Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-27 / 199. szám

A SZELLEM VILAGA Jelenetek a német kultúrából Válogatás a budapesti Goethe Intézet programajánlatából Szabó István legújabb filmje Offenbachról szól.- A bemutató szeptember 16-án este 8 órától lesz a Goethe Intézetben. Ady az aluljáróban Budapest (MTI) - Már látható a Deák téri aluljáróban az a csempe falikép, amelyet a lisszaboni köz­lekedési vállalat ajándékozott Bu­dapestnek. A hat hatalmas darab­ból álló faliképen, amely Joao Vie­ira portugál képzőművész alkotá­sa, Petőfi Sándor és Ady Eudre verseinek portugál nyelvű töredé­keit, valamint portugál költők magyar nyelvű verssorait rejtette el az alkotó. A faliképet a lissza­boni metrótársaság elnöké, vala­mint az alkotó ünnepélyes kere­tek között adja át Demszky Gábor főpolgármesternek augusztus 19- én. Az ajándék mintegy egymillió forintos szállítási és kihelyezési költségét a portugál közlekedési vállalat állja, ezáltal is erősítve Budapest és Lisszabon testvérvá­rosi kapcsolatát. Segély a zenének Budapest (MTI) - Magyar Bálint művelődési és közoktatási minisz­ter és Yoshitomo Tanaka japán nagykövet szerdán a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban alá­írta az 1996-ra szóló kétoldalú kor­mányközi megállapodást a japán kulturális segélyről. A támogatást idén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyerte el. Mint ismeretes, a japán kulturális segély (Japan’s Cultural Aid) térí­tésmentes pénzügyi segélynyújtás, amelyet Japán a fejlődő országok­nak hirdetett meg hosszú évekkel ezelőtt. Mintegy 45 afrikai, ázsiai és dél-amerikai ország részesült ilyen támogatásban. A programot 1991-től kezdve Japán kiterjesztet­te Magyarországra és a térségünk­höz tartozó több más országra is Japán részről a közelmúltban meg­erősítették, hogy hosszú távú prog­ramról van szó, noha a „fejlett or­szágokhoz” történő felzárkózásuik- ra tekintettel a program leállítísá- nak lehetősége is felmerült. A támogatás célja: kulturáLs és történelmi emlékek megőrzése, kultúrával kapcsolatos tevékeny­ség pártolása, technikai és műszaki berendezések (audio-vizudis be­rendezések, videoberendezések, nyelvi laboratórium, hangszerek, sportfelszerelések, színhézi bang­es fényberendezések, tv-p'ogramok készítéséhez szükséges lerendezé­sek, könyvtárak). A támogatás összege évente projektenként; nem haladhatja meg az 50 millió jent, ami ma körülbelül 70 .nillió forint­nak felel meg. 1991-ben az Állami Hangverseny Zenekar hangszerellátásra, 1992- ben a Magyar Állami Operaház színpadi és műsorkoordinációs au­diovizuális felszerelésre, 1993-ban az ELTE nyelvi laboratórium felál­lítására, 1994-ben a Nemzeti Szín­ház színpadtechnikai felszerelésre, 1995-ben a Nemzeti Múzeum mul­timédiás berendezésre nyerte el a japán kulturális segélyt Hangok, hangszerek Esztergom (MTI) - A nemrégiben nagy sikerrel zárult Monteverdi- kórusok találkozója cián az elkö­vetkezendő egy hétben ismét a ze­néé lesz a főszerep Esztergomban. Vasárnap ugyanis liállítás nyílt pengetős hangszereknél a múzeum rondellájában, és megkezdődött a fiatal orgonaművés:ek nemzetközi találkozója is. Horvith Béla, a Vár­múzeum igazgatója elmondta: a pengetős hangsze’ek többsége ősi magyar zeneszerfzám. A tárlaton 30 magyar és 12 külföldi mester mutatja be művet. A fiatal orgonamívészek találkozó­ján résztvevő mntegy húsz fiatalt ~ akik közül tőiben a szomszédos országokból érteztek - a hangsze­rek királynőjének legismertebb művészei tanítják. A rendezvényso­rozat díszveniége Olivier Latry, a Párizsi Notrc-Dame székesegyház orgonamúvésze, művészeti vezetője pedig Barófi István orgonaművész. A tanárok és a fiatal művészek szeptember 1-jéig délutánonként nyilvános hangversenyt adnak a bazilikában, megszólaltatva az or­gonairodalom legszebb darabjait. Budapest (ÉM) - A fővárosban működő Goethe Intézet szep­tembertől is színes programok­kal várja a látogatókat. Szer­veznek többek között kiállításo­kat, filmvetítéseket, irodalmi esteket és színházi előadásokat. De aki érdeklődik a német kul­túra iránt, ám a nyelvben nem túl jártas, az se riadjon vissza, mivel az intézet rendezvényein szimultán tolmácsolás folyik. Wim Wenderst, mint filmrendezőt sokan ismerik. De azt már keve­sebben tudják, hogy a rendezés mellett fotózással is foglalkozik. A munkáiból készült válogatás szep­tember 11-ig látható a Goethe Inté­zetben. - Az ismert és a meghitt csaknem kizárja számomra a fény­képezés lehetőségét: a fotó a megis­merés eszköze, lényege szerint az utazáshoz tartozik, majdnem úgy, mint az autó vagy a repülőgép. A fényképezőgép lehetővé teszi, hogy megérkezzünk valahová. A fotósok, akiket tisztelek olyan emberek, akik azt akaiják, hogy ne is vegyék észre őket - összegzi a fényképe­zéshez fűződő gondolatait Wim Wenders. Ha az eszmefuttatás ta­lán kicsit elvontnak tűnik, a kiállí­tott, alkotások talán közelebb hoz­nak minket a fotós szerepébe bújt rendezőhöz. Igazi filmcsemegének ígérkezik november 9. és 29. között az a soro­zat, amely betekintést enged a korai német némafilmek világába. A 17 rövid- és játékfilm a német filmmű­vészet csaknem elfelejtett korszakát eleveníti fel. A műsorra tűzött mo­zik az első világháború előtt, alatt és után születtek. A korszak filmkészí­tői a komédiák, széles spektrumát gyártották, foglalkoztak a kaland­film minden fajtájával, de pszicholó­giai konfliktusra épülő filmeket is készítettek figyelembe véve szocioló­Indiana (MTI) - Ma 125 éve an­nak, hogy megszületett Theo­dore Dreiser, a XX. század első három évtizedében az amerikai társadalomban végbemenő nagy jelentőségű változások élesszemű megfigyelője. Dreiser gyermekkora nem volt könnyű. Apja, a németországi Pfalzból bevándorolt szövőmester csak nagy nehézségek árán tudta eltartani népes családját, miköz­ben helységről helységre vándo­rolt Indiana középnyugati állam­ban. Theodore-nak 15 éves korától magának kellett fenntartásáról gondoskodnia. Alkalmi munkák­ból élt Chicagóban, majd egy ta­nárnője segítségével egy évre be­jutott az Indiana Egyetemre. A XIX. század utolsó évtizedében különböző lapok szerkesztőségei­ben dolgozott. Regényírásra fivé­re, Paul Dresser (sic!) biztatta és anyagilag támogatta is. Ezelőtt száz évvel megnyílt a kor magyar néprajztudományának nagy vállalkozása, a Néprajzi Falu. A magyar szabadtéri múzeumok, köztük a szentendrei központi intéz­giai szempontokat és a melodráma hagyományait. A helyreállított fil­mek a Nederlands Filmmuseum Amsterdam tulajdonában vannak. A Goethe Intézet és a Stiftung De­utsche Kinemathek Berlin együtt állította össze a műsort, amelyet most első ízben láthat a magyar kö­zönség az Örökmozgó moziban. Egy ajánlat a tánc rajongóinak, Daniel Goldin Espares című táncjá­tékát mutatja be a Folkwang Tanzstudio október 12-én és 13-án este 8 órától a Petőfi Csarnokban. A nyitókép egy sor piros műanyag szék, ezek egyikén egy fiatalember ül és olvas. „Senki ne hagyja őrizet­lenül a csomagját!” - szól a figyel­meztetés a hangszóróból. Azután tíz zavartan mozgó táncos nyomul a színpadra. Nők,és férfiak, testük fehér, sárga, barna és fekete. Uta­zásra készülnek a bizonytalanba... A 42 éves argentínai Daniel Gol­din orosz-zsidó emigránsok fia, Az író kétszer nősült. Először 1898-ban, de feleségétől 1910-ben elvált. Másodszor 1919-ben házaso­dott meg. 1900-ban megjelent első regénye, a Sister Carrie (Carrie drágám) élénk színekkel ecseteli a kor társadalmi változásait. A re­gény hősnője, Caroline Meeber jobb élet reményében Chicagóba költö­zik, de rövidesen rájön, hogy a fér­fiakra gyakorolt varázsával többet elérhet, mint kemény munkával. Több kitartójának jóvoltából ünne­pelt színésznővé lesz. A maga korá­ban kisebb botrányt kavart a re­gény, különösen az, hogy Dreiser nem ítéli el a „bukott nőt”. Ezért aztán a kiadó nem volt hajlandó reklámozni a regényt. Az első regényt gyors egymás­utánban követték a többiek: Jennie Gerhardt (1911), A pénz királya (1912), A zseniális ember (1915) és a Könyv önmagámról (1922). Leg­nagyobb sikerét Dreiser az 1925- ben megjelent Amerikai tragédiá­mény, a Szabadtéri Néprajzi Múze­um az előzményének, közvetlen ősé­nek tekinti a száz évvel ezelőtti be­mutatót. Ezért is adott helyet a Son­kádról származó csűrben a Százéves 1987 óta dolgozik a Folkwang Táncstúdióban és többek között vendégtáncos Pina Bausch Wup­pertals Táncszínházában. Témái az úton-levés, az emlékezés, az emigráció. A budapesti Goethe In­tézet a Petőfi Csarnokkal és a Bu­dapesti Őszi Fesztivállal együttmű­ködve mutatja be a Pina Bausch ál­tal vezetett Folkwang Táncstúdió vendégjátékát. És egy kiállítás. Norbert Kricke 1983-ban így jellemezte barátját, Ingo Glass-t: teret nyer, teret hagy. A kijelentés igazáról árulkodnak alkotásai, amelyekből november 14- től láthatunk válogatást a buda­pesti Vasarely Múzeumban. Mun­káiban a Bauhaus napjaiból szár­mazó alapformákat, a kört, a há- romszöget,...a .négyzetet új helyze­tekbe hozza, újraértelmezi. Ingo Glass Forma+Szín, Szín+Forma. A test tere című tárlatát december 15- ig látogathatják az érdeklődők. val aratta. A 800 oldalas regény egy megtörtént gyilkosság kapcsán emel vádat az amerikai társadalom ellen. 1926-27-ben Dreiser körutat tett Európában és 1928-ban megje­lent írásában (Dreiser Looks at Russia) összegezi a Szovjetunióban szerzett benyomásait. Az évek múlásával Theodore Dreiser mind aktívabban kivette részét a politikából. Neve országo­san ismertté lett 1931-ben, amikor a Kentucky állambeli Harlan me­gyében ellátogatott a sztrájkoló bá­nyászokhoz. Ott kapcsolatba került kommunistákkal és röviddel halála előtt belépett az Egyesült Államok Kommunista Pártjába. Jó ideig eltartott, amíg elismer­ték Dreiser írásainak az amerikai kultúrtörténetre gyakorolt hatását. A Carrie drágám és az Amerikai tragédia megjelenése után azonban a kezdetben „botránykavarónak” tartott íróból fokozatosan az ameri­kai irodalom klasszikusa lett. a Néprajzi Falu című tárlatnak, amely október 2-áig látogatható. Az Ezredéves Országos Kiállí­tásra Jankó János, a Magyar Nem­zeti Múzeum néprajzi osztályának munkatársa harmincegy házat akart felállítani, a megyék viszont csak huszonnégyet vállaltak. Jankó János egy év alatt beutazta az egész akkori Magyarországot, Er­délytől Vas megyéig, Nyitrától Te- mesig és Torontóiig. Miután a millenniumi kiállítás bezárta kapuit, a berendezési tár­gyakat átadták a Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményének, a mai Néprajzi Múzeumnak, az épületeket pedig lebontották, majd visszaszál­lították az illetékes megyékbe. Botránykavaróból klasszikus... 125 éve született Amerika „kritikusa": Theodore Dreiser Néprajzi falu - régen és most Budapest (ÉM, MTI) - „Vállaljuk, hogy mind­annyian másnak látjuk ugyanazt a darabot, filmet, képet. Nem általános igazságok, meg­kérdőjelezhetetlen ítéletek kimondására tö­rekszünk, hanem a művészvilágnak magun­kon átszűrt képét kínáljuk az olvasónak... Ré- gi-uj lap vagyaink, hagyományokkal és uj igé­nyekkel, barátokkal, riválisokkal és ellen­drukkerekkel. Szeretnénk, ha barátaink mind többen lennének.” - írja Mikes Éva főszer­kesztő a Film Színház Muzsika legújabb - második - számában. Egyelőre azonban még nemcsak az biztos, hogy vannak ellendrukke­rek, hanem az is kérdéses, megmarad-e az új lap. Hiszen a piacon frissen megjelent Film Színház Muzsika Kultúra című sajtótermék - bár külsőre megtévesztésig hasonlít a Film Színház Muzsika Televízió című lapra, még­sem folytatása annak. Egyebek között ezt szö­gezték le a Film Színház Alapítvány sajtótájé­koztatóján, ahol a kialakult helyzetért részben az elavult sajtótörvényt tették felelőssé. Az indulatos megnyilatkozásoktól sem mentes sajtótájékoztatón az alapítvány tagjai elmondták: a művelődési minisztériumnál megfellebbezték a Soltész Rezső által megje­lentetett új lap nyilvántartásba vételét, mivel annak borítója és fejléce - a „kultúra” főnév­vel megváltoztatott cím ellenére - megtévesz­ti az olvasókat, eltulajdonítja értizedek mun­kájának eredményét, ráadásul ellehetetleníti a Film Színház Muzsika Televízió ismételt megjelenését. Soltész Rezső - aki egyben a Film Színház Muzsika Televízió kiadója is volt - azzal érvelt, hogy a kultúra ügye nem sajátítható ki. A fejlécben alkalmazott tipog­ráfia felhasználását jogosnak érzi, mivel an­nak megtervezése az ő megbízásából készült. (A tájékoztatón erre egyébként Fábián István grafikusművész is szót kért. Etikátlannak ne­vezte Soltész eljárását, hiszen ő a fejlécet a Film Színház Muzsika Televíziónak tervezte, amelyet a kiadó egyszerűen átrakott egy má­sik sajtóorgánumra.) A szerkesztőségi tagok rámutattak: jogellenesen jelent meg a határo­zat megszületése előtt az új lap, hiszen a fel­lebbezés halasztó hatályú. Meglátásuk sze­rint jogsértés történt akkor is, amikor - a szerződési feltételek egyoldalú megváltoztatá­sával - Soltész az újságírókkal akarta meg­osztani a kiadással járó kockázatvállalást, és arra kérte a szerkesztőket: a lap fennmaradá­sa érdekében dolgozzanak ingyen, írásaikért pedig elégedjenek meg az egyharmadára csökkentett honoráriummal. Soltész Rezső ezeket a kijelentéseket cáfolta. Jálics Kinga, a Film Színház Muzsika Televízió főszerkesztő­je elmondta: mérlegelik, hogy bírósághoz for­dulnak-e jogorvoslatért, döntésük nagyrészt a minisztérium határozatától függ. Megújult Hollókő vára Helyreállították Hollókő középkori várát. A munkálatok 1966 és 1996 között az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség majd az Orszá­gos Műemlékvédelmi Hivatal irányításával folytak. A Cserhát hegység festői környezeté­ben fekvő hollókői vár magját képező öreg­torony az északról és nyugatról emelkedő palotával, a ciszternával és az övező pártáza- tos falakkal feltehetőleg 1270 és 1290 között épült. A XIV. század végén a Csák Máté és Károly Róbert között folyó pártharcok ered­ményeként a vár a király birtokába jutott, aki azt Szécsényi Tamás lublói várnagynak ado­mányozta. Á Szécsényi család 1327 és 1455 között, majd Szécsényi László halála után (1459) vejei, Guthi Országh Mihály és Lo- sonczy Albert a vár urai. A birtokos családok bővítették a palotát és a délkeleti oldalon a belső várat újabb külső építményekkel erősí­tették meg. A török 1552-ben mégis elfoglal­ta, s ezután hol magyar, hol török kézen for­gott, amíg Sobieski János lengyel király fel nem szabadította. I. Lipót császár 1701-ben kiadott rendelete alapján a hollókői várat 1711-ben lerombolták. X

Next

/
Oldalképek
Tartalom