Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-10 / 211. szám

6 Ms Itt-Hon 1996. Szeptember 10., Kedd MISKOLC Az ÉM regionális szerkesztőségének munkatársai várják Önt! Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon/fax: 46/341-888 mellék M unkatársaink bármilyen hirdetési és reklámmal kapcsolatos ügyben tapasztalatokkal és tanácsokkal' az Ön rendelkezésére állnak. Kérésére felkeresik Önt. Miskolci mellékletünk a térképen jelölt térség olvasóihoz jut el. Lapzárta csütörtök 1200------TEHÁT MINDEN KEDDEN Itt-Hon-----­r MAGYARORSZAG -BAN Miskolc, Városház tér 5. TeL/Fax: 354-094 Megjelenik minden héten csütörtökön. Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely ! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... A jó lapokat nem adják ingyen.. Keresse az újságárusoknál V és a boltokban! J BENKE LÁSZLÓ NE MARIKA MISKOLC NÉVNAPOD ALKALMÁBÓL SOK SZERETETTEL KÖSZÖNTÜNK ÉDESANYÁD ÉS KISLÁNYOD ESZTERKE 1996. Szeptember 10., Kedd Itt-Hon Ms 3 Kényszerhelyzetben a szövetkezet Külső segítség nélkül ellehetetlenülhetnek a „társulások" Miskolc IÉM - BO) - A benn­fentesek szerint, a jövőben semmiképpen nem lesz jár­ható út, hogy a lakásszö­vetkezetek egyre halmozó­dó anyagi és műszaki gond­jaik megoldásában csakis saját erőikre támaszkodja­nak, mert ez esetben kép­telenek lesznek mostani lik­viditásukat megőrizni. Nyo­masztó tény, hogy a felfelé kúszó árak a felújítási szán­dékot mindinkább ellehe­tetlenítik, hiszen a lakók többsége aligha terhelhető tovább. Márpedig: felújíta­ni muszáj, mert az épületek állaga rohamosan romlik. mmmmmmmmmmmmmmmm Nincs ez másként az 1976-ban alakult Belvárosi Lakásszö­vetkezetnél sem, melynek la­kásállománya 18-20 éves. Mint Bogsán Gyula társadalmi elnök elmondta, már mintegy 6 évvel ezelőtt szembesülniük kellett egy nagyon komoly műszaki problémával, az erkélyek élet­veszélyességével. A régi szab­vány szerint készült úgyneve­zett zárt szelvényes erkélyek belülről kifelé elkezdtek rozs­dásodni, a festés és a karban­tartás ezt a folyamatot képte­len volt megállítani. Végül is korrodáiásuk oda vezetett, hogy már kisebb érintésre lát­hatóan szétnyíltak a szerkeze­tek. Három évvel ezelőtt kezd­tek hozzá a cserékhez, jelenleg a munkálatok több mint felén túl vannak. Ebben az évben to­vábbi 33 erkélyre kerül sor a Vörösmarty utca 62. szám alatt, amely egyenként 60 ez- res tételt jelent a felújítási alapban. Továbbá gondként említi, hogy bár a panelhez 50 évig nem kell hozzányúlni, de a belső szerelvények - víz, fű­tés, szennyvíz, stb. - addig nem bírják ki, miként a tetőszige­telés sem. Hihetetlenül gyorsan kopnak az épületgépészeti ele­mek, felújításuk rövidesen el­kerülhetetlen. Nemrégiben árajánlatot kértek az egyik cég­től szennyvíz-alapvezeték cse­rére, de a végleges megoldást nyújtó modem technológiát - amely épületenként 1 millió fo­rintot jelentene - nem tudják megfizetni. így csak a szaka­szos cserékre gondolhatnak, ami nem egyéb, mint tűzoltó- munka. Bogsán Gyula véleménye szerint, ha a társasházak, la­kásszövetkezetek ilyen problé­máikkal magukra maradnak, 15-20 éven belül életveszélyes­sé váló, teljesen lepusztult la­kásállományok lesznek vá­rosszerte. Mert az önmagában kevés, hogy az előrelátóbb la­kóközösségek igyekeznek na­gyobb tartalékalapot képezni vagy hitelekhez nyúlni. Jelen­leg egyébként sincsenek olyan, a tulajdonosok által elfogadha­tó hitelkonstrukciók, amelyeket nyugodt szívvel felvállalhatná­nak az érintettek. Talán a la­kástakarékpénztárak létrejötte javíthat majd valamit e helyze­ten, különösen ha lesznek kö­zöttük olyanok, amelyek ala­csony kamattal számolnak és nem egyéni betétgyűjtő megol­dást kínálnak. Az elnök a felújítások mel­lett másik nagy gondként em­líti a kinnlevőségek gyarapodá­sát. Közel 270-en perük van, 20-140 ezer forintig terjedő tar­tozások miatt. Mint kihangsú­lyozza, ezek a hátralékok leg­kevésbé a kisnyugdíjasok, az egyedül- vagy nehéz helyzetben élők részéről merültek és me­rülnek fel. Ez a réteg igyekszik adósságát törleszteni, közülük sokan például fizetési haladé­kot kérnek. Jelenleg a szövet­kezet kinnlevősége 4 750 000 forint, miközben a szolgáltatá­si számlákat (víz, fűtés, anten­na és egyebek után) fizetni kell. Olyan döntésekre (illetve azok átvételére) is gyakorta rá­kényszerülnek, amelyeket leg­szívesebben sohasem hoztak volna meg. A szemétszállítási díjat például semmiképpen nem emelték volna fel a kétsze­resére, mert a szolgáltatójuk­kal közösen megállapított ta­rifát még jó ideig tarthatták volna, de hát az önkormányza­ti rendelet kötelezően előírta a változtatást. Jogorvoslatért eb­ben a kérdésben egyébként az Alkotmánybírósághoz fordul­tak, remélik, nem hiábavalóan. Ugyancsak feszültségeket te­remtett az önkormányzattól visszakapott helyiségek körüli huzavona is. Kiküldték az új szerződéseket, de nem egy eset­ben a bérlők nem hajlandóak azt tudomásul venni, s ha fel­mondásra kerül a sor vagy akár közös megegyezéssel bont­ják fel a felek (szövetkezet, bér­lő) a szerződést, a volt bérlők visszakövetelik a használatba­vételi díjat. De miből fizessen a lakásszövetkezet több milliót, amikor az önkormányzat kasszáját gyarapította évekig a bérlők pénze? A házfelügyelők jogi státusa ugyancsak patt­helyzetet eredményez, mert akiktől munkájuk miatt szeret­nének megválni, kiköltözteté­sük csak oly módon lehetséges, ha cserelakást ajánlanak fel, amit az adott épület lakóinak kellene anyagilag fedezni. Summázatként az elmon­dottakhoz Bogsán Gyula még hozzáfűzi: a szövetkezet társa­dalmi vezetése mind jogi, mind gazdasági és egyéb vonatko­zásban magára maradt. Ez semmiképpen nem lehet a jö­vő útja, mert akkor valóban el­lehetetlenülnek a szövetkeze­tek. Heti Jegyzet Miskolci jelzők Brackó István Szeptember 4-én a Petőfi rádióban a játékos kérdés így szólt: hol épült ez el­ső, állandó kőszínház... A telefonkö­zeiben lévő fővárosiak váltig állították, hogy Budán, Pesten. Az egyébként miskolci kötődésű műsorvezető ráve­zető instrukciói nyomán mondta végül is egy hallgató, hogy a mostani Ma­gyarország első teátrumja Miskolc di­csőségét hirdeti. Az adásban is érez­tem, Varsányi Zsuzsa is felemlegette, hogy a honpolgár, pláne, ha fővárosi, mennyire Budapest-centrikus. Akár színházról, akár másról van szó. Pedig Miskolcnak, amint azt az igazgató el­mondotta, három Thália-temploma is van, illetve lesz. Sőt: szeptember 13-án olyan drámaíró versenyt rendeznek (Pesten volt már erre példa), ahol az az­napi Észak-Magyarországból kisorsolt információ szolgáltatja a témát. A mű elkészítésére fél nap áll rendelkezésre, s a három opuszt még aznap este szín­padra állítják. A sokféle jelzővel illetett Miskolc is­mét reflektorfénybe kerülhet. Én, mint a város polgára örülök ennek, s a ma­gam módján fényesítem a patinát. Hi­szen a Szinva szalagjára fűzött, hat­százéves urbánus ranggal büszkélkedő település nagyobb ismertséget és elis­mertséget érdemelne. Nemcsak a szín­ház és Déryné okán és jogán. Itt már kétszáz évvel ezelőtt vasat olvasztot­tak, papírt készítettek. Ahogy a sláger is megénekelte: ez az acélváros... Azó­ta változtak az idők, s a kohászat le­épült, hamarosan végleg kihűl a nagy­kohó is. De korábban kereskedőváros­nak hívták ezt a helyet. Nemcsak a 999 csizmadia miatt, hanem a piachelynek nevet adó búzavásárok okán is. Haj­dan rang volt miskolcinak lenni, mert értéke is volt az itteni civisségnek. És ára is. A betelepülő - leszámítva né­hány, hiányszakmát (zsemlesütő!) gya­korló mestert - egy hollandi aranyat, vagy egy bőrvedret volt köteles adni az elöljáróságnak a passzusért... Az euforisztikus iparfejlesztés és lakás­építés idején úgy lett valaki miskolci­vá, hogy ideköltözött. Kiderült: könnyen befogad és könnyen kitaszít ez a város. A jelzők sorából nem maradhat ki az „egyutcás", a „piszkos", a „jellegtelen" sem. De van egy varázslatos hegyünk, az Avas, a vigalmas pincék kiapadha­tatlan forrása. Petőfi elragadtatott so­rokban emlékezik a Hámori völgyről, József Attilát ódára ihlette Lillafüred. Diákok ezrei kedvenc alma materük­nek nevezik a Földes Gimnáziumot, vagy az egyetemet. De térjünk vissza a színházhoz. Az óratomyos, szépen helyreállított épü­let folyosóin barangolva a látogató olyan, itteni „csepűrágók” képeivel ta­lálkozhat, mint Nagy Attila, Latinovits Zoltán, Öze Lajos, Sztankay István... És ez nem semmi! Erkélyek - felújítás előtt Fotó: Farkas Maya

Next

/
Oldalképek
Tartalom