Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-14 / 240. szám
4 ÉSZAK^Magyarország Levelezés 1996. Október 14., Hétfő_ Szerkeszti: Bodnár Ildikó Gála volt Diósgyőrben Felemelő élményben volt része annak a közel 400 főnyi közönségnek, amely eljött október 4-én este az Ady Endre Művelődési Ház színháztermébe. Itt mutatkozott be ugyanis a Diósgyőri Nyugdíjas Hub, több mint kétórás önálló műsorral. Csodálattal töltött el az a vitalitás, mellyel ezek az emberek rendelkeznek. Mindenki tehetségéhez mérten maximumot nyújtott, vastapsra késztette a közönséget. Szóló énekek, versek, énekkari darabok, jelenetek, táncok, divatbemutató tarkították a színvonalasan szerkesztett műsort. Hallottuk, hogy a gyönyörű jelmezeket, a díszletet, dekorációt saját maguk készítették. Köszönetét mondtak azon képviselőknek és intézményeknek, melyek anyagilag is támogatták őket. Követendő lehet mindenki számára az az életöröm, mely sugárzott róluk. így is lehet nyugdíjas éveket megélni; tevékenyen, lendületesen, szolgálva az embertársaknak. Az az átható szeretet, mely áradt mind a szereplők, mind az érkezőket fogadó és kalauzoló klubtagokból, magával ragadta az embert. Köszönöm e nagyszerű kis csapatnak ezt az estét, és azt, hogy megmutatták: a nyugdíjas, évek nem feltétlenül jelentenek magányt és elzárkó- zottságot. További működésükhöz sok sikert kívánok, és azt, hogy még nagyon sokáig ilyenek maradjanak. Viktor Andrásné Diósgyőr Üdvözlet és puszedli A miskolci területi gondozó- szolgálat 13-as számú központja az idősek világnapján közel 180 tagját lepte meg üdvözlőlappal és egy csomag mézes pu- szedlival. E figyelmességet köszönte meg Cservenka János 88 éves mozgássérült nyugdíMindig van rendőr? „A Búza téren mindig van rendőr.” - Egyik megyei napilapunktól csentem e biztonságérzetet sugalló címszavakat, s akként is idézem (szíves engedelmüket remélve). Egyébként kiollózva, megjelenése óta magamnál hordom - im memóriám -, hogy ha nem botla- nánk egymásba, azért - rápislantva - már maga a tudata is bátorító legyen. A rendőri járőrözés során - természetesen - az árusítás zavartalanul folyik, bár ez a felirat sehol sem olvasható. No, nem kifejezetten a zöldáruféleségekre gondolok, hanem a záijegy nélküli felhozatalra, aminek bőséges választéka a kedves vevő érdekeit szolgálja. Amikor üggyel-bajjal átpréselem magam egy-egy ilyen záróvonalon, mindig röstelkedem, a magam mulyaságát felidézve. Országhatárainkon én még nem tudtam úgy átkelni, hogy a zsebeimen kívüli bóvlijaim ne keltették volna fel éber vámosaink figyelmét. Elképzelni sem tudom, hogy a cigi- és piaszállítmányozók zsebeiket hová rejthették, mert azokból kamionnyi dug- zugáru sem kandikál ki. Gondolom, úgy van ez, mint a Búza téren, A legifjabb járókelő is tudja, honnan varázsolják elő az „értéktöbbletet” ezek a darabbérben foglalkoztatottak, csak épp az illetékesek nem. Meg kellene kérdezniük Lüké Aladárt, ő egy forintért megmondja, ha csak nem emelte a tarifát, mint a lakásbiztosítók, amely aszongya: „ingóság 128,9 %... a KSH-tól kapott 1995/94./!?/ évre vonatkozó fogyasztói árindex alapján. Érdekes, a bér- és nyugdíjemelés indexe nem így villog! Antal Ferenc Szolidabb május elsejei felvonulásra emlékeztető tömeg ácsorog békésen a vidéki buszmegállóban. Befut a 6.30-as Mályi-Miskolc járat. Rajta - természetesen - mégegyszer annyi ember, akiknek - természetesen - eszük ágában sincs beljebb húzódni. Kialakul a hosszú, kígyózó sor. Lassan átcsúszik a fele a tű fokán, már csak a vége lóg le a lépcsőről. A sor végén népes család, látszik rajtuk, hogy nem az idén nyáron bámulták le. A családfő ütemesen ordítja utasításait: „Eredjenek már bejjebb! Nézzék mán, nem adnak helyet egy terhes asszonynak! Hát mingyán levágom a népet a buszról, a sofőrrel együtt! Hol a sofőr, he? Nyisd mán ki testvér a hátsó ajtót is, hogy szálljunk fel. Hallod? Nyissad mán ki!” Ilyen szívhez szóló kérésnek nem lehet ellenállni. A hátsó ajtó kinyílik, a család felnyomul. A nyomor persze még nagyobb lett, kiváltképp az ajtó körül. A buszsofőr megelégeli a dolgot, daliás 160 centijével próbál a nép fölé emelkedni, és ekképp szól az utasokhoz: „Emberek! Mozduljanak már meg, hát a kocsi végében diszkózni lehetne. Nem adtam én ki egy fekvőjegyet sem! Maguknak beszélek! Odáig nem hallani? Hát lépjenek már arrébb, mitől fél, attól a kiskatonától? Gyorsabban, gyorsabban, még ma haza akarok érni.” Néhányan feladják és megvárják a következő buszt. A legelszántabbak felkönyöklik magukat a járatra. A szardíni- ásdoboz becsukódik és elindul - a következő megálló felé. * Ui: Tisztelt illetékesek! Nem lehetne még egy (kis) 6.30-as mályi járatot indítani, mert egyszerűen lehetetlen bejutni időben a suliba. Két diák a „nyomorból” _ SZÓLÁSTÉR — ___________________________________________ írja: az Olvasó> H árom igaz történet 1956 októberéről 1956. - Csak így egyszerűen, minden sallang nélkül. Szándékosan, mert az elmúlt 40 év alatt annyi jelzőt aggattak rá, magyarázták, átkozták, méltatták és magasztalták. Számomra végül is a puszta évszám fejezi ki legtömörebben a lényeget, mint 1526 vagy 1848 említése. Sokáig úgy tűnt, közhelyeken, ismétléseken túl már semmi újat nem lehet hozzáfűzni. Végül is egy múlt év október 23-i újságcikk késztetett az írásra. A tudományos dolgozat ugyanis érzelmi motivációkból vezeti le az eseményeket, szinte a romantika határát súrolva. Szó sincs benne az imperialisták felforgató tevékenységéről, a belső reakció fondorlatairól, vagy heroikus és patetikus megközelítésről. A dolgozat szerzője az egész eseménysort három csalódás egyenes következményével magyarázza. Az emberek többet és mást vártak az 1948-as fordulat évétől, az 1953-ban indult új irányzattól és Rákosi Mátyás 1956 nyarán történő leváltásától. Mindössze az a probléma, hogy a csalódás érzete egészen más reakciókat vált ki. Egyénektől, mentalitástól, vérmérséklettől, stb. függően vannak akik ilyenkor a sárga földig leisszák magukat, mások mélabúnak esnek, életuntság, letargia, netán öngyilkosság lehet a következménye. De nem kezdik fölszedni az utca kövezetét, és jóformán puszta kézzel fölvenni a harcot a nyomasztó túlerővel szemben. A három csalódással szemben álljon itt három igaz történet. A kedves olvasó döntse el, hogy ezek hősei, résztvevői és szenvedő alanyai ugyan milyen lelkiállapotban érték meg ama bizonyos októberi napokat. Egyik volt gimnáziumi osztálytársam édesapját 1945 januárjában úgy vitték el malenkij robotra, hogy rakamazi otthonában tüdőgyulladással feküdt, és az ágyból rángatták ki. Majd a vagonban meghalt, és a mozgó vonatból dobták ki. Érettségi után a fiú a Pallag-pusztai főiskolára került. Ott az évfolyambizalminak feltűnt, hogy milyen szomorú. A társai felvilágosították, nem is csoda, hisz milyen nagy bánat érte szegényt. Másnap izgatás, rémhírterjesztés, valamint a Szovjetunió megrágalmazása miatt páros lábbal rúgták ki a főiskoláról. 1951-ben a sajóbábonyi KOMI (internáló) tábor egyik lakója azért kapott egy évre beutalót, mert mint hegyaljai szőlősgazda, sáros maradt 50 kg borjúhús kötelező beadásával. Majd szabadult, de néhány hét múlva régi ismerősként üdvözölték. Újra elítélték, ugyanis az elmúlt évre sem teljesítette a beszolgáltatást. Az 50-es évek elején egy B. L. nevű mérnök volt az épülő Sztálinváros létesítményi főmérnöke. Egyik héten Gerő Ernőnek, a másik héten Vas Zoltánnak kellett beszámolnia a munkák állásáról. A testvére egy budapesti kórházban belgyógyászként dolgozott. Egyik nap nem tért haza, nyomtalanul eltűnt. De családja postán rendszeresen megkapta a fizetését. A főmérnök egyszer szóvá tette Gerő Ernőnek, aki megígérte, hogy utána néz a dolognak, legközelebb röviden és tömören közölte: „Főmérnök úr, a kérdésről nem nyilatkozhatom.” A titok azóta is titok maradt. Bennem ilyen és hasonló emlékek egész sorát idézi 1956 es gerjeszt indulatokat a sok mellé, bele es félremagyarázás. Kiss József, Miskolc Meddig leszünk még önpusztító nemzet? Szomorúan hallgatom, a parlamenti vitát a kormány kétéves munkájáról. Mindenki mondja a magáét, és az jár az eszemben, hogy vitanap helyett süketek párbeszédének vagyok a tanúja. A kormány sorolja az eredményeit, az ellenzék minden tekintetben elmarasztalja azokat. A kormány hivatkozik az előző koalíciótól örökölt terhekre, az ellenzék ezt zokon veszi. Mintha nem lenne igaz, hogy annak idején ők is állandóan az előző időkre hivatkoztak. Zokon veszik, hogy elmarasztalás éri az előző kormány munkáját, de azt természetesnek tartják, hogy a jelenlegi koalíció minden intézkedését elítélik. Természetesen sok a jogos bírálat a mostani kormányt illetően -, de mindent rossznak tartani?! Követelések hangzanak el, hogy hová mennyi pénz kellene, de egyetlen konkrét javaslat nincs arról, honnan, miből. Szóval, folyik a süketek párbeszéde, a hangnem évek alatt semmit sem változott. A mi politikusainkból hiányzik a fair play szelleme, az ellenfél fogalma. Itt csak ellenségek léteznek. Visszagondolva másfél évszázadra, amikor két kemény politikai ellenfél állt szemben egymással, szinte szégyelli magát az ember. Mert azok képesek voltak arra, hogy a szembenállás ellenére, egyik a másikat a legnagyobb magyarnak nevezze! (Ma ez az összehasonlítás szinte kegyeletsértésnek hat.) A mai ellenzék két éve még konstruktív ellenzékiséget ígért. Nos, vagy elfelejtették ezt, vagy nem tudják mit jelent ez a fogalom. Ma már tisztán látszik, hogy minden szó, cselekedet része a következő választások kampányának. Nem túl korai ez, politikus hölgyek és urak? Ugyanis az a távfűtő, aki már a táv közepénél megnyitja a hajrát, a végére annyi erővel sem rendelkezik, hogy bevánszorogjon a célba. Senki nem vitathatja az ellenzék jogát, hogy a kormányt bírálja és azt sem, hogy saját politikai pozícióit erősítse a választóknál. Ez minden többpártrendszer természetes velejárója- A baj ott van, hogy a módszerek nem ritkán tisztességtelenek, alattomosak, visszataszítóakMinősítve alkalmazóikat. Csakhogy ennek a társadalom issza meg a levét. Mikor veszik már észre politikusaink, hogy történelmünk sötét korszakait a széthúzás, a belső pártharcok, a gyűlölködés, á torzsalkodások okozták? Hát mi nem vagyunk képesek saját hibáinkból tanulni? Meddig le' szünk még önpusztító nemzet? Nagyon féltem a magyarság jövőjét. Ádám Mátyás, Bogács Famatuzsálemek A martintelepi utak mentén 1957-58-ban elültetett csemeték megöregedtek, elpusztultak, néhányat a közműépítés miatt vágtak ki. Pótlásukra - ahol lehetőség volt rá - gyümölcsfákat, rózsabokrokat és virágokat ültettek a helyiek. Tavasszal olyan az egész Martintelep, mint egy hatalmas virágoskert. Megmaradt azonban négy - általam ismeretlen fajtájú - famatuzsálem. Az egyik a Martin Károly és az Alföldi utca kereszteződésében, a játszótér sarkában, a maradék három az Alföldi út 47. számú ház előtt. Ezek a faóriások a hatalmas lombfelületükkel nemcsak oxigént termelnek, hanem szélvihar esetén a lakóház ártatlan lakóinak, a játszótéren lévő gyermekeknek, a gyalogosoknak, netán az éppen arra haladó 23-as autóbusz utasainak a testi épségét is veszélyeztetik. Csak a csodával határos, hogy az idei nagy szélviharok nem döntötték ki - az egyébként homokos, laza szerkezetű talajból - a famatuzsálemeket. Tudom, milyen fontos szerepet töltenek be a fák környezetünkben. De nem mindenáron! Ezeknek az öreg fáknak a feláldozása nem jelenthet veszélyt, sokkal inkább megmaradásuk. Kérem az illetékes szerveket a kérdés megvizsgálására, és a megfelelő intézkedés megtételére, megelőzve ezzel egy tragédiát. Tarcsi Lajos, Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Hirdetés : m Hl ' W SÍ Jovore újra § Gépjármű-felelősségbiztosítás A tavalyi nagy sikerre való tekintettel az ÁB ismét megajándékozza biztosítottjait! Ha Ön 1997 első negyedévi gépjármű-felelősségbiztosítását befizeti az ÁB-nál, sorsoláson vesz részt. Ha Ön szerencsés, akkor a több mint ezer, kármegelőzést szolgáló nyeremény egyike is az Öné. A fődíj: Kétszemélyes, egyhetes utazás a Ford európai tesztközpontjába. További díjak: II fő egy-egy Pannon GSM rendszerű,mobiltelefont kap kihangosító szettel. III fő egy-egy porral oltó készüléket nyer. 1111 fő részére befizetjük Magyar Autóklub-tagságának egyéves díját.* * Igénybe vehetik az Autóklub szolgáltatásait, többek között az ingyenes országúti segélyszolgálatot, a hitellevelet, a kedvezményes díjú műszaki szolgáltatásokat. Köszönjük, hogy bennünket választ! ÁB Gépjármű-felelősségbiztosítás Kötelező - kellemes meglepetéssel © A nyereményjátékban az ÁB-AEGON Általános Biztosító Rt. és az Ogilvy&Mather Budapest Rt. munkatársai nem vehetnek részt. A sorsolást 1997. február 20-an, közjegyző jelenlétében tartjuk, eredményéről levélben tájékoztatjuk a díjazottakat. A nyeremények készpénzre nem válthatók át. A nyeremények adóvonzatát az ÁB- AEGON fedezi. jas olvasónk szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében: ,A világnap alkalmából a részemre küldött jókívánságokat, és az ajándékcsomagot nagyon szépen köszönöm. Nagyon jól esik az, ha az öregekre is gondolnak.” Tumultuózus hétköznapok
