Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-06 / 157. szám
Vili ÉM-hétvége Színes világ Július 6., Szombat zik a történet szereplőivel sok-sok ember... Nemrég fejeződött be Budapesten a nemzetközi UNIMA bábfesztivál. Szentirmai László büszke arra, hogy Patakra olyan előadók is érkeztek, akik Pesten nem szerepeltek. A szervező válogathatott a jelentkezők közül. Most Uj-Zélandtól Mexikóig, Belgiumtól Oroszországig jöttek a bábosok, mintegy negyvenen. Viszont az előadók családias közösségével szemben a közönség egy „olasz" nagycsalád lehetett volna...- Ennyire még soha nem tudtam szeretni a pataki közönséget. Verekedtek a jegyekért, volt, akit el kellett küldeni. A gyerekek sokszor a bábos lába P atakra csak azok a bábosok jöhetnek, akik bábja- ikkal együtt beférnek egy Trabantba. Ezt persze nem komolyan mondja Szentirmai László, a Zsákomban a bábom fesztivál szervezője, csak szemléltetni akarja, hogy ide olyan előadókat hívnak, akik maguk vagy másodmaguk adják elő műsorukat.- Ez a hatodik bábfesztivál - meséli a szervező. - Azért tartom fontosnak, mert itt a tanítóképző főiskola, s a leendő tanítóknak meg kell tanulniuk, hogyan lehet lekötni a gyerekeket a legegyszerűbb tárgyakkal vagy a puszta kezünkkel - Csipet csapat nélkül. Walt Disney-ék „legyalulták" a bábot, s azt a hangulatot, amikor együtt lélegA képek Budapesten és Sárospatakon készültek. Fotó, szöveg: Dobos Klára N em is gondolná az ember, mi mindent lehet papírral összebohóckodni. Massimo Schuster és Eric Poerier előadása a 19. századi angol papírszínházi tradícióból kiindulva ké- szült. (Eredetileg igazi színházak kis karton reprodukcióiról volt szó, 7-8 centi magas alakokkal, amelyeket egy narrátor mozgatott a polgári szalonok szűk közönsége előtt.) Az előadók erőteljes egyénisége, kedvvel teli játéka még a nyelvet nem értőket is magával ragadta. A poénok többsége „nemzetközi” volt, hiszen bábnyelven „mondták”. szani, hogy dobolunk, és óriásbábokat cipelünk... - mondja Lénárt András, a Budapest Bábszínház szcenikusa, aki - hobbiként - pici színpadával áll a közönség elé.-A figurái mozgatása különleges...- Keleten mozgatnak valahogy így, ezt „lestem el”, s készítettem el a bábokat. Magyarországon ez újdonság.- Nem történeteket játszik, hanem kis etűdöket...- Szeretném, ha mindig mást játszanék, mint előző alkalommal. De nemcsak ilyen szórakoztató és szép műsort. Azt hiszem, nagy lehetőség ezekkel a picikkel valami nagyot mondani... -Egyelőre improvizál?- Igen. A figura persze bizonyos szinten meghatároz. De nem szeretném, ha séniák alakulnának ki, mert azért ez úgy jó igazán, ha nekem is játék, nemcsak a közönségnek... Annyira picik ezek a bábok, hogy az embernek „folytatásává” válnak. Olyan érzékenyek, hogyha én kicsit idegesebb vagyok, azt is megérzik. V folaki az előadása után úgy gratulált önnek, hogy tiszta költészet, amit csinált. Ilyeneket szeret hallani dicséretként?- Nem feltétlenül ilyet, mert azt hiszem, ahhoz hogy az ember egy költeményt elmondjon, kicsit több kell. Ez olyan játék, amivel szeretném felhívni az emberek figyelmét a finomságra. Mert nemcsak úgy lehet szabadtéren játA Megyeri Gyalog Galopp őrület. Az egyik legfelszabadultabb, és legszórakoztatóbb játék volt az UNIMA bábfesztiválon; A Kolibri Színház a Monty Phyton Pictures engedélyével adaptálta (báb(színházra a világhírű filmet. Hatalmas ötletek - persze a film fárasztóan zseniális poénjaira építve -, kifejezetten jó színészi alakítások. Báb ugyan nem sok van, de szellemes például az a játék, amikor a paravánok mögött még apró figurákként megjelenő szereplők egy-két „kanyar” után teljes életnagyságban állnak a nézők előtt... Az előadás sehol nem ül le, a közönség „fetreng”... szerintem j játsszák ezt még Pesten! (Ugyanezen csapat A római hullazsinat című előadását viszont nem j ajánlom megtekintésre, nemcsak a téma miatt...- képet lásd itt. ) L áttam egy „furcsa” előadást a bábfesztiválon. Tele volt bábokkal. És a főszerepeket is ők alakították, nem a bábszínészek kerültek előtérbe. A csehországi Naivni Divadlo Liberec játszotta el az Ali baba és a negyven rabló című Ezeregy éjszakamesét. Az előadás poénja a negyven rabló megjelenése volt. Egyszerre fordultak be a közönség felé, s kórust alkotva - mechanikus mozgatással - a szólamok külön-külön adták elő csattogó dallamsoraikat... A bábosok az előadás végén sem leplezték le ezt a titkot, sőt, meghajolni is csak a bábok jöttek ki az előadás végén, újra és újra megfürödve a színészi jutalomban. Talán demonstrálni szerették volna, hogy ez bábfesztivál?!
