Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-19 / 270. szám
B ItT'Hon 1996. November 19., Kedd A körzeti labdarúgóbajnokság őszi fordulójának rész végeredménye Miskolc (ÉM - FL) - Több körzetben már véget ért a körzeti labdarúgó bajnokság őszi fordulója. Néhány helyen még nem, mert a kedvezőtlen időjárás miatt - például Ózd körzetében illetve mert több csapat vesz részt a vetélkedőn - mint Kazincbarcika környékén - egy héttel később fejezik be az idényt a csapatok. A körzeti szövetségek, társulások által szervezett vetélkedésben általában a felnőtt és a védőszárnyaik mellett erősödő, utánpótlásukat biztosító ifjúsági csapatok vesznek részt. Van olyan körzet, amelyben ifjúságiakat nem tudtak pályára küldeni, az utánpótlás vagy az anyagiak hiánya miatt. Az alábbiakban az őszi idény rendelkezésünkre álló végeredményét közöljük. (Azonos pontszám esetén a helyezés sorrendjét az ellenfeleknek adott gólok nagyobb száma határozza meg.) A BÓDVA-VÖLGYE SPORTTÁRSULÁSBAN A felnőtt csapatok között: 1. Meszes 24, 2. Szalonna 19, Marto- nyi 13, 4. Szendrő 12, 5. Perkupa 12, 6. Szendrőlád 11, 7. Szin 6, 8. Rakaca 6, 9. Szögliget 3 ponttal. Az ifjúsági csapatok közül: 1. Szendrő 16, 2. Rakaca 12, 3. Szalonna 10, 4. Martonyi 10, 5. Perkupa 10, 6. Meszes 9, 7. Szendrőlád 9, 8. Szin 6 ponttal. (A Szögligeti SE nem indított ifjúsági csapatot az őszi fordulóban.) A MEZÖCSÁT KÖRZETI SZÖVETSÉGBEN A felnőtt csapatok sorrendje: 1. Nemesbikk 19, 2. Oszlár 19, 3. He- jőszalonta 17, 4. Hejőkürt 15, 5. Hejő- keresztúr 9, 6. Igrici 9, 7. Hejőpapi 7, 8. Tiszapalkonya 7, 9. Tiszabábolna 2 ponttal. (A Mezőcsát körzeti bajnokságban ifjúsági csapatok nem indultak.) A DÉL-BORSODI SZÖVETSÉGBEN A felnőtt csapatok sorrendje: I. Bükkzsérc 29, 2. Tiszakeszi 28, 3. Bogács 26, 4. Nagycsécs 21, 5. Mező- nagymihály 17, (A Nagycsécs-Mező- nagymihály mérkőzés eredménye még hiányzik a végső sorrendből, mert óvást nyújtottak be.) 6. Sajószöged 15, 7. Tárd 14, 8. Hejőbába 13, 9. Ároktő II, 10. Mezőnyárád 6, 11. Szomolya 5, 12. Cserépfalu 3 ponttal. (Kétszer nem állt ki és ezért három büntetőpontot levontak). Mi otthonában is Itt-Hon vagyunk Borsod „fekete virágai” A dallam erejét az anyatejjel együtt szívták magukba Bársony Gabriella Mezőcsát (ÉM) - Működik Mezőcsáton egy lelkes kis csapat, a Kále Lulugya nevű cigányegyüttes. Nevük magyarul azt jelenti: „fekete virágok”. Virágoznak is folyamatosan, fellépnek nemcsak a városban, hanem távolabb is. Műsorukat már kazettán is kiadták és legutóbb kanadai néprajzkutatók is érdeklődtek irántuk. Bulik Mihály, aki menedzser, pártfogó egyszemélyben Az együttes létszáma változó, jelenleg öt tagot számlál. A legfiatalabb közülük egy tízéves kislány, a legidősebb pedig a huszonhatodik évét számlálja. Közös jellemzőjük, hogy zenei képzettségük nincs, a ritmus és a dallam erejét, lendületét úgymond az anyatejjel együtt szívták magukba. Hagyomány körükben, hogy az apa tanítja meg gyermekét az ősi cigány hangszerek használatára. Életre kel kezükben a kanál, a kanna, a gitár, a mandolin. Emellett nagy szerepe van műsorukban az éneknek és a szólótáncnak. Repertoárjukat a hagyományra építik, de helyet kapnak benne az öregektől hallott, átdolgozott dalok, illetve a saját szerzeményeik is. Az együttes összetétele mindig változik, mára az alapító tagok közül csak ketten maradtak. Az újonnan jelentkezőket először meghallgatják a próbán, majd közösen döntenek arról, hogy amit „magával hoz”, illik-e a már kialakult stílusukhoz. Általában hetente egy alkalommal próbálnak, ám ha fellépésre készülnek, akkor A Kále Lulugya a „Haj romáié! akár naponta is összejönnek. A próbákat rendszerint nyilvánosan tartják. Ha jeles alkalmakkor - mint például a szüreti ünnepség - felvonulnak a város főutcáján, nemcsak megtapsolják őket, hanem végig is kíséri táncos lábú, jó hangú csapatukat a közönség. Leggyakrabban Mezőcsáton szerepelnek műsoraikkal, de kaptak már meghívást olyan nemzetiségi találkozó^: Répáshutára, ahol szerb, szlovák és sváb együttesek mellett egyedül az ő feladatuk volt képviselni a cigány kultúrát. Ha invitálják őket, bárhová szívesen elmennek. Nagy gondjuk persze - mint ma mindenkinek - a pénz hiánya. Az 1993-ban „Haj romáié!” címmel kiadott kazettájukat követné egy újabb válogatás az új dalokból, de megjelenése kétséges, hiszen nincsenek meg hozzá a forintok. Támogatójuk a városi művelődési központ, tőlük kapnak meg szinte mindent. Segítségükre van még a Phralipe nevű országos cigány szervezet, ahonnan legutóbb például húszezer forint támogatásban részesültek a legsúlyosabb pénzgondok enyhítésére. Az együttes tagjai eldicsekedtek azzal, hogy az esztendőben még hátralévő rendezvényeken már egységes fellépő ruhában szerepelnek, hiszen egyforma ingeket vásároltak. Ebben az évben egyébként közel tizenöt fellépésük volt, köztük a két legrangosabb esekazetta kiadásakor, 1993-ban mény: a Miskolci Nemzeti Színházban megrendezett Magyar Amatőr Gála, illetve a Ki mit tud? A televíziós fordulóba sajnos nem kerültek be, de a rangos zsűritől kedvező kritikát kaptak. Bulik Mihály a csáti művelődési otthon dolgozójaként egyszemélyben vezetője, menedzsere, pártfogója, szóval mindenese az együttesnek. Mint elmondta, sem a pénzhiány, sem a televíziós felvétel elmaradása nem szegte kedvüket. A fő cél nem a nagy nyilvánosság - bár az távlati elképzelésként változatlanul megmarad - hanem az, hogy továbbra is gyűjtsék, megújítsák a hagyományokat. Ne csüggedjen az együttes, folytassák a próbákat egymás szórakoztatására, a közös öröm jegyében, a hosszabb távú cél érdekében. Hogy eddigi fáradozásuk nem volt hiábavaló, azt nemcsak a „Haj romáié!” címen a mezőcsáti Kiss József Művelődési és Közösségi Ház megbízásából az ózdi Olvasóegyesület hangstúdiójában készített hangfelvétel bizonyítja. Nemrégiben néprajzkutatók érkeztek megyénkbe Kanadából, s az együttes előttük is szerepelt. A velük, róluk készített hang- felvételeket magukkal vitték, amelyek segíthetnek a cigány kultúra feltérképezésében. Az együttes híre tehát a határokon, az óceánon túlra is eljutott. Remélhetőleg,ott is képe; sek lesznek sikert aratni. 1996. November 19., Kedd Itt-Hon B 3 darabokat, hogy azokat kifaraghassa. Az évek során népművészeti ihletésű fali szekrénykék, tányérok, konyhai használati eszközök, székek, asztalok sorjáztak keze alól.- Cseresznyéből és juharból dolgozom - magyarázza az idős mester. A lakásban szinte minden tenyérnyi helyen- értsd szó szerint - munkájuk látható, uralkodik a népművészet, a műkedvelő művészet- múbútor alig akad a szobákban. Mindeme törekvéseiben jó segítőtársa a feleség, Márta, sőt úgy tűnik ő volt ihletője-ger- jesztője az alkotásoknak, hiszen ő gyerek kora óta fest. (Civilben műszaki adminisztrátor volt az erdészetnél.)- Aputól örökölhettem a hajlamot, ó is fes- tegetett, aztán jártam Ozdra a Derkovits körbe is - mondja és mutatja a tájképeket, csendéleteket. Leginkább az erdő, a vizek varázsa fogta meg. Nézzük és számoljuk: 39 festményben gyönyörködünk, de ezek csak egy részét mutatják Csépányi Márta művészi törekvéseinek. Szívesen sző is, varr is, amit egy regiment díszpárna bizonyít. No és faragó is, a kisplasztikák ugyancsak a természet erőteljes hatását mutatják. Megyünk tovább a padlástér szobákká alakított helyiségeibe. Ez a félj birodalma, megint csak rengeteg fafaragás. Asztalok, székek, tükörtartók, szekrények, mint eddig is, de íme a leleményesség újabb bizonyítéka: gyökérből készült villanylámpa tartó és virágállvány. A tetőtér az unokák birodalma is. Játékszoba, babaszoba, népi játékok váiják őket. Aztán zenélő dobozok sora, megszólalnak a kézi faragású kis zongorák. Az egyik doboz pedig éppenséggel a háziállatok - tehén, tyúk, macska - hangját adja vissza. Hát itt nem unatkoznak az unokák, amikor itt vannak. Nyáron kellemesen hűvös, ősszel-té- len jól fűtött lakás várja őket. Természetesen A lakásban szinte minden tenyérnyi helyen - értsd szó szerint - munkájuk látható, uralkodik a népművészet, a műkedvelő művészet a fűtés is rendhagyó, valamiképpen a szokásos cserépkályhát aplikálta össze az öreg a kéménnyel. így gazdaságosabb a fűtés és sajátos hangulatot áraszt a megoldás. Fontos az a szófordulat, hogy „ha unokák itt vannak”, merthogy távolra kerültek a gyerekek.- A lányomék Győrben élnek, ő ott hegedűtanár és három gyerekük van, a fi- amék pedig Kisújszálláson élnek - a vasútnál dolgozik, náluk egy unokánk született - meséli az asszony. Visszatérve alkotásaikhoz, kérdezzük: adnak-e el belőlük?- Nem ilyen céllal készülnek - így a válasz -, újabban esetenként akkor válók meg egy-egy festményemtől, ha újhoz akarok kellékeket, keretet vásárolni. Erre nem futja a kis nyugdíjból. Búcsúzkodunk a kedves, idős házaspártól, ám a kamra előtt is meg kell állni, annak polcain pedig gyógyteák sorakoznak az üvegekben, a kertben, mezőn gyűjtötte Márta asszony és még egy specialitása a sok mellett a szőlőlekvár. Könnyebb tartósítani, mint a mustot. Látogatók viszonylag ritkán zavarják a házaspárt. Járdánházán és a Hódos-völgyében kevesen tudják milyen értékeket, népi kincseket halmoztak fel Svikruháék. Köszönet Ulrich Attiláné polgármesternek, aki figyelmünkbe ajánlotta eme kincseket. Heti Jegyzet Az életmentő Brackö István Hogy az esztendő 45. hetében ő lett a kiválasztott, az a véletlenek sorának tudható be. A mályi illetőségű Bállá Ferenc nevét újólag szárnyára vette a hír: ő lett a hét embere a Petőfi rádióban. Mert a nyáron kihúzott egy fiút a tóból, mert november 6-án Életmentő Emlékérmet kapott, mert az ugyancsak borsodi származású, s a lemondás szándékával kacérkodó népjóléti miniszter nem vállalta a közszereplést. Idősünk nem került volna ismét a reflektorfénybe, ha nem munkanélküli, ha zenél valahol, ha nem rendelik ki közmunkára azon a napon, amikor az úszni nem tudó srác virtuskodotta mólón... A történet ismert a kisvárosnyi üdülőfaluban: a szájhagyományt erősítették a médiák híradásai is. A műsora hátteret takarta ki, s engem ez érdekelt a legjobban. Ültem az éjszakában suttogó hangszóró előtt, jegyzeteltem, aztán letettem a tollat. Az események szövetén átszűrődő, s meghatározhatatlan halmazállapotú dolgok belémivódtak, belémmartak. Az 58 éves, háromgyermekes, zenész férfiú (szintetizátoron játszik) 25 ezer forintot kapott a díszes plakett és az oklevél mellé. A hajdani Leninvárosban is muzsikáló, Rijekát is megjárt, mostanság Nyéken és környékén haknizó muzsikus a pénzt a tavalyi tüzelő fejében fölvett kölcsön törlesztésére fordította. Fdogy mi lesz az idén? Csak az asszony dolgozik, a két fiú munkanélküli, de ő optimista. Talán akad valami állandó meló. Naponta gyakorol, hogy ne feledje a régi akkordokat, s megtanulja az új számokat. Társa, a gitáros is a tétlenek keserű kenyerét eszi. De neki legalább van kocsija. Ha akad valami alkalmi munka, például egy esküvő, akkor ők ketten nekivágnak. És húzzák a talpalávalót. A kert végéből az iskolaudvarra látni. A kitüntetett, a hét embere a sok gyerek között is felismeri azt, akit a tő fenekéről húzott ki, s a hivatalos szakértői vélemény szerint a halálból hozott vissza. Egy percen múlott a 13 éves fiú élete. Nyitott szemmel merült a víz alá, s az iszapban kapta el a mozdulatlan testet. Azóta sem tudja a nevét. A sráccal nem beszélt. Látásból ismeri a szülőket. De a köszönet elmaradt, jatt a jatban, koccintás a tragikusan is végződhető kalandra? Spongyát rá! A mályi férfi nem panaszkodik, nem berzenkedik. Az a lényeg, hogy a kölyök túlélte. S kergeti a labdát abban az alkalmilag verbuválódott csapatban, ahová néha az „öreget" is meghívják. Ha kevesebben vannak, ha hiányzik a balszélső. Ha hiányzik egy ember. Jöjjön Feri bácsi! S a kérésnek hogyan tudna ellenállni az, aki kéretlenül is ment, ugrott, tette a dolgát, amikor segíteni kellett?! festmények, fafaragások, szőttesek Fotók: Vajda jános
