Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-25 / 147. szám
8 Ms 1996. Június 25., Kedd Itt-Hon _Miskolci Portré Dudás Vilmosné Miskolc (ÉM - B.O.) - Édesanyja is az egészségügyben dolgozott 45 évig, mint gyermekápoló. így amikor saját pályaválasztásáról kellett döntenie, magától értetődően lépett e sok nehézséggel teli, ugyanakkor számtalan szépséget, sikerélményt nyújtó pályára. A budapesti Vámos Ilona Ápolónőképző elvégzése után egy évig a Róbert Károly körúti kórházban helyezkedett el, de szíve - no meg szíve választottja - egy év múltán hazahúzta. Már férjes asszonyként került a Diósgyőri Kórházba, ahol hat évig a belgyógyászaton dolgozott. Szívesen emlékezik vissza az osztályos évekre és arra a jól összeszokott csapatmunkára, amelynek ő is részese lehetett. Aztán megszületett Melinda lánya, és a három műszak mellett egyre nehezebben tudta összeegyeztetni anyai hivatását az ápolónőivel. Újra válaszút elé került, mert azt, hogy egyik szerepkört a másiknak alárendelje, elképzelhetetlennek tartotta. És ismét beült az iskolapadba, majd laborasszisztensi képzettséggel a zsebében a kórház laboratóriumába került.— Eleinte nem találtam a helyemet, no nem azért, mert a feladat nem volt érdekes, hanem mert nagyon hiányoztak az emberek - emlékezik vissza Rózsika. - A kémcsövek zárt világában a személyes kapcsolatoknak sajnos nincs helye. De aztán nemsokára hozzánk került egy jóval mozgalmasabb terület, s azóta már nem érzem ezt az űrt. Kolléganőimmel felváltva járunk ki körzetekbe, hogy vért vegyünk a járóbetegektől. így aztán a napi munka azzal kezdődik, hogy fél 7-től fél 8-ig kint vagyunk a Kandó Kálmán utcai orvosi rendelőben. Mint tapasztalom, a betegek örülnek annak, hogy helyükbe megyünk. Rózsikának oly annyira nem kenyere a tétlenség, hogy amikor tehette volna, akkor sem pihent. Hosszú évekig mint szakszervezetis „nyüzsgött” és szervezte munkatársai üdüléseit, majd három éve, egy jól sikerült és igen kedvező árú görögországi nyaralás után egy sajószentpéteri utazási irodához szegődött. Úgy gondolta, hogy az egész- ségügyisek - akik köztudottan lapos pénztárcájúak - talán szívesen vennék, ha színvonalas, ugyanakkor megfizethető külföldi nyaralásokat szervezne a számukra. S hogy jól döntött, arról mind kollégái, mind „pályán kívüli” utasai már számtalanszor meggyőzték. Nekünk Írták Önkifejezés festékkel és ecsettel ,A művészlelkek sorsa a hányódás, az útkeresés. Sok mindent megpróbálnak, de biztonságot ritkán találnak. Urbán László is éveken át hányódott, míg meg nem találta önmagát a festészetben. A művészet, a kultúra mostohagyerek napjainkban. így, ebben a kirekesztettségben, meg nem értésben egyre edzettebb, kitartóbb lett. Soha senkitől nem tanult festeni. Urbán László és tusrajza Egyszerűen csak érdekelte a festészet, a színek. Gyerek kora óta szeret rajzolni, de nem készült festőművésznek, nem képezte magát sem szakkörben, sem külön tanárnál. Csak járta a kiállításokat, galériákat és gyönyörködött a szépségben, az önkifejezés csodálatos megvalósításában. Ma már ő sem tudja, mi indította arra, hogy 1991-ben vízfestékkel fessen egy képet, majd még egyet, végül 1992- ben olajjal is megpróbálkozott. Azóta fest és fest. Hogy miért? Mert mélyről jövő késztetése van, aminek nincs magyarázata. Tájképei megejtően valóságosak, nehéz róluk beszélni, azt látni kell. Ahhoz viszont, hogy a festmények a nagyközönség elé kerüljenek, kell, hogy valaki felfedezze, valaki észrevegye a tehetségét. Első kiállítását az Amatőr Költők és írók Országos Szövetsége rendezte meg 1996. április 27-én a lillafüredi Palotaszállóban. Bízunk benne, hogy a város igényt tart Urbán László művészetére, és lesz olyan galéria, amely felvállalja a művek bemutatását, menedzselését, hogy a festő is a tehetségét megillető elismerésben részesülhessen, alkotásai pedig a várost gazdagítsák.” Tóth Mária Gyerekek honi rajzasztala Farkastanya Bederna Péter nagycsoportos óvodás rajza (Szinva-népkerti óvoda) Ünnep az a nap, amit azzá teszünk A Harsányi Napközi Otthonos Óvoda 10 éves jubileumáról Bihari Lajosné ünnepi köszöntője Fotók: Végh Csaba Harsány (ÉM - B.O.) - Há- romszázhuszonnégy gyermek ballagott el az alatt a tíz év alatt, amióta Harsányban óvoda működik. A kezdeti otthonteremtő évekről, az óvodai csoportok bővüléséről és a községben egykettőre létjogosultságot szerzett intézmény végleges fészekrakásáról esett szó többek között a Harsányi Napköziotthonos Óvoda 10 éves jubileumán.- Szükség, van bizonyos szertartásokra, mert ezektől lesz az egyik nap, az egyik óra más, mint a többi - idézte fel Bihari Lajosné óvodavezető ünnepi beszédében Saint Exupéry gondolatait június 14-én, az intézmény 10 éves fennállása alkalmából megtartott ünnepségen. Az első jeles dátum az óvoda életében 1986 februárja volt, amikor 72 apróság lelt második otthonra a mostani épületszárnyban, amelyet csupán egy folyosó köt össze az általános iskolával. A februári átadásig a gyermekeket a művelődési házban kialakított csoportszobában helyezték el. De a ’86- os beköltözés után is évekig egy-egy csoportnak vándorolnia kellett, mígnem az oktatási intézmény melletti szolgálati lakás átalakításával a harmadik kis közösség is végleges elhelyezést nyert. Az évfordulóra elkészült évkönyv hitelesen szól ezekről a történésekről, miként azokról is, amelyek a fejlődés, a gyarapodás eseményeiről - hogyan készült el a játszóudvar, hogyan szépült napról napra az óvodaszámy, stb. - és a szakmai munkáról adnak számot. No és arról a példás összefogásról, amelyet beszédében külön is kiemelt Bihari Lajosné, név szerint is megemlítve a legaktívabb támogatókat, köztük szülőket, szakmai vezetőket, helybéli lakosokat, óvodai dolgozókat, valamint a polgármesteri hivatalt. Visszatekintő és értékelő gondolatait követően előbb a legkisebbek léptek a színpadra és táncoltak, énekeltek önfeledten a szép számban összegyűlt ünneplő közönség előtt. Majd színvonalas irodalmi összeállítás keretében versek, dalok és szemelvények hangzottak el azoknak az iskolás gyermekeknek a tolmácsolásában, akik egykoi’on maguk is ennek az óvodának a tagjai voltak. A jubileum - amelyre a szülőkön kívül eljöttek a környékbeli óvodák vezetői, a pedagógiai intézet munkatársa, valamint a település elöljárói - állófogadással egybekötött kötetlen beszélgetéssel zárult. _A Tartalomból Művészeti alapiskola Alsózsolcán, a Herman Ottó Általános Iskolában 1987 szeptembere óta folyik zeneoktatás általános iskolai tanulók részére a miskolci Egressy Béni Zeneiskola kihelyezett tagozataként. Ősztől a helyi képviselő-testület döntése alapján a tanintézet a zeneoktatást is magában foglaló művészeti alapiskolává alakul. (2. oldal) Gondoskodás Alap 1994 decemberében szép számban érkeztek pénzbeli felajánlások vállalkozóktól, magánszemélyektől, cégektől a területi gondozószolgálathoz, amely arra inspirálta az intézmény vezetőit, hogy alapot hozzanak létre. Azóta ebből fedezik a gondozottak és a klubtagok kirándulásait, s minden olyan rendezvényt, amellyel örömet szerezhetnek az idős embereknek. (2. oldal) Atlantára készülve A diósgyőri birkózók biztos, hogy aranybetűkkel írták be magukat nemcsak városunk sporttörténetébe, hanem históriájába is, ugyanis ők adták Miskolc, sőt az egész megye eddigi egyetlen olimpiai bajnokát, Repka Attila személyében. (6. oldal) A színek világában Urbán László gyerek kora óta szeret rajzolni, de nem készült festőművésznek, nem képezte magát sem szakkörben, sem különtanárnál. Csak járta a kiállításokat, galériákat és gyönyörködött a szépségben, az önkifejezés csodálatos megvalósításában. Áztán ő is ecsetet fogott a kezébe... (8. oldal)
