Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-03 / 181. szám
1996. Augusztus 3., Szombat Háttér bSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Az esküvőnek szezonj a (és ára) vagyon Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - A nyár nemcsak a “efőzés ideje, de a házasságkötések szezonja is. S mint ahogyan a befőzésnek, azonképpen a házasságkötésnek is megvan a maga rituáléja, s mindkettőnek megvannak a szükséges kellékei. Az alapvető eltérést az jelenti, hogy míg a befőzésnél a hagyományok kellő betartása egyszersmind garantálja a hosszú lejárati időt, az esküvő körülményei aligha befolyásolják a tartósságot. Ennek ellenére a jUai lányok a legritkábban igyekeznek elsajátítani a gyümölcstartósítás fogásait, ámde az esküvői gócokra többnyire nagy gondot fordítanak. Általában olyan na- gyot, amekkorát a szülők pénztárba csak kibír. 6‘íh pettyek a fehér ruhán Á miskolci anyakönyvi hivatal vezetője, Veres Gáborné 30 éve adja össze az e'é járuló párokat. Mint mondja, mindig is a július, augusztus, szeptember folt a dömping ideje, ebben nincs váltás. Mostanság a téli hónapokban 30-50 párt esketnek, míg ilyentájt 300 körüli a havi átlag. Módosult viszont a forakozási idő, amely az 1993 előtt kötelező 3 hónapról 30 napra csökkent. jTalán a mai fiatalok nem is tudják, b°gy ugyanakkor törölték el a 35 év Matt kötelező orvosi felvilágosításon való részvételt is.) A házasulandók fointegy 10 százalékának azonban Még ez a 30 nap is sok. Vannak, akiket a menyasszony ruhája alatt szé- gyarapodó kicsi sürget, vannak, akiket a vőlegény katonai behívója késztet igyekvésre, míg másokat a külföldi munkavállalás. Nekik a 800 j_°rintos illetékbélyeg áldozata árán külön engedélyért kell folyamodniuk. Ugyancsak engedélyt kell kérniük - a Jegyzőtől - azoknak, akiknek nem felel fopg a házasságkötő biztosította körülmény, s valami extra kívánalmuk van. Egyébként az ilyen kéréseknek igen r*tkán szoktak eleget tenni, mivel szezonban így is egyfolytában este nyolcig dolgoznak az anyakönyvvezetők. Házhoz - az amerikai filmek mintájára - még sohasem mentek, de elvétve akad más kivétel: volt már polgári esküvő a ‘ alotaszállóban, a Diósgyőri Várban, lesz egy a közeljövőben az Anna- oarlangban is. Veresné elárulta: érez pémi drukkot, sőt, úgy találta, nem art önszorgalomból felderíteni a tere- Pet, nehogy meglepetés érje a helyszínen. Mint mondja, áldja az eszét ezért fz ötletéért, mert nagyon valószínű, hogy kudarcot vallott volna a szoká- fos, kánikulához igazított lenge blúzos, hosszú szoknyás öltözékben, tűsarkú cipőben a 10 fokos, csúszós, soklépcsős barlangban. A násznép előtt felhangzott: a NEM Harminc év alatt sok furcsaságot megélt már az anyakönyvvezető, de mint mondja, némely dologhoz már hozzá is szokott. Azon már fenn sem akad, hogy a nagy készülődésben éppen valamelyik nélkülözhetetlen kellék marad otthon, mint például a ,személyi igazolvány, vagy a gyűrűk. És inkább még ő az, aki gyakorta nyugtatja az újra elé kerülő házasulandót, nem kell szabadkoznia, hogy nem először mondja ki a boldogító igent. Annak a párnak a történetét azért kuriózumként jegyzik ma is a hivatalban, amelyik a diósgyőri házasságkötőben a meghatott násznép előtt a boldogító igen helyett kivágta, hogy NEM. Mint utóbb kiderült, valamin összekaptak előbb, s valószínűleg csak ró akart ijeszteni a másikra. Csakhogy az ismételt kérdés helyett az anyakönyvvezető kijelentette: ez esetben akadálya merült föl a házasság megkötésének, s ezúttal ettől el is tekint. A történethez tartozik, hogy három nap múlva azért csak megismételték a szertartást, amikor is egyező igenlő akaratukat fejezték ki. A szertartásokról Veres Gáborné- nak az a meglátása, hogy a fiatalok inkább ragaszkodnak a nagy esküvőhöz, elvétve akad olyan pár - főként az idősebbek, a másodszor, harmadszor házasulok - amelyik nem nagy fontosságot tulajdonít a ceremóniának. Előfordul azonban, hogy a gyakorlott anya- könyvvezető már a bejelentkezéskor látja, hogy itt bizony nem számíthat semmiféle parádéra, ilyenkor inkább a kevéssé forgalmas hétköznapokat, vagy a szombat délelőttöt javasolja, hogy senki számára ne okozzon kellemetlenséget a disszonancia. Persze előfordult már, hogy ót is sikerült meglepni: a vőlegény és a menyasszony egyaránt kopott farmerben, pólóban, egy-egy hátizsákkal jelent meg a kiöltözött násznép között. Aztán pedig jött az újabb ámulat: a felbúgó orgonaszóra már teljes esküvői pompában léptek be a jegyesek. Mint kiderült, a hátizsákból a váróban előkerültek az ünnepi öltözékek, amelyeket ott helyben öltöttek magukra. Örök élmény, mindössze félórában Az anyakönyvi hivatal szomszédságában egy betéti társaság nyújtja szolgáltatásait a maximum harminc percben meghatározott szertartás idejére. Választható zene magnófelvételről és élő elektromos orgonáról, lehet kérni szavalatot, énekkettőst, gyertyafényt, a szülők köszöntésére egy-egy bokrétát, asztali díszt és pezsgőt. Égy átlagos „minden” ötezerbe kerül. Extrákról - mint franciapezsgő - a házasulandóknak maguknak kell gondoskodniuk. Általában egyébként pezsgőt csak az újdonsült házasok, az örömszülők és a tanúk kapnak, de olykor a mátkapár az egész szomjazó násznépre is gondol. E feladatot a társaság nem tudja ellátni, megoldásként kiközvetíti valamely vendéglátóegységnek, természetesen a plusz ötlet plusz költségét is állnia kell a megrendelőnek. Szó, mi szó, a násznépnek, főként a nyári melegben valóban elkelhet a hűsítő nedű, minthogy a 97 ülőhelyre (a Petőfi utcában) olykor 150-200 vendég érkezik. Szendének látszani, egyetlen napig A város legrégibb ruhakölcsönzőjében 2500 és 25 ezer forint között válogathatnak a leendő arák. Az árak nagyban függnek attól, hogy hány esküvőt értek meg az egyes darabok. Természetesen mindet tisztán bocsátják a kölcsönzők rendelkezésére, csütörtöktől hétfőig. A modelleket általában évente váltják, amelyeket a cég francia divatlap alapján készít el. Fejdíszt viszont ki-ki újat is vehet magának, ha rászán 2-A ezer forintot, s ha megelégszik a rövid, vagy a középfátyollal. De ha jó a kölcsönzött, akkor 500-ból megúszhatja. Kínálnak kalapot is, és fodros tarsolyt 660-ért. Nincs viszont frakk és szmoking, a vőlegénynek itt be kell érnie az öltönnyel, abból is a feketével. A koszorúslánynak felkért ha- jadonoknak viszont kínálnak rózsaszín ruhát, az egészen picitől a felnőtt méretig. Aki ezt a választékot szegényesnek találja, betérhet az apró, ámde jóval flancosabb menyasszonyi „jelmezeket” kínáló üzletbe. Itt - a tulajdonossal történő beszélgetésből kiderült - már a belépéskor felismerik, ki a komoly vevő, s ki fordul ki hamarost az ajtón. A „komolyak” négy világcég - spanyol, olasz, francia és kanadai - katalógusából választhatják ki a nagy esemény előtt két hónappal a nekik tetszőt. Az eredeti(l) modellt aztán ha kell, itthon pontos méretre igazítják. Fel nem sorolható az anyag- és formagazdagság. A leggyakoribb mégis a tüll, a szatén és az organza. Itt minden ruhához mgyen jár az abroncs, a piros - hazai — menyecskeruha, a szükséges bizsu és a fejdísz. Ez bemie van a kölcsönzési díjban, ami használt ruhák esetén 15-20, az úgynevezett újszerű ruháknál 35 ezrest kóstál. A „csak nekem” rendelt, „örökre az enyém” költemény is kifutja (hm!) százezerből. De aki áldoz a ruhára, sokszor azon igyekszik spórolni, ami nem látszik. Például a cipón. S minthogy a szép menyasszonyi cipőnek már a nagykereskedelmi ára sem olcsó, nem érdemes tartani, vallja a kereskedő. Téved, aki azt lűszi, hogy ez az az " fi üzlet, ahol a franciásan izgató fazonok után kutatnak. Az üzletvezető szerint ha először egy-egy lány fejecskéjében meg is fordul, hogy valamilyen meghökkentő, „dögösebb” ruhát vesz fel a nagy napon, mire a (fizetőképes) szülőkkel visszatér, már letesz erről a tervéről. Még a térdig érőtől is ódzkodnak, jobbára a városi lányok is. Merthogy a kuncsaftok felét legalább a faluról jöttek teszik ki. Nincs eltérés a színben sem: alig-alig van kereslete az egyetlen krémszínű ruhának. Csak a fehéret viszik. Hiába, summázza az üzletvezető (aki egyébiránt férfi): a lányok legalább egyetlen napra szeretnének szendének látszani. Nem csak próbaházasság létezik A menyasszonyi frizurát is próbálgatni szokták. Vagy a már megvett fejdísz- szel érkeznek a fodrászhoz a lányok, vagy fényképen mutatják be, néha a frizurát kreálják előbb, ahhoz választják ki a koszoiút, csatot, virágot, gyöngyöt. A hosszú haj többféle lehetőséget kínál, leggyakrabban a kontyok valamelyikét választják ki. Az esetleges festést, dauerolást sem az utolsó napon készítik el. Alikor már a főszerep a kellő rögzítésé, hiszen a frizurakölte- ménynek ki kell bírnia még a menyasszonytáncot is - vallja az egyik fodrászszalon jónevű fiatal fodrásznője, aki saját esküvőjére saját főnöknőjével kreáltatta a frizuráját. De az ünnepi smink sem készülhet csak úgy hirtelen. És az sem keltheti a frivolság látszatát. Az elvárás a bájos kikészítés, ami igazodik mind a virág, mind a haj, mind a ruha színéhez. Már csak azért sem árt kipróbálni a kikészítést, nehogy a férjjelölt készüljön ki a szokatlan látványtól az utolsó percben. No és nem árt legalább egy héttel korábban egy alapos arctisztítás, hogy még legyen idejük a piros foltoknak eltűnniük, aztán egy szemöldök-, szempillafestés sem felesleges, s nagyban növelheti a szemérmesen lehunyt szemhéjak hatását, ha a meglévő szempillákhoz valamelyest hozzá- toldanak. Az utolsó napon a sok intéznivaló után elkél egy frissítő pakolás. Aztán jön a főpróba, s az igazi megmérettetés. A sminknek is ki kell tartania a nászágyig, állnia kell nem csupán az első hitvesi csókot, de a jókívánság puszijait is. így a gondos kozmetikus apró vattapamacsokon a megfelelő krémekből útravalót csomagol a botok: Végh Csaba kliensének, no meg egy kis vörös rúzst, ami a fehér ruhához semmiképp sem illik, de a menyecsketánchoz már szinte nélkülözhetetlen - vallja a nagyon fiatal kozmetikus, akinek nincs egy hónapja, hogy bekötötték a fejét. Persze csak képletesen. Az ó fekete hajában hússzínű virágok voltak, a ruháját pedig Pesten rendelték meg, még januárban, így 20 százalék kedvezménnyel bérelhették újonnan, 40 ezerért. A félje fekete öltönyét 60 ezerért vásárolták, de legalább az megmaradt. A Mercedest egy ismerőstől kérték kölcsön, az esküvő és a 160 fős, 60-70 ezret kóstáló vacsora a Palotaszállóban volt, ahol meglepetésként tűzijátékot is „felszolgáltak”, 60 ezerért. A zenekar igazán olcsón adta magát, mindössze 25 ezért. A videót ismerős készítette, talán 8 ezret kért. Fényképezkedtek is a varban és a szálló kertjében. A fotókkal elégedettek: mattak és nem beállítottak, mint a műtermi felvételek. Ha a cipőket, fehérneműt, a meghívókat, a virágot is beleszámítjuk, az egész kijött kétszáz ezerből. S ha összevetjük azzal, hogy a menyasszonytáncból befolyt 200 ezer, s hogy ugyanennyi értéket (főleg pénzt) kaptak nászajándékba, el kell hinnünk, hogy igazán nem volt ráfizetés. Kamiont is virágoztak már fel Mostanában mindenki körcsokrot kér, mondja panaszosan a törékeny virágbolti eladó, miközben fényképeken végigmutogatja, hogy milyen gazdag volna elvileg a kínálat formában, színben, virágban. Mégis a legtöbben a Vivaldi rózsa mellett döntenek. Szép ugyan, ahogy a sziromlevelek a fehérből át- túnnek a halvány rózsaszínbe, csak hát unalmas. Kevesen tudják, hogy az igazi csokor kiválasztásánál az is szempont, hogy hány centis a menyasszony. A körcsokor elvész a magas lányok kezében, hozzájuk a könnycsepp alakú illenék. Az ár nem mozog túl széles skálán, általában 5 ezer forintból kijön egy csokor, a legdrágábbért eddig 8 ezret fizettek, de az orchideákból állt. Mindig akad olyan, aki télen akar tulipánt és olyan, aki nyáron orchideát. Megoldható, de legalább a duplájáért. Mikor egyéb különlegességekről érdeklődöm, kibukik a száján, hogy majd az övé az lesz. De hogy milyen, még maga sem tudja, rábízza a főnökasszonyára. A legtöbbször az autó díszítését is ők végzik, ez árban kb. fele a menyasszonyi csokornak. Megvan egy perc alatt, a rögzítés öntapadós, garantáltan nem sérti a karosszériát. A virágokat (akárcsak a csokroknál) oázisba szurkálják, amely tartja a nedvességet. A legnagyobb autó eddig egy Lincoln limuzin volt, pontosabban tavaly egy kamiont is felvirágoztak.- Miskolc valamennyi autó-kölcsönzőjét. végigérdeklődve az derült ki, hogy bizony a városban sehol sem kapnék Lincoln limuzint, nyitott, piros Porschét vagy más igazi luxuskocsit az esküvőmhöz. Nincs rá kereslet. Mert ahol telnék rá, ott vagy van, vagy legalább is a baráti körben akad ilyen. De nem baj. Mert ha a szerelem beindul, Lincoln limuzin nélkül sincs megállás.
