Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-09 / 159. szám

2 B Itt-Hon 1996. Július 9., Kedd _Nekünk írták Elkészült a tornaszoba A gyermeknapon gazdag program vár­ta Mezőnagymihályiban az általános iskola tanulóit és az óvodásokat. Meg­lepetésről a községi önkormányzat kép- viselő-testülete gondoskodott. Végre teljesült a gyermekek óhaja: tornaszo­ba épült! Az önkormányzat jelentős ráfordí­tással alakította ki a létesítményt, amely jó felszereléssel váija az óvodá­sokat és az iskolásokat. A tornaszo­bát a polgármester, Cselényiné Kiss Margit adta át és a gyerekek nagy ováció közepette azonnal birtokukba is vették. Az átadási ünnepségen a falu apra- ja-nagyja részt vett. Hiszen az új létesítménnyel nemcsak az iskola, hanem az egész falu gazdagodott. A nevelők-tanulók nagy érdeklődés­sel kísért női kézilabda-mérkőzésén a tanítványok győzedelmeskedtek. Az is­kola tanulóinak közös tornagyakorla­tát, az osztályok bemutatóját nagy tapssal fogadták a szülők. Az ügyessé­gi sportversenyen az iskola minden ta­nulója versengett a díjakért. A fiúta­nulók nagypályás labdarúgó mérkő­zésen a szülőkkel mérték össze tudá­sukat. Nagy küzdelem után végül igaz­ságos döntetlen született. A szülők jó­ízű ebéddel, a szülő munkaközösség tagjai egészséges innivalóval kedves­kedtek a gyermekeknek. A gyermek­napi programot a mezőkeresztesi Aranykalász Szövetkezet is szponzo­rálta, melyet ezúton is köszönünk. A nem mindennapi eseményről a gyermekek élményekkel gazdagon tér­tek haza. A szülők, a falu lakói, az ön- kormányzat képviselői pedig azzal a tudattal, hogy valami kicsit megint tet­tek a község gyermekei és a település jövője érdekében.” Tóth Béla iskolaigazgató Elnézést kérünk, doktor úr! Kazincbarcika (ÉM) - Itt-Honunk leg­utóbbi számában .Az életet már meg­jártam...” címmel interjút közöltünk a 90. évében járó Janka Károly doktor úrral. Neve sajnálatosan tévesen jelent meg. Mindezért az érintett és olvasó­ink elnézését kérjük. Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Szerkesztő: Faragó Lajos A borsodi melléklet címe: 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon/fax: 46/341-611/237 mellék Honi hírek t Honi hírek f Honi hírek ♦ Honi hírek ♦ Honi hírek t A közössel együtt könnyebben megy Szép gazdasági eredményt remél a nemesbikki szövetkezet Faragó Lajos Nemesbikk (ÉM) - A téesz- ből szövetkezetté alakult üzem nemcsak munkát igyekszik biztosítani tagja­inak, hanem takarékosság­ra, befektetésre, vállalko­zásra is ösztönzi őket. Erről beszélgettünk Györfí János­sal, a szövetkezet elnökével. □ Hogyan lett Györfi Jánosból igazgatósági elnöki • Tősgyökeres nemesbikki va­gyok. A téesz össztöndíjasa vol­tam, majd az egyetem elvégzé­se után, 1975-ben gyakornok­ként kerültem haza. Először növényvédő, majd főagronómus lettem, a rendszerváltás után pedig megválasztottak az igaz­gatóság elnökének. Cégünk mezőgazdasági, ipari, termelő, szolgáltató és éltékesítő szövet­kezet, partnereik MITSZÉSZ néven ismerhetik. Növényter­mesztéssel, az állattenyészté­sen belül sertéstenyésztéssel foglalkozunk és van egy ipari ágazatunk. A tiszai olajfinomí­tónál építménykarbantartási munkálatokat végzünk. □ Milyen eredményességgel te­vékenykednek? • Szántóterületünk 900 hek­tár. Sajnos csak ennyit tudunk a kárpótlásként kivett terüle­tekből visszabérelni, pedig en­nek a dupláját is meg tudnánk művelni. Az állattenyésztésen Itt nem volt kolhoz típusú té­esz - mondja az elnök belül háromszázötven anyako­cát, annak szaporulatait nevel­jük és értékesítjük. Ez a jelen­legi viszonyok között óriási gond, a sertéstenyésztést még­is folytatni kell. A melléküze­mági tevékenységet már 15 éve végezzük és az itt keletkező mi­nimális nyereséget mindig „be­forgatjuk” az alaptevékenység­be. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt évben rekord ered­ményt tudtunk produkálni: 16 millió forint adózás előtti, illet­ve 11 millió adózás utáni ered­ményt. Több mint 30 ezer fo­rint bruttó átlagbért fizethet­tünk dolgozóinknak. Az infláci­ót ugyan mi sem tudjuk elég­gé követni, de egyéb intézkedé­sekkel is igyekszünk a tagok jobb körülményeit segíti. Nyug­díjasainknak például évente 20-40 kilogramm cukrot, lisztet juttatunk. □ És vállalkozásra is ösztön­zik tagjaikat. # Takarékosságra és befekte­tésre késztetjük őket. Arra, hogy vállalkozók legyenek. Le­hetőség kínálkozik arra, hogy növényt termeltessenek és ál­latot tenyésztessenek velünk. Jelenleg a szántóterületünk több mint felén ilyen formában gazdálkodunk. Az állattenyész­tésben ez egy kicsit nehezebb, többen még ódzkodnak tőle, en­nek ellenére már harmadik cik­lusban hizlaljuk a sertéseket. Bebizonyosodott, hogy a nyere­ség sokkal több a közössel vé­geztetett sertéstenyésztésben, mint a háztájiban. Főleg most, amikor a hízósertést „övön alu­li” áron veszik at, azon kívül nem is fizetnek érte csak 6-8 héttel később. Az abrak ára már a csillagos égig szökött, nem beszélve az állatorvosi költségekről, a gy ógyszerekről, a takarmánykiegészítőkről. Az egyéni, kis gazdák ezeket nem bírnák ki. Ezt csak így lehet megoldani, csak kis helyen, nagy létszámban tartott állat­állománnyal lehet ideig-óráig átvészelni a jelenlegi válságos •időszakot. □ Ebben a gazdasági évben mi­lyen kilátásaik vannak? • Január 1-jétól 21 százalékos béremelést hajtottunk végre. A már megszokott segítő ak­cióinkat is folytatjuk. Kedve­zőek a növénytermesztés ki­látásai és bízunk abban, hogy augusztusban a sertések ára is emelkedik. Úgy érzem, nye­reséggel zárunk. Ha kisebbel is, mint tavaly - mert az egy rendkívül jól sikerült év volt szép eredménnyel fejezhet­jük be az esztendőt. Remélem, sikerül tevékenysegi körünket bővíteni és ennek eredménye­ként még több í mbernek tu­dunk a faluban munkát bizto­sítani. Kis cég vagyunk, de meghatározóak Nemesbikken. Az 58 dolgozó 58 családot tart el. Azon kívül időszakosan is tudunk alkalmazni még plusz 30 főt az ipari ágazatban. Ne­künk az a feladatunk, hogy legalább 88 embernek biztosít­sunk munkát és ennek alap­ján 88 család asztalára kerül­jön biztos kenyér. A 60 vagonos tárolót 1995-ben építették Fotók: Farkas Maya 1996, Július 9., Kedd Itt-Hon B 7 „Érted habzik most e hűs pohár...” szomolyai fúvószenekar vezet­te fel a város központjába a la­kosság nagy tapsa által kísér­ve. Az énekkarok pedig, mint­egy közönségcsalogatóként dal­ra fakadtak. Több mint száz to­rokból csendült fel Tolvajné Tóth Klára vezényletével Erkel Ferenc Napköszöntő bordala: „Érted habzik most e hűs po­hár, drága napsugár.” A találkozót a gimnázium udvarán rendezték, ahol a kó­rustagok már régi ismerősként üdvözölték egymást. A megnyi­tót tartó Kovácsné Szikszai Éva szavai szerint örülve annak, hogy a rosszabbodó pénzügyi helyzet sem gátolja meg az éneklést kedvelőket a találko­zásban. Aztán felcsendültek Erkel, Kodály, Karai, Bárdos művei - hatalmas tetszést arat­va. A Gyöngyvirág citeraegyüt- tes műsora közben eleredt ugyan az eső, de a gimnázium aulájában folytatták a műsort. A hely szűkösnek bizonyult, de ismét beigazolódott a régi mon­dás: sok jó ember kis helyen is elfér. Különösen egy jól sikerült dalostalálkozón! Mezőcsát (ÉM - BM) - A Csá­ti Nyár ’96 rendezvénysorozat második eseményeként június 28-án dalostalálkozót rendez­tek a városban. A Szerencsi Cu­korgyár Férfikara, a Diósgyőri Vasas Vegyes Kórus és a tisza­újvárosi Énekszó Baráti Kör lá­togatott el a dél-borsodi város­ba, hogy együtt ünnepeljen, énekeljen a vendéglátókkal, az Egressy Béni kórussal. A résztvevőket a művelődé­si ház mazsoretcsoportja és a Próbálnak a kórusok Fotó: Vajda János „Sikerült, amiért 12 éve harcolok” Az edelényi mozgássérült harmadik helyezést ért el Edelény (ÉM - LM) - Kiss Jenőt hároméves korában a nevelőszülei tanították meg járni. Az izomsorvadást nem heverte ki, de maka­csul sportolt és harcolt azért, hogy részt vehessen a mozgáskorlátozottak verse­nyén. Tizenkét év után ez végre sikerült. □ Honnan indult Kiss Jenő? • Kazincbarcikán születtem 1972-ben. Születésem után ál­lami gondozásba kerültem, ál­talam ismeretlen okok miatt. 1975-től nevelőszüleim, Veres Lajos és Veres Lajosné, szüle­tett Svéda Julianna edelényi lakosok viselték gondomat. Az ő segítségükkel tanultam meg járni hároméves koromban, mi­vel izomsorvadásom volt. Azó­ta is ebben a betegségben szen­vedek, mozgássérült vagyok. Beszédhibám miatt helyeztek el Megyaszóra az I. Sz. Általá­nos Iskolába és Diákotthonba, majd 1978-ban átkerültem a kurittyáni Kisegítő Iskolába. Ott kezdtem el atlétikával fog­lalkozni. 1987-ben ballagtam és azóta is rendszeresen, aktívan sportolok. QÉs az iskola után miként ala­kult az élete? • 1987-ben sikerült elhelyez­ess Jenő kednem az Elzett Certánál, ahol több lehetőségem volt a sportolásra. 1992-ben létszám- leépítés miatt a munkaviszo­nyomat megszüntették. Ede- lényben próbáltam munkához jutni, mivel munkaképesség­csökkenésem mértékét - har­mad fokon - csupán csak 40 százalékosnak vélelmezték. A városgondnokságnál közhasz­nú munkás lettem. A választás eredményeként a Cigány Ki­sebbségi Ónkormányzat képvi­selőjeként lehetőségem nyűt ar­ra, hogy betekintsek több pá­lyázatba. így találtam meg azt a felhívást, amiért már 12 éve harcolok, hogy részt vehessek a mozgáskorlátozottaknak szervezett versenyen. A tavaszi felmérőt idén április 27-én ren­dezték Budapesten a Testneve­lési Főiskolán. Jelentkeztem a versenyre, aminek a tétje a megfelelő időeredmény elérése volt. Itt dőlt el, megkapom-e a tagsági felvételt vagy sem. Si­került a C/6-os kategóriába jut­nom, ami azt jelenti, hogy a to­lókocsisokkal és a könnyebb mozgássérültekkel együtt kel­lett rajthoz állnom. Június fi­án Budapesten a Magyar Ku­pa versenyen szintén indultam 100 méteres síkfutáson és 800 méteren, amin megszereztem a harmadik helyet. 1500 méteren pedig a negyedik lettem. Bor­sodból ketten szerepeltünk egy ózdi mozgássérülttel. Közel két­száz versenyző állt rajthoz, még osztrákok és franciák is. □ Milyen további terveket dé­delget magában? • Ismét megrendezik július fi­án, Szombathelyen a triatlon- versenyt (úszás 750 méteres tá­von, kerékpározás 20, futás 5 ki­lométeren), amin szeretnék in­dulni. Számomra nem a nyerés a fontos, hanem a részvétel, mi­vel mozgássérültek versenyez­nek az egészségesekkel. Ezúton is szeretném megköszönni a tá­mogatóim segítségét. Nekik kö­szönhetem, hogy részt tudtam venni a versenyeken. Galgóci módra Fotók: Szathmáry Király Ádámné Sajógalgóc (ÉM - SZN) - Sajógalgóc Baráti Köre és a kazincbarcikai Eg­ressy Béni Művelődési Központ éppen 12 évvel ezelőtt vitte ki először a cso­dálatos sajógalgóci környezetbe, a kis­település templomának terére New Or- leanst, azaz a dixieland muzsikát. Ben- kó Sándor, Berki Tamás, Nagy Iván, Nagy Jenő, Járai János és társaik az­óta évente egyszer már szinte hazaér­keznek ide, hogy igazi, vérpezsdítő es­ti örömzenéléssel szórakoztassák a Gal- gócra zarándoklókat. A háromórás kon­certre az idén mintegy másfélezren ér­keztek a környékről, leginkább Kazinc­barcikáról. A Miskolci Dixieland Band melegítette egészen forróra a hangula­tot, Benkóék zenéjére pedig már tánc­ra is kaptak a fiatal dixie-imádók. Válogatott mérkőzés Ároktő (ÉM - TB) - A község sport­pályáján rendezték meg a mezőcsáti székhelyű Tiszamenti Sporttársulás és a mezőkövesdi központtal működő Dél­borsodi Területi Sportszövetség közöt­ti körzeti válogatott labdarúgó-mér­kőzést. A találkozóra 150 lelkesen szurkoló néző előtt került sor. A mér­kőzést Kiss László vezette. A végig na­gyiramú, küzdelmes és sportszerű mérkőzés a Dél-borsodi Területi Sport- szövetség válogatottjának 4:2 (0:0)-es győzelmével ért véget. (A mérkőzés el­ső félidejében a bajnok Ároktő együt­tese szerepelt.) A dél-borsodiak gólja­it Ádám (2), Balázs és Gyüker rúgták, a Tisza mentiek közül Kiss Gy. és Sza­bó L. talált a hálóba. Befejezésül a két sporttársulás vezetői és a játékosok ba­ráti vacsorán elevenítették fel a mér­kőzés legizgalmasabb jeleneteit és a sport- meg a mindennapi élet sikereit és gondjait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom