Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-26 / 250. szám
trf étéi q 'n^phe^né'^M lents nMuÄis éot'»ne«Miáfelte€ q_uí it pr#p%; les statines •éés en r*nctiin^le Teffet recherck- ; est a \irface except!»^ Október 26., Szombat Üterátor ÉM .hétvége VII A z ESZAK-Magyarország irodalmi melléklete Szerkeszti: Vass Tibor msMÉS-ZÁROS ISTVÁN Egyszer volt... Naivak (MÁR MEGINT W.) valamivel ki kellene kezdeni Sorok az időről Sorok a járásról Sorsot sorokban Valaki-Mi Valamiről Se többi Versütés reflexeivel közelíteni térdig Rozsdás kalapács-csatabárd És nem lehet hogy Nem lehet hogy hal Nem lehet hogy hallgass Nem lehet hogy hallgassátok Még nem Duchamp a matt Csak időzavar Igen S nem a járása Reflexe bármije sora se fontos Hanem a zavar Akármivel fel el fogni kezdetét írásig zavart sors És sort csak öltő olvas Szerkesz ők meg nyomdászok Meg-tördelők Pandúr S cenzúr Újra versel -hatnékom lesz agyarul így is helyes az írás MÁRvány a törékeny törése Sejtetés Vala kivel/ A törékeny eltörése képversei Ide egy dátum kellene. Hihetetlen, a színelmélet milyen teljességét tördeli zöld ablaktól a völgyig, onnan föl a horizontig, az ég vissza kék szememig. Sajnálom a verstan összes elemét, a hasonlatok, alliterációk, a Szaharák teljes játékát, a kifejezések egész bravúros hiábavalóságát. Ha eszméltetni akarom magam, tudnom kell a Mást, ami behelyettesíthető a költő hónaljába mélyedő ütemgörbébe. Elég mankó a szék támlája, hiszen hanyattesnék a látvány írásba kényszerítésétől. Kényelmetlenségből ülök, ha már szállni nem tudok, feszengek kölcsönkért kék frakkomban, sárga mellényemben. Még nem lövöm főbe. Eddig voltam, mint jó kutyák, ki távol van tőlük megugatják, aki közelükben, megnyalják annak. jellemem és tartásom fölösleges összekeverni magának. Hihetetlen, a papíron egy torok szűkül. Még nyüszítek. Versem zsákmánya legyek! c adatva a n<fÖ Gíi ügyv í.ui^iipexfíddN íJ lamirc upéyficie. LafiMm» ........-cl_ . . l-yscrvido deli ’arrec " v íjiiöaaiMíík’ü 'xOU ymm:' fel (Ajándék, kispróza) Hamarosan olyan verseket kellene fűzfán fütyülnöm. Az ember legyen akár Corso akár József avagy Kosztolányi. Nevükön kívül kivételt sem lehet. Meg se kísérlem tehát sőt október harmadikén minek fogok ideszületni. Az ám anyám. Hasonló hangsúlyú szavak p'lombázták le egy vers gördülését. Föltépni a vészféket súlyosbodó pénzbírsággal jár. Jobb ha egy óriásnak látszik. Mert Gregory is lassú tűnődéssel ölte a rímet spontán költeményében. Végül lepusztult minden ám ne rágódjunk csontok lapidáriumában. A hagyomány egy ideje ormány csupán. Lábnyomaim a parkba ültettem. Fölötte nőttem ki öt centivel így mondják a parkőrök. Mindenkinek ez a foglalkozása. Csak nekem tilos a fűre lépnem Més-záros István képzőművész, költő alkotásaiból látható kiállítás a Miskolci Képes „H Műhely Kisgalériájában (november 8-ig, Miskolc, Hunyadi u. 12.). A tárlatot Nagy Pál % nyitotta meg, közreműködött a Szerzett (p Színház Monroo Csoportja (Hajnal Gábor, A- Halász Zsuzsa, Horváth Tibor, Lerch Tamás és Mohay Orsolya). r. M V K XX (az Ismeretlen Költő) Nagy Pál Mészáros Istvánt ugyan tizennégy éve ismerem, és sok versét olvastam, verseskötete* mégis meglepetés számomra. Rendhagyó kötet: a „normális” vershez szokott átlagolvasó nem fogja szeretni, nem fogja elolvasni sem. Pedig sokat veszít, ismétlem: sokat veszít. Més-záros rendhagyó ember, rendszeresen otthagyja a járt utat a járatlanért; otthagyja állását, feleségét, országát (hosz- szabb ideig Ausztráliában élt); már-már úgy tűnt, a képzőművészetnek, az irodalomnak is hátat fordít: mint alkotó, évekig nem jelentkezett, s az a hír járta, hogy a pénz világa végleg beszippantotta őt. XX azonban - sok rossz tulajdonsága mellett - egy alapvető - inkább bokszotokra jellemző - tulajdonsággal is rendelkezik: testre szabott műfaja az örök visszatérés. Visszatér és meglep bennünket egy érdekes festménnyel, kitűnő verssel, jó verseskötettel. A játszmának persze nincs vége; Més-záros hiába tudja, hogy egy ember rövid életének legfontosabb létmegnyilvánulása az alkotás, ha rájön a mehetnék, percek alatt hátat fordít életeknek és az irodalomnak. S legfeljebb ír majd egy újabb Önfeljeléntőlap-ot. (Lásd kötetének 25, oldalát.) Gyanakvással vesszük hát kézbe a harmincon túli költő szép kiállítású** verseskötetét. Mit mondhat nekünk és hogyan mondhatja az az ember, aki úgy gondolja: ugyanazt érzem mint minden ki / ugyanúgy írom hogyan rnásl ok? Lassan váíik csak világossá, hogy ennek a rendhagyó embernek a művészete éppen a rendhagyásból, a hogyan-ból táplálkozik, eredetisége nem különcködés, hanem jelleméből, életmódjából fakad. Ezért válnak el egymástól betűk, ragok, szó-részek, ezért hiányoznak verséből magán- és mássalhangzók, ezért maradnak. ki a versből - mint részeg ember beszédéből: „beaujolais-val oldani nyelvtant” (sic!) - igék, jelzők és határozók, vagyis egész mondat-részed - őt a részekben az egész, s az egészben csak a részletek érdeklik, ezért változnak oly sűrűn (látszólag funkció nélkül) a normál, a kurzív és a fett betűk, nagy és kisbetűk, ezért táncolnak - hol elszaporodnak, hol kipusztulnak - az írásjelek („fosszuk meg a szót hímvesszőitől!” TACITUS ÉS KOSZTOLÁNYI). Nagyon nagy baj lenne, ha teljesülne kívánsága: „FOGSZABÁLYZÓT VERSSORAIMRA!” KÖRÖSI TEMPERÁK) A hogyanhoz tartozik az is, ahogyan szaggatott szövegű verseit a művészet más területeiről - főként a képzőművészetből - származó elemekkel építi össze: versei között, azokkal szoros láncot alkotva, ott sorakoznak képversei (ezeknek gyakori eleme a talált tárgy: abszurd kérdőívek, nyomtatványok; valamint önarcképe, pl. kuruc fejedelemnek álcázva, mint a 126. oldalon), és a némileg Twombly-ra emlékeztető, minimalista rajzai, grafikái. Ezután röviden arról is írjunk, miről szólnak a Més-záros versek. Nyughatatlan- ságát ismerve nem csodálkozunk különösebben, hogy a versek utazásokról szólnak, utazásokról és lét-utazásokról. (Meg képekről, képzőművészekről. De ezt most ne elemezzük.) A kötet négy ciklusát nyolc pontos dátum határolja - farkasember 1976. november 6 - 1986. február 21; csiklós ciklus 1986. február 22 - 1988. június 23; go honié! 1988. június 24 — 1989. június 3; (a kivert) 1989. június 4 - 1993. október 3. Mind a négy ciklusnak megvan a maga utazás-élménye: az elsőnek Párizs, a másodiknak Prága, illetve Csehország és Lengyelország, a harmadiknak Ausztrália, a negyediknek Görögország. Més-záros már akkor szereti Párizst, amikor még be se tette a lábát a (költők?) (a művészetek?) (a nyugati félteke?) (a világ intellektüeljeinek?) szellemi fővárosába, a racionálisan gondolkodó emberek érzelmi fővárosába. Ez sem meglepő: bár a „miskolci Ady Endré”-re, „Més- Van Gogh és Magóg fiá”-ra Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Erdély Miklós („a mosolygó héber medve”) is hatott, tanult a franciáktól - Apollinaire, André Salmon, szürrealisták - Tóth Gábor is biztatta, versei és képversei tanúsága szerint inspirációjának talán legfontosabb forrása mégis a párizsi Magyar Műhely volt. („Ti szédült? iránytűvel a szil vetekben autóval/ repülővel hajóval/ jöttetek” - úja a ülőhelyesekről.) Az első ciklus végén található érett verseket (a SÉ-IRATOK darabjait) a második ciklus visszatartottabb versei követik, ugyanakkor itt olvasható Més-záros egyik legemlékezetesebb szövege, a Szerelmes tézisek. A kötet legjobb ciklusa az ausztrál verseket tartalmazó go home!. Az „önkéntes száműzetés”, a szerelmi csalódás negatív, az új, angolszász világ a maga erényeivel és hibáival együtt pozitív élmény. Költőnk ugyanis „kilóg a képből”, ráébred, hogy ő „művésziélek”, s mint afféle „végső hara- miá”-nak egyetlen útja marad, és ez a ROAD MOVIE: út vers. A negyedik ciklus tanúsága szerint Mészáros megszenvedte a visszatérést is: „mézsáros a líra / Angolosan, visszajönni?” - ez bántja őt. Egyrészt „csupasz cigarettacsikk, rémesen vers” az élete, költészete, más--' részt „nincsenek versek”, „nincs látomás”. Pedig a múzsa, a muse megvan. S Más-zárosnak tudnia kell, hogy a szó angolul tűnődést, elmélkedést is jelent. *mox nox. Magyar Műhely Kiadó, Párizs- Bécs-Budapest, 1996. Szerkesztette: Somogyi Gyula. **Més-zárosnak szerencséje van: egy szakmáját szerető, a szép könyvért, a jó irodalomért áldozni is hajlandó nyomdásznál, Szlabey Zoltánnál készült kötete. Hál’isten- nek egyre több olyan nyomdász-mécénás nevét jegyezhetjük fel, mint Szlabey, vagy az íves Könyvek-et kiadó Szabó József.
