Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-29 / 176. szám

10 ÉS ZAK-M AGYARORSZÁG Kultúra 1996. Túlius 29«, Hétfő, Fejek Ferdinándnak Kisvárda (MTI) - Kilenc határon túli ma­gyar színház művészeiből alakult alkalmi tár­sulat a Kisvárdai Várszínházban, amely a Magyar Televízióval közös produkcióban mu­tatja be Görgey Gábor Fejek Ferdinándnak című történelmi komédiáját. A darabot au­gusztus 2-án, 3-án és 4-én este - esőnap 5-én - fél 9-től láthatják az érdeklődők a szabolcsi város szabadtéri színpadán. A komédia szerepeit húsz határon túli ma­gyar színész játssza. Az Újvidéki Színháztól Fridrig Gertrud, Lenner Karolina, Magyar Attila és Mezei Zoltán lép fel. Kolozsvárról Bogdán Zsolt, Csutak Réka, Panek Kati, Ma­rosvásárhelyről Győrffy András, Hunyadi László, Szélyes Ferenc, míg Temesvárról De­meter András, Lehoczky Andrea és Szilágyi Ignác tagja a kisvárdai alkalmi társulatnak. Kassáról és Szatmárnémetiből Bandor Évát, László Gézát, valamint Czintos Józsefet - ő játssza a főszerepet - illetve Fülöp Zoltánt láthatják a színházkedvelők. A szereplők kö­zött van továbbá a nagyváradi Dunkler Ró­bert, a pozsonyi Kassai Csongor és a révko­máromi Benkő Géza. A darabot - egy későbbi időpontban - a Magyar Televízió is műsorára tűzi. Császári Bécs, királyi Budapest Budapest (MTI) - Császári Bécs, királyi Bu­dapest címmel jelent meg Jalsovszky Katalin és Tomsics Emőke kötete a Képzőművészeti Kiadó és a bécsi Verlag Christian Brandstat­ter közös gondozásában. A könyv a két várost mutatja be a századfordulón. A reprezentatív kivitelű albumban korabeli fotográfiák és az akkori sajtóból és tárcairodalomból válogatott szövegrészek idézik fel a két város képét, az ott zajló életet. A kor budapesti és bécsi fotog­ráfusainak - Klösz György, Müllner János, Bruno Reiffenstein és Rudolf Lechner - képein utcák, terek és középületek láthatók. Sokol-koncert Miskolc (ÉM) - Ivan Sokol (Szlovákia) orgo­naművész ad koncertet a Collegium Musi- cum sorozat keretében július 30-án, kedden este 7 órától az avasi református templom­ban. A est műsorán többek között Lübeck-, Bach-, Mendelssohn-művek szerepelnek. Je­gyek válthatók elővételben a Nemzeti Fil­harmóniánál (Kossuth u. 4.) vagy az előadás előtt a helyszínen. A régmúlt nyomai A Kárpát-medencébe való betelepedés előtt a magyarság hitvilágát, erkölcsét, hagyomá­nyait meghatározták azok a dolgok, amelyek ma már csak nyomaikban maradtak meg. A kiválasztott, fájdalmas beavatásokon végig­ment, révületbe eső sámánok, az állatáldoza­tokat bemutató táltosok, a föld közepén álló életfa, az éj leple, ami csak éjszaka került a földre, de akár a regös is csak nyelvünkben él még, és kevésbé hitünkben. A Sámán és táltos jelképek a kortárs képzőművészetben című kiállításon bemutatkozó alkotók a kép­zőművészet eszközeivel formálták láthatóvá ezeket a nyomokat. A balatonlellei Kapoli Múzeum Padlás Galé­riájában rendezett tárlaton augusztus 14-éig más neves alkotók művei mellett láthatjuk a tokaji Makoldi Gizella textiljeit, ifj. Makoldi Sándor szobrait és édesapjuk, Makoldi Sándor Nyitva van az aranykapu című festményét. /"K A szobrászat ismeretlenje Valek Józsefről már csak kevesen tudnak, de alkotásai ismertek Valek József evangélistái az újgyőri templom szószékén Fotó: Végh Csaba Nyikes Zita Miskolc (ÉM) - A cégérekkel foglalkozó sorozatunkban töb­bek között írtunk az Arany- szarvas patika szarvasáról. Ez­zel kapcsolatban Adorján Lász- lóné Valek Ilona mondta el: édesapja, Valek József szobrász a ’30-as években faragott két szarvast az Aranyszarvas pati­ka akkori tulajdonosa, Rácz Je­nő megbízásából a pultra. Való­színű, ezek szolgáltak az 1986- ban készült új cégér mintájául. Hogy ki is volt Valek József? Erről beszélgettünk a művész leányával.- Édesapám 1925-ben került Mis­kolcra - kezd bele Valek Ilona a miskolci évek történetébe. - Azért hívták, hogy az épülő Zenepalota orgonaállványát elkészítse, és kü­lönböző szobormunkákat végezzen el. ígérték azt is, hogy sok minden mást is megcsinálhat majd a későb­biekben. Felszedelőzködött hát a család, akkor még csak a bátyám­mal, és jöttek, ide Miskolcra. Valek József Abasáron született, Gyöngyösön volt kádártanuló, majd Pestre ment szobrászinasnak, a bu­dai Krafthoz. 1943-ig élt és alkotott Miskolcon. Általában megrendelés­re dolgozott. Faragott kőbe, fába, mindenbe. 0 készítette a martinte­lepi templom famunkáit, az újgyőri templom faragott szószékén a négy evangélista szobrát, a mindszenti templom kegyúri padját, a minori­ta templom szentségtartójának fá­ból faragott, aranyozott állványát, de különböző síremlékeket és villa­berendezéseket is. Nemcsak a vá­rosban, hanem máshol is: Mező- nyárádon, Alsóregmecen, Putnokon is ott vannak az angyalai, szobrai, ebédlőszékei. Majd bevonult a vi­lágháborúba, és már több szobrot nem készíthetett... Valek József Korosztenben életét vesztette...- Ha az Aranyszarvas patikába megyek - folytatja Ili néni - min­dig megkérdezem, hogy mikor ta­karítottak... Nem azért, mert ren­detlenség volna, hanem azért, mert szeretném egyszer közelről is meg­nézni, létráról a szarvasokat. A bá­tyám azt mondta, hogy az egyiket biztosan nem látta el a kézjegyével, mert az orrát nem ő faragta. De a másikat talán. Ha ott lenne a kéz­jegye, amit megismernék, bizonyít­ható lenne, hogy apám faragta. A rálelés öröme töltene el. Valek Józsefnek a Városház té­ren az egyik udvarban volt a műhe­lye. A gyerekei nem örökölték a raj­zolás-formázás tehetségét, így nem szívesen tanította őket, de voltak más tanítványai: Váradi Sándor, Borsodi Bindász Dezső. Váradi Sándor így vall a mesteréről Gyár­fás Ágnes tanulmányában: „Ez a fi- nomcsontú, fürge ember, bőre alatt bujkáló fanyar humorával egy lé­legzetvétellel élte le az életét. Soha meg nem állt, dolgozott, nevelt, ta­nított, olvasott...”- Gazdag volt az életünk - emlé­kezik Ili néni. - Nem éreztük, hogyha éheztünk. Pedig mivel az apám művészember volt, gyakran előfordult. Egyszer vacsora helyett a Dávid-szoborról mesélt, és az uta­zásai során megnézett alkotások­ról. Szeretett mókázni, és mivel mindent pontosan megfigyelt, na­gyon tudta utánozni a látottakat. Moziba őt küldtük, és úgy adta elő, mintha mind ott lettünk volna. Szórakozott volt, anyám gyakran szólt utána, hogy nem jól gombolta be az ingét. De szerette a természe­tes szépet, és arra tanított bennün­ket is, hogy szeressük. Tizenhat éves voltam, mikor meghalt, most hetven leszek. Ha rá gondolok, be­hunyom a szemem, és látom, ahogy farag, és hallom, ahogy a véső alól fújja az apró forgácsokat... Egy hét tánc Cigánd (ÉM) - A cigándi Zempléni Gyermektánccsoport ma egyhetes hollandiai fesztiválra utazik. Négy- venhatan indulnak Odoorn város­ba, ahol 24 ország táncosai mutat­koznak be Mexikótól Kanadáig- A cigándiak elsősorban bodrogközi, hegyközi néptáncokat, gyermekjá­tékokat adnak majd elő 20-30 per' ces műsorukban. De miután min­den nap szerepelnek valahol (les2 olyan nap, mikor kétszer is), így más hazai vidékek táncát - és nép­viseletét - is bemutatják. Az egyik nap a Pony vidámparkban is fellép' nek, „cserébe” egész nap igénybe vehetik az ottani játékszereket. Sokat köszönhetnek a cigándi re­formátus egyháznak, hiszen hol­landiai testvérgyülekezetük vállal' ta a táncosok elhelyezését. Pótfelvételi Miskolc (ÉM) - Pótfelvételit tart a Miskolci Bölcsész Egyesület au­gusztus 22-én, csütörtökön. Je* lentkezési lapot az egyesülettől személyesen (Miskolc, Mindszent tér 1.) vagy levélben (3545 Mis- kolc, Pf. 452.) lehet kérni felbé­lyegzett válaszboríték kíséretében- Ä jelentkezési lapokat augusztus 2-ig kell beküldeni. Akik az érettségin és a negyedik év végén 4,0 alatt teljesítettek, alapozó évre nyerhetnek felvételt- Akik 4,0 feletti átlageredménnyel rendelkeznek, felvételi elbeszélge- tést követően szakon kezdhetik meg tanulmányaikat. Magyar nyelv és irodalom, továbbá újság­írás szakon a jelentkezők esszét ír­nak. A történészek szakmai elbe­szélgetésen vesznek részt. Angol, német és francia nyelvszakokra felvételi vizsgával lehet bejutni- Maximális pontszám: 100 pont- Aki 85 és 100 pont között teljesít, a szakra felvételt nyer. A 65 és 84 pont között teljesítettek nyelvta­nári alapozó szakra nyerhetnek felvételt. A zeneirodalom, ének-ze- ne szakra jelentkezőknek az egye" sülét megküldi a felvételi követel­ményeket. Történelmi és történelmietlen dráma A Barbárok című rockopera ősbemutatója a Diósgyőri Várfürdő fái alatt Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Az első miskol­ci rockopera ősbemutatóján köszöntötték a közönséget pénteken este a diósgyőri strand területén kialakított - alkalmi - szabadtéri színház­ban. A pillanat tehát történel­mi volt, az előadás témája is, viszont a honfoglalás idején Diósgyőrben játszódó történet meglehetősen történelmietlen. „A Barbárok nem történelmi ké­peskönyv, nem történelemóra...” - olvashatjuk az előadás színlapján. Az alkotók ezzel a megfogalma­zással előre kivédték a hiteltelen- ség vádját. Nem akartak előruk­kolni újabb honfoglalás-elmélet­tel, nem a sokat vitatott kor rock­színházi illusztrálására vállalkoz­tak. A honfoglalás csupán ürügy volt, hogy a különböző népcsopor­tok együttélésének lehetőségéről és buktatóiról beszélhessenek. ,A téma mindig aktuális - állítják ugyancsak a színlapon az alkotók -, az volt a történet idején, az ma is, amikor a közös Európáról ál­modozóknak számolniuk kell az­zal: a más-más kultúrájú népek együttélése az egység öröme mel­lett nyilván fájdalmakkal, áldoza­tokkal is jár.” Ne kérdezzük tehát, éltek-e va­laha is avar törzsek itt a Bükk fái alatt, megtizedelte-e a járvány a békés népcsoportot, miféle kór le­hetett, ami leginkább a férfiakat pusztította? Mindezek elhanya­golható apróságnak tűnnek a tör­ténet hitelessége szempontjából. De a magyar előőrs megzavarja ezt a békét, és megzavarja a hitel­telen-hitelességet is. Mert jön Arszlán, és jönnek a fiai: Elke és Kond. Kond? Tehát mégis az Anonymus által megnevezett hét vezér egyike?! Tehát a szereplők mégis a történelemből ismert sze­mélyiségek? De akkor miként le­hetséges az, hogy az előőrs vezető­je az Arszlán nevet kapta? A köz­névként használatos szó csak az 1830-as években jött divatba Ma­gyarországon. Ficsúr, divatfi, pi- perkőc lenne a vezér?! Nem ilyen­nek látszik a Szebeni János által megformált férfi. Mindezek után arra kell gondolnunk, hogy a szö­vegíró, Pozsgai Zsolt nem figyelt eléggé a névadásra. Szerencsé­sebb lett volna, ha a fiktív szerep­lők fiktív, de - hangzását, jelenté­sét tekintve - a honfoglalás korát idéző néveket kapnak. De nem csak ez zavarja meg a hihetőségét. Ennél sokkal szem­betűnőbb, hogy a történet - most már csak az emberi kapcsolatok alakulása szempontjából nézve - vázlatosnak tűnik. Nem derül ki, miért gyűlöli Sára, Arszlán felesé­ge Elkét, a kisebbik fiút, milyen kapcsolat lehet az anya és a na­gyobbik fiú között. Miért szeretné Sára asszony a férje vesztét?! Ugyancsak elgondolkodtató, miért kérdés az avar asszonyok számá­ra: hogyan fogadják a hírből félel­metesnek ígérkező honkeresőket? (Mivel egyetlen férfi sem volt a fa­luban, nem nagyon volt más vá­lasztásuk, mint az, hogy vendég­ként üdvözöljék az érkezőket.) Az sem igazán indokolt, hogy fiai és felesége halála után miért kapja meg Arszlán vezér az avar falu papnőjét. Ezeken a kérdéseken persze csak utólag gondolkodik el a néző. Előadás közben erre nem hagy­nak időt. Jóna István koreográfus, a Szinvavölgyi Táncegyüttes mű­vészeti vezetője rendkívül látvá­nyos, a történetet szolgáló, kifeje­ző koreográfiát írt a darabhoz. Pe­reg az előadás, visznek magukkal a táncosokból lett avar nők és a honkereső magyar férfiak. Persze, a rendező, Pozsgai Zsolt is hozzá­járulhatott ahhoz, hogy a szerep­lők bejátsszák a természet adta teret, és megmutatkozzék a kör­nyezet szépsége. Megkapó kép az egyik távoli fa tövében ülő pesti­i — I PS|SbIÉ& lllSl^ IhÍII '' HI jtr It -1# - é % ír#®^ Molnár Anna - mint papnő - a táncosok körében Fotó: Dobos Klára ses apa és leánya, Ilia találkozá­sa. Ugyancsak festőién szép, ami­kor a hegy oldalán, a hatalmas fák között egyedül álló Halla éne­kelni kezd. De kiemelhetnénk Ilia és a szinvavölgyiek táncáldozatát, a táltos révületét, a papnő áldo­zatbemutatását... A szereplők közül minden bi­zonnyal a legismertebb név Mol­nár Ánnáé, aki eddig is több ope­rában, zenés darabban bizonyítot­ta felkészültségét. Most az avar falu papnőjeként - mint énekes, de mint színész is - kiemelkedőt nyújtott. De a többiek - Szebeni János rockénekes-színész (Arsz­lán), Somló István, a Miskolci Nemzeti Színház tagja (Pestises), Király Csaba blues-rockénekes (Kond), Szabó Sára blues-rockéne­kes (Sára), Török Zsolt jazz-rock- énekes (Táltos), Pásztor Zsuzsa népdalénekes (Halla) - is méltó partnerei voltak. Külön is ki kell emelnünk a zeneakadémista Bócz Annamária, és a színművészetis Kamarás Máté alakítását. Nem kell ahhoz nagy jóstehetség, hogy kijelentsük: szép pálya előtt áll­nak a fiatalok. A bemutató egyik legnagyobb érdeme, hogy alkalmat adott olyan előadóknak is, akik eddig csak ritkán, vagy szűkebb körben mutathatták meg tehetségüket. Mindenképpen elismerés illeti azt — vélhetően Heffner Attilát -, aki tudott ezekről az emberekről, és bízott is bennük. Nem alaptala­nul. Ugyancsak Heffner Attilát di­cséri a zene, és egyáltalán, az elő­adás ötlete, megszervezése. Nem kapott különösebb hang­súlyt a folyamatosan vetített día- poráma. Talán a vászon mérete miatt, talán mert lekötötte a fi­gyelmet a szereplők játéka. A Miskolci Nyár kiemelkedő eseménye volt ez az ősbemutató. Kár, hogy nem évtizedekkel korábban - az István, a király, az Atilla előtt - született meg ez az előadás. Úgy még csak fel sem vetődhetne senkiben az utánér­zés gyanúja. A'' • • y s • *

Next

/
Oldalképek
Tartalom