Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-06 / 208. szám
4 ESZAK-Magyarország A mezőkövesdi városháza híreiből Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - A mezőkövesdi képviselő-testület legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy második félévi gazdálkodásához és az átmeneti finanszírozási gondok megoldásához a lakásértékesítésből befolyó összegekből - visszapótlási kötelezettséggel - 20 miihó forintot felhasználnak. A költségvetést emiatt módosítani kell, az ezzel kapcsolatos javaslatól ebben a hónapban tárgyalnak. Magánzó fogorvos A városatyák támogatták Végvári Ilona kérelmét, s hozzájárultak ahhoz, hogy a szakember mint magángyakorlatot folytató fogorvos saját rendelőjében és saját eszközeivel, területi kötelezettség vállalásával 2000 ember fogászati szolgáltatásának ellátására szerződést kössön a B.-A.-Z. Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral. Fokozott támogatást kértek Az egyik képviselő interpellációjában azt szorgalmazta, hogy infrastrukturális szempontból zárkóztassák fel egymáshoz a mezőkövesdi választókörzeteket, s az elmaradott részek fokozottabb támogatásban részesüljenek. Egy másik képviselő a Harsányi Kálmán úti építkezésben érdekelt első lakáshoz jutó családok lakáscélú támogatásának ügyében szólt. Mindkét felvetésre érdemi választ ígért a városháza. Nyitott szívű és pénztárcájú svájciak Granicz-Barth Katalin nem vállalja, hogy helvét mecénás, de nyugodtan hívhatnák zempléni jó tündérnek Buzafalvi Gyózó Zalkod, Sárospatak (ÉM) - Granicz-Barth Katalint megáldotta a teremtő szociális érzékenységgel. Mégsem a segítő rend nővére, hanem tettre kész, alkotó ember. Katalin asszony svájci állampolgár, de anyai ágon magyar származású. Az utóbbi években rendszeresen ingázik Bodrogköz és Zürich között. Az ezer szálú magyarságát, a helvét toleranciát, a szülőföldje iránti szeretetét, segíteni tudását és akarását a bodrogközi kis falucskában, Zalko- don „értük tetten”. Valószínű, hogy a megyénkben élők többsége is csak térképről ismerheti ezt a gyönyörű zempléni települést. Sárospatakon is csak Kenézlőt mutatja az útjelző tábla, pedig Zalkod még ezen jócskán túl van. A hepehupás, felfagyott aszfalt már önmagában is jelzés értékű: elhagyatott vidék felé .vezet utunk. A valamikor szebb időket is látott kenézlői mező- gazdasági szövetkezet roncsudvara mellett elhaladva eszembe ötlik: vajon mit keres ezen a kietlen tájon egy alkatában törékeny, de elszántságában sziklaszilárd svájci asszony, ahelyett, hogy a saját jövőjét építgetné odakinn, a méredek hegycsúcsok országában?!- Nem engedheti meg magának viszonylagos jólétben sem az ember mások göröngyös életútjával szembesülve, hogy hátradőljön a karosszékében - jelentette ki Katalin asszony már Zalkodon, abban a takarosán kicsinosított - azelőtt romos - papiakban, amely most a bodrogközi község faluháza. Még 1992-ben újították fel, hogy a zalkodi egyedülállóknak legyen hol kulturált körülmények között összejönniük. A Barth Alapítványt Zalkod Faluházáért Katalin asszony 1992. március 15-én keltette életre és ugyanezen esztendő augusztus 20-án már át is adták azt az idősek rendelkezésére. *- Apai ágon egykori pataki diákok voltak őseim. így aztán érthető, hogy fiamat is vonzotta ez a szellem. Szerette volna megtapasztalni azt, amit nagyapa mesélt odakinn erről. 1985- ben ezért beírattuk őt a sárospataki kollégiumba - emlékszik vissza beszélgetőtársam. - A Bodrog-parti AtArchív felvételünkön az ajándékba kapott tűzoltóberendezés átadása látható hén így újra otthona lett családunknak. Igen sok igaz barátra, ismerősre tettünk szert. A fiam „gyámja” itt Magyarországon Hörcsik Richárd, a Református Gyűjtemények akkori igazgatója lett. Egy barátnői kapcsolat is kialakult egy nagyszerű emberrel, Veress Cseperkével, aki Kenézlő és Zalkod állatorvosa. Az ő révén jutottam el az addig számomra teljesen ismeretlen tündéri tájra, a Bodrogköz csücskébe. Azt, hogy segítenie kell e magára hagyott és pusztulásra ítélt falucska lakóit, még 1991 nyarán döntötte el. Ekkor ismerkedett össze a parányi község tettre kész polgármesterével, Papp Gizellával. Akkor az önkormányzat éppen azon fáradozott, hogy a régi iskolából egy óvodát alakítson ki. A fő cél az volt, hogy a kicsinyeknek ne kelljen buszozniuk a szomszéd faluba. Pénzben természetesen Zalkod helyhatósága sem dúskált. Bizony az épület felújítása mellett a berendezésre már nem tellett! Akkor Katalin asszony visszautazott Svájcba, segítőket keresni. Aztán - mint egy jó tündér a mesében - október 13-án megérkezett egy teljes óvodai felszereléssel, aminek még a sárospataki főiskola óvónőképzőjéből is csodájára jártak. A berendezés, a játékok kizárólag csak természetes alapanyagokból készültek. *- Lelkes támogatókra találtam Zalkodon és Svájcban is - mondja szerényen Granicz-Barth Katalin. - Az alapítvány kuratóriumába magától értetődően került kedves barátnőm, Veress Cseperke, Papp Gizella polgármester, Hörcsik Richárd, Pólyák József, a helyi római katolikus esperes és Rabatin Miklós. Svájcban a társam, Spalinger Ottó személye a biztosítéka e magasztos ügy felkarolásának. No és az ottani adakozók. Egyszer egy magyarországi regionális újság svájci mecénásnak nevezett. Ez azonban hamis kép. Ahhoz, hogy Zalkodra eljutott a rengeteg ajándék, külföldi támogatók szükségeltettek. Nyitott szívű és pénztárcájú svájciak, akik hasonlóan éreznek, mint én. De a .jóindulat felkeltése” és az adakozók megtalálása igen sok munkába és fáradtságba kerül (körlevelek, előadások, telefonok, elbeszélgetések). És hogy mire büszke leginkább az elmúlt években? Nehéz lenne rangsorolni. Bizonyára felejthetetlen élményt jelentett 1992. nyarán annak a 14 zalkodi gyereknek a kéthetes svájci táborozása, amely ugyancsak az alapítvány jóvoltából valósulhatott meg. Svájci családok adták össze a kinttartózkodás költségeit, az ajándék kerékpárt és a hátizsákot. De nemcsak pénzben mérhető dolgokat kaptak, hanem szívélyességet, melegséget és szeretetet. A Schafíhauseni Vitorlázórepülő Társaság elnöke, Claude Anet például megszervezte azt, hogy a székházukban táborozzanak és valamennyi diákot megismertetett a repülés gyönyörűségével. * Évek óta megmozgatja a zalkodi lakosságot a szentesték szervezése, megünneplése. A faluházban ilyenkor összegyűlnek az idősek, a magányosok. Tavaly már negyvenen ülték körül a fenyőfát. De a karácsonyi estén nem feledkeznek el a kicsinyekről sem. Volt olyan esztendő, amikor névre szólóan hozott minden idevalósi iskolásgyereknek bőrcsizmát a Jézuska. A tavalyi karácsonyhoz egy olyan nemes cselekedet is társult, amely nemcsak a zalkodiaknak szólt. Katalin asszony felkereste ezt megelőzően az egyik sárospataki bölcsődét. Valósággal megdöbbent azon, hogy a környék számos mozgáskorlátozott gyermeke közül helyhiány miatt - igaz, a legnagyobb odafigyeléssel, de - csak kilencet nevelnek ott. Az első gondolata mi is lett volna: hogyan lehetne segíteni a többin? Ebből az ötletéből született meg aztán Sárospatakon az a gyógyászati segédeszköz-kölcsönző, ahol bárki ingyen három hónapra bérbe veheti a szükséges tárgyakat. A nyolc tonnányi segédeszközt az alapítvány a bülachi kórháztól, a svájci nemzetközi kötszergyártól (IVF Neuhausen) és a Binder Rehabtól kapta adományként. A helyiséget - a korábbi Bodrog Tourist épületében - a sárospataki önkormányzat ajánlotta fel. ¥ Ha Zalkodon a Barth Alapítvány faluházába vetődik az idegen, egyből szembeötlik: művészetszeretők és -pártolók a gazdák. A kuratórium elnöke Spalinger Ottó grafikus, akinek színes és hangulatteremtő alkotásai díszítik a szobák falait. De a kertben is szobrok köszönnek ránk. Némi kér- dezősködés után kiderül: a svájci művész sárospataki kiállításán találkozott egy román szobrásszal, az Aradon élő Ion Tolannal. E „randevú” barátságkötéssel zárult és közös, „Ember az emberért” című budapesti tárlatukat eredményezte. Otto Spalinger képeit Comenius Orbis Pictus könyve meghatóan szép szövegtáblái köré csoportosította, mint változatokat a nagy cseh pedagógus által 400 évvel ezelőtt „lefestett” világra. Ott •eladott litográfiái összbevételét a Barth Alapítvány humánus célkitűzéseinek megvalósítására szánta. Az egyik schafíhauseni egyházközösség pedig adventi hangverseny-bevételét ajánlotta fel. Ebből vásárolta meg a Barth Alapítvány az anyagot a zalkodi templom aranydíszítésének felújítására. A munkálatokat Ion Tolan végezte el.- Legutóbb a millecentenáriumi ünnepségünkön zsúfolásig megtelt a templom. A megemlékezést újabb ajándékok gazdagították - mondja Granicz-Barth Katalin. - A polgár- mestertől és a helyiektől szereztem tudomást, arról, hogy milyen nagy gondot jelent a falunak az is, hogy csupán a messzi Sátoraljaújhelyen „állomásoznak” tűzoltók. Ha ne adj Isten valami baj lenne, bizony várhatnánk, míg jó 40 kilométerről ideérkeznek. Ezt a problémát Svájcban elmeséltem ismerőseimnek, köztük Major Paul Wernemek, a schafíhauseni tűzoltóparancsnoknak. Neki köszönhetően korszerű oltókészüléknek, motoros fecskendőnek örülhettek a zalkodiak a millecentenáriu- mon. Sátoraljaújhelyi „kollégáját” is meghívtuk a rendezvényre, aki megígérte, hogy kiképezi a helyi önkénteseket. ■ * Katalin asszony az ünnepség után készülődött az utazásra. Várják a megbízatások a zürichi magyar konzulátuson, ahol titkárként tevékenykedik. Ugyan vajon milyen megvalósítandó ötlettel indul Svájcba? Ezt persze nem árulta el. Ragaszkodik a titkaihoz, az eddigi szokásaihoz: nem ígérget, hanem cselekszik. Sejtelmes mosolyából azonban látszik: ismét nagy fába vágta fejszéjét. De, ahogy ismerjük, ez az újabb kihívás sem foghat ki rajta... Helyi Hírek 1996, Szeptember 6., Péntek A bekecsi önkormányzat legutóbbi testületi ülésén Tóth István polgármester bejelentette, hogy a település 2 millió 700 ezer forint pénzügyi támogatást nyert a kerékpárút bővítéséhez. A községben már korábban is jelentős hosszúságú utat építettek a biciklizőknek. A most megkapott pénzen - amit az önkormányzat saját keretéből egymillióval egészít ki - további egy kilométernyi bicikliút kialakítására nyílik lehetőség. Van mód arra is, hogy Legyesbénye kövesse a példát, és csatlakozzon az elkészült pályához. Ha ez az elképzelés is megvalósulna, akkor a bekecsiek, a legyesbényeiek és a szferencsiek kerékpáron is biztonságban eljuthatnának - a tulajdonképpen teljesen egybeépült - településegyüttes bármely részére. A bekecsi önkormányzat a kivitelezéssel a KPM Szikszói Üzemmérnökségét bízta meg. A tervek szerint november elejére kell elkészülnie az új kerékpárút-szakasznak. Fotó: Puskár Tibor Kevesellték a pénzt, amit elköltötték Tiszaújváros (ÉM - FL) - A város önkormányzati képviselőtestülete legutóbbi ülésén a könyvvizsgáló és a testület tagjai egybehangzóan kifogásolták, hogy a kiadásokra - leginkább a fejlesztésekre - biztosított összeget nem használták fel időarányosan a városban. Tiszaújváros önkormányzata idén több mint 3 milliárd forintból gazdálkodhat. A testület most vette számba, hogy az esztendő közepére befolyt-e a hivatal kasszájába a bevételnek legalább a fele és ezzel párhuzamosan felhasználták-e - ugyancsak időarányosan - a működési kiadásokra, fejlesztésekre rendelkezésre álló összegeket. A testület örömmel állapította meg, hogy a bevételi terv csaknem 60 százalékra teljesült és jó színvonalú feladatellátást tett lehetővé az oktatás, a művelődés, a szociális gondoskodás és az egészségügy területén is. Ezzel szemben a kiadásokra tervezett összegnek csupán 36,5 százalékát használták fel. Ezen belül a fejlesztésekre rendelkezésre álló összegnek mindössze 5,6 százalékát költötték csak el, holott erre intézményeik állapotát, állagát tekintve nagy szükség van. Az adatot természetesen módosítják majd az első félévben már megkezdett, de csak később befejeződő beruházások adatai, mégis szükség van korrekcióra. A testület határozata szerint módosítani szükséges a fejlesztések előkészítésének és végrehajtásának jelenlegi rendszerét. Gondoskodni kell a folyamatban lévő munkálatok gyorsításáról, az erre az esztendőre még betervezett feladatok körültekintőbb előkészítéséről és határidőre történő befejezéséről. Plusz egy kilométer kerékpárút A r'v ft Ä : / 1/
