Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-01 / 152. szám
\ 4 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Levelezés, szólástér 1996. Túlius L, Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó Kinek a nyeresége? Társasházban lakom 1995-től, ami még nem jelentene különösebb problémát, ha lenne vízórám. S mert nincs, így a MIK Rt. 600 Ft víz- és csatornadíj-átalányt kért tőlem hideg- és melegvíz-fogyasztás címén. November 1-jétől a meleg vizet a hőszolgáltató számlázza 577 Ft-os összegben, amit februárban 723 forintra felemeltek. Az átalánydíjnak tehát csökkennie kellett volna, ennek ellenére az ingatlankezelő továbbra is követeli a teljes összeget, így véleményem szerint a meleg vízért duplán fizetek lakótársaimmal egyetemben. A közös vízóra leolvasása után a MIK 939 forintot hozott ki. Érthetetlen a számomra, hogy mi alapján, mert ebben az összegben megint bonne van a melegvíz-fogyasztás is. Talán velem (velünk) akarják megfizettetni azok tartozását, akik egyáltalán nem fizetnek vízdíjat? (No meg egyebet sem...) Áprilisban az átalányt felemelték 900 forintra, amit egy személyre vetítve nagyon soknak találok. Hogy ez az ellentmondás végre feloldódjon, lenne egy javaslatom: Az ingatlan- kezelő tárgyalja meg a miskolci vízművekkel a fizetés mértékét vagy tegyenek fel egy másik vízórát, ami a ténylegesen fizetők fogyasztását méri (meleg víz nélkül). Ne a mi bőrünkre menjen a dolog, amely ilyenformán valakinek biztos nyereséget hoz. Bakos Andrásáé Miskolc Kész tények elé állítva Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér - tartja a mondás: A Diósgyőri Lakásszövetkezet, nem ezt tette. A 34 év alatt mindössze (ha valós az adat) 10 millió forintot, tulajdonosként 18 518 Ft-ot takarított meg. Ebből az összegből a kintlévőség 1 152 279 Ft-ot kóstál. Jó anyagi bázis! A 34 év alatt az ötödik igazgatóság próbálja intézgetni az 540 társtulajdonos ügyeit, több, de inkább kevesebb sikerrel. A 34 év alatt két alkalommal, most harmadszor, végeztek az Iván u. 2-4-6 sz. sávházon külső tatarozást. A negyedik emelet magasságában ugyanis a rossz tetőperem szigetelése miatt, a falra csurgó víz megbontotta a vakolatot. A tulajdonosok 1996 áprilisában a szövetkezet választott vezetőinek beszámolójából értesültek arról, hogy újra tatarozzák — csekély - 6 milliós költséggel sávházukat.A közgyűlést megelőző döntés már kész tények elé állította a tulajdonosokat. Megtörtént a versenytárgyalás a vállalkozókkal és a nyertes már fel is vonult. A döntés megdöbbentette azokat, akik egy kicsit is törődnek sorsukkal és ismerik a lakásszövetkezetek magára hagyatottságát, e galambdúcos házak elöregedett, épületgépésze- tileg leromlott állapotát. Mi lesz, ha azok felmondják a szolgálatot? Kölcsönt felvenni ilyen kamatok mellett képtelenség, fizessenek hát a tulajdonosok. 2004-2006-ra majd csak kinyögik valahogy. A két szobával rendelkezők máris fizetnek havi 1080, a garzonosok 560 Ft-ot a tatarozásra, és ezen felül az egyre emelkedő energiaárak, szolgáltatások miatt a nem kis összegű rezsiköltséget, amely jelenleg 1805 és 1000 Ft lakásonként. (És anég mennyi lesz a központi fűtés díja?).: , ; Bosszantó a döntésben, hogy senki sem tudja, végeztek-e komoly vizsgálatot, hogy indokolt-e az egész vakolat - vagy elégséges lett volna csak az erózió által megbontott felület - eltávolítása. A munkák során láthatta és tapasztalhatta mindenki, hogy a vállalkozó emberei alig bírtak a 4- 6 cm-es, jól kötő vakolattal. Láthatta, hogy a vakolat nélküli elemek hogy mozogtak, dilatál- tak. A május 6-án kezdett munka során június közepéig mindössze az épület homlokzati részéről és az egyik tűzfalról távolították el a vakolatot, pótolták újjal és színezték be a 2-es 4-es lépcsőház közötti falfelületet. De hogyan? Megcsúfolt geometriai alakzatok, foltos falak „módjára”. A munka szervezéséről, technológiai sorrendjéről, ésszerűségéről oldalakon keresztül lehetne írni. A munka minősége magáról beszél, tartósságát majd az idő bizonyítja. És végül: mi lesz az elöregedett, vagy még életerős, de munkanélküli tulajdonosokkal, ha várhatóan tovább emelkedik az infláció? Mi lesz a többgyermekes családokkal, az egyedül állókkal? Hiszen már a nagytöbbség nyög a terhek alatt. Hová emelkedik majd a kintlevőség összege? Kik fizetik majd azt és meddig? Ezekre nem gondolt a döntéshozó?! Nem lett volna ésszerűbb az olcsóbb javítás? Szégyenlett volna foltos ruha? Senki sem tudja, ki fogja kilógó testünkre ráhúzni a takarót! Illés Endre _SZQLÁSTFR az olvas° Előbb-utóbb proliérettséginek minősülhet A televízióból meglepő párbeszédnek lehettünk tanúi az egyik reggeli műsorban. Egy tudós doktoran- dusz azon vitatkozott partnerével, hogy bevezessék-e a kétszintű érettségit. Ez azt jelenti, hogy a középiskola egy adott időszakában lehet választani, ki miből akar „felsőbb” szinten érettségi vizsgát tenni. Aki humán egyetemi tagozaton akar tovább tanulni, az humán tárgyakból és nyelvekből tesz színvonalasabb vizsgát, akit a technikai szakmák vonzanak, azok a reál tárgyakból bizonyíthatnak magas színvonalú ismereteket. A rendszer bevezetésének tech- .nikája nem kis feladatot jelentene az iskoláknak, de - vélhetjük - ez előbb-utóbb megoldható. A megvalósításnak azonban vannak társadalmi problémái is, ezt kellene alaposan megvizsgálni, kielemezni. Mert miért is kellene egy alsóbb szintű (előbb-utóbb proliérettséginek elkeresztelt) vizsga, amely nem ad továbbhaladási jogot, szemben egy másikkal, ami szabad utat nyit az egyetemekhez? A józan megfontolást ne vitassuk, de a rendszer a tudománynak is ellent mond. Az osztódásban soha sem fog odajutni az emberiség, amit „Az ember tragédiája” falanszter jelenetében olvashatunk: „E gyermeket orvosnak kell tanítani, / Ebből pásztor lesz”.A tehetség, készség nem olyan, mint a hajszín, ami egyértelműen minősíthető és nem fejleszthető. Voltak zsenik, akik ebből gyermekkorukban semmit nem jeleztek. Vannak művészek (ehhez pedig tehetség kell), akik egészen más területen is kiválóak. Áz is lehetséges, hogy egy család - adott időben - eleve biztos lehet abban, hogy a gyermekét pénzhiány miatt nem tudja egyetemre járatni -, ezért marad az alsó szinten. De uramisten, mi történik, ha egy-két év múlva olyan helyzetbe kerül, hogy bírja az anyagi terheket?! Kezdhetik a pokoljárást. Végül is: ebben a rendszerben megszűnik az esélyegyenlőség. Az ilyen életre szóló szabályokkal (volt rá történelmi példa) embertelen lesz a társadalompolitika. Az élet- utat nem korlátozni kell, hanem szabaddá tenni mindenki hasznára. Az érettségi színvonalát ne osszuk, szorozzuk, hagyjuk nyitott kapun távozni az ifjakat. Csapó András, Miskolc Az évforduló apropóján: Baj van Kádárral? Baj van bizony, és nem is kicsi. A baj oka abban gyökeredzik, hogy él ma ebben az országban több millió ember, aki már Kádár János idejében is - az egyesek által „átkos- nak” nevezett rendszerben - felnőtt, gondolkodó ember volt. Ezek időnként óhatatlanul összehasonlítják az akkori Magyarországot a maival. Nos, ennek eredményeként - hitem szerint - a többség nem hajlandó gyalázni Kádár Jánost. Közeleg viszont július 6-a, Kádár János halálának hetedik évfordulója. Erről évek óta hagyományosan megemlékeznek a Fiumei úti temetőben. Ilyen az idén is lesz, július fián délelőtt 10 órakor. Ez idő tájt megszaporodnak a sajtóban a róla szóló írások, várhatóan így lesz ez az idén is. Az írások tartalma, hangneme, stílusa természetesen változó, az mindig a szerzőt is minősíti. 1956 őszén a Szovjetunió még politikai és katonai világhatalom volt, és a magyar események kapcsán (is) ennek megfelelően cselekedett. A másik világhatalom, az USA teljes egyetértésével - nem tűrve, hogy a II. világháború eredményeképpen létrejött hatalmi érdekszférájában a szomszédos Magyarországon neki nem tetsző politikai rendszer alakuljon ki - fegyveresen közbeavatkozott. Az akkori szovjet vezetés - tanácskozva néhány szocialista ország vezetőjével, mindenekelőtt Titóval - Kádár Jánost választotta ki Magyarország első emberének. Ezt a tényt nem lehet letagadni, és nem szabad szépíteni. Ezután - mint ismert - az Elnöki Tanács nevezte ki és eskette fel őt - az akkori törvényeknek megfelelően - Magyarország miniszterelnökének. Ha már a szovjet vezetés egy ilyen lépésre elszánta magát, utólag fel lehet (kell) tenni a kérdést, jó volt-e a kiválasztás, helyes volt-e ez a személyi döntés? Válaszom határozottan és egyértelműen igen! Kádár Jánost - akit főleg az első időben - nemcsak jobbról, hanem balról is keményen támadtak, mint utólag kiderült, összegyénisége, habitusa, alkalmassá tette, hogy a kompromisszumok robotosaként, aki nincs ellenünk, az velünk van jelszó jegyében, megvalósítsa a nyugaton a szocialista tábor legvidámabb barakkjának, illetőleg a gulyáskommunizmus országának nevezett Magyarországot. Ne feledjük, Kádár János nem jelentkezett önként erre a feladatra, de vállalta azt, és akkor ehhez nem kevés személyes bátorság, erős politikai elkötelezettség kellett. Azt se feledjük, hogy ez időben lett(ek) volna más(ok) is - talán jelentkeztek is - erre a szerepre és akkor valószínűsíthetően - egyebek között - sokkal több bírósági ítélet születik az 1957-58-as évek Magyarországán. Kádár János, ez a 4 polgárit végzett puritán munkásember - eszméiért Horthy és Rákosi börtöneit is megjárt hithű kommunista- 32 évig volt az ország első embere. Tevékenysége első időszakában- bár 1957. május 1-jén már volt egy fél milliós Hősök-téri nagygyűlés, melyet ma már többen meg nem történtnek szeretnének láttatni - jórészt népszerűtlen, sőt egyesek által kifejezetten gyűlölt ember volt. Később fokozatosan, belföldön és külföldön egyaránt egyre népszerűbb ember, elfogadott, sőt kifejezetten tisztelt politikus lett. Miniszterelnöki kinevezésekor még formálisnak is felfogható legitimitását, emberi és politikai értékei kapcsán később olyannyira valóságossá tudta változtatni, mint az újkori Európa történetében - az ilyen indíttatású politikusok közül - csak igen kevésnek sikerült. Igaz, vannak akik ezt napjainkig sem ismerik el. Túlzás nélkül állítható, hogy „fénykorában” a Szovjetunió politikai rendszeréhez hasonló berendezkedésű európai országok közül Kádár János személye és a róla elnevezett politikai modell volt a Nyugat számára is a legszimpatikusabb. A magyar tapasztalatokra, az ő véleményére más szocialista országok, sőt még a szovjet vezetők is odafigyeltek. Ä nyugati sajtó ez időben írta róla, hogy egy többpárti választás esetén is az ország első emberének voksolnák. Tudott beszélni az egyszerű munkás parasztember nyelvén, nem szégyellte és felejtette el, hogy honnan jött. Szót értett vezető értelmiségiekkel is. Fogadta őket a pápa, és tárgyalt korának majd minden neves külföldi államférfijával és politikusával. Magatartása minden esetben méltó módon reprezentálta egy ország első emberének státusát. Tamás Gáspár Miklós - akit gondolom nem lehet elfogult kommunistasággal vádolni - az 1990. szeptember 15-i Beszélőben e témáról így írt: „...Dr Antalit mindenütt fogadják - de Kádár János látogatásait megtiszteltetésnek tekintették...” Akik 1956-ban a másik oldalon harcoltak - és nem a legsúlyosabb büntetést kapták - ha letöltötték a szabadságvesztésüket, illetőleg amnesztiát kaptak, ha tehetségük volt, minisztériumi főosztályvezetők, vezető színészek, vállalati és könyvtárigazgatók lettek, illetve az államapparátus, vagy a gazdasági élet különböző pontjain helyezkedtek el, és esetenként mélyen meghajolva vették át vöröscsillagos kitüntetéseiket. Néhány személy kivételével kiadták írásaikat, könyveiket. Az országban jó volt a köz- biztonság, és az utcán nem randalíroztak fasisztajelvényes suhancok. Visszakaptuk Szent István koronáját. A 80-as évek második felében Kádár János egészsége megromlott, vezetői kvalitásai megkoptak, és 1988 tavaszán, amikor felállt (felállították) az MSZMP első titkári székéből, népszerűségét jórészt már elvesztette. A hibák, a tévedések sora, valamint a tudatos bomlasztó tevékenység és az árulás vezetett oda, hogy 1990-ben egy kiábrándult, elégedetlen országhói aki elment szavazni, azok zömmel a fennálló rendszer ellen szavaztak, de többségében nem azt akarták, ami most van. A magyarországi rendszerváltás - még Horn Gyula által is elismerten - az emberek 70 százalékának rosszabb életet eredményezett. Az ország belső államadóssága a rendszerváltás óta megnégyszereződött, a külső bruttó adósság több mint 10 milliárd dollárral lett több. Eközben magánosí- tották (elkótyavetyélték?) az állam vagyonának jelentős részét. Kádár János életének és tevékenységének történelmi távlatú objektív értékelése az utókor történészeinek lesz a feladata. Amíg a kortársak élnek, az írások többé-kevés- bé óhatatlanul szubjektivek és visszaemlékezés jellegűek lesznek. Ez a cikk olyan ember tollával íródott, akinek Kádár. Jánosról nem elsősorban negatív történések jutnak az eszébe. E sorok írója is azok közé tartozik, akik Kádár Jánost a huszadik századi magyar történelem legnagyobb politikusának tekintik. Gáti Sándor, Miskolc Milliárdok, milliók a fillérekkel szemben Nem tenném szóvá a félszázalékos nyugdíjemelést, ha az utóbbi hetekben nem hallottam volna naponta legalább háromszor kormánytisztviselőktől s más tisztségviselőktől, hogy ők is mennyire sajnálják, hogy nem adhatnak több emelést, de hát az ország teherbíró képessége ugye..., meg a múlt évi 12,6 százalékos nettó jövedelememelkedés a nagyobb emelést nem teszi lehetővé. És én ezt akkor higgyem el, amikor a közszükségleti cikkek árai 30-40 százalékkal, a közüzemi díjak (víz, villany, gáz, olaj, benzin, szén, fa stb.) az év folyamán közel 50 százalékkal emelkedtek, ugyanakkor a nyugdíjak vásárlóértéke az infláció miatt közel 30-40 százalékkal csökkent. Amikor ezeket az álszent nyilatkozatokat hallom, önkéntelenül is Katona József Bánk bánjának apáturára gondolok. A ti- borci panaszokra ő felel így: „Szánom keserveiteket emberek.” De semmit nem tesz, hogy a keserveket orvosolja. Nem tehetek róla, de ez jut eszembe akkor is, amikor a pénzügyminiszter sajnálkozik a százalék miatt, s a jövő esztendőre ígéri a rendezést. Vigadj nyugdíjas! Ä jövő esztendőn a miniszter úr értékállóvá teszi nyugdíjad! De most nem lehet, mert ugye a rendelet, a törvény nem ad rá lehetőséget. Erre nem ad. De sok minden másnál ezek a tiltó rendszabályok még csak fél sem merülnek. Lehet, hogy valóban nem telik többre, De hogy higgyem ezt el, amikor milliókat, sőt milliárdokat pazarolnak el. Az árak felfelé, a nyugdíjak lefelé... Itt van például a CM Klinikák ügye. Ott jutott 150 millió támogatásra, amikor az még nem is működött. Amikor pedig a szabálytalanság kiderült, nagy bölcsen megállapították, hogy senki sem felelős az elkövetett szabálytalanságért. Amikor pedig a 150 milliót visszafizették a 21 millió kamattal együtt, mindenki hozsannázott. Nem gondolt senki arra, hogy ezen a kamatügyön valaki vagy valakik egész csinos összeget kerestek. Mert akkor a betéti kamat 25 százalék, a kölcsönkamat pedig 28-38 százalék volt. Ha egy évet és betéti kamatot számítok, akkor 150 milliónak 37,5 millió volt a kamata. Kinél maradt a különbözet, a 16,5 millió? Fotó: Farkas Maya A tb 11 milliárdjából 2 milliárd elúszott hozzánemértés miatt. Ez nem bűn? Miért nincs felelős? Állítólag a tb-nél szakemberek dolgoznak, és nagyon jól dolgoznak, s nem büntetést, hanem jutalmat érdemelnek. Legalábbis ez derül ki a 700-800 ezer forintos jutalmakból. Lehetne még az ilyen, az ehhez hasonló példákat sorolni. De minek? Ki hallgatja meg? A kormány? A Népjóléti Minisztérium? Vajon melyik népnek a jólétével foglalkozik? Régóta töröm már a fejem azon, hogy miért Népjóléti Minisztérium ennek a minisztériumnak a neve. De még eddig nem sikerült választ találnom az elnevezésre. Nagy Géza Karosa Barátság és fociszeretet Tizenkét fiatal (szikszóiak és miskolci barátaik) tél végén megalakított egy kispályás focicsapatot a sportolási igény és a labdarúgás szeretetétől vezérelve. Majd felvették a Pepita Baráti Társaság nevet. Ám sajnos őket is utolérte a balladái sors: „amit raktak délig, leomlott estére”. A fiatalok lelkesedése és gazdasági lehetősége kevésnek bizonyult a szükséges költségek, előteremtésére. Szerencsére megértőkre találtak, így terveik nem omlottak össze. Kezdeményezésüket a Sába Sport és fő támogatóként a Sony Center Shop Kft. karolta fel. A csapat meghálálta a támogatást - indul(hatot)t a miskolci kispályás bajnokságon és a III. osztály É-i csoportjának első helyére került. Támogatóiknak ezúton is megköszönik az eddigi segítséget. Pepita Baráti Társaság Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. A A
