Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-25 / 147. szám
1996. Június 25., Kedd 6 B Itt-Hon Játék határok nélkül Tiszaújváros (ÉM - PE) - A tiszaújvárosi Játékos” csapat tekintélyes eredménnyel érkezett haza Torinóból (a Játék határok nélkül verseny döntőjéből), második helyezéssel - és mégis kicsit csalódottan, hiszen a legjobb besorolástól az utolsó játékban estek el. Kormos Dénes általános iskolai igazgatót, a csapat vezetőjét kérdeztük: □ Mit szól a ismételt második helyhez? • Tavaly Portugáliában szinte biztos várományosa voltunk a második helyezésnek kezdettől, most viszont végig az első volt a mi csapatunk. Csak a legutolsó játéknál kerültünk át a második helyre, ahol duplapontosan győzött a szlovén csapat. A játszmákért - a joker és a legutóbbi játék kivételével — szimpla pontozást kaptak a csapatok és a joker eredmény után is megtartotta csapatunk az első helyet. A mi csalódásunk csak annyi, hogy végig az első helyen voltunk és végül, az utolsó percben adtuk át a helyünket a szlovénoknak... De, hát ilyen a verseny... A próbajáték is az első helyre biztatott, amíg tavaly a hazai portugál csapat már ott biztosította a saját pozícióját az első helyre. Akkor zokszó nélkül tudomásul vettük, hogy a portugál győzelem a játék győzelme volt, míg most, való igaz, a szerencse segítette a szlovének első helyét. □ Hogyan állt össze a csapat? • Meghirdettük a sajtóban ezt a lehetőséget és 74 jelentkezőből választottunk ki egy egésznapos játék alapján a 10 csapattagot, akikből ketten tartalékként jöttek velünk, de a csapatmunkákban minden esetben részt vettek, komoly segítséget adva. A csapat vezetője jómagam voltam. A csapat- kapitányok: Gál Csaba és Török Alfréd, a Hunyadi Általános Iskola testnevelő tanárai. A csapat felkészülését nagyon segítette a polgármesteri hivatal részéről Tóth Ferenc szakreferens. A csapat kiválasztása szerencsésnek mondható, mert diáktól mérnökig kerültek a keretbe, akik mindahányan nagyon lelkiismeretesen hajtották végre a sokrétű és nagy ügyességet, jó helyzetfelismerést igénylő feladatokat. Erőnlét, gyorsaság, alapadottság, önfegyelem, csapatszellem, jó hozzáállás minden csapattagnak jellemzője volt, egységesen, tökéletes harmóniában. Mindenki külön-külön és együttvéve remek munkát végzett. Jól esett, hogy itthon ünnepeltek bennünket és hogy június 16-án, a város polgármestere, Farkas Zoltán úr fogadást adott a tiszteletünkre és emlékplakettet kaptunk. Mi otthonában is ITTHON vagyunk Az élethez igazodik a szakképzés A 106-osban időben felkészültek a változtatásokra □ Miként élte meg ezt az időszakot a tiszaújvárosi 106. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola? - kérdeztük Tirkala Ferenc igazgatót. • A gyakorlati képzés feltétel- rendszerének vállalati szinten várható romlása már a 90-es évek elején prognosztizálható volt. Éreztük, hogy a vállalatok megszűnésével, illetve gazdasági nehézségeik megsokszorozódásával egyre nagyobb feladat hárul a szakmunkás-szakközépiskolákra. Az is egyértelműen világos volt számunkra, hogy a körülmények változásával fel kell adnunk az évtizedeken keresztül folytatott hagyományos képzési formákat, hiszen a kialakuló új gazdasági szerkezet új szemléletű, korszerűbb és konvertálhatóbb alapismeretekkel rendelkező szakembereket igényel. Ennek megvalósítása érdekében az oktatás szerkezetének igény szerinti átrendezése mellett fontosnak tartottuk, hogy az oktatás tartalmi részét olyan előremutató ismeretekkel bővítsük, amelyek biztos alapot adnak tanulóinknak továbbfejlesztésre, a gyorsan változó körülményekhez való alkalmazkodásra. □ Mennyiben módosult az oktatás szerkezete? • Megszüntettük például a vegyianyaggyártó, a cipőgyártó szakmák képzését, a cipőipari szakközépiskolai képzést. Beindítottuk többek között az informatika- és számítástechnikai oktatást ötéves szakközépiskolai tagozaton, a szakmunkások szak- középiskoláját kétéves nappali tagozaton. A vállalatok megszűnésével csökkent a vállalati tanműhelyekben és egyéni munkahelyeken oktatott tanulók száma. (CSŐSZER V., Fotó: Bujdos Tibor lent. Oktatásunkat nyitottabbá kell tennünk a kisiparosok és a magánvállalkozók részére történő beiskolázásra. Kiemelt figyelmet fordítunk a munkaviszonyban álló és a munkanélkülivé vált felnőttek továbbképzésére, átképzésére. Megszervezzük a szakmunkás vizsga után munkanélkülivé vált tanulók továbbképzését, a középiskolát - főleg gimnáziumot végzett - munka- nélküli nyilvántartásba vett fiatalok intenzív szakképzését. Biztosítjuk a szakközépiskolát végzettek és megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkezők technikus szintű továbbképzését, a vállalatoknál munkaviszonyban lévő szakmát változtatni kényszerülők átképzését. □ Biztosítottak-e mindezekhez a feltételek? • A személyi feltételek terén minimális változást tartok szükségesnek: angol nyelvtanár, hardveres szakember felvételét. A tárgyi feltételeinkét viszont folyamatosan fejleszteni kell, hogy ne növekedjen a lemaradás az ipar és a szakképzés között. Ä leánytanulók beiskolázásának növelés érdekében 400 négyzetméter hasznos alapterülgttel bővíteni kell tanműhelyünket. Szükség van műszerparkunk, elektronikus mérőeszközeink bővítésére, tanműhelyünket korszerű számítógép vezérlésű gépekkel kell fejleszteni - többek között. A fejlesztések - amelyek megvalósítása reális - a következő öttíz évre megalapozzák iskolánk szakmai fejlődését, működését. Tirkala Ferenc a varrónő-jelöltek között Autójavító V., Borsodi Kézműipari V.) Egyértelmű volt, hogy néhány szakmát — amelyik iránt nagy a fiatalok érdeklődése - csak úgy tudunk folyamatosan oktatni, ha az iskolán belül intenzív tanműhely, mérőlabor, elektrikus labor, CNC szakkabinet kialakításához fogunk. □ És milyen további változtatásokat sürget az élet? • A magasabb fokú képzés megvalósítása érdekében növelnünk kell a szakközépiskolai oktatás arányát, amit a műszerész és az informatikai számítógépes szak osztályainak felfuttatása mellett a leányok számára beindítandó ruhaipari szakközépiskola jeTiszaújváros (ÉM - FL) - A 90-es évektől kezdődő időszak a magyar szakképzés egyik legnehezebb és legkritikusabb korszakát jelenti. A gazdasági szférában és a tulajdonviszonyban bekövetkezett változások a szakképzést és ezen belül is a szakmunkásképzést érintették a legérzékenyebben és itt okoztak a legtöbb bizonytalanságot. 1996. Június 25, Kedd Itt-Hon B 3 Idősek napközije és óvoda kell Reménykednek a faluban, hogy majd csak több lesz a fiatal Hejőkürt (ÉM - FL) - Kis falu Hejőkürt, de szokatlanul széles a fő- és az arra merőleges mellékutcája. Hogyne lenne az, amikor itt emberemlékezet óta nagyszámú nyájat és csordát terelgettek ki naponta a legelőre. Hajnalonként most már csak a csordás ostora pattog, a malacokat karámban nevelik. A lélekszám is csökken. Most mégis idősek otthonát és óvodát létesítenek, gondoskodva a múltról, előkészíteni a jövendőt. Szőr Andorné, Csató Dénesné és Csató Jánosné Szőr Andorné kerékpárjával jött hazafelé a krumpliföldről. Nem ült rajta, nem is tolta gyorsan, inkább mint segítőjére, rátámaszkodott. Már éjszaka is görcsölt a lába, mégis ki kellett menni a földre. Mert hogy nő a gaz és szaporodik a bogár. Aztán üresen sem illő hazajönni, a csomagtartóra rakott és a kormányra akasztott szatyorban folyókát meg disz- nódudvát kell hozni a jószágoknak.- Hogyan élnek Hejőkürtön? - kérdeztük Szőr Andornét.- Ki hogy. Leginkább magányosan. Sok öreg van. Sokan vagyunk nyugdíjasok. Örülnék, ha lenne hely, ahová elhúzódnánk, elüldögélnénk, egymás közt elbeszélgetnénk. Dolgozni is kell. Két gyerekem van, muszáj nekik is adni valamit. Adok egy kis tyúkot, malacot hizlalok nekik, mikor mit. Csató Jánosné is botra támaszkodva jön közelebb és kijelenti, hogy elégedett az önkormányzattal:- Csinálnak itt mindent, törődnek mindennel. Ha átalakítják az iskolát, akkor az onokám meg én együtt járunk ide, mert hogy közel van. Ebben az évben öten haltak meg, többen, mint ahányan születtek - panaszolja. Csató Dénesné éppen füstölt szalonnát visz haza a szomszédjuktól.- Disznót vágtunk - mondja. - Egy hat hónapos gyerekem van és számítok arra, hogy az óvodában lesz számára hely. Eddig átjártak Taiján- ba a kicsik is, de ha ez elkészül, nem kell 7 órakor felkelteni őket. Elég kevés a fiatal a faluban, de reménykedjünk benne, hogy több lesz. Téesz már nincsen, Tiszaújvárosba, Miskolcra, vagy Csátra járnak dolgozni a fiatalok. És vállalkozók, magángazdálkodók vannak. Sokan kaptak földet vissza. Búzát, árpát, napraforgót vetettek, sertést tartanak, szarvas- marhát. De nem sok ez sem. Nyáj nem jár, inkább saját ellátásra nevelnek sertést. Mi kettőt vágtunk, ősszel meg tavasszal. Aztán a kertben is dolgozunk. Borsót termelünk, aztán visszük Miskolcra a piacra.- Hogy áll a község szénája? - firtattuk Szűcs Lajos körjegyzőnél.- Nem mondhatnám, hogy túl jól, de nem is nagyon rosszul. Gyűjtögetünk. A régi iskola átalakítása, vagyis az idősek napközije és az óvoda kialakítása 4 millió forintos beruházás lesz. Kizárólag saját erőből tudjuk megcsinálni, mert ilyen célokra nincsen pályázati lehetőség. Húsz körüli óvodás korú gyerek van Hejőkürtön. Eddig elsősorban Ti- szartaijába, aztán Tiszapalkonyára vitték a gyerekeket. Tar- jánba a falugondnokságon keresztül, más településekre pedig a szülők szállították őket. Lesz itt konyha, foglalkoztató és idősek napközi otthona. Egymás mellett, egy fedél alatt a kettő. Az idősek napközi otthonában húsz-huszonöt fővel számolunk. Valószínű, hogy jövő szeptemberben tudjuk mindkettőt felavatni.- És akkor a falugondnoknak már nem is lesz dolga? - tettük fel a kérdést Alattyáni József falugondnoknak.- Biztosan nem maradok munka nélkül, mert nagyon sokrétű a dolgom. Jelenleg az óvodásokat, meg az iskolásokat viszem reggel Tiszataijánba, délután pedig vissza. Délben az ebédet hozom tizenöt személyre. Akik bírnak, eljönnek érte a kiosztó helyre, a többit pedig kihordom. Legutóbb a fiatalokat vittem kirándulni Lillafüredre. Elment a papunk Kunszentmártonra, elmentünk a busszal őt is meglátogatni. Ezt az új kocsit pályázat útján nyertük. Jobb a régitől, mert nagyobb, tizenöt személyes. Helybeli vagyok, mindenki ismer. Biztosan meg vannak velem elégedve, mert újraválasztottak. Beosztásomból következően pénzért járok, irodaszerekért, gyógyszereket hozok az időseknek Mező- csátról vagy Tiszaújvá- rosból. Aztán ha nincs fuvar, akkor jön a kaszálás, a közterületek rendbentartása. Merthogy a falu gondnoka, mindenese vagyok. A jegyző és a gondnok az új mikrobusz előtt Fotó: Végh Csaba _Heti Jegyzet Az összefogásról Nagy Zoltán A széthúzás - e régi átok - ellen emeltek szót a minap a Magyarok Világtalálkozóján. A millecentenárium évében kiváltképpen megszívlelendő Csoóri Sándor gondolatmenete. Azt fejtegette többek között, hogy a határokon innen és túl élő magyarság mennyi markáns személyisége öregbíti, hitelesíti hírnevünket a világban, alkotásaival emberi, erkölcsi helytállásával. Kívánatos volna - mondotta - ha eme nagyjaink képviselte erő együtt, egy csokorban összefogva, többletként jelenne meg érdekeink érvényesítésében. Ez azonban valahogy nehezen áll össze. Bizony, a különböző nézeteket legalább emelkedett, ünnepi alkalmakkor jó volna alárendelni az alapvető érdekeknek. Nemcsak ünnepi alkalmakkor és nemcsak a nagyvilág előtt demonstrálva, hanem az egyszerű hétköznapokon és a kisebb közösségekben is. Itt, nálunk Borsodban különösen jellemző, hogy sok, korábban kialakult közösség esett szét, vagy indult bomlásnak. Munkahelyek megszűntével szétszóródtak az emberek. Gondolná az ember: ebben a helyzetben elemi erővel tör fel a szolidaritás. Nem, vagy nem mindig jellemző. Ezért aztán méltánylandó minden hivatalos és nem hivatalos törekvés a mégoly kisléptékű összefogásra is. Vegyük a falvak, a volt ipartelepek közösségeit. Például le a kalappal a közművelődés azon maradványintézményei előtt, amelyek ma is komolyan gondolják a magyar kultúra végvári pozíciójából következő szerepüket és keresik megmaradásuk lehetőségeit. Borsodban impozáns - igaz olykor túlméretezett - művelődési házak épültek a bányásztelepüléseken. Miután megszűntek a bányák, elbizonytalanodott az anyagi, erkölcsi háttér is. A volt bányászok azonban maradtak, találkozni is szeretnének, most aztán van idejük. Az új helyzet kényszere hajtotta a kezdeményezőket, a bányász szakszervezet területi tagozatát és a királdi, a kurityá- ni, a múcsonyi-alberttelepi önkormányzatot: fogjanak össze a bányász művelődési házak támogatására. Az önkormányzatok lakosonként évente 250 forintot áldoznak erre, a szakszervezeti jelenlét pedig az állami támogatást hozza (ez háromszorosa az önkormányzati pénznek). A két fél együttműködési szerződésben és szabályzattal biztosítja az intézményi tanács révén a demokratikus irányítást. Jó volna, ha nagyjaink elől járnának, példát mutatnának az összefogásban, egymás megértésében. Ennek híján azonban a kisemberek is szoríthatják a nagyokat, a józan paraszti, esetünkben a bányásztapasztalatok és az egymásrautaltság alapján.
