik élnek benne... - nagyon kíváncsi voltam. Elképzeltem, hogy egy gyönyörű zöld havasi rét közepén, óriási sziklás hegyek koszorújában áll. A levegő olyan tiszta, éles, hogy szinte bele lehet harapni! Égyütt élnek itt kicsik és nagyok, a kisunokáktól kezdve az öreg nagyszülőkig, szeretetben és boldogságban. Távol a világ zajától, s a nagy csendet csak a háziállatok hangja és a gyerekek zsivaja töri meg. Az éjszakai némaságot a hideg szél moraja és egy- egy vadállat rémisztő ordítása teszi félelmetessé. Bent a házban jó meleg van, duruzsol a kályha, s mellette nagy kosárban odakészítve a hasábokra vágott tűzifa, mindenkinek van egy kis zuga, de az a legjobb, amikor a hatalmas családi asztalt körbe ülik az ott lakók, s a mécseslámpa fényénél elfogyasztják a remek vacsorát. Finom illatok úsznak a levegőben és ilyenkor van idő az esti kiadós tereferére. Mindenki fáradt: a gyerekek az egésznapos futkározástól, a sok játéktól, a felnőttek pedig a ház körüli teendőktől, melyek bizony bőven adódnak. És éppen amikor itt jártam a mesémben, Édesanyám megkérdezte: honnan tudom én ezeket a dolgokat? Ugyanis a valóságban is szinte így van. Elmondta, hogy akkor látott ilyen házakat, amikor egy nagy túrán volt a Magas- Tátrában, a Bélai-havasok vonulata menti falvakban. Csodálatosan szép környezetben egyedül vagy csoportosan sorakoznak ezek a faházak, s bizony igen nehéz, kemény élete van az ott élő embereknek. De a táj szépsége, a kirándulási, síelési lehetőségek feledtetik velük a mindennapok gondjait. Úgy tervezzük, hogy a közeljövőben a „fekete faházikók” vidékére kirándulunk, s akkor személyesen is láthatom, mi a mese és mi a valóság? Panyik Petra, 4. b Szikszó
