Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-18 / 269. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér ~~ 1996, November 18., Hétfő □ Szerkeszti: Bodnár Ildikó Utca őrizze A Szentimrevárosi Lechner-em- léktábla mellé került a közelmúltban Warga László emléktáblája. Warga László (1878-1952) megalakítója volt a Budapesti Műszaki Egyetem Városépítési Tanszékének, melyet nyugdíjazásáig, majd azt követően még két évig vezetett. Warga László városrendezési munkássága a történelmi Magyarország számos városára is kitelj edt. Eredményes külföldi pályázataival (Antwerpen, Belgrád, Birmingham, Canberra), és kiterjedt budapesti tervezéseivel beírta nevét a városépítés hazai történetébe. O készítette Miskolc első átfogó rendezési tervét az I. világháború utáni időszakban. 1921-ben „Avasalja” jeligéjű rendezési terve első díjat kapott. A War- ga-féle terv számos hasznosítható javaslatot tartalmazott mind a mai városközpont, mind a nevüket! az északi domboldal feltárására, a Szent Anna templom, Bo- dó tető és Győri kapu térségére. A tervpályázatot követően több javaslatot tett még a harmincas években is egy korszerű általános rendezési terv elkészítésére. Nem Warga professzoron múlt, hogy jó koncepciójú megoldásait nem követték az építésigazgatást is megalapozó szabályozási tervek. Warga professzor 1941- ben Hauszmann és Schulek után harmadikként kapta meg a műegyetem díszdoktori címét az építészek közül. E sorok írója már 1949 óta több alkalommal javasolta Lechner Lajosról, Warga Lászlóról és Weiner Tiborról a megyeszékhelyen utcát elnevezni. A honfoglalás 1100. évében a gondolat ismétlése időszerűbb, mint valaha. Horváth Béla Nyugdíjra jogosító korhatár Több olvasónk érdeklődésére az alábbiakban közöljük, miként változott a parlament által elfogadott, az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 1996. évi LIX. törvény alapján a nyugdíjra jogosító korhatár. Leglényegesebb passzus, hogy a törvényhozó 1997. január 1-jei hatállyal felemelte az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt. Főszabályként a nők és a férfiak korhatára egységesen 62 év lett, de átmenetileg az idősebb korosztályok ettől alacsonyabb életkorban is nyugdíjba mehetnek, tehát rájuk fokozatos korhatáremelés vonatkozik. Az 1946. december 31-ét követően született nők, illetve az 1938. december 31-ét követően született férfiak öregségi nyugdíjra jogosító életkora egyaránt 62 év. A nő öregségi nyugdíjra jogosító korhatára, amennyiben 1940. január 1-je előtt született, az 55.; 1940-ben született az, 56.; 1941-ben született, az 57.; 1942-ben született, az 57.; 1943- ban született, az 58.; 1944- ben született az, 59.; 1945- ben született, a 60.; 1946- ban született, a 61. betöltött életév. A férfi öregségi nyugdíjra jogosító korhatára, amennyiben 1938. január 1-je előtt született, a 60., 1938-ban született, a 61. betöltött életév. Kalaplevétel egy család előtt Még hetek múltán is szemem előtt látom azt a családot, amely összefogva, bámulatos szakértelemmel, 20 gyermekük megható szeretetétől körülövezve megmutatja, hogy még ebben a nehéz gazdasági helyzetben is hogyan lehet olyan mélyre leereszteni a sokszor, sokak által átkozott magyar földbe egy rendkívüli család szívének gyökereit. íme a példa azok felé, akik még arra is hajlamosak, hogy egy gyermek boldog kacagását sem kívánják hallgatni vagy látni, és megöletik vagy saját kezükkel pusztítják el népünk, nemzetünk egy ártatlan láncszemét. Ha a nemzet mérlegelhetné, ki mennyit tett és tesz élete példájával e hazáért, ez a család a legnagyobb elismerést, díjat érdemelné. Nos, én ennek a családnak - ahogy Nurmi is még életében szobrot kapott óriási sportsikereiért Finnországban - szobrot állítanék hazánk egyik szép terén, no nem csak a 20 gyermekük miatt, hanem azért is, hogy bebizonyítják - és milyen szerénységgel! -, hogyan lehet egy életet leélni, a földet szeretni és a gyermekeket szárnyra ereszteni, de nem messzire és úgy, hogy munkaszeretetük, testvéreik és szülők iránti sze- retetük és megbecsülésük egy egész ország számára is például szolgálhassanak. Meglepő volt látni és hallani, hogy van olyan család e hazában, mely „sikerdíjak”, „ügyeskedések” és különböző összefonódások, valamint lottó- és totónyeremény nélkül oly magasra emelte tanyája fényét, hogy egy egész ország gyönyörködhetett benne. Én mindig magam előtt fogom látni az általam alkotott képzeletbeli szobrot, amely egy egymásba karoló házaspár boldog mosolyát sugározza a járókelők felé és alattuk a szoborfelirat: „Úgy szeresd az életet adó drága magyar földet és gyermekeidet, mint mi!” Deme Dezső Miskolc Szerkesztőségi jogsegélyszolgálat Ma, november 18-án, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Sorszámot a portán kérhetnek az érdeklődők. * Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában hétfőn, szerdán és pénteken de. 10-től du. 1 óráig, kedden és csütörtökön du. 2-től du. 4 óráig tartunk fogadóórát. _SZÓLÁSTÉR „Nem ígérgetéseket, tényeket szeretnénk” Mást sem hallottunk a hatalom képviselőitől hivatalos megnyilvánulásaik során mint azt, hogy a privatizációt, azaz a magánosítást milyen sikerrel hajtják végre az arra illetékes szervek, szervezetek. Siker-történeteket, sztorikat közöltek a médiák. És mi van ma? A parlamentben elhangzottak után a To- csik-ügy botrányától hangos az egész ország. A botrány miatt leváltották a privatizációért felelős minisztert, vizsgálatot rendelt el a kormányfő és ígéri, hogy rendet teremt. Az ügy megviselte a koalíciós kormányzást. A pénzügyminiszter nemrégen még azon sajnálkozott, hogy nem volt honnan vennie több pénzt a nyugdíjasok nyugdíjának fél százaléknál magasabb emeléséhez. Most már tudjuk, csak a Tocsik-ügyeket kellett volna meggátolni! Suchman úr szerint a Tocsik-ügy a maga 800 milliójával ugyan jelentős, de vessük össze a Co- Nexussal, ahol négymilliárdos kár van törvénytelen szerződés miatt, három és fél milliárd a vagyonvesztés az Autókemél és még sorolhatná, jegyzi meg a Magyar Nemzetnek adott interjúja során. Hány milliárdba került a bankok konszolidációja, kérdezhetjük tovább. Suchman úr szerint a sikerdíjak törvényesek, csupán szokatlanok. Igaza van, szokatlan az adózó polgár számára, hogy kevés munkával milliókat, milliárdo- kat lehessen keresni. Az önkormányzatoknak juttatandó privatizációs részesedések (földterületi ingatlanok értéke) során világossá vált, hogy a közvagyont két oldalról rabolják, a privatizációt bonyolító szervezet, illetve az önkormányzatok képviseletében. Felmerül a kérdés, kinek vagy inkább kiknek volt érdeke ilyen lehetőség teremtése? Súlyos etikai, törvényi és végső soron a jogállamiságot érintő ügyek ezek, a demokráciát kérdőjelezik meg. Csak kapkodjuk a fejünket! Ilyen lehetséges? A közvagyont egymás közt osztogatják a hatalom bennfenteseihez közelállók. Azt a közvagyont, amelyből privatizálása során éppen annak létrehozói, a mai nyugdíjasok nem, vagy alig részesülhetnek, még a nyugdíjak reálértékét sem volt hajlandó a kormányzat megőrizni, biztosítani. Minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs! — mondták bölcs eleink. Ez érvényes ma is! Az ország bizalma megrendült. Semmiféle hatalom nem engedheti meg, hogy egyik oldalon gátlástalanul gazdagodjanak, szabad rablás folyjon, míg a másik oldal tovább nyomorodik, kerül mind mega- lázóbb szegénységbe és a kukákhoz szorul egyre több időskorú ember. Mi, nyugdíjasok elvárjuk az ilyen ügyek felszámolását, megállítását, a vétkesek felelősségre vonását, az érdemtelenül felvett úgynevezett sikerdíjak visszafizetését. Elvárjuk a közvagyon becsületes újrafelosztásának a megteremtését a polgárosodás egyenlő esélyű biztosítása érdekében. Elvárjuk - mert bebizonyosodott, hogy erkölcsös viszonyok között ennek megvan a lehetősége - a nyugdíjak reálértékének visszamenőleges rendezését és állandó biztosítását. Nem ígérgetéseket, hanem tényeket szeretnénk! Bállá László A Megyei Nyugdíjasképviselet tájékoztatási bizottságának vezetője Homokba dugott fejjel kezelt problémák „Elvtársak, a probléma előtt nem lehet homokba dugott fejjel elmenni!” - Ez a helyzetértékelés olyan találó és mély igazságot hordozó volt, hogy a rekordok könyvében lenne a helye. Lehetetlen például észre nem venni a lakásépítési támogatások-programok melletti kiállás és a népességcsökkenés kontrasztját. Hisz’ az elmúlt 15 évben cirka félmillióval lettünk kevesebben. Ez több, mint Miskolc lakosságának két és félszerese. De az előrejelzések azt mutatják, hogy ez a tendencia rövidesen felgyorsul, és évente akár százezerrel is fogyhatunk. Ilyen kilátások mellett csak propagandisztikus célja és a valódi gondok szőnyeg alá söprése lehet az oka olyan fejlesztések sürgetésének, amelyek dinamikus népességnövekedést feltételeznek. Mert ha óvodákat, iskolákat kell bezárni és pedagógusokat szélnek ereszteni a csökkenő gyerekszám miatt, akkor kiknek akarunk lakásokat építeni? A félreértések elkerülése végett közlöm, hogy nem vagyok fejlesztésellenes, és bármi jónak az elrontója. Csak a nyilvánvaló ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet. Mi ismét megkíséreljük a lehetetlent. Homokba dugott fejjel szeretnénk elmenni a probléma előtt és mellett! A szirénhangok ellenére lehetetlen feltételezni, - pláne elhinni -, hogy mindaddig érdemleges változás következzen be az életszínvonal tekintetében, amíg az ország költségvetését és külkereskedelmi mérlegét már eleve deficitesre tervezik. Majd kiderül, ezt egy vagy két pótköltségvetés erejéig meg is kell fejelni. Külföldi kölcsönök és belföldi államkötvények igénybevételével csak egy látszat színvonal tartható fenn. Ezen a téren érdemi változás az után várható, ha tisztán - önerőből - hitelek és kölcsönök igénybevétele nélküli bevétel elegendő lesz a folyó kiadósok fedezésére. Az lesz majd a pozitív változás első jele, ha a pénzügyminiszter bejelenti valamelyik év végén, hogy egy, azaz egy forintot még meg is takarítottak. Minden egyéb szöveg csak porhintés, esti mese, délibáb és csalfa vak remény. De aki ezekben hisz, az meg is érdemli, hogy kiábrándulások és állandó csalódások érjék. Kiss József Miskolc Megdöbbentő sírgyalázás a Hősök temetőjében Minden sírkőről lefeszítették az elhunyt nevét őrző réztáblát Miskolc polgármestere, a Hadkiegészítő Parancsnokság és szövetségünk tagjai november 1-jén virágokat helyeztek el a Hősök temetőjében lévő első és második világ- háborús emlékművekre, köztük a német parcella sírjaira. Tettük ezt abban a meggyőződésben, hogy a sírokban fekvő katonák nem szövetségesek és ellenségek, hanem emberek, akiket megillet a tisztelet és a kegyelet. A német síroknál arra is gondoltunk, hogy a szövetségi köztársaságban nagy tisztességgel gondozzák az ott nyugvó sok tízezer magyar katona sírját. A koszorúzás után két nappal megdöbbenéssel kellett látnunk, hogy a német parcella sírköveiről barbár kezek levésték a réz névtáblákat. Néhány sírkövet táblával együtt már régebben elloptak. Megdöbbentünk és felháborodtunk, mert erkölcsi kötelességünkön túl, nálunk is törvénybe iktatott nemzetközi szerződések védik a katonasírokat, de azért is, mert a halottak napja előtt tagjaink, a volt hadifoglyok nem csekély anyagi áldozatával rendbehoztuk a sírokat és a környéket, s mindezt most - a talán csak néhány fröccs- re elegendő értéket jelentő réztáblák miatt - meggyalázták. Meg kell kérdeznünk a sírgyalázóktól, hogy most, amikor a német Hadisírgondozó Szövetség az államközi megállapodás alapján ezeket a sírokat át akarja telepíteni a budaörsi központi katoFotók: Jármy Loretta natemetőbe, hogyan fogjuk tudni azonosítani a névtáblák hiányában a sírokban nyugvókat. Meg kell kérdeznünk, hogy az egyesült Európába való törekedésünk értékelésénél, hogyan fogják értékelni a sírgya- lázást és a rongálást. És meg kell kérdeznünk a réztáblák és sírkövek megvásárlótól, hogy nem ébred-e fel a lelkiismeretük, amikor a nyilvánvalóan temetőfosztogatásból származó értékeket kifizetik és jó haszonnal továbbadják. Hasonló sírgyalázásnak tartjuk és elítéljük azokat a környékbeli lakókat, akik státusszimbólumként tartott, kedvenc kutyáikat a temetőben futtatják. Tőlük azt kérdezzük, mit szólnának ahhoz, ha az ő szüleik, nagyszüleik sírját kutyák piszkítanák össze. Kevéssé tisztelt sírrongálók, temetőgya- lázók! Egy ősrégi indiai mondás szerint óvatosan kell lépkednünk a földön, mert mindenütt őseink arcát tapossuk. Nem volna érdemes ezen elgondolkodni? Tárcái Béla AVolt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége megyei titkára A földből és a fűből alig kilátszó sírkőlapokon gyakorta futtatnak kutyákat Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írgsók nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. r m v ve □
