Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-25 / 147. szám

1996. Június 25., Kedd 4 Ms Itt-Hon Program atám-at Ady Endre Művelődési Ház (Árpád u. 4.) Június 28-29-30-án: MISCON ’96 - országos sci-fi találkozó Ifjúsági és Szabadidő Ház (Győri kapu 27.) Június 14-től július 30-ig: Plakátkiál­lítás az V. Nemzetközi Színházi Pla- kátbiennálé anyagából. (1995 Rzeszóv) Június 30. du. 5 óra: XII. Nemzetközi Dixieland Fesztivál Budai Nagy Antal Közösségi Ház (Miskolc-Görömböly, Szolártsik tér 6.) Minden hétfőn du. 4 órától este 7 órá­ig: Népdalkor Minden kedden du. 6 órától este 8 órá­ig: Kertbarát kör Minden szerdán du. 3 órától du. 4.30 óráig: Formációs tánc Kazinczy Értelmiségi Klub (Széchenyi u. 14.) Június 25. du. 5.30 óra: Condorcet-kör: a halálbüntetésről (beszélgetés jogá­szokkal, börtönigazgatóval, rendőrök­kel) Június 27. du. 4.30 óra: Oriflame-klub Vörösmarty Művelődési Ház (Lenke u. 14/a) Június 26. du. 5 óra: Természetjáró ba­ráti kör Június 30. du. 6 óra: Magányosok klubja Június 30. du. 5 óra: A MÁV Koncert Fúvószenekar térzenéje Miskolctapol­cán - Vezényel: Kalmár Péter Július 1-12-ig: Úszónapközi 7-12 éve­sek részéibe Július 1-jétől 12-ig: Táncművészeti napközi 7-14 évesek részére (Felügye­let reggel 7 órától délután 5 óráig) Július 2-3-án: Gyermek agykontroll tanfolyam (Játékos programú tanfo­lyam 9-13 éves gyerekeknek. Vezeti: Fekete Zsuzsanna) Tudomány és Technika Háza (Görgey A. u. 5.) Július 31-ig (munkanapokon de. 9 órá­tól este 7 óráig) Kriston Béla festőmű­vész „tájak-városok- aktok” témakörű festményei, valamint Bodonyiné Ba- lásdi Szabó Éva keramikusművész né­pi ihletésű, natúr és színes kerámiái Természetjárás DTSK-túr aprogramj a Június 26.: Unokák - nagymamák tú­rája (Közép-Garadna - Tekergős út - Csókás rét - Sólyom kút - Vidróczki barlang - Hárskút - Pisztrángos te­lep (Indulás a Majálisparkból 8.55 óra­kor induló 15-ös autóbusszal) Túrave­zető: Gémesi Mihályné Június 30-án: Rókafarm - Bodzás rét - Őrhegy - Mészárszék - Oroszkút - Fehérkőlápa - Gulicska - Fűrészmal­mi erdészház - Majálispark (Indulás Lillafüred autóbusz-végállomástól 6.50 órakor induló autóbusszal) Túraveze­tő: Bohus László Miskolc történelmének kis tükre IX. Az egykori Király utca, ma Ady Endre utca a gyógyszertárral, 1912 Fotó: ÉM-repro Miskolc (ÉM - Gy.G.) - Az ál­talunk vizsgált kor, amely­nek elemzésében az időbeli távolság okán is a legna­gyobb hibákat szokták elkö­vetni, koránt sem olyan sze­gényes, mint amilyennek az eseménytörténészek feltün­tetik. A gazdasággal, illetve életmód­dal foglalkozó történészek ugyanis más oldalról közelítik meg az ilyen szempontból fel­vetődő kérdéseket. Számukra például nem kérdéses, hogy zsákmányszerzésből, hadako­zásból, úgynevezett rablóhad­járatokból egyetlen társadalom sem tarthatja fenn magát olyan színvonalon, hogy közben - és hosszú ideig - ütőképes hade­rőt is ki tudjon állítani. Erre a magyar honfoglaláskori népes­ség sem lett volna képes. De nem is mai'adt fenn olyan fel­jegyzés, leírás, amely azt állí­taná, hogy' a korabeli magyar­ság kizárólag hadakozással és vadászattal foglalkozott volna. Azt a szemléletet tehát, amely ilyesmit állít, szembe kell he­lyeznünk az olyan utalásokkal, mint a már említett Liutpran- dé, aki világosan leírja, hogy ama nevezetes 899-es tavaszi hadjárat előtt, a magyarok egész télen szorgalmasan dol­goztak fegyverek és nyilak ké­szítésén. Nem másokat, szolgá­kat, leigázottakat dolgoztattak, hanem ők dolgoztak, műveltek olyan mesterségeket, amelyhez valóban értettek, sőt bennük utánozandó mestereknek bizo­nyultak. Nincs okunk feltéte­lezni ezért, hogy akik a kard, nyíl, tegez, tarsoly készítésben ilyen jó készséget mutatnak, más „iparágakhoz” - mondjuk a kovácsmesterséghez - ne ér­tettek volna. Ha pedig értettek, akkor a honfoglalás kezdeti év­tizedeiben, évszázadaiban bizo­nyára ott művelték ezeket, ahol az ilyen munkákhoz szükséges nyersanyag a rendelkezésükre állt. Nos, röviden fogalmazva, valószínűleg így kerül Miskolc és környéke is a képbe. Vasat, nemes- és kevésbé nemes féme­ket a honfoglalás feltételezett útvonalán a magyarok éppen itt, vagy az erdélyi Érchegység­ben találhattak, a Kárpátokon kívüli pusztaságokban nem­igen. Ezért kell akár logikai úton is feltételeznünk, hogy ez a vidék, amely fémfeldolgozá­sáról a legrégibb korok óta is­mert volt, a magyarok megte­lepedése után sem vesztette el ilyen jellegét. De feltételeznünk kell azt is, hogy a honfoglalás korabeli sírokban talált leletek keleti kapcsolatokra, vagy' hosz- szas ott tartózkodásra utaló or­namentikája, díszítményei egyik napról a másikra nem tűntek el - vagy hogy azokat idegen népelemek készítették volna, csakhogy a magyarok íz­lésének megfeleljenek. Az ilyen értelmű állítások nyilvánvaló­an csak a magyarság korabeli szerepének kisebbítését szolgál­ták és szolgálják. Ezzel szem­ben tudjuk, hogy az akkori Kö- zép-Európa egyik legerősebb, legnagyobb hadsereggel is ren­delkező országa, vagy népe a magyar, a magáénál fejlettebb kultúrával, haditechnikával, felszereltséggel sehol sem talál­kozott, különben nem tudott volna azok felett győzedelmes­kedni. A győzelem, a felülke- rekedés, a gazdag zsákmány, a területhódítás különben is csak a magyar történelemszemlélet szerint szégyen, más népek ezekkel dicsekedni szoktak. Ami a mi megyénket, az egyik legkorábban kialakuló „vár-mögét”, vármegyét, s ben­ne Miskolcot illeti, ezen a pon­ton kap különleges jelentősé­get. A borsodi vár - majd a di­ósgyőri mely egységgé olvad össze akármilyen kezdetleges is (amíg ki nem épül), a benne lévő őrség, majd a védelmébe húzódó lakosság révén szükség­leteket támaszt, amelyeket ki kell elégítem a kor színvonalán, ez vitán felül áll. Ezeket külön­ben is előírják István rendele­téi, amelyek szerint például templomokat kell emelni e te­lepüléseken. Tudjuk, hogy ilyen úgynevezett Árpád-kori temp­lomok Karcsán, Szalonnán, Kiszomborban, Feldebrőn, Tar- naszentmárián, Gerényben - tehát éppen ezen a keleti, Ti­sza menti tájon maradtak meg legnagyobb számban, mind­mind olyan téglából építve, ami még ma, több mint ezer eszten­dő után sem mállik. Akik ilyen téglából, ilyen épületeket tud­tak építeni, azoknak nem sok tanulnivalójuk lehetett az olyan állítólag itt élő népektől, akik után semmi kézzelfogha­tó hagyaték sem maradt. (folytatjuk) 1996. Június 25., Kedd Itt-Hon Ms 5 Emódi Gyula A piaci árusítókat korlátozó központi rendelet megjelené­se óta kisebb lett a Zsamai piacon a forgalom és a vá­laszték. Ennek ellenére nem kevesen jönnek el ide vásá­rolni, nézelődni. Az eladók szívesen kínálják áruikat, melyek közül néhány valamivel olcsóbb itt, mint máshol. A piacon időnként sajnos felbukkannak a tol­vajok is, akik a számukra legkedvezőbb alkal­mat váiják, hogy működésbe léphessenek.- Uramisten! Ellopták a pénztárcámat! - is­mételgeti kétségbeesetten egy idősebb hölgy, akit néhányan körülvesznek, hogy megnyugtassák és tanácsokkal lássák el.- Ne csodálkozzunk az eseten! Ma ilyen vi­lágot élünk. Lop mindenki - mondja valaki.- Nono! Hát mit szólnak ehhez azok, akik be­csületesek? - fűzi az elhangzottakhoz jogos sér­tődöttséggel egy másik. Hogy mit szólnak az esethez a becsületes em­berek? Talán azt: Vigyázat, a tolvajok itt járkál­nak közöttünk! ❖ A Semmelweis Kórház melletti szakrendelőben orvosi beutalás alapján vérvételre várakoznak.- Maga nem fél? - kérdezi az egyik várako­zó a mellette ülőtől.- Nem. Megszoktam már a „tűszúrást”, ugyanis rendszeres véradó vagyok.- Nemes cselekedet a véradás - mondja a kér­dező, majd hozzáteszi: - ha le tudnám győzni fé­lelmemet, én is adnék vért, hogy ekképpen is se­gíthessek az arra rászorulóknak.- Próbálja meg legyőzni félelmét! Bizonyára sikerülni fog, mint nekem, - hangzik a biztató válasz. Városi morzsák Ha neki nem is sikerülne, bízzunk benne, hogy mások­nak igen! A Tiszai pályaudvar irányá­ból a Városház téri megálló­ba beáll a villamos. Az uta­sok felszállnak rá. A jármű indulásra kész, azonban nyi­tott ajtókkal még várakozik. Néhány méterrel odébb ugyanis egy idősebb fér­fi bottal kezében, csoszogva közeledik a nedves úton, s int, hogy ezzel a járattal szeretne utaz­ni ő is. A villamosvezető megvárja míg a bácsi­kát felsegítik a járműre, s ezután indít. Akik mindezt látták, elismerően szóltak a vil­lamosvezető emberséges magatartásáról. S azo- kéról is, akik udvariasan felsegítették az idős személyt a villamosra. Ennek kapcsán valaki idézte a költőt is: „Ember lenni mindig, minden körülményben.” * A Jókai-lakótelep egyik fás, bokros területén játszóteret építettek hajdanán. A panelházak­ból szívesen jönnek le ide az emberek leve­gőzni, sétálni, no meg ismerősökkel beszélget­ni. Legtöbben kisgyermekeiket hozzák le ját­szani. Az egyik bokros résznél egy védett madár­ka vergődik a földön. Egy arra kóborló macs­ka észreveszi a szerencsétlent, s támadásra ké­szül, hogy megkaparintsa őt. Az egyik szülő látva mindezt, óvodáskorú lánya fülébe súg va­lamit, mire az apróság fagallyat kap a kezébe és rákiált a négylábúra: „Sicc, te csúnya cica! Ne bántsd a madárkát!” Erre a macska elsze- lel. A szülő pedig megdicséri gyermekét, ami­ért megmentette a védtelen állatot. Hogy jól tette, nem lehet kétséges, mert bizony nem lehet elég korán kezdeni a madárvédelemre va­ló nevelést sem! keresztrejtvénye Az Itt-Hon Vízszintes: 1. Kínai közmon­dás első része (zárt betűk: N, A). 12. Fejér megyei helység. 13. Hosszabb ideig egy helyen él. 14. Pan társa. 15. Argumen­tum. 16. Bolondság. 17. Teher­gépkocsi márka. 18. Létrehoz. 20. Gyötrelem. 21. Víznyerő gö­dör. 23. Darabos gyümölcsíz. 25. Cérium vegyjele. 26. Bízta­tó szócska. 27. Forrás feltör a földből. 29. A rubel századré­sze. 31. Igefajta. 32. Horzsolás. 34. Gyapjúból tömörített posz- töszerű anyag. 36. Földműves használja. 37. Kis patak. 38. Centiliter. 39. Nagyszerű. 41. Elérkezik valameddig. 43. Gyorsvonat része! 45. Földre helyez. 46. Csúcsérték. 48. Ütött. 50. Előtag: talaj-. 51. Te­lepülés. 54. A levegő áramlása tüzelőberendezésekben (műsz). Függőleges: 1. Halk zaj. 2. A tetőt elfedő párkányzat. 3. Fa­megmunkáló szerszám. 4. 100 szén. 5. Ürügy. 6. Fokhagyma­darab. 7. Éjszakai pihenés. 8. Zambia, Luxemburg gépkocsi jele. 9. Komárom-Esztergom megyei helység. 10. Amely sze­mélyek. 11. Gerlice. 15. Durva tapintású. 19. Polcról hirtelen vesz. 22. Csavar. 24. Mély tom­pa zúgás. 26. A közmondás második befejező része (zárt betűk: I, S, V). 28. Ijed. 30. Par- szek röv. 31. Főcím vége! 32. Tejjel készült tápláló ital. 33. ■Börlyukasztó szerszám. 35. Megkaparint. 36. Fürkészi. 37. Lángossütés kelléke. 40. Bele­fárad. 42. Világjáró. 44. Somogy megyei patak. 47. Macskaféle ragadozó. 49. A hajó hátsó ré­sze. 51. Vízben leli halálát. 53. A föld felé. 54. Hektár. _Itt-Hon-Konyha Koplalós napokra Amióta a pénztárcánkon tapasztaljuk, hogy „több nap, mint kolbász”, azóta- ha tetszik, ha nem - kénytelenek va­gyunk beiktatni hetente egy-két tész- tás napot. A háziasszony pedig, hogy elkerülje a sós tészták egyhangúságát, a túróscsusza-káposztás cvekkedli-son- kás kocka „szentháromsága” mellé újabb és újabb recepteket tanul. íme néhány közülük mutatóba. Zöldséges-sajtos makaróni Négy' személyre: 30 dkg apróra tördelt csőtészta, 10 dkg mirelit zöldborsó, 2 nagyobb sárgarépa, 1 fej vöröshagyma, 1 gei-ezd fokhagyma, 20 dkg krémsajt, 1 marék reszelt sajt, 1 púpozott evő­kanál margarin, 1 evőkanál olaj, 1/2 csokor petrezselyem, só, bors. A finomra vágott vöröshagymát és a zú­zott fokhagymát a felhevített margarin­ban aranysárgára pirítjuk. A zöldborsót és a kockára vágott karottát galuska­szűrőben 3 percre lobogva fövő sós víz­be mártjuk -blansírozzuk -, majd hi­deg vízzel leöblítve, lecsöpögtetjük. Egy nagy fazék sós vízbe 1 evőkanál olajat öntünk - nehogy a makaróni összera­gadjon - és a tésztát nem túl puhára főzzük, majd leszűrjük. A krémsajtot és a zöldségeket hozzáadjuk a hagymá­hoz, sóval, borssal és finomra vágott pet­rezselyemmel ízesítjük, és pici forró víz­zel hígítva, sűrű mártássá forraljuk. A makarónit gőz fölött melegített tányé­rokra elosztjuk, a mártással meglocsol­juk, és reszelt sajttal meghintve találjuk. Spagetti carbonari módra Állítólag olasz szénégetők - carbonarik- találmánya ez a tészta, onnan ered a neve. Tíz dkg húsos füstölt szalonnát apró kockákra vágva 1 evőkanál olajon kisütünk. Egy tálkában 3 egész tojást 5 dkg reszelt sajttal, 5 dkg olvasztott- de nem forró! - margarinnal, egy-egy csipet sóval, borssal felverünk, s hoz­záöntünk fél deci - kicsi vízzel hígított- tejfölt. Lobogva fövő sós-olajos vízben 40 dkg összetördelt spagettit kifőzünk. Leszűrjük, leöntjük a zsíros szalonna- pörccel, majd beleforgatjuk a tojásos­sajtos mártásba. Előmelegített tányé­rokon, fejes salátával tálaljuk. Gombás spagetti Négy' személyre 4 gerezd fokhagymát, 2 csokor petrezselymet, 35 dkg sam­pinyongombát, 10 dkg margarint, 25 dkg spagettit, 2 evőkanál olajat, sót, őrölt fekete borsot és 4-5 dkg reszelt parmezánsajtot veszünk. A finomra vágott fokhagymát és pet­rezselymet félretesszük, a megtisztí­tott gombát durvára reszeljük. Egy nagy' serpenyőben felhevített marga­rinban a fokhagymát megdinszteljük, sózzuk, borsozzuk, megszóljuk a pet­rezselyemmel és összepároljuk. Köz­ben az összetördelt spagettit sós-olajos vízben nem túl lagyra megfőzzük, s a gombával felváltva, előmelegített jénai tálra rétegezzük. Tetejét megszórjuk reszelt parmezánnal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom