Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-12 / 264. szám

5 B Itt-Hon 1996. November 12., Kedd _Borsodi Portré Szőrmék szerelmese Kazincbarcika ÍÉM - LM) - Németh Bamáné, Marika 45 éves, Kazincbar­cikán él. Egy lánya van, aki az édes­anyja szakmáját tanulta, de jelenleg értékesítéssel foglalkozik, egy szőrme­szalonban eladó Miskolcon.- Szeretek varrni és szabni, de a szabó szakma nem vonzott, ezért esett a választásom a szűcs mesterségre. Miskolcon, a 101. sz. Szakmunkáskép­ző Intézetben végeztem, 1970-ben. Ho­sszú időn keresztül bejártam Miskolc­ra dolgozni a Szűcsipari KTSZ-hez, a Széchenyi utcára - kezdi bemutatko­zását Némethné. - Jelenleg vállalko­zó szűcsmester vagyok Kazincbarci­kán. Kényes feladat például egy irha­bunda tisztítása, festése, ugyanis a benzines oldat, amivel tisztítjuk az anyagot, még nem okoz méretválto­zást, de a festékes-vizes oldat - ami szükséges a tisztítás után az eredeti szín visszaállításához - már méret­csökkenést eredményezhet. Külön problémát jelent a törökök által ké­szített irhabundák tisztítása, mert úgy összemennek, hogy hordhatatlanná válnak. Ennek az az oka, hogy nagyon takarékosan szabják ki az anyagot. Az irhabunda eddig strapakabát volt, de jelenleg olyan magas az ára, hogy ez már nem jellemző. Vannak azonban ol­csóbb kabátok is: a nyúlbunda és a bá­rányok egyes fajtái, a panofix a közép­áras kategóriába tartozik. Szeretek a bőrárukkal is foglalkozni, ami a szűcs szakmának csak egy rokon ága. Sze­retem, ha egy olyan bőrkabát kerül a kezembe, ami divatjamúlt, s valami újat tudok belőle varázsolni, például egy mellényt, vagy szoknyát. Munka- igényes szakma a miénk, kitartást, tü­relmet igényel, ezért talán kevesen is vállalkoznak rá. Kétségtelen, csak an­nak érdemes vállalni, aki kedvet érez hozzá. A bányászgyutacstól a bíróverésig Kazincbarcika (ÉM - SZN) - Az agresszió és a szeren­csétlen „visszaélések” hava volt október a kazincbarci­kai kapitányságon. Fodor Gyula főhadnagy hírei na­gyon is tanulságosak, s mi­vel újabban a vizsgálati sza­kaszban lévő ügyekben a nyilvánosságot a nyomozás érdekében nem kívánatos tájékoztatni, a lezárt histó­riák körében tallózgatunk. Divattá vált, de legalábbis összegyűlt az utóbbi időben a lőfegyverrel, lőszerrel, robbanó­szerrel való visszaélés. Egy he­te már beszámoltunk egy ilyen­ről, de még van a tarsolyban két eset. B. I. 46 éves, sajó- szentpéteri lakos tiszalúci hét­végi telkén próbálta ki az ál­tala készített, lőfegyvernek lát­szó tárgyat, amikor a jobb ke­ze mutatóujját a kipattanó lő­szerhüvely megsebesítette. Ez lőfegyverrel visszaélés bűntett alapos gyanúját keltette a rend­őrségben, de nem indult azon­nal eljárás, ám azóta az igaz­ságügyi orvosszakértő már hi­vatalosan is minősítette a szer­kentyűt. A Btk. szerint ugyan­is attól lőfegyver valami, hogy a csőtorkolatot milyen sebes­séggel hagyja el a lövedék, azaz: emberélet kioltására al­kalmas-e. Kíváncsisága miatt járt sze­rencsétlenül L. G. (46) múcso- nyi lakos is október 18-án, s rá­adásul ő is felelősségre vonha­tó a törvény előtt. A férfi az elő­ző nap, a kollégája által a ku- rityáni Habselyem-üzem udva­rán lévő szénkupacban talált bányászgyutacsot akarta kér­dőre vonni, vajon működik-e, de csúnyán pórul járt. Azt gon­dolta ugyanis, hogy a 220 vol­tos villamos aljzat (még) nincs feszültség alatt, s abban a pil­lanatban, ahogy bedugta, a rob­banószerkezet azonnal „elvé­gezte a dolgát”. Ez sajnos a férfi jobb mutatóujjának két ujjpercébe került, s eljárás in­dult ellene robbanószerrel va­ló visszaélés bűntettében, amellyel kapcsolatban a Btk. ugyanolyan szigorúan fogal­maz, mint a lőfegyver, lőszer esetében. Két bíróverés is akad a sta­tisztikában, mindkettő körzeti labdarúgó mérkőzésekhez kö­tődik. Az egyik Zádorfalván, meccs közben történt, a másik Felsőtelekesen, játék után. Utóbbi esetben F. Cs. a mér­kőzést követően megvárta az öltöző előtt a kazincbarcikai il­letőségű játékvezetőt, majd ala­posan kifejezte nemtetszését a bíró tevékenységével kapcsolat­ban, olyannyira, hogy a vita he­vében ököllel arcon is ütötte a sípmestert. Igaz, a sérülés nyolc napon belül gyógyul, de a nagy nyilvánosság előtt el­követett eset a garázdaság fo­galmát bőven kimeríti, halma­zati büntetésül pedig még könnyű testi sértés is lehet be­lőle - amennyiben a játékve­zető magánindítvánnyal él. Azóta egyébként a fegyelmi bi­zottság már mindkét magáról megfeledkezett játékost több évre eltiltotta. Gyerekek honi rajzasztala Konditeremben Kurucz István kazincbarcikai kisiskolás rajza Borsodnádasd a lemezgyár nélkül Nagy Zoltán Borsodnádasd (ÉM) - Az évtizedek során a település neve szorosan összefonódott a le­mezgyárral. Nehéz megszokni, hogy ez már a múlté. Van ugyan három utódvádlalkozás, de amíg a lemezgyár a felszámolása előtt 2500 embert foglalkoztatott, ma az utódok­nál mindössze 500 körüli a létszám. Emel­lett az Állami Pénzverdének működik itt egy ötvös üzeme, itt hetvenen találnak munkát, valamint egy nyúlszőrfeldolgozó működik még. • A lemezgyár azelőtt vállalta a gyári lakóte­lep gondozását, támogatott művelődési házat, sportegyesületet. Nem szeretem ugyan nagyköz­ségünk kettéosztását, miszerint van a község és külön a gyártelep - mondja Sárváry Tamás pol­gármester. - Sok gondot jelent ma az önkor­mányzatnak, hogy a gyár felszámolását köve­tően megörököltük intézményeit. Ezek pénzügyi kezelése igencsak igénybe veszi az önkormány­zat büdzséjét, amit a munkanélküliség is meg­csapol. Jelenleg az aktív nádasdi polgárok 38 százaléka maradt munka nélkül, háromhavon- kénti váltásban 210-en végeztek közmunkát az év során, hogy hozzájussanak a jövedelempótló támogatáshoz. □ A gazdag intézményhálózat milyen feladato­kat ró a polgármesteri hivatalra? • Ahogy mondtuk, a lemezgyár annak idején óvo­dát, bölcsődét, kultúrházat épített, ezt most már nekünk kell működtetni. Ez nagy teher a nagy­községnek. így vagyunk a sporttal is. A gyár meg­A millecentenárium tiszteletére emlékparkot léte­sítettek Nádasdon Szeretnénk, ha majd várossá nyilvánítanák Bor- sodnádasdot - mondja Sárváry Tamás polgár- mester Fotók: Vajda János szűnése után még két és fél, hárommillió forint­tal támogattuk a sportot, de az idén 800 ezret tud­tunk adni. Az új vállalkozók csak annyiban tud­nak segíteni, hogy vásárolnak szerelést a fiúknak. □ Nádasdon minden intézményből kettő van. Iskolából is? • Kettő volt, az egyik a községben, a másik a gyártelepen. Most ezt összevontuk és bővítettük a falubelit, a volt gyártelepiben pedig egy pék­ség működik. Művelődési házból is kettő van, most már egy közalapítvány működteti, az ön- kormányzat a rezsiköltségeket vállalta magá­ra. Ötszázezer forint alaptőkével indult az ala­pítvány, a Vasas Szakszervezeti Szövetség adott még 1 millió 200 ezer forint támogatást idén a korábbi gyári művelődési háznak. Sajnos kevés pénz van a két intézmény fenntartásához. A sportegyesülethez több szakosztály tartozott. Most bontogatja szárnyait a turista baráti kör. □ A millecentenárium tiszteletére sikerült fel­újítaniuk a nádasdi kilátót... • így igaz, ezt sok társadalmi munkával, az önkormányzat és a Ples Rt. anyagi támogatá­sával értük el. Park is létesült az évforduló tisz­teletére. Újdonság, hogy a Westel 60 méter ma­gas tornyot épített. Az említetteken kívül ren­delkezünk két óvodával, két orvosi rendelővel, a fogorvosi rendelés és a fizikoterápiás kezelés is megoldott helyben. Központi iskolai konyhánk látja el az idősek klubjába járókat is. Viszony­lag jó az infrastruktúra, az ivóvíz-hálózat már régen kiépült, 1986-ban megvalósult a gázprog­ram, egy-két utcarészlet van csupán, ahol még nincs bent a lakásban a gáz. Tavaly új telefon- központot adott át a Matáv, most már minden igényt ki tudnak elégíteni. A szennyvízhálózat és a kommunális szennyvíztisztítót is megörö­költük a lemezgyártól, ezt majd bővíteni kell. Új fejlemény, hogy négy település - Borsodnádasd, Járdánháza, Árló és Ózd - pályázaton pénzt nyertünk egy kerékpárút építésére. Ez a volt kis­vasút nyomvonalán haladna _A Tartalomból Hagyományokban gazdag... Járdánháza, e kétezer lakosú telepü­lés 1989-ig Arló társközsége volt Bor- sodszentgyörggyel együtt. Még a ta­nácsrendszerben kivívták önállóságu­kat. Azóta áll a község élén Ulrich At- tiláné, akivel a település múltjáról és jelenéről beszélgettünk. (2-3. oldal) A jó torkú műkedvelő A sajószentpéteri Szedlacsek Lajos szó­lóban szeret énekelni. Eddig vagy 70 helyre hívták meg és ő szívesen vállal­ja a fellépéseket. „A magyar nóták és népdalok a mi gyöngyszemeink, gyé­mántjaink. Ezeket nyújtom át alkal­manként egy-egy csokorban a legszebb hangszeren, az emberi hangon” - vall­ja a dalénekes. (4. oldal) Rabvágás, akasztófadomb Sajónémetiben a néphagyomány sze­rint valaha létezett a pallosjog. Később ennek nyomdokain rendezték a „rab­vágásnak” nevezett mulatságot far­sang végén. Ekkor a legények kántál- tak, ezt követte a táncház, majd a nyil­vános rabítélet és „kivégzés”, ami nem zárta ki, hogy az elítéltek a kocsmá­ban folytassák a mulatást. (5. oldal) Új sportvezetőség Mezőcsáton október közepén hívták össze a sportegyesület rendkívüli köz­gyűlését, amelyen új vezetőséget vá­lasztottak a régi helyére. Az új elnök Tirpák Ferenc helyi vállalkozó, tervei között szerepel az anyagi eszközök megteremtése azért, hogy az egyesü­let megfelelő bázissal rendelkezzen és benn maradjon az I. osztályban. (7. oldal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom