Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-22 / 170. szám
4 ESZAK-Magyarorszag Levelezés, Szólástér 1996, Július 22., Hétfő, Szerkeszti: Nagy Zoltán Dubicsányi üdülés Gyermek zsivajtól hangos mostanában A Borsod Volán Rt. dubicsányi oktatási - üdülési központja a kastélyüdülő, hiszen négy turnusban 220-250 gyerek tölti ott szünidejének egy részét. A finom ebédek - vacsorák, s a napi színes program teszi nagyon kellemessé az Rt. dolgozói gyerekeinek nyaralását. A szülők is nyugodtak lehetnek, mivel gondos felügyelet alatt vannak csemetéik. Egy-egy turnus végén az üdülés alatt létrejött barátságok bizony nehéz elválást eredményeznek és sokszor elhangzik: jövőre újra találkozunk. KF. Miskolc Vélemény a telefonvonal-lopások ügyében Bizonyára sokad magammal érdeklődve olvastuk az Észak-Magyarország „Nem lopták, csak dézsmálták” cikkét a MATÁV eddig gondosan tagadott telefonlopásairól. Igen, mert a MATÁV-nál mindez ideig panaszt tevők csak a profi visszalapátolás tipikus szövegét hallhatták. Mint például van tinédzser a lakásban?; milyen a család összetétele?; kik tartózkodnak otthon?; persze a Rózsa Gyuri! A kivizsgálás csak a műszaki hibát kereste, amivel persze a vonallopás nem deríthető fel, s a vége: forduljon a panaszos bírósághoz, - s bizonyítsa ott, hogy a család sem véletlenül, sem tudottan nem produkált tízezer forintokat kitevő telefonszámlát. Esetemben úgy, hogy reggel hat óra tájt a munkakezdésre készülődve igazán nem hívtuk az amerikai Virgin szigeteket, eddig összesen 19 000 forintért. Hogy ezek a panaszok mennyire elenyészők, annak felmérésére vállalkozom, ha az érintettek megkeresnek, — telefonszám és összeg közlésével. Ezzel együtt azonban még érdekel az, hogy- Az előfizetőkkel fennálló szerződés értelmében köteles-e a MATÁV olyan telefonszolgáltatást nyújtani, amelyet csak az előfizető vehet igénybe?- Az anyagi károkozásban való - pasz- szív? - közreműködés az egyoldalú, semmit sem bizonyító MATÁV tagadó nyilatkozattal lezárható-e?- Egy bírósági eljárásban a MATÁV közlésén túl milyen bizonyítási lehetősége van az előfizetőnek, amelynek alapján sérelme érdekében elbírálható és orvosolható? — A MATÁV valóban csak passzív közreműködő, vagy a lopások ismeretében a visszalapátolás miatt az aktív ráutaló magatartás vádjában is ludas? És végül:, A vonallopások megjelenése után a MATÁV a tagadó agyonhallgatás helyett miért nem közölte szolgáltatásának ezt a hibás gyengeségét mindaddig, amíg a feltételezhetően tetemes összeget kitevő vonallopások miatti panaszok lépésre nem kényszerítették? Bartus Elemér Miskolc Emlékeim a vasútról - a vasutasnap után Hatalmas méretű katonabakancs lóg a padlásgerendára akasztva az ágyam felett. Az ereklyém. Ha hanyatt fekszem és kinyitom a szememet, egyenesen ráesik a pillantásom. Nemcsak megpihenni dőlök le ide, hanem emlékezni is. Jó másfél, két centiméteres, recés, vasalt, gumitalpas. A szára bőr részébe belevágva három egyforma királyi korona elárulja, hogy hajdanán a svéd armada kincstári tulajdona volt. Un- ra bakancs! Még valamikor 1945, vagy 46-ban kaptam a megboldogult pályamunkás koromban, a vasúton, egy segélyakció során. Úgy mondták akkor, hogy „unra ringy-rongy”. Amikorra hozzánk került, a tűzMég fiatalon - 1947-es felvétel hoz közelebb levők már kiválogatták, kiszedték a küldemény legjavát. Az öreg Fabrici - az üb. titkár - egy földig érő, báránybéléses katonabundát mart el magának. De le is szavaztuk miatta a legközelebbi szakszervezeti választáson. Nekem ez jutott! Ez a bakancs, megy egy vérvörös vászonzsebkendő... Igen ínséges idők jártak akkor. Ma ilyen ormótlan lábbelit fel se húzna az ember a lábára, de altkor többet ért az aranynál. Jó meleg volt. Az igaz, hogy lötyögött benne a 43-as lábam, hiszen úgy 47-48-as lehetett a numerája. Annyira bő volt, hogy a padlásról is bele lehetett volna ugrani, hát erős zsákból hasítottam bele kapcát, a hézag kitöltésére. Fotó: a szerző Sok évfordulót megért nálam ez a bakancs. Egyidős a háború utáni újvilággal, nekem, egy kicsit ennek a szimbóluma is. Furcsa szerelés, fura egy szimbólum! - mondanák rá manapság. Nekem mégis igen kedves, hiszen tanúja volt a fiatalságomnak. Ha emlékezni akarok elég ha rátekintek és utána lehunyom a szememet, már is pereg a film. A százszor végignézett már, de mégsem megunt kockák...- Most ebben a bakancsban állok díszőrséget az öreg Hav- rán bátyó - pályamunkás - egyszerű deszkakoporsójánál. Úgy halt meg szegény, hogy mind a két lábát tőből leszakította a kavicságyba elrejtett, taposóakna.- Majd ebbe menetelek vállravetett csákánnyal, az úgynevezett első szabad Május elsején.- Büszkén hegyelek a tablókép közepén az előmunkás tanfolyamon, törökülésben. Térdemen, kezemben a kenyerestáskám, rajta krétával felírva a dátum, meg a tanfolyam. Lábamon a katonabakancs.- Ismét változik a kép: Ady Endrét szavalom tüzesen a makkoshotykai Kultúrház- ban, mint falujáró. Este volt. Egész nap az iskolát meszeltük. Az esteli kultúrműsorra hálából eljött az egész falunépe. „Történelmi lecke fiúknak: Ady Éndre verse!” Csillogtak a tekintetek. Amikor meg az utolsó versszakhoz értem a szavalásban, előkerültek még a zsebkendők is. Csak úgy diszkréten, mintha az orrukat fújnák. „Föl gyerekek tanulásra!” Lábamon megint csak a kimustrált katonabakancs.- Ezt viselem télen-nyáron a pályakocsi toláshoz, nehogy a kifáncosodott sín véresre hajítsa a talpamat „cseszkelés” közben.- Ebbe megyek felvételzni a Szakérettségis tanfolyamra Budapestre. A Vizsgabizottság furán megmosolyogja a bakancsos lábamat, a forró júliusi kánikulában, szóbelizés közben. Az ormótlan, téli, katonabakancsot. Felvettek! Ma sem tudom, nem volt-e része a bakancsomnak?- Ebben járok ébredező legénykeként a lányokhoz.- Ebbe kísérem ki utolsó útjukra a nagyapámat, nagyanyámat. Folytathatnám tovább. Kísér a bakancs az életutamon. Már- már babonának érzem. Azután, ahogyan javult a helyzetem, a bakancs a szegre került. Nem dobtam el, megbecsülöm a halálomig. Maliszkó Károly Bodrogolaszi Ez a nap más volt mint a többi.... ... volt a mottója 1996. június 16-án a Napközi Otthonos Óvodának Sajóvámoson. 20 éves születésnapot ünnepeltek, s erre invitáltak a faluban kiragasztott meghívókkal kicsiket és nagyokat egyaránt. Az óvoda udvarán hívogatóan vidám szalag és lufifüzérek, zene és régi képekből készült tablók várták a vendégeket. Én is alapítótag voltam kezdő óvónőként, és hat és fél évig itt dolgoztam. Az akkori kopár terület, amit még udvarnak sem lehetett nevezni, mára igazi gyerekparadicsommá vált. A hús árnyékot adó fák, homokozók, mászókák, hinta, libikóka és a születésnapra kapott faházak és falovak, az udvari napernyővel régi álmaink beteljesedését jelentik. Megnyitóként Komjáthy Lajosné polgármesterasszony tartott történeti áttekintést konkrét adatokkal példázva. A vezető óvónő Li- péczné Iván Katalin a napi programról tájékoztatott minket, s igazi születésnapi meglepetést ígért. A hatalmas emeletes tortát, csak két dadus néni tudta kihozni, melyet szíves szóval kínált minden jelenlevőnek. Utána Kölyök pezsgővel koccinthattunk. A „Vidám vándorok” énekegyüttes lelkes előadói a gyerekeket is megénekeltették, és tréfás táncversenyre csalogatták. A kicsik komoly igyekezettel próbálták betartani a szabályokat a nézősereg hangos szurkolása közben. Leglelkesebben az óvónénik kiabáltak... Délután tűzoltóautó örvendeztette meg elsősorban a fiúkat, és nagyszerű élményt nyújtott a pónilovaglás. Családok vetélkedtek, ügyességi versenyeket szerveztek. A zsákba futásból egy óvónéni vízszintes célba érésének még szemtanúi lehettünk. A csuhébabákat készítő Herczeg Mária kedvesen tanította a gyerekeket, szülőket játék készítésének fortélyaira. Megtudtuk, hogy a születésnapi ajándékokat - az említett udvari játékokat, a többféle benti új játékot, valamint a vendéglátás költségeit a képviselőtestületnek köszönhetjük. Dombainé Körtvélyesi Mária Köszönet a szép szereplésért Az Életet az Éveknek Nyugdíjasok Országos Szövetsége a közelmúltban megrendezte az Európai Nyugdíjasok I. baráti találkozóját. Négy napon keresztül csodálatos élményben volt része a jelenlevőknek, a budapesti nyugdíjasoknak. Nagy várakozás előzte meg az országosan ismert „Miskolci Avas Nyugdíjas Klub” egyesületének palotás és cigánytáncát. A bemutató a MOM Művelődési Központban volt június 1 ^-én. A miskolci Avas Klub nyugdíjasai nyitottak 14-kor a Palotás tánccal és zárták 18.30-kor a közönséget is magával ragadó fergeteges cigánytánccal. Majd kézfogással összefonódva nagy-nagy szeretettel búcsúztak a közönségtől, a Szeressük egymást gyerekek című dallal. A budapestiek ezúton köszönik meg a miskolciaknak a színvonalas műsort. Varga Gáborné Budapest r : 1 '' ’. , ,• Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi, lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. _Szólástér ____ í rja: az Olvasó Mikor lesz már vége a történelemhamisításnak? A megyei „független” sajtó hasábjain olyan írások is megjelenhetnek — néha —, melyek olvasása közben - ha lenne - kinyílna a bicska a zsebben, és a jámbor olvasó is elmerenghet: ejnye-ejnye, a papír—és csakis a papír - lehet ennyire türelmes, hogy mindent kibír! Miért kell erről szólni?! Az ifjúságot tisztességre, becsületre, az igazság szeretetére kell nevelnünk! (Bajban is vannak a történelemtanárok!) Hogy eddig nem teljesen így volt: legyen rá példa ez a hátborzongatóan , humoros” történet: A cellában két életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélt rab beszélget 1949-ben. „Mond már bajtárs, - kérdezi az egyik - téged miért ítéltek el? Azért, mert én szidtam, átkoztam Rajkot! Érdekes, mondta a másik rab, engem meg azért, mert én dicsértem!” Ugyan, ki volt az a belügyminiszter, aki aláírta Rajk László halálos ítéletét? Mivel ama ominózus olvasói levél (Észak-Magyarország, 1996. július 1. 4-ik oldal) írójának politikai, irodalmi, történelmi ismeretei - úgy látszik -, kissé felületesek, szíves figyelmébe ajánljuk az alábbi bizonyítható történelmi tényeket: A „Gyula” - na nem „az”, hanem Jakob Haynau báró - mármint magyar földesúr - „magyar ruhában, darutollas, túri süveggel a fején, a legkizáróla- gosabb „magyar” urak társaságában”, az alábbi kurucos kijelentést tette: „Wir, Ungarn, (Hm!) lassen unsere Rechte nicht confiscieren!” (Jókai: Az új földesúr, 345-ik oldal.) Úgy gondoljuk: ettől ő még, - minden „szerecsenmosdatás” ellenére: - „A bresciai hiéna, az aradi gyilkos” maradt! De mit ír a magas állami kitüntetésben részesített, külföldön élő magyar történész, Gosz- tonyi Péter, 1956-ról: „Elképzelhetetlennek tartották, hogy a „néphatalom” (kiemelés tőlem!) ellen a nép sorompóba álljon és harcoljon... Innen eredhet a bosszúállás mértéke is. Ma már tudjuk, hogy 400-450 főre tehető a kivégzettek száma. 1956. december 31-től 1963- ig üldözték hivatalból az „ellen- forradalmár”-okat, és 20 ezer embert zártak börtönbe. Még 1961-ben is akasztottak 1956- ért. Ha azt mondom: 1848-49 Magyarországán, a habsburgok ellen másfél éven át folytatott szabadságharcot követően 45 embert végeztek ki az osztrák hadbíróságok, akkor sokat mondok”. (Amikor Európa homlokán táncolt a magyar. Észak- Magyarország, 1995. október 21.) Ezért tisztelettel kérdezném: miért október 23. a nemzeti ünnep, és miért nem november 4, vagy július 6? Mit mondjunk a magyar ifjúságnak? Mit mondana a jelzett cikk írója? Pálflfy Györgyről, Rajk Lászlóról utcát neveztek el Pesten- Aki legyilkoltatta őket: arról tóiért nem? Mindszenty József Hercegprímás Úr emlékét Ma- gyarországon, sőt: egész Eur°' pában, tisztelet és megbecsülés övezi, Mariazell: felkapott bu- csújáró hely! Ha emlékezetem nem csal: Magyarországon szó- bor és márványtábla hirdeti es dicsőíti bátor helytállását! A „börtönőre”, meghurcolója, meg" alázója, - úgy látszik - csajt ilyen kétes értékű írás »dicse* rétét” érdemelte ki! Miért kel* ilyen „szemellenzős” ál szent-fa* rizeus, minden tételében támadható „érvekkel” megzavart1 az igazságot kereső magyar ifiu" ság fejét? Mit szólna ehhez Pe* tőfi, és ,A walessi bárdok” költő* je: Arany János? Nagy Imre mártír-miniszter* elnökünk szobra már felállítta* tott a Parlament tőszomszédságában. Avatásakor - a nép ne* vében -, előtte fejet hajtottak es koszorút helyeztek el az ország vezetői. Aki Öt legyilkoltatta: az is virágot érdemel?! Tehát: ko* szorúzzuk meg Haynau sírenue* két és utána az,Aradi 13 Vérta* nú” emlékoszlopát is, - ha hagy* ják! - (Hm!) Hogy lehet ezt „megmagyarázni?!” Igaz: ,gne£ magyarázni” mindent lehet, ebben már van némi gyakori3* tunk! De hogy lehet ezt megérteni? Hogy lehet ezt „megértetni” a mai fiatalsággal?! , Még valamit: azt írja a cikk írója: ,Az akkori szovjet vezetés... őt választotta ki, nem Jf' lentkezett erre a feladatra, ue vállalta azt.” Félelmetes hasonlat: Sztójay Dömét, - német nyomásra - kinevezték miniszterelnöknek, és ő vállalta azt' Az eredmény, mindkét esetben- a rommá lőtt Budapest! El lehet vele „dicsekedni!” De hogy f®*" frissítsem kissé az ilyen és ehhez hasonló nézeteket vallók irodalmi ismereteit, idéznék Fa* ludy György, a magyarországi európai, sőt a tengerentúli magyar irodalom legismertebb reprezentánsának, „Egy helytartóhoz, 25 év után” (Torino, 1981J című verséből: „Ha altatóval sem tudsz már aludni: Tóm Ilonka sóhaja utolér-e, s L°' sonczy hörgése, akinek kását töltettél tüdejébe? Mit bánod ezt? Amíg élsz, zsíros torkok csámcsognak körül és ha meg' halsz, tested díszsírba kerül- Es hol vannak ők már, akik utat kerestek, hogy nagyhatalmak öngyilkos viszálya közt magunkat békésnek és szabadnak tudjuk egyszer? Nagy Imre így k1' vánta. Őt is felakasztattad.” . Ezt tessék a mai ifjúsággá* mpcrprtptni f Az 1956-os Magyarok Világszövetsége, a volt „Munkaszol' gálatosok” megyei szervezet® nevében: f Gömöri József megyei elnök Egymás kezét fogva A jogairól minden ember szeret beszélni. Jogunk van élni, méghozzá jól. Jogunk van örömre, boldogságra, megértésre, elis- merésre.Valamiről azonban mindig - vagy legalábbis gyakran - megfelejtkezünk. A jogok mellett kötelességeink is vannak. Ez már nem olyan tetszetős, nem hangzik olyan jól. Pedig kötelezettségeink vannak, szüléinkkel, testvéreinkkel, gyermekeinkkel, barátainkkal, sőt még ellenségeinkkel szemben is. Nem szabad felelőtlenül ítélkeznünk, meggondolatlanul fájdalmat okoznunk másoknak. Éljük bele magunkat az Ő helyzetükbe és gondolkozzunk mi, hogyan cselekedtünk volna a helyükben. Ha sérelem ér, ha megbántott valaki, akkor sem szabad az utolsó szálat is elszakítani. Nem szabad elzárni a visszavezető utat. Jogunk van világra hozni gyermekünket, de kötelességünk vigyázni rájuk. A gyenge mindig az erősben bízik, s ha csalódik, az egy egész életre nyomot hagy a lelkében.Nert helyes olyan kijelentést tenrt. „persze ezek a mai fiatalok • Bezzeg mi mások voltunk, jobbak, mint ők! Nem, mi is olyanok voltunk, csak akkor mi váltunk fiatalok. Természetesen akkor is és most is vannak kivételek. Nem szabad ezek után általánosítani. Az sem helyes persze, hogy az öregek maradiak. rosszindulatúak, önzőek, kap zsik, nem értenek meg. Itt seih lehet általánosítani, van ilyen i és olyan is. Arra kell törekedj nünk, hogy megértsük egy mást.Természetesén ezt könnyebb nekünk időseknek, ni szén mi már voltunk fiatalok- , Katona Imréne Össznyugdíjasok Szövetség vezetőségi tafHa
