Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-02 / 153. szám

4 Ms Itt-Hon 1996. Július 2., Kedd _ Program a t ám at Ady Endre Művelődési Ház (Árpád u. 4.) Július 5-7. este 10 óra: Sárbogárdi Jo­lán: A test angyala - kísérleti vide- oszkeccs performance (Helye: Muzsi­káló udvar, Kossuth u. 11.) Kulturális Menedzser Iroda (Kossuth u. 11.) Július 11. du. 5 óra: Komolyzenei klub - évadzáró Július 12. este 7 óra: Beethoven: IX. Szimfónia. Vezényel: Jurij Szimonov (Helye: Miskolci Egyetem aulája) Ifjúsági és Szabadidő Ház (Győri kapu 27.) Június 14-től július 30-ig: Plakátkiál­lítás az V. Nemzetközi Színházi Pla- kátbiennálé anyagából. (1995 Rzeszóv) Vörösmarty Művelődési Ház (Lenke u. 14/a) Július 3. du. 5 óra: Természetjáró ba­ráti kör Július 7. du. 5 óra: A MÁV Koncert- Fúvószenekar térzenéje Miskolctapol­cán. Vezényel: Kalmár Péter Július 7. du. 6 órától este 10 óráig: Ma­gányosok klubja Július 8. du. 5 óra: Reiki klub - ingye­nes kezelések Július 8-tól július 19-ig: Tini varroda (felsőtagozatosak és középiskolások ré­szére, munkanapokon du. 4 órától es­te 7 óráig) Tudomány és Technika Háza (Görgey A. u. 5.) Július 31-ig (munkanapokon de. 9 órá­tól este 7 óráig) Kriston Béla festőmű­vész „tájak-városok- aktok” témakörű festményei, valamint Bodonyiné Ba- lásdi Szabó Éva keramikusművész né­pi ihletésű, natúr és színes kerámiái Természetjárás Július 3-án: Pisztrángos telep - Hárs­kút - Csókás - Andókút - Forrás­völgy - Majálispark (Indulás 8.55 óra­kor a Majálisparkból induló 15-ös au­tóbusszal) Túravezető: Vasas Vilma Július 7-én: Hollóstető - Ilona ház - Belvács rét - Tamásszéki-völgy - Far­kaskő - Felsőszoros - Cserépváralja - Kaptárkövek - Bogács (Indulás a 6.50 órakor a lillafüredi autóbusz-végállo­másról induló volán autóbusszal) Tú­ravezető: Gáspár Erzsébet Július 8-14-ig: Megyei természetjáró tábor Tátralomnicon (Szervezi és ve­zeti a B.-A.- Z. Megyei Szövetség) Természetbarát Egyesület (Andrássy u. 102., Tel: 371-865) Július 3-án: Szalonnasütés, társas összejövetel Közép-Garadnán a kul­csosháznál (Indulás 8.30 órakor a Ma­jálisparkból) Házigazda: Ferenczi La­jos túravezető Július 4-én: Miskolc - Mezőkeresztes - Kács - Felsőszoros - Cserépváralja - Kaptárkövek - Bogács (fürdés) - Mezőkövesd - Miskolc (In­dulás a 6.30 órakor a Tiszai pályaud­varról) Túravezető: Zabari László Volt egyszer egy diósgyőri iskola Grajz István: Az iskola és én együtt megyünk nyugdíjba Miskolc (ÉM - B.O.) - ’96 áp­rilisában kimondatott: a Di­ósgyőri Általános Iskola (to­vábbá a Szeles utcai és még három óvoda) jogutód nél­kül megszűnik. A közgyűlés döntése nem érte váratla­nul az intézmény nevelő­gárdáját, miként igazgató­ját, Grajz Istvánt sem. • Az utolsó tanévben már csak 150 gyerekünk volt, 5-6 év alatt csökkent ennyire a tanulói lét­szám nyolcszázvalahányról - kezdi beszélgetésünket Grajz István igazgató. - Számítot­tunk kollégáimmal erre mái' ta­valy is, de azért titkon remény­kedtünk, hogy talán mégsem... Hitünket az táplálta, hogy di­ákjaink 65 százaléka veszélyez­tetett volt, s ilyen összetétel mellett kifejezetten előnyt je­lentett a kislétszámú osztályok­ban való foglalkoztatásuk. De fogalmazhatnék úgy is, befoga­dó iskola voltunk, a város szá­mos pontjáról jártak hozzánk nebulók, akiket innen-onnan eltanácsoltak. □ Nem lehetett könnyű velük... • Mindig azt tartottam: a gyer­meknek iskolába kell járnia. Az egy dolog, hogy nehezebben ke­zelhető, ám ha már ilyen(né vált), úgy több odafigyelést, tö­rődést igényel. Sokszor megpró­bálkoztunk a „lehetetlennel”. Nem állítom, hogy középisko­lások lettek ezekből a srácok­ból, de legtöbbjüknek sikerült szakmunkásképzőben tovább­tanulnia. S ez bizony esetük­ben szép eredmény. Úgy vélem, az a pedagógus, aki képes ilyen nehéz feladattal megbirkózni, csakis a legjobbak közül való. Ilyenek a kollégáim. □ Kimagasló tanulmányi ered­ményekkel szintén dicsekedhet­tek. • Méghozzá az eszperantó ok­tatása kapcsán, amelyet má­sodik idegen nyelvként vettünk Grajz István Az épület marad, a tárgyak „költöznek" fel. Nem volt olyan országos döntő az utóbbi 10 évben, amely ne hozott volna iskolánk­nak szép szakmai sikereket: többnyire első vagy második helyezést. Az idén pedig öt ta­nulónk angolból jeleskedett, ju­talmukat Budapesten, az an­gol-nyelvi intézetben személye­sen vehették át. □ A június 14-ei tanévzárót bi­zonyára kételyek között élték meg a nevelők. • Szerencsére valamennyiük sorsa megnyugtatóan rendező­dött. Tizenketten más intéz­ményben tanítanak ősztől, né­gyen nyugdíjba mennek, ketten pedig - saját kérésükre - vég- kielégítéssel távoznak. Azt azért nem állítom, hogy nem voltak torokszorító pillanatok utolsó ünnepélyünkön. Különö­sen akkor, amikor az osztályok, az elsősöktől kezdve a nyolca­dikosokig búcsúztak az iskola­zászlótól, szalagot kötve rá. És most nem mondhattuk egyikő- jüknek sem - miként a min­denkori nyolcadikosainknak -, hogy az iskola visszavár. De azért azt tudattuk velük, hol kereshetnek meg bennünket. □ Ön is nyugdíjba készül. • Valóban, hiszen a hatvana­dikba léptem. Ha az intézmény nem zárja be végérvényesen a kapuit, akkor is nyugdíjba vo­nulok. Most azonban az iskolá­val együtt teszem ezt. Őt azon­ban sajnálom, mert egy isko­latörténeti korszak zárult le ve­le. Csak így, ilyenformán be­szélhetek ezekről a jó öreg fa­lakról, amelyek a századelőn épültek, s amelyek között jóma­gam is 17 évet tölthettem el. S amit még igencsak fájlalok, hogy nem taníthattam 34 éves pályafutásom során első osztá­lyosokat. □ De hát ön tanári diplomával rendelkezik... • És tanítóival. 1962-ben Sá­rospatakon szerzett oklevéllel a zsebemben Tiszakesziben he­lyezkedtem el. Azóta minden osztályban tanítottam, csak el­sőben nem. Aztán voltam nap­közis, sőt kollégiumi nevelő is. □ Az utóbbi szintén első mun­kahelyéhez kötődően. • Az iskolától 300 méterre folyt a Tisza és azon túl 45 tanya húzódott. Az ott élő gyermekek­nek igen nagy megterhelést je­lentett a mindennapos átjárás. Ezért megszerveztük a Tanya­si Gyerekek Kollégiumát, akik az új életformát nagyon nehe­zen fogadták el a kezdetek kez­detén. Barna István kollégám­mal felváltva vigasztaltuk a gyerekeket, kinek mesét, kinek biztató szavakat mondva. Soha nem felejtem el, amikor száj-és körömfájás járvány ütött ki a túlparton és lezárták az átke­lőt. Teltek a hetek és mind több apróság sírt a szülei után, hiá­ba voltunk velük éjjel-nappal. Aztán gondoltunk egyet, a té- esztől kölcsön kapott teherau­tóra felültettük, majd Polgáron keresztül, Tuka felé egyenként hazavittük őket. □ Mindvégig megmaradt a pe­dagógusi pályán. • Egyszer sem bántam meg, pe­dig hívtak máshová is. Ha vál­toztattam, azok mindig csak más katedrát jelentettek, hol az ava- si 42-es iskolában, hol a Soltész Nagy Kálmán utcaiban, melyben igazgatóhelyettesnek neveztek ld. Igazgatóként pedig ’79-től több mint három ciklust tölthet­tem el Diósgyőrben. Tanítónő fel­eségem szintén nyugdíjba készül, de azért még maradnak aktív pe­dagógusok a családban. Három lányunk közül ugyanis kettő e hivatást választotta. Két uno­kánk van, a harmadikat novem­berre várjuk. Most ők kerülnek a középpontba. 1996. Július 2., Kedd Itt-Hon Ms 5 Nekünk Írták .A lakosságra nehezedő pénz­ügyi terhek egyre növekednek. Sokati megélhetési nehézségek­kel küzdenek. Ennek kapcsán a Győri kapuban élő egyik nyugdíjas keseregve panaszko­dik ismerősének:- Havi nyugdíjam 16 300 fo­rint. Ebből minden hónapban hozzávetőlegesen a fűtésért-ví- zért 7000, az áramért 900, a gázért 220, és a gyógyszerekért 850 forintot fizetek ki. Marad körülbelül 7 ezer forintom. Mondja (kérdezi a másiktól): a mai magas árak mellett ez a 7 ezer forint hogy lehet elég még az étkezésemre és a létfenntar­tásommal kapcsolatos egyéb költségekre?- Sajnos tudom, sőt tapaszta­lom is mindazt, amit elmon­dott. Ugyanis családomnak is hasonló anyagi gondjai van­nak. Valahogy azonban mégis csak élnünk kell! Igen, élnünk kell, csak nem mindegy, hogy hogyan! * Sokan látogattak el a Herman Ottó Múzeumba, a honfoglalás korát bemutató nagysikerű millecentenáriumi kiállításra. A tárlatnézők meghallgatták, hogy honfoglaló őseink milyen körülmények között éltek, mi­ben laktak, hogyan öltözködtek, Városi morzsák közlekedtek és milyen tárgya­kat, eszközöket használtak. A kiállítás szép élményt nyüßott a fiatal látogatóknak éppúgy, mint az idősebbeknek. A törté­nelmi ismeretek felidézése kap­csán az egyik ifjú így beszélt:- Legyünk mi is korunk hon­foglalói, mint a réges régmúlt időkben őseink! Mire egy másik ekképpen szólt félig komolyan, félig tréfásan:- Legyünk hát! De tanuljunk már meg végre lovagolni, hogy ne essünk a ló egyik, vagy má­sik oldalára... * A Széchenyi utcán egy napfé­nyes délelőtt három egymásba kapaszkodó és hangoskodó fi­atal hívta fel magára a figyel­met. Honvédségi leszerelésüket ünnepelték.- Leszereltünk, hazajöttünk - ismételgették. Majd a követke­ző sorokat énekelték:,(Mi, mis­kolci srácok vagyunk, dolgozni nem akarunk!” A járókelők kö­zül egyesek megmosolyogták, mások pedig elítélték viselkedé­süket. Hozzá kell tenni: bár bi­zonyos szempontból érthető a leszerelt katonák öröme, mégis a közízlést sértő inagatartásuk nem helyénvaló. Nem beszélve arról, ha e fiatalok komolyan gondolják azt, hogy nem akar­nak dolgozni, akkor vajon ho­gyan képzelik el a jövőjüket? Am ha éppen akarnának is, juthatnának-e egykönnyen munkahelyhez?! * A nyári hónapok meleg nappa­lait és éjszakáit négy hajlékta­lan az egyik II. kerületi ABC áruház melletti pádon töltötte. A reggeli ébredés után felkeltek fekhelyükről, szakadozott, ko­pott rulmjukat megigazították, szakállukat, hajukat ujjaikkál megfésülték. Műanyag ü vegből kezükre vizet löttyintettek, ami­vel arcukat felfrissítették, majd kabátujjukban megtörülköztek. Közben beszélgettek egy kicsit. Később ketten a házak előtti kukákhoz mentek. Turkáltak bennük egy ideig, miközben a hasznosnak vélt dolgokat sza­tyorba gyűjtötték. Száraz ke­nyérre is rátaláltak, amit nyomban megettek. Napközben hol az említett helyen, hol má­sutt bukkantak fel. Aztán egy­szer csak nem bukkantak fel többé. Talán emberhez méltó menedéket találtak...” Emődi Gyula Az Itt-Hon keresztrejtvénye Vízszintes: 1. Makszim Gor- kij-idézet első része (zárt be­tűk: N, Ö). 12. Vicces. 13. Di­vatból hordott fogantyús végű pálca. 14. Hivatalos papír. 15. Ódivatú ruha. 16. Helikopter része. 18. Dudva. 19. ...-móg; dohog. 20. Orosz fillér! 23. Hús­étel fűszeres leve. 24. Mentsé­tek meg lelkeinket angol r. 26. Igen kicsiny termetű törpe. 27. Zambia, Kuba autójelzése. 29. Harmadik hatvány. 30. Század­rész! 32. Női név. 34. Gambri- nus itala. 36. ...fan tutte; Mo­zart vígoperája. 37. Asztalt ét­kezéshez előkészít. 39. Igekötő. 40. Csatáz páros betűi. 42. Ráz­kódva kacag. 44. Timsó. 47. Közszájon forog. 48. Labdaspor­tot űz. 50. Előtag: ideg. 51. Sző­lőből készült szeszes ital. Függőleges: 1. Kottán benső­ségesen. 2. Keservesen síró. 3. Díszít. 4. Horvát határ menti baranyai helység. 5. Erőszak­kal pénz átadására kényszerít. 6. Einsteinium vegyjele. 7. Vi­rágport gyűjtő rovar. 8. Mau­ritániái város. 9. Makacs ellen­szegülés. 10. Kutyahang. 11. Fiatal vörös bundájú ragadozó. 17. Magához fog. 21. Kétszemé­lyes kártyajáték. 22. Elvisel. 23. Apróra tör. 25. Görög festő (i.e. II. sz.). 28. Nemzetközi Vö­röskereszt angol röv. 31. Az emberi élet késői szakasza. 32. Tojásait költő tyúk. 33. Zeusz kedvese. 35. Feltételt szabó. 36. Az idézet befejező része (zárt betűk: A, H). 38. Törési felület a kohászatban. 41. A jö­vőre vonatkozó elgondolás. 43. Társadalmi egyesület. 45. Friss. 46. Páratlanul nyaral! 49. Szvázifóld autójelzése. Itt-Hon-Konyha Az újburgonya Ismét itt az újburgonya szezonja. A mo­dern konyha sokféleképpen felhasznál­ja, nem ok nélkül, hiszen igen változa­tos ételek készíthetők belőle, vagy a se­gítségével. Néhány mutatóba ezek közül: Majonézes burgonyasaláta Hozzávalók 4 személyre: egy kg újbur­gonya, egy kis fej kariról, 30 dkg sár­garépa, 30 dkg mélyhűtött zöldbab, 4 közepes nagyságú ecetes uborka, egy fej vöröshagyma, egy pohár majonéz, 2 pohár joghurt, fehér bors, petrezse­lyem a díszítéshez. A burgonyát hajá­ban megfőzzük, lehámozzuk, és hagy­juk kihűlni, majd karikákra vágjuk. A karfiolt megmossuk, rózsáira szedjük, a sárgarépát hosszában ketté vágjuk, majd felszeleteljük. A zöldbabbal együtt sós vízben 15 percig főzzük, majd lecse­pegtetjük, a hagymát apró kockákra vágjuk. Á majonézt és a joghurtot összekeverjük. Hozzáadjuk a hagymát, sóval, borssal és uborkalével ízesítjük. A burgonyát, a zöldségeket és az ece­tes uborkát a szószba tesszük, jól el­keverjük, és körülbelül egy óra hosszat állni hagyjuk. Ezután még ízlés szerint sóval és borssal fűszerezzük. Petrezse­lyemlevéllel díszítjük. Főtt virslit vagy tükörtojást adunk mellé. Sült burgonya gombaszósszal Hozzávalók 4 személyre: 8 közepes nagyságú újburgonya, 3 fej hagyma, fél kg gomba, 2 paradicsom, fél csokor snidling, 2 evőkanál vaj vagy marga­rin, 2 evőkanál liszt, fél liter húslé (koc­kából), egy pohár tejszín, só, fehér bors, alufólia. Á burgonyákat megmosva alu­fóliába csomagoljuk, és előmelegített sütőben 225 fokon körülbelül egy óra hosszat sütjük. Közben a hagymát ap­róra, a gombát félbe, a paradicsomokat szeletekre vágjuk. Á snidlinget felap­rítjuk. Forró zsiradékban a hagymát üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a gom­bát és aranybamára sütjük. Rászórjuk a lisztet, elkeverjük, majd hozzáadjuk a húslét és a tejszínt, s állandó keve­rés közben felforraljuk. Sóval, borssal ízesítjük. Hozzáadjuk a paradicsomot és a snidlinget. A burgonyát kivesszük az alufóliából. Hosszában bevágjuk és a gombaszósszal leöntve tálaljuk. Csirkés burgonya Hozzávalók 4 személyre: egy kg újbur­gonya, kevés rozmaring, fél kg csirke­mell-fiié, 2 db zöldpaprika, 40 dkg brokkoli, 4 evőkanál tejszín, egy liter csirkehúslé (kockából), só, őrölt bors. A meghámozott és kockákra vágott burgonyát a csirkehúslében megfőz­zük. A húst kockákra vágjuk, és egy kevés húslében megpároljuk, vagy ser­penyőben megsütjük. A zöldségeket apró kockákra vágjuk, a brokkolit ró­zsáira szedjük. Forró sós vízben rövid ideig puhítjuk. A burgonyáról leöntjük a főzővizet, összekeveijük a zöldségek­kel és a hússal. A tejszínt elkeverjük néhány evőkanál húslével és ráöntjük. Rozmaring levelekkel díszítjük. (A ma­radók húslét eltesszük levesalapnak.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom