Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-28 / 227. szám

Szeptember 28., Szombat ÉM-riport ÉM-héfvécje III Szalóczi Katalin ■4 kór neve: rák ~~ Nem szoktam már sírni, ne gondold, hogy itt ülünk magunkba borulva egész nap - fogad Mari. Csak épp az előbb valaki isme­retlenül idetelefonált, hogy kár a felhajtásért, ne akarjak a gyere­kemnek rosszat, úgysem fognak tudni rajta segíteni. A másik szobából fiatalok élénk csevegése, zeneszó, néha zon­gorafutamok szűrődnek be.- Mióta az osztálytársak megtudták, mi van a lányommal, két- oránként váltják egymást nála. De tegnap este az egész szoba tele volt velük, ment a viccmesélés, a lakást betöltötte a kacagás. Azt mond­ták Klaudiának, egyet se búsuljon, hogy ki kell hagynia egy évet, leg­feljebb majd mind lejjebb buknak hozzá eggyel. Nagyon aranyosak, kilincselnek a pénzért, a plakátjaikkal teleragasztják a várost. Habár a papíron jó ideje a szemeim előtt volt a nem mindenna­pi név: Kossuth Klaudia, a tudatom, minden igyekezetével tilta­kozván, nem akarta beazonosítani a hozzá tartozó személlyel. Klau­dia anyját, Marit lánykorától ismerem. S minthogy a közelemben laknak, fiús anyaként gyakorta szeretetteljes irigységgel néztem, ahogy összefonódva mennek az utcán. Csak a lányos anyáknak - közülük is csak a legszerencsésebbelmek - adatik meg, hogy újra­élhessék saját fiatalságukat lányukban. Marit ilyen szerencsés anyának tartottam... És most itt, kettejük barátságos fészkében Mari a lányát megtámadó kórról mesél. Klaudia rákos. Még nem volt hároméves, mikor már balettra járt, majd a dzsesszbalett lett a szenvedélye. Aztán elvégezte a manökenkép­zőt. Minthogy az egyik nagypapája zenetanár, zongorázni is ta- nult, így választotta a Zrínyi Gimnázium zenetagozatát.- Decemberben tornaórán leesett a gerendáról, és megütötte a lábát. Mikor hazajött, fájlalta, de semmi komoly nem látszott raj­ta. Orvoshoz se mentünk vele. Már el is feledkeztünk volna róla, ba márciusban nem jelentkeznek ismét a fájdalmak. A kórház­ban megröntgenezték, ennek alapján megállapították, hogy el volt törve. Alig akarták elhinni, hogy kihordta lábon. Azt javasol­ták, hogy polcoljuk föl, és borogassuk, majd elmúlik. De csak nem enyhült a fájdalom. Aztán vagy másfél hónapja elviselhetetlenné fokozódott a kín. Végül elmentünk a traumatológiára. A főorvos' 's csúnyának találta a lábát, újabb röntgenfelvételt készíttetett. Műtétet javasolt, szalagplasztikázni kell. Aránylag hamar kitűzték a műtét időpontját, megnyitották Klau­dia lábát, de nem tudtak vele semmi mást csinál­ok mint kitisztítani. Egy hatalmas gennyes gócot találtak, és szövetmintát vettek. Tíz nap múlva Megjött a lelet. Nemcsak Marit, de a tőlük külön élő apát is behívatták, s közölték velük, hogy az eredmény: pozitív. A diagnózis: fiatalkori csont­ok. A professzor elmondta, hogy sebészorvos lé- yén ez már az ő szakmai tudását meghaladja, de Klaudia sorsát az ország egyik legkiválóbb orvo­sa kezébe tenné le. Egy éj Becsben " Hogy viseltétek el a hírt?- Az egész család percek alatt összeomlott. Az első reakcióm az volt, hogy nem lehet, hogy ez velem megtörténjen. Annyi sze­rencsém volt, hogy Klaudiának akkor épp bent kellett lennie a kórházban vérfestés miatt, ez is kellett a leletekhez kintre. Négy napig csak sírtam egyfolytában. Egyszer csak rájöttem, hogy ettől a gyerek nem fog talpra állni, tenni kell valamit. Jelentkezett egy Család azzal, hogy az ő gyerekük is ugyanebben a betegségben szenvedett, csak nála a felkarcsonton jelentkezett. Ok eljutottak egy bécsi, világhírű specialistához, aki megmentette nemcsak a gyerekük életét, de még a kaiját is. Igaz, hogy protézist kellett neültetni, de rendesen használja Gergő a kezét. Épp akkor - a rá következő héten - mennek egyéves kontrollra, s ha úgy gondo­lni, ők szívesen ki visznek bennünket Bécsbe magukkal. ~ Mentetek?- Nagy rohammunkával és sok-sok segítséggel minden leletet táeg tudtunk szerezni. Egyik nap a professzor megvizsgálta Klau- táát, és másnap reggelre ismét berendelt minket. Azt mondta, hogy Protézis beültetésével megmenthető a lába, nem kell amputálni. j-'Sak sajnos nála már egy-két ízület is károsodott, ezért kissé járás- jübás lesz. Előírt egy személyre szabott kezeléssort, amit ha betar- ,Urtk, s ha ennek nyomán az eredmények jók lesznek, és ha nem J°ü közbe semmilyen gond a vesével, májjal, amiket a kemoterápia er°sen rongálni fog, akkor december 15-én a lányom műthetó lesz. ~~ Kint Bécsben? .. ~ Igen. Csakhogy épp emiatt a műtét ára nyolcszázezer schil- tág- Háromszor is megkérdeztem, hogy jól hallom-e. Másnap pe­jött utánunk a fax, rajta, hogy tételesen mi mennyibe kerül. Százezer schilling maga a műtét, ugyanennyi egy nemzetközi rákkutató specialistákból álló grémium összehívása, a többi bor­zasztóan nagy összeg pedig maga a kórházi kezelés. Majdnem na- P1 húszezer schilling az ellátása, és huszonnyolc napot kellene bent tartózkodnia. ~ Klaudia mikor tudta meg, hogy mi történik vele? ~ Ott kint, mikor előtte tolmácsolták a professzor szavait. 'i®rn is vették jó néven, hogy ilyen készületlen. Klaudia sokkos ahapotba került. Mariból e ponton az emlék hatására ismét felbuzognak a onnyek, de hősiesen folytatja: ~ Altatókat, nyugtató injekciókat, kapott, de az sem segített, ltunk az ágyban és beszélgettünk. Én nem tudom, hogy honnan aphattam annyi erőt, csak azt éreztem, hogy őt meg kell győzni, e aaja lel. Mondtam neki: előtted van Gergő, aki él és egészsé- 'p?- , . ° is megjárta a poklot, és ezt sajnos nem tudom tőled át- aijalni. De mindig együtt leszek veled... Bécsben azt mondták nekik, hogy ez a betegség rendkívül ro- . árosán terjed, a kemoterápiával egy fél percet sem szabad vár- fgy, amikor hazajöttek, már másnap Nagy Kálmán főorvos­kötöttek ki. Ő azt mondta, minden feltétele megvan, hogy itt Ha az ember lánya betölti a tizenhetet, a jó anya, ha fáj is, felkészül rá: lassan saját útjára kell bocsátania addig féltve nevelgetett szülöttét. Mari most ehelyett arra készül, hogy) újra életre segítse Klaudiát. Elhatározták: nekivágnak a negyven hétig tartó fájdalmas útnak. Csak az útravaló hiányzik hozzá: forintban TIZENKÉTMILLIÓ... helyben elkezdjék a kemoterápiát. Ismeri a kinti professzort, kap­csolatban áll vele, s ha bármikor azt látja, hogy itthon veszélyben van Klaudia, akkor ő maga fogja kezdeményezni, hogy a további­akban Bécsben gyógyítsák. Lassan lábadozó remény Hétfőn elkezdődik a negyven hetes kemoterápia. Mari könyvekből mindenre felkészült. Tudja, hogy a lánya igen kényesen ápolt gyönyö­rű haja mind egy szálig kihullik, hogy akár 20 kilót is lefogyhat, hogy testileg-lelkileg óriás mélységeket járnak majd meg mindketten. Mari tanítónő. Eddig a kollégái szívességből helyettesítették, most táppénzes állományba veszik. Anyagilag az édesanyjáék se­gítik. Ami kis tartalék pénze volt, az elment a bécsi útra. Megél­nek épp. Hanem a tizenkétmillió a tanítónői fizetéséhez mérve hallatlanul nagy pénz. De Mariban nagy a bizalom.- Az első csepp reményt az csepegtette a szívembe, mikor lát­tam Gergőt egészségesen. Az is óriási dolog, hogy a CT kimutatta, hogy sehol sincs a testében áttét. Aztán azért remegtem, hogy a professzor elvállalja, mert reménytelen esetbe ő sem fog bele. Az­tán szárnyakat kaptam. Most már tudom, hogy meggyógyul, és ezt a hitemet neki is át tudtam adni. Nem adom fel. Persze, ami­kor meghallottam az összeget, kiszaladt alólam a talaj. Úgy érez­tem, hiába vagyok én ilyen erős, ennyi pénzt egyszerűen nem le­het összeszedni. De aztán meggyőztem magam, hogy ha sok em­ber összefog, s ha nemcsak magánadományozók, de kft.-k, vállal­kozók is segítenek, akkor azért decemberig csak összejöhet. Fehér ágyban fehér álom Két vendégváltás között bejutok én is Klaudiához. Megbeszéljük, hogy másnap fényképeket készítünk.- Még ágyban készült fénykép úgyse volt rólam az újságban - mondja, s büszkén mutatja három lapban is a fotóit. Klaudia pi­ros estélyiben, Klaudia bundában, Klaudia hófehér menyasszonyi pompában. A képek különböző bemutatókon készültek, s úgy lát­szik, a magas, formás lány kitűnt társai közül.- Te milyen menyasszonyi ruhára vágysz? — kérdem.- Fehérre, és olyan, olyan szepre - mondja mosolyogva, miköz­ben kezeivel a fodrokat, habokat érzékelteti a levegőben. Aztán azzal is elbüszkélkedik, hogy még fájó lábbal is végigcsinálta a műsort a nyári vásáron. S minthogy a fotózás számára munka, féllábon elugrál a fürdőszobába hajat mosni. Pedig, Maritól tu­dom, korábban már kijelentette: teljesen fölösleges megmosni, hi­szen úgyis kihullik.- Azt mondják, nagyon ritka ez a csúnya betegség - mondja Mari, mikor újra kettesben maradunk. - Tavaly tizenöt esetet re­gisztráltak. Nem tudom, miért pont Miskolcról Kossuth Klaudiá­nak kellett elkapnia... De persze ez butaság, hiszen ezt bármelyik édesanya elmondhatná a világ bármely tájékán... REMÉNYSUGÁR KLAUDIÁNAK A Reménysugár '96 Alapítványhoz korlátlan számban, /Vanyagi (forint vagy bármely konvertibilis Valuta) és tárgyi hozzájárulással lehet csatlakozni. Az alapítvány számlaszáma: 55100186-12001747. A pénzküldemény rózsaszín átutalási csekken is feladható postaköltség fel­számolása mellett (a Reménysugár '96 megnevezés és a számlaszám feltüntetésével), illetve a nélkül az e célra sokszorosított csekken, melyet a számlavezetőtől lehet beszerezni. Cím: Mezőkeresztes és Vidéke Takarékszö­vetkezet, Miskolc-Martintelep, Bornemissza u, 2. (Az APEH-től kapott tájékoztatás szerint ezen alapítvá­nyi formánál magánszemélyek a jövedelemadójukból a befizetett összeg 30 százalékát, de maximum az összadófízetési kötelezettségük 50 százalékát vissza­igényelhetik. A társaságok adóalapjukat a befizetett teljes összeggel csökkenthetik, de ez nem lehet több, mint a pozitív adóalap 20 százaléka.) egyven hétig tartó áidalmas út, az életért

Next

/
Oldalképek
Tartalom