Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-16 / 216. szám
1996. Szeptember 16., Hétfő Helyi Hírek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Kocsányos tölgy a címer köré A szerencsi városháza híreiből Szerencs (ÉM - PT) - Elbírálták a rendszeres nevelési segély iránt beérkezett kérelmeket a helyi polgár- mesteri hivatalban - tudtuk meg Porkoláb Bélánétól, a közigazgatási osztály vezetőjétől. Bár 123 család szeretne részesülni ebből a támogatási formából, de mindenkinek nem jut belőle. Az önkormányzat költségvetése alapján több mint kétszáz gyerek kaphat havonta 2900 forintot. Rozsnyói vendégek Rozsnyóból, Szerencs szlovákiai testvérvárosából érkeznek önkormányzati dolgozók polgármesterük, Mátyus István vezetésével szeptember 20-án a polgármesteri hivatalba, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek a honi helyhatóságok működéséről. Védőárat határoznak Ma tartja soron következő ülését a szerencsi hegyközség a várban. A területen alkalmazandó védőár nagyságának meghatározására és az idei szüret menetrendjének kialakítására vállalkoznak. Önértékelő hivatal Munkaértekezleten számolnak be hol nap az önkormányzat belső szervezetének vezetői az idei tevékenységükről a hivatal vezetőjének, a jegyzőnek valamint polgármesternek. Pénz az első lakáshoz Felfüggesztette januárban az első otthon megteremtéséhez nyújtandó támogatási formát az önkormányzat. A kérelmeket ugyan elfogadta a hivatal, de pénzt megítélni nem állt módjukban. A képviselő-testület - áttekintve a város jelenlegi gazdasági helyzetét - úgy ítélte meg, hogy az első lakáshoz jutók megsegítése fontos feladat. Ezért szeptember 1-től legfeljebb 150 ezer forint erejéig támogatásban részesíthetők a kérelmezők. Jelen- Ing 12 ifjú házaspár kérvényét bírálják el, és a határozatokat haladéktalanul eljuttatják az érdekelteknek. Tiszaújváros (ÉM - SZA) - Díszeimért kap októberben Tiszaújváros. A jelenleg használatostól annyiban különbözne az új, hogy díszítésképpen a táj jellegzetes növényét, a kocsányos tölgyet rajzolnák köré. Az új városnévvel együtt új címert is kapott a ’90-es években a település - mondta el érdeklődésünkre Lantos Jánosné tiszaújvárosi képviselő. Már altkor felvetődött: szükTokaj (ÉM - PT) - A napokban érkezett haza olaszországi munkalá- togatásáról Májer János polgár- mester, áld Cormosban, Tokaj olasz- országi testvérvárosában járt. Ma- urizio Paselli polgármesterrel abban állapodtak meg, hogy jövőre 15 diák látogathat Itália földjére, s természetesen onnan is várnak diség lenne egy ünnepi címeire is. Az ötletet születése idején „flancos” elképzelésnek tartották. Nemrégiben viszont éppen a polgármester hívta fel a képviselő-testület figyelmét: túlságosan puritán a jelenlegi címer. Változtatást kértek, hogy ünnepélyesebbé tehessék. Díszítő elemként több lehetőség közül a táj jellegzetes növényére, az ártéri kocsányos tölgyre esett a választás. Október végére készül el a rajzolat. ákokat a Tisza-parti településre. A kulturális kapcsolatok további erősítésének érdekében pedig a tokaji vegyeskar léphet fel Cormosban a következő évben. Májer János megbeszélést folytatott a testvérvárosban tevékenykedő közép-európai tanácsi képviselőkkel is, akik hamarosan üzletemEkkor dönt arról a város vezetése: megfelel-e a díszes keret, vagy sem. Az új változat funkcióját mindenesetre már kitalálták: ezzel tennék ünnepélyesebbé az okleveleket, a kitüntetéseket, a városháza homlokzatát, illetve az üléstermet. A város többi pontján egyébként maradna az eredeti címer. A képviselő szerint, ez a változtatás csekély - mindössze százezres nagyságrendű - kiadást jelentene Tiszaújvárosnak. berek társaságában jönnek el a bor városába. Az egyik szőlőfeldolgozó gépeket gyártó cég vezetői pedig kifejeztek azon szándékukat, hogy üzletet nyitnának Tokajban. Véleményük szerint megfelelő kereslet lenne a jó minőségű és elfogadható árú termékeik iránt ezen a történelmi borvidéken. Tornyot emeltek, önkormányzati segédlettel Patak körzetében javult a rádiótelefonos szolgáltatás Kiváló rádiótelefonos szolgáltatást biztosít az antenna tíz kilométeres körzetében a közelmúltban Sárospatakon üzembe helyezett állomás. Már négyszáz torony jelzi az országban, hogy ott és a térségben használható ez a fajta szolgáltatás. Az idén Miskolcon, Szerencsen, a legutóbb pedig Sárospatakon hajtott végre jelentős fejlesztést a Westei GSM Rt. A társaság műszaki igazgatóhelyettese, Kiss Csaba szerint a helyi önkormányzat segítő közreműködése jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az adóállomást, tornyot négy hónap alatt felépítették és üzembe is helyezték. Fotó: Puskár Tibor Üzletet nyitnak Tokajban az olaszok Nyirkos sötétbe bújt reménytelenség... Cs. Kelemen Andrea Szomolya (ÉM) - A szomolyai barlanglakok a „gyerekekből” élnék. Minél több a gyerek, annál több a családi pótlék. A nyomor az ő otthonuk. A cigány kisebbségi önkormányát szociális bizottságának ve- zetője szerint a barlanglakok helyzetének javítására a kö- 2eUövőben nincs remény. család, mintegy harminc perekkel vár minket a falu fólöt- m sziklákon. A hegyoldalba vájt barlanglakások előtt hamar kör- bekapják az idegent. Fésületlen, alPig szurtos, nagyrészt csupasz kerekek kapaszkodnak a kabát- segélybe. Többnyire óvodáskorúak. Sártól szürke arcukból villog fekete szemük - de mosolyognak. Csapatostól vonulnak „lakásról lakásra”. A drótra teregetett színes ruhák sem oldják a környék komorságát. A felnőtteknek nehezebben jön meg a szavuk, de azért beinvitálnak. A szárnyasze- gett ajtó mögött néhány tákolt polc, viharvert edényekkel. A nyirkos, dohos szagba nem tud betörni a masinán fővő étel illata. A tűzhelynek eleje nincs, a lángok adnak némi fényt a sziklafalak között. A döngölt padló a századelőt idézi. Agy, szekrény, kiságy - ennyi a berendezés. Az ágynemű foltos, már régen feketére nyűtték. A három hónapos csecsemő épp védőoltást kapott. Alszik. Almát nem zavarja az arcán masírozó legyek hada. Egy család - hét gyerekkel. Kettőt már elvittek állami gondozásba, egy iskolást és egy háromévest. Hogy miért kettőt, s miért őket? Azt, az anya sem tudja.- Havi harmincötezerből - a családi pótlékból, meg a gyesből - élünk - panaszolja az asszony. Munka nincs, még alkalmi sem. Néha gombát gyűjtenek, azért kapnak a környéken rossz ruhát. Sokba kerül az iskoláztatás. Óvodára már nem fiúja. Különben is oda csizma, kabát, ruha kéne. Az meg nincs. A gyerekekre se. A szomszédban sem különb a helyzet. Nyitott tűzhely a konyhában, felette a barlang „plafonja” kivágva. Beesik a hó, az eső. A „szobában” fűtés nincs, nedves, nyálkás a belső tér megrepedt teteje. Egy szikladarab épp leszakadni készül, nem sokáig tartja már magát. Hogy mi lesz, ha egy éjszaka a mázsányi nyirkos kődarab lezuhan? Reméljük nem a gyerekeket csapja agyon - hangzik a válasz. A „ház” urának szavai mélyén már elkongott a remény.- Kilenc éve lakunk itt, Körömről jöttünk. Két éve akarunk lakást venni a faluban - mondja -, tudja, abból a szociális pénzből (szociálpolitikai kedvezmény - a szerk.), amit a gyerekekre adnak. De hát abból sem lesz már semmi. Ötszázezerbe kerülne egy kisház. Soha nem lesz annyink. Nézzen szét, négy gyereket kellett iskolába indítani, mikor havi huszonötezerből élünk. Nem beszélve a kisebbekről. Miből adjunk nekik enni? Télére sem tudunk eltenni semmit, pedig egy kis krumpli, hagyma csak kéne. De hova rakjuk? Beesik az eső, itt minden megpenészedik. Adni akartak már nekünk egyszer bútort is, de hát ide? - csendesedik el a borostás férfi. Közben odakint egy alig iskolásforma kislány hatalmas babát vonszol magával. Már az ember ajkára tolulna a kérdés: ez az egyetlen játék? De erre nincs szükség. A háromhónapos csecsemőt cipeli a kis emberpalánta. Hogy nem nehéz-e?- Nem - válaszol ő a testvérem. Az összetartás nagy az itt élők között. A szegénység, a nincste- lenség összefonja őket. De ez sem menti meg őket a téltől, mikor- elmondásuk szerint - a többnyire asztmás gyerekek gyógyszereit sem tudják kiváltani. Egy kétéves nagybaltával töri a diót a felsepert udvaron, aminek szóién szemétdomb virít. Illemhely az nincs. A dombra járnak fel. A vizet lentről, a közkút- ról hordják.- Látja, mi van itt - mondja Lakatos György, a kisebbségi ön- kormányzat szociális bizottságának a vezetője. - Nagyon rossz körülmények között élnek. Segély az nincs, vagy csak nagyon ritkán, nem sokat tudunk segíteni nekik. Most ugyan kaptunk egy bála használt ruhát külföldről- ötezer forintot fizettünk érte -, azt szétosztottuk, de hát az semmi. A bolhától a tetún át a poloskáig itt minden van. De hát az ilyen földes barlanglakásoktól mit várjon az ember? Reményük sincs arra, hogy egyszer innen kiszabadulnak... _Notesz Akkor szüret! Brackó István Apám szüretre hív. S készül. Kimosta a hordókat, előkészítette az edényeket és a metszőollókat. Várja a húgomat is, gyermekestől, de még a szomszédoknak is szólt, hogy segítsenek. Jönnek a debreceni rokonok is, mert kell a kéz... Apám szüretre hív, mert mihamarabb be akarja gyűjteni a termést, hiszen hűvösre fordult az idő, s a rádió bemondta, az újság megírta, hogy az országban mindenütt előrébb hozták a legvarázslatosabb őszi munka kezdetét. Tokaj-Hegy- alján sem várják meg Simon-judát, pedig a régi regula szerint ez a határ, akár haszon, akár kár... Mindennek rendelt ideje van... így szól a biblikus példabeszéd. Én innen nem tudom megítélni a bogyók állapotát, s hiába érvelek azzal, hogy két napfényes hét legalább két fokot javítana a muston. Nem kellene elkapkodni a dolgot, Hiszen még csak szeptember közepe van. És különben is, minek odacsődíteni - idejekorán - annyi embert. A fiúi tisztelet tarja zárva a számat, sem kedvét; sem örömét nem akarom megkeseríteni az édes szüret előtt a nyolcvanadik éve felé közeledő apámnak. Arról pedig mélyen hallgatok, hogy a várostól iramodásnyira lévő, finoman fogalmazva eklektikus növénytársulásokat felvonultató kertben hány tőke található... Egy értő és szorgalmas napszámos egy óra alatt végezne a szőlőszedéssel, többet nem fecsérelne a darálásra, a préselésre, s még a déli harangszó előtt hordóba kerülne a hegy leve. Nem szólok bele, hagyom, hogy tegye a dolgát. Egy nyugdíjasnak rengeteg ideje van, de a nyugdíjas a legelfog- laltabb ember a világon. Es makacs. Akkor hát szüret! Csattoghat az olló, folyhat az édes lé. Az akció résztvevőinek száma meghaladja a féltucatot, a várható produkció négy hektóra tehető. Nagy kérdés, hogy a négyféle szőlőből mi lesz? Dicsérhető lőre? Vagy iható bor? Vagy az egész lötty, amint az már előfordult, az élvez- hetetlenség okán a pálinkának való cefrét gyarapítja? Ki tudja, hogy mit hoz a jövendő? Az igazi borászok tudják, hogy nincs két egyforma évjárat. Egyik jobb, másik rosszabb. Sok oka van annak, hogy a fejtés után, az új bor kóstolásakor a gazda csettint, vagy legyint egyet, s a maradékot a pince falára löttyinti... Apám, közel a nyolcvanhoz, szüretre készül. Nem mondom, magamban sem emlegetem föl: ebben a korban már minden nap ajándék. És édes az ünnep, a szüret a közelítő tél előtt, még akkor is, ha savanyú lesz a bor. Remélem, nem ez lesz az utolsó alkalom a szőlőszedésre, az őszi napfényben való szeUőzkö- désre, a következő évet váró koccintásra... Addig is, és csak azért is emeljük összecsengő poharunkat: egészségedre, Papa! Holnap... • FOGADÓÓRÁT TART Káli Sándor, a miskolci 9. sz. választókerület önkormányzati képviselője holnap délután 4 órától, a Leszih Andor úti óvodában (Miskolc, Leszih Andor u. 6. sz.). Véradónaptár Miskolc (ÉM) - Az alábbi megyénkbeli cégek dolgozói, települések lakói biztosítják a betegellátáshoz szükséges vérmennyiséget a héten. Hétfőn: Miskolci pedagógusok; MÓL Rt., Miskolc. Kedden: Harsány, Abaújszántó; Sajó- szentpéteri Üveggyár; Ózdi Salakfeldolgozó Művek Kft. Szerdán: Arnót, Sajópálfala, Hét, APEH, Miskolc: Munkaügyi Központ, Miskolc. Csütörtökön: Sárospataki ÉMASZ Rt.; D&D Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Kft.., Miskolc; Alsózsolcai Vasbetonipari és Vállalkozási Kft,; miskolci óvodák és bölcsődék. Pénteken: Eötvös József Szakmunkás- képző és Szakközépiskola, Miskolc; Baloldali Ifjúsági Társaság, Miskolc. A Vöröskereszt kéri véradóit, hogy áld beteg embertársain segíteni tud, jelentkezzen véradásra a Miskolci Vértranszfúziós Állomáson (Csabai kapu 9-11.) kedden reggel 8-tól délután 2 óráig. hel'v2^at° ^elül aligha változik a szomolyai barlanglakok y ele Fotó: a szerző