Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-10 / 211. szám
6 Ms Itt-Hon 1996. Szeptember 10., Kedd MISKOLC Az ÉM regionális szerkesztőségének munkatársai várják Önt! Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon/fax: 46/341-888 mellék M unkatársaink bármilyen hirdetési és reklámmal kapcsolatos ügyben tapasztalatokkal és tanácsokkal' az Ön rendelkezésére állnak. Kérésére felkeresik Önt. Miskolci mellékletünk a térképen jelölt térség olvasóihoz jut el. Lapzárta csütörtök 1200------TEHÁT MINDEN KEDDEN Itt-Hon-----r MAGYARORSZAG -BAN Miskolc, Városház tér 5. TeL/Fax: 354-094 Megjelenik minden héten csütörtökön. Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely ! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... A jó lapokat nem adják ingyen.. Keresse az újságárusoknál V és a boltokban! J BENKE LÁSZLÓ NE MARIKA MISKOLC NÉVNAPOD ALKALMÁBÓL SOK SZERETETTEL KÖSZÖNTÜNK ÉDESANYÁD ÉS KISLÁNYOD ESZTERKE 1996. Szeptember 10., Kedd Itt-Hon Ms 3 Kényszerhelyzetben a szövetkezet Külső segítség nélkül ellehetetlenülhetnek a „társulások" Miskolc IÉM - BO) - A bennfentesek szerint, a jövőben semmiképpen nem lesz járható út, hogy a lakásszövetkezetek egyre halmozódó anyagi és műszaki gondjaik megoldásában csakis saját erőikre támaszkodjanak, mert ez esetben képtelenek lesznek mostani likviditásukat megőrizni. Nyomasztó tény, hogy a felfelé kúszó árak a felújítási szándékot mindinkább ellehetetlenítik, hiszen a lakók többsége aligha terhelhető tovább. Márpedig: felújítani muszáj, mert az épületek állaga rohamosan romlik. mmmmmmmmmmmmmmmm Nincs ez másként az 1976-ban alakult Belvárosi Lakásszövetkezetnél sem, melynek lakásállománya 18-20 éves. Mint Bogsán Gyula társadalmi elnök elmondta, már mintegy 6 évvel ezelőtt szembesülniük kellett egy nagyon komoly műszaki problémával, az erkélyek életveszélyességével. A régi szabvány szerint készült úgynevezett zárt szelvényes erkélyek belülről kifelé elkezdtek rozsdásodni, a festés és a karbantartás ezt a folyamatot képtelen volt megállítani. Végül is korrodáiásuk oda vezetett, hogy már kisebb érintésre láthatóan szétnyíltak a szerkezetek. Három évvel ezelőtt kezdtek hozzá a cserékhez, jelenleg a munkálatok több mint felén túl vannak. Ebben az évben további 33 erkélyre kerül sor a Vörösmarty utca 62. szám alatt, amely egyenként 60 ez- res tételt jelent a felújítási alapban. Továbbá gondként említi, hogy bár a panelhez 50 évig nem kell hozzányúlni, de a belső szerelvények - víz, fűtés, szennyvíz, stb. - addig nem bírják ki, miként a tetőszigetelés sem. Hihetetlenül gyorsan kopnak az épületgépészeti elemek, felújításuk rövidesen elkerülhetetlen. Nemrégiben árajánlatot kértek az egyik cégtől szennyvíz-alapvezeték cserére, de a végleges megoldást nyújtó modem technológiát - amely épületenként 1 millió forintot jelentene - nem tudják megfizetni. így csak a szakaszos cserékre gondolhatnak, ami nem egyéb, mint tűzoltó- munka. Bogsán Gyula véleménye szerint, ha a társasházak, lakásszövetkezetek ilyen problémáikkal magukra maradnak, 15-20 éven belül életveszélyessé váló, teljesen lepusztult lakásállományok lesznek városszerte. Mert az önmagában kevés, hogy az előrelátóbb lakóközösségek igyekeznek nagyobb tartalékalapot képezni vagy hitelekhez nyúlni. Jelenleg egyébként sincsenek olyan, a tulajdonosok által elfogadható hitelkonstrukciók, amelyeket nyugodt szívvel felvállalhatnának az érintettek. Talán a lakástakarékpénztárak létrejötte javíthat majd valamit e helyzeten, különösen ha lesznek közöttük olyanok, amelyek alacsony kamattal számolnak és nem egyéni betétgyűjtő megoldást kínálnak. Az elnök a felújítások mellett másik nagy gondként említi a kinnlevőségek gyarapodását. Közel 270-en perük van, 20-140 ezer forintig terjedő tartozások miatt. Mint kihangsúlyozza, ezek a hátralékok legkevésbé a kisnyugdíjasok, az egyedül- vagy nehéz helyzetben élők részéről merültek és merülnek fel. Ez a réteg igyekszik adósságát törleszteni, közülük sokan például fizetési haladékot kérnek. Jelenleg a szövetkezet kinnlevősége 4 750 000 forint, miközben a szolgáltatási számlákat (víz, fűtés, antenna és egyebek után) fizetni kell. Olyan döntésekre (illetve azok átvételére) is gyakorta rákényszerülnek, amelyeket legszívesebben sohasem hoztak volna meg. A szemétszállítási díjat például semmiképpen nem emelték volna fel a kétszeresére, mert a szolgáltatójukkal közösen megállapított tarifát még jó ideig tarthatták volna, de hát az önkormányzati rendelet kötelezően előírta a változtatást. Jogorvoslatért ebben a kérdésben egyébként az Alkotmánybírósághoz fordultak, remélik, nem hiábavalóan. Ugyancsak feszültségeket teremtett az önkormányzattól visszakapott helyiségek körüli huzavona is. Kiküldték az új szerződéseket, de nem egy esetben a bérlők nem hajlandóak azt tudomásul venni, s ha felmondásra kerül a sor vagy akár közös megegyezéssel bontják fel a felek (szövetkezet, bérlő) a szerződést, a volt bérlők visszakövetelik a használatbavételi díjat. De miből fizessen a lakásszövetkezet több milliót, amikor az önkormányzat kasszáját gyarapította évekig a bérlők pénze? A házfelügyelők jogi státusa ugyancsak patthelyzetet eredményez, mert akiktől munkájuk miatt szeretnének megválni, kiköltöztetésük csak oly módon lehetséges, ha cserelakást ajánlanak fel, amit az adott épület lakóinak kellene anyagilag fedezni. Summázatként az elmondottakhoz Bogsán Gyula még hozzáfűzi: a szövetkezet társadalmi vezetése mind jogi, mind gazdasági és egyéb vonatkozásban magára maradt. Ez semmiképpen nem lehet a jövő útja, mert akkor valóban ellehetetlenülnek a szövetkezetek. Heti Jegyzet Miskolci jelzők Brackó István Szeptember 4-én a Petőfi rádióban a játékos kérdés így szólt: hol épült ez első, állandó kőszínház... A telefonközeiben lévő fővárosiak váltig állították, hogy Budán, Pesten. Az egyébként miskolci kötődésű műsorvezető rávezető instrukciói nyomán mondta végül is egy hallgató, hogy a mostani Magyarország első teátrumja Miskolc dicsőségét hirdeti. Az adásban is éreztem, Varsányi Zsuzsa is felemlegette, hogy a honpolgár, pláne, ha fővárosi, mennyire Budapest-centrikus. Akár színházról, akár másról van szó. Pedig Miskolcnak, amint azt az igazgató elmondotta, három Thália-temploma is van, illetve lesz. Sőt: szeptember 13-án olyan drámaíró versenyt rendeznek (Pesten volt már erre példa), ahol az aznapi Észak-Magyarországból kisorsolt információ szolgáltatja a témát. A mű elkészítésére fél nap áll rendelkezésre, s a három opuszt még aznap este színpadra állítják. A sokféle jelzővel illetett Miskolc ismét reflektorfénybe kerülhet. Én, mint a város polgára örülök ennek, s a magam módján fényesítem a patinát. Hiszen a Szinva szalagjára fűzött, hatszázéves urbánus ranggal büszkélkedő település nagyobb ismertséget és elismertséget érdemelne. Nemcsak a színház és Déryné okán és jogán. Itt már kétszáz évvel ezelőtt vasat olvasztottak, papírt készítettek. Ahogy a sláger is megénekelte: ez az acélváros... Azóta változtak az idők, s a kohászat leépült, hamarosan végleg kihűl a nagykohó is. De korábban kereskedővárosnak hívták ezt a helyet. Nemcsak a 999 csizmadia miatt, hanem a piachelynek nevet adó búzavásárok okán is. Hajdan rang volt miskolcinak lenni, mert értéke is volt az itteni civisségnek. És ára is. A betelepülő - leszámítva néhány, hiányszakmát (zsemlesütő!) gyakorló mestert - egy hollandi aranyat, vagy egy bőrvedret volt köteles adni az elöljáróságnak a passzusért... Az euforisztikus iparfejlesztés és lakásépítés idején úgy lett valaki miskolcivá, hogy ideköltözött. Kiderült: könnyen befogad és könnyen kitaszít ez a város. A jelzők sorából nem maradhat ki az „egyutcás", a „piszkos", a „jellegtelen" sem. De van egy varázslatos hegyünk, az Avas, a vigalmas pincék kiapadhatatlan forrása. Petőfi elragadtatott sorokban emlékezik a Hámori völgyről, József Attilát ódára ihlette Lillafüred. Diákok ezrei kedvenc alma materüknek nevezik a Földes Gimnáziumot, vagy az egyetemet. De térjünk vissza a színházhoz. Az óratomyos, szépen helyreállított épület folyosóin barangolva a látogató olyan, itteni „csepűrágók” képeivel találkozhat, mint Nagy Attila, Latinovits Zoltán, Öze Lajos, Sztankay István... És ez nem semmi! Erkélyek - felújítás előtt Fotó: Farkas Maya