Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-29 / 151. szám
Június 29., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Halmos Ildikó A táborhelyre késő délután érkezünk. A kocsiról lekerülnek az olajzöld kenuk, az evezők és a biztosan záró alumíniumdobozok. Háti- és hálózsákok, tengernyi konzerv, kenyér, egy minilaboratórium, no és a horgászfelszerelés. A vízi járműveket és tartozékait kölcsönző férfi - hangjában némi aggodalommal - figyelmeztet egy bizonyos szakaszra, ahol vigyáznunk kell. Egy szigetről, itt-ott bedőlt fákról beszél.- Ezt a részt próbáljátok elkerülni, itt eddig még mindenki borult - mondja. - De ha figyeltek, nem lesz semmi gond! - bátorít búcsúzóul. Sátorverés után a felhős, sötét ég alatt a tűz körül ülve a piruló szalonna illatával körülölelve arról folyik a szó, miért is fontos ez az egész akció. Kiss József, a vezetőnk, a Holocén Természetvédelmi Egyesület ügyvezető elnöke a csak a szórakozás kedvéért túrázó csapatnak elmondja, mi is a célja a következő három napnak.- Az egy évig tartó Hernád-feltáró programot a kassai Sosna Alapítvánnyal közösen végezzük - kezdi. - Kelet-Szlovákiában az elmúlt évben indult egy folyóvíz-figyelő program, amely Kassa környékére terjed ki. A nehézipar ugyanis nincs valami jó hatással a terület élővilágára, de a víz minőségére sem. Mivel a kassai szennyeződés minket is érint, úgy gondoltuk, mi is bekapcsolódunk a Sosna kezdeményezésébe. Ok Szlovákiában Kassától 25 kilométerre északra kezdték a méréseket, kilenc szakaszon vizsgálják a vízminőséget, a szennyvíz-befolyásokat és az illegális szemét- lerakókat. Mi az országban nyolc ponton mérünk iskolák és civil szervezetek részvételével. A felső szakaszon nem terveztünk mérőpontokat...- Akkor miért is vagyunk mi itt tulajdonképpen? - hallatszik a sötétből egy álmos hang.-A kérdés jogos. Amellett, hogy kalandnak sem kutya végigkenuzni az országhatártól Hernádszurdokig szinte teljesen érintetlen, kanyargós, sebes vizű folyón, azért vagyunk itt, mert most ott is mérünk, ahol nem mérünk. Vagyis nem terveztük, hogy méláink - magyarázza vezetőnk félig komolyan, hiszen mégis csak „hivatalból” van itt, félig viccelődve, mivel a laikus résztvevők mind régi ismerősök, barátok. Aztán még lelkiismeretesen elmeséli, milyen jelentősége van a Hernád- nak mint zöld folyosónak a Zempléni Tájvédelmi Körzet és a Bükki Nemzeti Park között.- Ugyanis a két elszigetelt terület élővilága összekötő szakasz nélkül könnyen belterjessé válhat, a fajok nem vándorolhatnak, nem lelhetnek új élőtérre - magyarázza, de késő van, meg a szél is egyre erősödik, a társaság álmosodik.- Majd holnap, a gyakorlatban minden kiderül - szakítják félbe többen, és visszahúzódunk alkalmi lakosztályainkba. Eszkimó sátor, poli- foam, néhány hidegtűrő szúnyograj. Ha billeg, előre dőlj! Másnap reggel az idő szeles, a pesszimistábbak szerint viharos. A nap süt, de képtelen áthatolni a vastag felhőrétegen. A folyó jeges. És főijük. Gyorsan. Meg kanyarog is. Egyelőre csak a partról szemléljük. Egyik bizalmatlanabb útitársunk, Éva már próbálgatja új mentőmellényét. Ilyen „felesleges” terhet egyedül ő hozott magával. Aztán előkerül a minilabor. Egy fehér, vízhatlan táska, amelyben tégelyek, indikátorok és számos más, a vízminőséget mérni hivatott ez-meg-az található.- Ha az általános iskolások tudják használni, akkor ti se nézzetek úgy rá, mint egy sokismeretlenes egyenletre - okít Józsi, a túravezetőnk. Csapatunk egyetlen fizikus tagjaj Öcsi nehezményezi a hasonlatot. Ó rögtön tudná, mit kezdjen az említett egyenlettel. Ellenben... De később kiderül, tényleg nagyon egyszerűen mérhető a víz ammonium-, nitrit-, klorid- és foszfáttartalma, a keménysége, a fajlagos vezetőképessége, az oxigéntelítettsége és pH-értéke. Néhány perc, és megtudjuk, jó minőségű vízen járunk - vagyis evezünk - majd.- Erre is számítottam - fűzi az eredményekhez vezetőnk. - Mivel ez a felső folyószakasz érintetlen, nem települtek rá a falvak, mint mondjuk a Bodrogra. így nem véletlen, hogy viszonylag tiszta. Itt a vízminőség Kassától függ. A kassai víztisztító ugyanis, ha sok csapadék esik, nem képes megtisztítani a teljes vízmennyiséget. Amit nem győz, az szépen továbbfolyik. De az alsóbb szakaszokhoz viszonyítva egész tiszta a folyó.- Majd meglátjuk, tényleg olyan tiszta-e a víz, ha végre lesz időnk egy kicsit horgászni - türelmetlenkedik Balázs, aki vízközeiben a horgászaton kívül másra nemigen tud gondolni. De a horgászat még várat magára. A mérőműszer a többi holmi mellé, a hordókba kerül. Bár fényképezni igen nehéz egy légmentesen elcsomagolt apparátussal, mégis az említett műszer útitársa lesz. Fő a biztonság. Hordók, hátizsákok, sátrak, mind hozzákötözve a kenuhoz. Már csak vízre kell szállnunk. Néhány tanács elhangzik: ha billeg, előre dőlj, soha ne oldalra! Ha alacsony a víz, szállj ki! Ne kritizáld a kormányost! Meg effélék. Három-három ember tehát kenunként elindul. Rohan a víz, a felszínt söpri a folyó fölé boruló fák lombja, billeg a hajó, csapódik a jéghideg vízpernye. Oldalra dőlünk, és kritizáljuk a kormányost. De az első pár száz méter, néhány éles kanyar, egy-két kiálló szikla és bedőlt fa után megnyugszik a csapat.- Valóban nem egy sétakocsikázás, de remekül haladunk - biztat Ti, a kormányosunk. A hajó elejében gubbasztó, nagy hangú Ria ennek ellenére bizonytalan.- Csak azt tudnám, miért mondod, hogy jobb oldalon húzzunk, ha jobbra akarunk menni? - firtatja, miközben percenként felkiált, ha több száz méterre előttünk meglát egy bedőlt akadályt. De minden rázós helyzeten túljutunk, még a helyenként leszakadt folyópartba fúrt partifecskék „lakótelepeit” is van időnk megfigyelni. Elöl manőverez a Balázs-Éva-Ocsi trió, utána a mi lassan összeszokó hármasunk. Mintegy hátvédként követ minket túravezetőnk, Józsi feleségével, Zitával. Náluk Pisti, Ria férje az irányító. Lassan felvesszük az ütemet, egymás után siklanak a kenuk. Bár hűvös az idő, de a táj gyönyörű. Nézelődünk. Vészhelyzet Aztán megindul a Hernád, a sodorvonalat követve egj'szer a jobb, a másik pillanatban a bal szélen manőverezünk. Alacsony a víz, néhány pillanatra leér a hajó alja. Utána hirtelen mélyül a meder. Jobbról egy egész erdő szakadt valamikor a vízbe. Kikerüljük. Ezen felbuzdulva előkerül a fényképezőgép. Kattog a masina, lendül a lapát, surrog a pezsgő víz a kenu oldalán. Csodálatos látvány: egy sziget bukkan elő. Az első kenu jobbról kerüli, messziről világít Éva narancssárga mentőmellénye. Látjuk, hogy keresztbe fordulnak, kiszállnak, a víz tehát alacsony. Hajójuk elállja az utat.- Miért ne kerülnénk mi inkább balról? - veti fel Ti, s már fordít is rá az evezőlappal. Nagy ívben irányt változtatunk, hogy kikerüljük a szigetről a folyóba dőlt fűzfát. Ám közeledve megpillantjuk a másik akadályt: a partról is egy beszakadt fa állja el az utunkat.- Semmi gond - kiáltja a sodrás zaját túlharsogva a kormányos. - Merőlegesen fordulunk, és áthúzzuk magunkat valahogy... Ekkor csattan a kenu oldala a fatörzshöz. Ránk zuhanó, körénk tekeredő ágak, csapkodó hullámok, bénítóan jeges víz. A kenu eltűnik alólunk. Utolsó képsor: rémült arc az áradatban, majd eltűnik. Riára rázuhan a megkergült kenu. - Kapaszkodj! - üvölti egy hang. Nincs más, csak a rohanó, feldühödött folyó, a fák kegyetlen, síkos ágai. Küzdünk, markoljuk a vízbe hajló gallyakat. Melegítőnket letépi a sodrás. Lehetetlen kikapaszkodni. Egy, kettő, háá- rom! Ti vei elengedjük a fát, és visz az ár a következő megállóig: újabb ághalmaz. A dermesztő vízben kapkodó légvételek, a láb sziklának csapódik. De a vészhelyzetben előtör a maradék erőtartalék. Már közel a túlpart, csak ki kell úszni. Ez a facsoport is mögöttünk marad. Szembe az árral küzdünk, sodródunk, segít a parton aggódók biztatása. Kimerülve elérjük a biztonságot. És az igazi megkönnyebbülés: akit elveszettnek hittünk, megvan. Riának sikerült kiúsznia a ráboruló kenu alól. Néhány vérző karcolással, egy-két lila folttal megúsztak. A többiek lassan visszatérnek halálra fagyva a mentésből. Mint megtudjuk, a fiúk hallva a hatalmas durranásokat azonnal a zuhanó ládák és a gazdátlan hajó után vetették magukat.- A biztosító zsinórok nem bírták a sodrást. Láda, evező, sátor, minden I szerteszét hányódott a vízen - mesélik később.- De csak az élelmiszerünk és egy evező lett a folyóé - összegzi Józsi. Miután úgy-ahogy megszáradunk, vonakodva bár, de újra útnak indulunk. Ez volt hát az a bizonyos hely, amire vigyáznunk kellett volna. Ahol mindenki beborul.- Most már csak könnyebb szakaszok következnek - bátorítjuk egymást nem sok sikerrel. Pánikolunk, vitatkozunk és félünk. Minden újabb facsonk, régi hídpillér és szikla vészt sejtet. Végre megérkezünk Hernádszur- dokba. Szilárd talaj, vizes sátor és hálózsák, romos fényképezőgép, benne a film átázott. De nem baj, élünk. Vihar Másnap újra a sebes vízen. Pánikolunk, rí tatkozunk és félünk. Majd irányítót váltunk. Új kormányosunk nyugodt és nyugtat. A folyó kezd csendesedni. Mái' nem vesz olyan éles kanyarokat, a sodrás lassul, a meder kiszélesedik. Bár halkan, de továbbra is pánikolunk és félünk. És megfogadjuk: soha többet vízitúra. Gibárt előtt, az utolsó métereken megdörren az ég, és mintha dézsából öntenék. Körülöttünk leszakadt, zuhanó ágak. A fiúk, mintha papírból lenne, úgy rántják partra az esővízzel terhelt kenukat. Evezők repülnek a csalános bozótba. Sátorverés az ázó búzatáblában. Már mindenünk vizes. A kimerültség hirtelen hozza az álmot. Reggel igazi napfény fogadja az elcsigázott társaságot. A felszerelés szárad, a csapat korán kelő horgász tagjai a víz tisztaságát igazolják. Hálójukban máma, paduc, domolykó és egy süllő. Némileg rendezzük sorainkat, ímmel- ámmal bepakolunk és elindulunk. Éget a nap, lomhán hömpölyög alattunk a duzzasztott Hernád.- Milyen unalmas ez a lassú víz! Sehol semmi, amit ki kellene kerülni. Ha meg haladni akarsz, muszáj egyfolytában evezni - véli némi célzással a hangjában Öcsi, akit továbbra is megtartottunk irányítónak. De e sorok írója evezőjével a térdén gubbaszt, és eszébe sem jut, hogy lapátolásával esetleg helj'rehozhatatlan hibát, ne adj’ isten újabb borulást okozzon. Egy kanyar, és már látszik a felsó- dobszai duzzasztó. Megérkeztünk. Józsi ímmel-ámmal előveszi a minilabort. Méricskél, öntö- get, de nem igazán figyelünk rá. A borulás után néhány órával érzékelt tünetek ellen elfogyasztott több marék széntabletta sejtet valamit a víz minőségéről... Már itthon, a biztonságos - és főleg száraz - szobában a kezembe kerül egy könyv a Hernádról. Csak egy mondat: „Az átemelések, a helyenként szűk, kanyargós folyómeder, valamint a helyenkénti erős sodrás núatt a túra kezdőknek nem ajánlott ’’ Három kenuval és kilencfős elszánt, ám annál tapasztalatla/iáhb „legénységgel” indul a túra. A csapat Miskolcról kisbusszal érkezik Kékedre. Innen már magyar földWm kanyarog a folyó: a gyönyörű, dőljéli kiszámíthatatlan Hernád... Kezdőku^H nem ajáieott
