Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-02 / 204. szám

2 ÉSZAK-Magyarország Országban - Világban 1996. Szeptember 2., Hétfő Jegyzet Áldás és átok Buzafalvi Győző Számomra talán Petőfi volt az, aki a legemlé­kezetesebben fogalmazta meg azt az áldást és átkot, amit a Tisza jelentett évszázadokon át népünknek. A 19. század reformvilágában akadtak olyan nagy elmék, akik áldássá vál­toztatták nemzeti folyónk adományait. A Ti- sza-szabályozás megvalósítását azonban a kor legkiválóbb műszaki embere már nem érhette meg. Életébe került e gigantikus küzdelem. Vásárhelyi egész életútja, hite és elszántsága mának szóló üzenet. A tudósnak, a hétköz­napi embernek, de a tehetségek felfedezői­nek is. Az elmúlt évtizedekben hány és hány lángelme fogta találmányát és vitte tőlünk nyugatabbra!? Oda, ahol elfogadták, megbe­csülték, elismerték és megfizették. Megannyi hazai feltaláló kálváriájáról tudunk, és bi­zony sok olyan él közülük országunkban, akinek jeles cselekedetét nem kapta szárnyai­ra a hír. Mind a mai napig tart az úgyneve­zett agyelszívás. A külföld csábítása talán még erősebb, mint az előző évtizedekben. Nem vállalják a „Vásárhelyiek" tragédiáját - mert kísértetiesen hasonlítanak a honi közál­lapotok a másfél évszázaddal ezelőttire. Most is egyes lobbyk érdeke a meghatározó, a törvény. Gondoljunk csak jelenkorunk há­rom részre szakadt országára. Szegényedtünk is azzal, hogy a 19. század reformkorának színpadáról eltűntek a Szé­chenyiek, az Andrássyak és a Vásárhelyiek. Nagyon hiányoznak máris elkésett utódaik. Nélkülük ugyanis nem juthatunk el „vadvíz­országból" a civilizációba. A tennivaló most sem más, mint a reformkorban. Keletről ér­kezve, az Európai Unió kapuján kopogtatva kérünk bebocsátás a kétezredik év küszöbén. Főszerkesztő: Görömbölyi László Szerkesztők: Bánhegyi Gábor, Csörnök Mariann Rovatvezetők: Bujdos Attila (társadalompolitika), Marczin Eszter (gazdaság), Filip Gabriella (kultúra) Szerkesztőség: 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 15. Postacím: 3501 Miskolc Pf.: 351. Telefonok: központ: 341-611, titkárság: (fax is) 341-888, ' 341-630. Rovatok: társadalompolitikai: 341-894, gazdasági: 341-601, kulturális: 411-275, sport: 341-700, fotó: 341-611/207, levelezési: 341-866. Regionális szerkesztőségek: Szikszó, Kálvin tér 25., tel/fax: (46) 396-174. Sátoraljaújhely, Dózsa György út 12., tel/fax: (47) 321-926. Budapesti szerkesztőség: Inform Stúdió Budapest (ISB), 1054 Budapest V., Báthory u. 7. III. em. 8. Telefon: 111 -4475,269-5706 Szerkesztőségvezető: Dombrovszky Ádám Hírügynökségek: Magyar Távirati Iroda (MTI) Associated Press (AP) Kiadja az Észak-Magyarország Lapkiadó Kft. 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 15. Felelős kiadó: Thomas Koch és Faragó Lajos Ügyvezető igazgatók: Bényeiné Kiss Éva, Boros Sándor, Fábryné Mészáros Katalin, Thomas Koch Postacím: 3501 Miskolc, Pf.: 178. Telefon: 341-817,411-276. Telefax: 341-817. Hirdetési csoportvezető: Kolozsi Judit Telefon/Fax: 411-425, Telefon: 341 -611/223 Hirdetésfelvétel: 3532 Miskolc, Széchenyi u. 15-17. Telefon: 341-893. Az áruspéldányokat terjeszti az Eszak-Magyarország Lapkiadó Kft. Felelős: Romvári Attila Telefon: (46) 412-162 Az előfizetők részére terjeszti az Inform Stúdió Kft., 4031 Debrecen, Balmazújvárosi út 11. (06-52) 413-101. Felelős vezető: Drágossy Richárd ügyvezető igazgató Előfizethető az Inform Stúdió Kft. hírlapkézbesítőinél, a kiadóban és a regionális szerkesztőségekben, postautalvány­on vagy átutalással az Inform Stúdió Kft. Postabank Rt.-nél vezetett 11993001-02302322-00070003 bankszámlaszámra, valamint megrendelhető a kiadó címén. Az előfizetés díja egy hónapra 465 forint, negyedévre 1370 forint, fél évre 2700 forint, egy évre 5100 forint. A lap példá­nyonkénti ára hétfő és csütörtök között, valamint szombaton 22,00 forint, a pénteki lapszám 24,50 forint. Index: 25 655. ISSN 0133-0357. Nyomás: Inform Stúdió Kft., 4002 Debrecen, Balmazújvárosi út 11. Telefon: (52) 413-101. Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk visszal A A tiszai reformerek üzenete Ma is „vadvízországból" kell eljutnunk a civilizációba Tiszadob (ÉM - BGY) - Ünnep­lők sokasága tisztelgett szom­baton Tiszadobon a folyószabá­lyozás 150. évfordulóján az ak­kori reformerek - gróf Széche­nyi István, Vásárhelyi Pál és gróf Andrássy Gyula - emléke előtt. Göncz Árpád köztársasá­gi elnök tettüket a legjelentő­sebb természetátalakító tevé­kenységnek nevezte a koszorú- zási ünnepségen, amelyet a Közlekedési, Hírközlési és Víz­ügyi Minisztérium, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Ma­gyar Hidrológiai Társaság szer­vezett. Tiszadobon - az urkomi magaslat­nál, ahol másfél évszázada gróf Szé­chenyi István tette meg az első ka­pavágást - Göncz Árpád emlékezett a valóság előfutáraira. Cselekede­tünk máig kiható, hiszen a gátak, a töltések, a szabályozás nélkül nem teremne meg mindennapi kenye­rünk sem. Az Alföld pedig mindig is az ország éléskamrájának számí­tott. Vásárhelyi Pálnak korábban meg kellett küzdenie a kicsinyes­séggel, az előítéletekkel, de főleg az érdekekkel. Ez a harc végül az éle­tét is felemésztette, így e nagyszerű mérnöki elme sajnos nem érhette meg tervei beteljesülését - mondta beszédében az államfő. Lotz Károly közlekedési, hírköz­lési és vízügyi miniszter felidézte Vásárhelyi Pál pályafutásának ál­lomásait. A szepesolaszi születésű mérnök Borsod vármegyében kezd­te gyakornokként. Innen az Aldu- nán át vezetett az útja a Tisza-sza- bályozásig, amelyre Széchenyitől kapott megbízást. A természetet nem legyőzendő ellenfélnek tekin­tette, és ezzel példát mutatott a ma élőknek. Vásárhelyi Pál tette meg az első lépéseket azon az úton, ami „vadvízországból” a civilizációba vezet. A Tisza-szabályozás 150. évfor­dulóján Zilahy József, a Szabolcs- Szatmár-Bereg, Szilaj Pál, a Hajdú- Bihar és Lehmann István, a Csong- rád megyei közgyűlés elnöke is mél­tatta a reformerek tevékenységét. Utóbbi elhozta a szegedi Vásárhe­lyi-emlékműről a kegyelet egy szál virágát, amelyet elhelyezett a tisza- dobi talapzatán. Ezt követően tudo­mányos társaságok, társadalmi szervezetek, pártok és önkormány­zatok képviselői helyezték el koszo­rúikat. Megyénket Hatvani Zoltán, a közgyűlés alelnöke képviselte. Vége a háborúnak Haszav-jurt (MTI) - „Véget ve­tünk a háborúnak és kivonjuk a hadsereget” - jelentette ki újság­írók előtt Alekszandr Lebegy (ké­pünkön kaukázusi ruhában), az orosz elnök csecsenföldi megbízott­ja, miután hét és fél órás tárgyalá­suk végeztével megállapodást írt alá Aszlan Maszhadov csecsen ve­zérkari főnökkel. Abban is megálla­podtak, hogy 2001. december 31-éig elhalasztják a Csecsenföld politikai jogállására vonatkozó döntés meg­hozatalát. Szaid-Hasszan Abu- muszlimov csecsen alelnök ugyan­akkor leszögezte: „Csecsenföld füg­getlen marad”. Vasárnapra gyakorlatilag mind az orosz, mind pedig a csecsen egysé­gek - a közös járőrök kivételével - elhagyták Groznijt. A fogolycsere viszont egyelőre vontatottan halad. Röviden Végh Antal olimp naplója Csurka: A kormányzat csődöt mondott Göncz: A humánum a közös minimum Nyíregyháza (MTI) - „Az elmúlt három nap tapasztalatai ismét megerősítettek abban a meggyőző­désemben, hogy a magyar társada­lomnak van ereje önmagát megújí­tani, csak ne kívánjuk, hogy öt év alatt hozzon be 250 éves elmara­dást” - e szavakkal összegezte hét­végi három napos kelet-magyaror­szági látogatását vasárnap délután Göncz Árpád Nyíregyházán. Az Is­kolaszövetségnek a szociális mun­kával és a szociálismunkás-képzés- sel foglalkozó konferenciája meg­nyitóján az államfő a társadalmi szolidaritásra hívta fel a figyelmet, amely eredményesebb lehet az ál­lam hatékonyságánál. Szerinte a magyar társadalom „értékközti” ál­lapotban van, de úgy véli: az érték­rend mindenki által elfogadható kö­zös minimuma a humánum lehet. Mártély (MTI) - A miniszterelnök és a külügyminiszter nem azért rúgja fel azt a konszenzust, amely legalább a külpolitika legfontosabb kérdéseiben össze tudta kapcsolni a kormánypártokat és az ellenzéket, mert megfelelő partnereket talált Európában. A magyar miniszterel­nöknek nem a nemzet, nem a ke­resztény Európa a méltó partnere, hanem Iliescu és Meciar - jelentet­te ki nagy taps kíséretében szomba­ton Giczy György. A KDNP elnöke a Nemzeti Társas Kör millecente- náriumi ünnepségén, a kör tagja­ként tartott beszédet. Kifejtette: amikor az ország tönkrement, a kormány megpróbál ugyanazzal a szervilis módszerrel közelíteni az EU-hoz, mint amelyet a kormányfő és külügyminisztere a szovjet világ- birodalom idején tanult. Csurka István, a MIÉP elnöke, a Nemzeti Társas Kör alapító tagja a millecentenáriumi megemlékezé­sek kapcsán bírálta a kormányt, mert - mint hangoztatta - szinte semmit nem tett az ezer száz év megünneplésére, sőt igyekszik en­nek eltaposására, a magyarság szolganéppé való lealjasítására. Az előadó szerint a kormányzat csődöt mondott. Igyekezete már csak arra irányul, hogy a kudarcot eltakarja, s még egy kis ideig húzza hatal­mát. Lehet, nem is volt más céljuk, csak az, hogy a néhány esztendő alatt a közvagyont megkaparint­sák. Céljukat elérték: naponta rob­bannak ki botrányok kimentett milliárdokról - mutatott rá. A kör újonnan alapított Húség- díját az ünnepség díszvendégének, Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspöknek ado­mányozták. Kurdisztán „második Vietnam” lehet ® TOKIÓ - Benyújtotta fellebbe­zési kérelmét a hétfőn halálraítélt Csőn Tu Hvan volt államfő és Roh Te Vu elnök is, akit 22 és fél év bör­tönbüntetésre ítélt a szöuli bíróság. • BUKAREST - Az RMDSZ elnö­ke szeptember 6-ra összehívta az SZKT rendkívüli ülését a román­magyar alapszerződéssel kapcsola­tos állásfoglalás kialakítására. ® JERUZSÁLEM - Benjamin Ne­tanjahu izraeli kormányfő vasár­nap az eddigi leghatározottabb je­lét adta annak, hogy hamarosan sor kerülhet találkozójára Jasszer Arafat palesztin vezetővel. • BELGRAD - Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnö­ke egy héten belül másodszor is fel­tételek nélküli párbeszédet és vá­lasztási együttműködést javasolt a Vajdasági Magyarok Demokrati­kus Közösségének. • BUKAREST - Ion Iliescu ro­mán államfő úgy nyilatkozott, hogy szerinte jobb lenne a román-ma­gyar alapszerződést Bukarestben vagy Budapesten aláírni és nincs szükség harmadik helyszínre. Az iraki erők tüzérségi támadást kezdtek vasárnap reggel Szuleimá- níja, az utolsó nagyváros ellen, mely még a Bagdaddal szemben álló, Dzsalal Talabani vezette Kur- disztáni Hazafias Szövetség kezén van. A forrás szerint Szuleimáníjá­ban lövedékek csapódtak be, de az ENSZ-alkalmazottak nem tudták megállapítani, hogy milyen irány­ból, s egyelőre sebesültekről sem tudnak. Bili Clinton amerikai elnök szombaton bejelentette, hogy az észak-iraki helyzetre való tekintet­tel fokozott készültséget rendelt el a térségben állomásozó amerikai erőknél. A bagdadi hivatalos sajtó azonban vasárnap - „második Vi­etnamot" ígérve - óva intette az USA-t a beavatkozástól. Képünkön Szaddám Husszein Iraki vezető egy korábbi felvételen. Fotó: AP Részletek az író hamarosan megjelenő könyvéből Szóval, láttam azt a vízilabdát és lá­tom ezt a mostanit is. Ha a kettő közti különbséget le tudnám zongo­rázni, felléphetnék akármelyik Beet- hoven-hangversenyen. Hogy mi a különbség? Az, hogy az egyiket Gyarmatiék-Kárpátiék játszották, ezt a mostanit Gyöngyösiék-Daláék küszködik. Meg az is, hogy akkor Kárpátiék figyelmesek voltak, eme­zek meg most itt figyelmetlenek. És fegyelmezetlenek is. Nem bent, a vízben, hanem a parton. Például Horkai, a szövetségi ka­pitány. Akit van szerencsém szemé­lyesen nem ismerni. A vízipólósok, hasonlóan a ví­vókhoz, csaknem mind úriembe­rek. Ezért lepett meg, hogy Dr. Hor­kai György Atlantában hagyta ma­gát kivezettetni az uszodából. Pedig egy úriember nemcsak a győzel­met, hanem a vereséget is el kell tudja viselni. Mit csinál egy vízilabda-csapat, ha az edzője kint, a parton illetlen- kedik? Illetlenkednek ők is bent, a medencében. Mint ahogy azt At­lantában tették. Nem is egyszer. Még akkor is, amikor győztek. Bár a győztes meccseken is csikorog­va, zörögve haladt a szekerük. Mintha nem érdekelte volna őket a mérkőzés. Mintha Benedek Ti­bor, az olimpiai torna későbbi gólkirálya is azon törte volna a fe­jét, hogy adja el magát egy külföl­di klubnak. Mintha Kósz, a kapus azon törte volna a fejét, hogy egy- egy szenzációs védés után ho­gyan tudná bevédeni a labdát. Ő, akit a világ legjobb pólókapusá­nak tartanak. Nem kétlem, voltak ezt igazoló pillanatai is. Mégsem ezekre emlékszünk, hanem a lep- kézésekre. A Kásás-fiú is meg Tóth Frank is. Olykor megoldották a lehetetlent, máskor a leglehetségesebb megol­dásokban is vétettek. Mintha előre jelezték volna: Ne bízzatok ben­nünk! Megy a csapat, amíg lehet, amíg győzhet. Aztán meglátjátok majd, hogy rövidest kipukkanunk. Ki is pukkantak. Távol az aranytól, bronzközei­ben. Ha egy csapat bronzot nyer, mi­közben esélytelen volt akár a hato­dik helyre is, mennybéli a dicsőség. De ha egy csapat néhány mérkőzé­sen elhiteti magáról, hogy esélyese az aranynak is, közben pedig a bronzért szállhat vízbe... Lesz, ami lesz - így ültünk le a képernyő elé. Aztán két-három gólos vezetés. Még szép! Vezethetnénk ugyan­ennyivel az aranyért való küzde­lemben is. Aztán figyelmetlenségek és fegyelmezetlenségek egész sora. Horkait meg viszik. Kifelé. A vízből a mester után néznek a fiúk. Oda már a bronz is, csak két másodperc van hátra... Mi az a két másodperc? Min­dennek vége! A sportban nincsenek csodák. A vízilabdában meg főként nincse­nek. Dehogy nincsenek! Mert ami a bronzdöntőben történt, megtörtént valaha is olimpián? Két másodperc­cel a befejezés előtt, a magyarokra nézve vesztes állásnál, egy olasz pólós beugrott a medencébe. Szok­tak ilyesmit csinálni a tartalékjáté­kosok, olykor a vezetők is. De most idő előtt.. Láss csodát, világ! Visszatért a bronzesély. Kétszer há­rom perces hosszabbítás. Mert most már azt is tudjuk az atlantai olimpia okán, hogy ha eggyel több játékos tartózkodik a medencében, akkor a bírók négyméterest kell hogy ítélje­nek. Hosszas tanakodás után meg is ítélték. Visszahozva ezzel a feltá­madás reményét. Angyal szállt le Babilonba! Itt meg Atlantába, nekünk, egy olasz tartalékjátékos képében... Először hozzánk volt kegyes az Isten, aztán meggondolta magát. Mert a magyar csapat nem tudott élni az eséllyel. Elúszott a bronz­érem. Legyünk büszkék a pontot hozó negyedik helyre? Legyen a fene! Keserű a szánk íze. Nem az, hogy vesztettünk. Hanem hogy a felkínált lehetőséggel nem éltünk. Mintha a sokszori magyar sors esé­lyeit játszották Volna el a fiúk. Bal­sors, akit régen tép... (Folytatjuk. Következik: Közte tíz.) zrh n »* tz

Next

/
Oldalképek
Tartalom