Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-06 / 183. szám

8 Z Itt-Hon 1996. Augusztus 6., Kedd Zempléni Portré Batta János Sátoraljaújhely (ÉM - PM) - Vaj­dácskán született. Sátoraljaújhelybe 1947-ben költözött szüleivel, azóta la­kik ebben a városban. Szeret itt élni, ha vannak is gondjai, problémái, azért nem költözne el máshová. Az általános iskola elvégzése után édesapja kereskedő tanulónak íratta be Sárospatakra, és egy háztartási boltban lett tanuló. Igazából akkoriban géplakatos szeretett volna lenni, de nem volt rá lehetősége. Feleségével 1968-ban házasodtak össze, ő is kereskedő, jól ismeri ennek a szakmának a sajátosságait. Két gyer­mekük van, a fiuk mozdonyvezető, a lányuk nőiruha-készítő. Van már egy kislány unokája is, aki a család szeme- fénye. Jelenleg a Kertész Kisáruházban dolgozik mint boltvezető. Elmondhat­ja magáról, hogy az idők folyamán megszerette ezt a kereskedői mester­séget, nem könnyű feladat, s csakis úgy megy, ha az eladó szeret és tud bánni az emberekkel. Az árukészletük egy része növény­védőszer, vegyszer, de tartanak kis­gépeket, magokat, kötözőanyagokat. A növényvédő szerek veszélyes áruknak tekinthetők, így az értékesí­tésnél mindig azt tartja elsődlegesnek, hogy ne ártson a vevőnek, olyat ajánl amit saját magának is megvenne. Ket­ten dolgoznak ebben a boltban, a kol­légájával kiváló a munkakapcsolata. Jó lenne, ha az üzletben nagyobb len­ne az eladótér, az árut jobban be tud­nánk mutatni - mondja. Szabadidejében nagyon szeret ki­rándulni, és a téli időszakban síelni. Kiváló dolognak tartaná, ha a város­ból a Magas-hegyre felvonót építené­nek, ezáltal még jobban növekedne az idegenforgalom. Kereskedő társainak az üzeni, hogy ne felejtsék el a kereskedői alapelvet: „mindig a vevőnek van igaza”. Rendőrségi aprók Szerencs (ÉM - PT) - Rát- kán B.Antal nem hitt a szemének, amikor Sim­sonja nyergébe akart pat­tanni, hogy bevásárolni menjen. Garázsába lépve csupán a motorkerékpár­ja hűlt helyét találta meg. Arra álmában sem mert gondolni, hogy portájára bárki bemerészkedik fé­nyes nappal és ellopja kedvenc kétkerekűjét. Ezután, ha pótolni tudja közlekedési eszközét, ne­tán előkerülne a moped, a kerten belüli garázsaj­tót is kulcsra kell zárnia, mert az alkalom szüli a tolvajt elve alapján, jóné- hányan mindent elvisz­nek ami mozdítható. Sőt a már nem kezdők va­dásszák, keresik is a le­hetőséget, kilesik a ked­vező alkalmat és rögtön lecsapnak gondatlan ál­dozatuk dolgaira. • TARCALON „KE­LENDŐ” A MEZŐGAZ­DASÁGI KISGÉP. Két hét alatt két gazdálko­dót is megfosztottak terme­lőeszközétől Tarcalon. F.La- jos pincéjéről a lakatot feszí­tette le a tolvaj és onnan 50 liter bort, permetezőgépet és a Robi kertigépet vitte ma­gával. K. Józsefnek pedig az úgynevezett „Szentkereszt” dűlő szőlőben lévő szerszá­mos kamrájából tűnt el a ro­tációs kapája. Sajnos ma már az értékesebb eszközö­ket nem szabad őrizetlenül kint hagyni a megművelt föld közelében, mert a jó szi- matú tolvajok hamar ráta­lálnak és meglovasítják az értékes gépeket. C NEM KAPOTT TÖBB SZESZT, HÁT KŐVEL DOBÁLTA MEG A KOCS­MÁT. A napokban V.Lajos takta- harkányi lakos erősen itta­san tért be a helyi Hangulat presszóba. Mivel a pultnál lévő hölgynek nem volt ne­héz észrevennie, hogy kun­csaftja előzőleg már jócskán felöntött a garatra, ezért megtagadta, hogy további al­koholt adjon neki. Erre La­jos szidalmazások közepette, a karjánál fogva ráncigálta. Végre sikerült kirakni a re­nitens ivó szűrét a kocsmá­ból, de ő kint sem nyugodott meg, hanem kővel dobálta meg az üzletben lévőket. Bu­ta tettéért garázdaság vétsé­ge miatt folyik ellene az el­járás. • TALÁN ÓSZERES VOLT A BETÖRŐ. A közelmúltban P.István megyaszói lakását látogatta meg az ismeretlen tolvaj. Mindent vitt magával, ami a keze ügyébe került. A hi­ánylistára a következő tár­gyakat vette fel a rendőrség. Egy darab régi öntöttvas kád, egy régi elemes rádió, egy használt kasza, egy húsz literes permetező, drótfonat és 500 forint készpénz. Az el­tulajdonított tárgyak több­nyire régi eszközök voltak. Talán egy megszállott régi­séggyűjtő feledkezett meg magáról, de ez alkalommal csak olcsó dolgok akadtak a horgára. • EGY CSAPÁSRA KÉT KERÉKPÁRT. T.Géza tokaji lakása lezárt erkélyének ajtajáról „ügyes­kezű” emberek lefeszítették a lakatot, mert két darab mountain bike kerékpárt láttak mögötte. Az így feltört helyről pedig valószínűleg már az összesen 50 ezer fo­rint értékű bicikliken villám­gyorsan elkerekeztek. Gyerekek honi rajzasztala 101 kiskutya Rajzolta: Sinka Alexandra 5 éves, Sátoraljaújhely Jubileumi Óvoda Ma jelfa, holnap már emlékpark Karos (ÉM - BSZA) - Egyszerű, de bensősé­ges ünnepség színhelye volt július 25-én Karos község. Az Etelköz - Karos Alapítvány és a ka- rosi önkormányzat szervezésében létrehozott rendezvény alkalmával a falu közössége fogad­ta a Hét Vezér Alapítvány lovascsapatát, akik Baskíriából indulva végigjárták a honfoglaló ma­gyarok vándorlási útvonalát. A vendégeket a há­zigazdák vízzel, fűvel és kenyérrel fogadták. A lovasok (Tokaji Sándor - Ács Zoltán, Petraskó Tamás, Sebők Attila, Kovács Ferenc, Hajdú Ta­más és a vezető Vladár Sándor) megköszönték a fogadtatást, méltatták a karosi emberek összefogását és a helyben talált honfoglalásko­ri leletek jelentőségét. Ezután avatták fel a Sebestyén József, Er­délyből származó, Noszvalyon élő fafaragó mes­ter alkotását, a Honfoglalás 1100-ik évfordu­lójára készült jelfát. A református templom kertjében elhelyezett faragott oszlop mellett Rusznák Miklós, KDNP-s országgyűlési kép­viselő mondott beszédet, majd a lovasok koszorút helyeztek el a jelfa lábánál. Ezt követően a rendezvény résztvevői lát­hattak lovasbe­mutatót, majd alkalmuk nyílt szabad, kötetlen beszélgetésre is az esti tábortűz mellett. Az esemény két fő szervezője Ko­vács Antalné és Torma Lajos sikeresnek könyvelte el az ün­nepséget. Emellett már a kö­vetkező célon gondolkodnak, ugyanis később szeretnének egy emlékparkot létrehozni a karosi ásatások helyszínén, ám - elmondásuk szerint - ahhoz még sok munkára és támoga­tásra van szükség. Új álláshelyekre lenne szükség Szolgáltató munkaügyi központ Szerencsen (3. oldal) _A Tartalomból Lovastúra indult Alsóberecki volt az első állomása a Honfoglalás és Örökségünk Alapít­vány által szervezett augusztus 20-án véget érő, Ópusztaszerig tartó lovas­túrának. A kétnapos rendezvény tér­zenével kezdődött, majd a Honfogla­lás Kupa kispályás focitornával foly­tatódott, ezután a Cigándi Gyermek- tánccsoport szerepelt nagy sikerrel a színpadon. (2. oldal) A mi tévénk A mi tévénk lett a Zemplén Televízió. Hogy mi teszi azzá? Nemcsak az, hogy a két város önkormányzata hivatalo­san is deklarálta ezt. Hanem mert - közhely talán - nekünk és rólunk szól. Mert ismeijük, akik csinálják. Mert meg lehet őket állítani utcán, itt-ott, és meg lehet nekik mondani, mit gon­dolunk az előző napi műsorukról. Ese­tenként jól meg lehet mondani”, sőt a telefonok szaporodtán még adás köz­ben is, akár név nélkül, amúgy indu­latból is és néha lecsapva a kagylót, meg se várva a választ! (4. oldal) Dixieland Nagy érdeklődés közepette zajlott le július 26-án és 27-én a Sárospataki Di­xieland és Blues Fesztivál. Az esemény fő szervezője Szalai András, a város kulturális bizottságának elnöke a fesz­tivált értékelve lapunknak elmondta: már többször vett részt hasonló ren­dezvényen a diósgyőri várban és Sal­gótarjánban. Érzése szerint eddig ez a zenei réteg hiányzott a sárospataki kulturális programok repertoárjából. (5. oldali Battá János Vajdácskán született. Sátoraljaújhely­be 1947-ben költözött szüleivel, azóta lakik ebben a városban. Szeret itt él­ni, ha vannak is gondjai, problémái, azért nem költözne el máshová. Az ál­talános iskola elvégzése után édesap­ja kereskedő tanulónak íratta be Sá­rospatakra, és egy háztartási boltban lett tanuló. Igazából akkoriban gépla­katos szeretett volna lenni, de nem volt rá lehetősége. Feleségével 1968-ban házasodtak össze, ő is kereskedő, jól ismeri ennek a szakmának a sajátos­ságait. (8. oldal) A vendégeket a házigazdák vízzel, fűvel és kenyérrel fogadták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom