Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-18 / 141. szám

1996. Június 18., Kedd 6 Ms Itt-Hon Itt-Ho* MISKOLC ki EM regionális szerkesztőségének munkatársai várják Ont! Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon/fax: 46/341-888 mellék M nkatársaink bármilyen hirdetési és reklámmal apcsolatos ügyben tapasztalatokkal és tanácsokkal az Ön rendelkezésére állnak. Kérésére felkeresik Önt. Miskolci mellékletünk a térképen jelölt térség olvasóihoz jut el. Lapzárta csütörtök 1200-------TEHÁT MINDEN KEDDEN Itt-Hon-----­A Z rMAGYARORSZAG -BAN HÍREKET VÁRUNK Az ITT-HON várja az egyesületek híreit! Az egyesületeknek, civil szervezeteknek szeretnénk mellékletünk hasábjain bemutatkozási lehetőséget teremteni. Várjuk maximum 5 soros, a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó híreket, információkat rendezvényeikről, az egyesület életével kapcsolatos eseményekről, az egész megye területéről. Híreiket térségük regionális mellékletében jelentetjük meg. Címünk: ITT-HON SZERKESZTŐSÉG Miskolc, Bajcsy-Zs. 15. Tel.: 46/341-611 Az egyesület neve:..........................„........................................................... C íme:.................................................................................... Telefon száma:........................................................................ H ivatalos képviselő neve:....................................................................................... Szöveg:................................................................................... Miskolc (ÉM - S.G.) - Az idei bajnokság vé­geztével igazán örülhettek a miskolci sak­kozók, hiszen az ő nyakukba került a baj­noki aranyérem, amelyre utoljára 47 év­vel ezelőtt volt példa. A mostani bajnok- csapatnak nem kevés segítséget nyújtott Borbély Zoltán, vagy ahogy mindenki hív­ja: Zoli bácsi, aki tagja volt az 1949-es „megkoronázott” együttesnek is. Amikor belépünk a Katolikus Gimnáziumban lévő sakkterembe, rengeteg gyerek sürgölődik az örökifjú Borbély Zoltán mellett, hallgatják szavait, jó tanácsait. Szemben a vitrinben szám­talan serleg, oklevél és érem tanúskodik a di­cső múltról, a sikerekben gazdag esztendőkről. • A miskolci sakkozásnak nagyon régi múltja van, s amilyen hosszú ez az időszak, annyi szép eseményt tartalmaz - kezdi beszélgetésünket a ma már nyugdíjban lévő sakkmester. - A leg­első nagy verseny, ami eszembe jut, 1929-ben volt az angliai Hastingsben. Ez akkor az egyik legnagyobb és legrangosabb megmérettetésnek számított. Itt indult el négy miskolci sakkozó (Sáfrán Ferenc, Lovag Leidl Emil, Kaáli István és Bán Kamill), s a korabeli újságok szerint „respektábilis eredményt” értek el, tehát reme­kül szerepeltek, öregbítve ezzel Miskolc hírne­vét. A 30-as évek közepétől a Katolikus Legény Egylet számított a helyi fellegvárnak, itt ját­szottak a város legjobb sakkozói. □ Majd következett a DVTK nagy korszaka, amelyet egy bajnoki arany is fémjelez... • Pontosan. Az akkori legjobb versenyzők át­mentek ugyanis a Diósgyőrbe, s ott kiformáló­dott egyremek együttes, amely 1949-ben meg­Hat évtized a sakkozásért Borbély Zoltán játszma közben nyerte a csapatbajnokságot. Ez óriási dolog volt, hiszen vidéki együttes addig még sohasem vég­zett az élen, bár azt hozzáteszem, hogy azóta is csak egyszer - méghozzá az idén a Miskol­ci Sakk SC. □ Hogyan zajlott ez a legendás döntői • Budapest és a vidék legjobbja egy összecsa­páson döntötte el a bajnoki cím sorsát. Ezt a viadalt Miskolc rendezte meg, s a volt Bartók Béla Művelődési Házban, 100 drukker előtt sikerült kivívni a győzelmet. □ Kik voltak a legeredményesebbek a bajnok- csapatban? • Nehéz kérdés, hiszen remek együttes volt, nem véletlenül voltunk éveken át a vidék leg­jobbjai. Talán Szili József, Tokaji Nagy György, Németh Zoltán, Hegedűs Lóránt, Dollák Ist­ván, Juhász László és Varga Géza külön is ki­emelhető, s remélem, szerénytelenség nélkül magamat is közéjük sorolhatom. □ Mi a különbség a régi idők sakkja és a mai közötti • Úgy változott a sakk, ahogy változott maga a világ. Régen nem volt video, nem volt tévé, s többen választották szabadidejükben a spor­tolást. A különböző sakk-körökbe is többen jár­tak, igazi tömegvonzása volt a sakknak. Volt olyan, hogy 1-1 edzésen 70-80 ember is részt vett. Maga a sakk körüli hangulat változott meg. □ Még ma is aktívan részt vesz a miskolci sakkéletben... • Igen, én foglalkozom az utánpótlással, s örömmel mondhatom, nagyon sok a tehetsé­ges gyerek. 1935-ben, 61 évvel ezelőtt volt az első versenyem, de ha tehetem, még ma is indulok. Tavaly például mindhárom Mis­kolcon megrendezett villámversenyt megnyer­tem. Ezen kívül szoktam közölni feladványo­kat, megírtam Miskolc sakkjának történe­tét, s az én ötletem volt például a várjáté­kok élő sakkmeccse, amelyen hús-vér embe­rek helyettesítették volna a bábukat, de ez sajnos pénzhiány miatt elmaradt. □ Akkor tényleg nem unatkozik. • Amíg erővel bírom, addig segíteni fogok. A sakk számomra egy öi'ök szenvedély, s szeret­ném, ha mind népszerűbb lenne ez a nagyon szép szellemű sport.s 1996. Június 18., Kedd Itt-Hon Ms 3 Anomáliák az arnóti szennyvíz körül A később kiderült buktatókba belebukhat a település Amin nincs vita (helyi szennyvíz-átemelő) Fotó: Végh Csaba Arnót (ÉM - B.O.) - Arnót polgármestere, Kolenkó Gá­bor lehangoltan fogad. - Jó okom van rá - mondja -, mert hiába kilincseltem a napokban aggasztó szenny­vízproblémánkkal a Kör­nyezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztériumban, az ottani illetékestől még csak biztatást sem kaptam. S a legborzasztóbb az, hogy önhibánkon kívül sodród­tunk bele egy olyan helyzet­be, amit ha előre látunk, vagy legalább sejtünk, nagy ívben elkerülünk. Amikor a kezdetekről fagga­tom, kissé lehiggad. Hiszen az elmúlt öt év egészen másról szól(t). • 1991-ben, megelőzve a kör­nyező községeket elkészült a gázközmű a településen, ezt kö­vetően pedig kiépült a telefon- hálózat - emlékezik vissza Ko­lenkó Gábor. - Már ’93-ban ter­vezgettük a szennyvízelveze­tést és ennek érdekében az 50 százalékos állami céltámogatás igénylésével egyidejűleg pályáz­tunk a környezetvédelmi, vala­mint a vízvédelmi alaphoz. Hit­tünk mindkettőben, mert az akkori jogszabályok szerint Ar­nót az I/2-es vízminőségi bázis­hoz tartozott. □ Ez mit jelent(ett)? • Pályázati lehetőséget, hiszen besorolásunkat a már fentebb említett minisztérium doku­mentációja tartalmazta. E sze­rint Arnót a miskolci karsztvíz­bázis, illetve a Sajó- és a Her- nád-völgy szélén helyezkedik el, tehát bizonyos értelemben kiemelt övezet, s mint ilyen, tá­mogatást élvezhet szennyvízel­vezetésének megoldásában. □ Mikor változott meg a minő­sítésük? • Ezt nagyon nehéz nyomon követni, de egészen 1994 októ­beréig, tehát pályázatunk be­nyújtásától számított másfél évig sem elutasító, sem meg­erősítő válasz nem érkezett be­adványunkra. Tehát jogosan hihettük: csak ki kell várnunk az időt. S amikor végre reagál­tak igényünkre, akkor sem volt szó másról, csupán forráshiány­ról. Most viszont már az I/2-es minősítés sem dukál nekünk, mint azt a minisztériumban legutóbb megtudtam. Anomá­lia ez a javából! □ Mindezekkel párhuzamosan pedig beindult a beruházás... • Természetesen, hiszen a ter­vek és a költségvetési számí­tások megerősítettek bennün­ket abban: kivitelezhető és leg­főképpen fedezhető az egész. Az előkészítés során egyeztettünk a hatóságokkal, valamint a miskolci vízművekkel és Felső- zsolca önkormányzatával. Az utóbbi kettővel azért, mert az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság 1988-as vízjogi lé­tesítési engedélye szerint maj­dani szennyvizünket a miskol­ci tisztítótelep fogadja, és en­nek megfelelően épült ki az 1980-as évek végén a rendszer. Erre csatlakozott rá néhány éve Felsőzsolca és ez hivatott Arnót, továbbá Onga szennyvi­zének elvezetésére is. A szitu­áció tehát adott volt, más irányba nem tervezhettünk. (Azért zárójelben csak megjegy­zem: ha helyi szennyvíztisztí­tó-telepen töljük a fejünket job­ban járunk, hiszen ezeket a lé­tesítményeket az állam 100 százalékosan támogatja. Kihoz­tuk volna mi is 15-20 millióból - de akkor ez a megoldás a kö­rülmények ismeretében fel sem merült, sőt felesleges kiadás lett volna.) □ Tehát lett volna erre fedeze­tük1 • Szó sincs róla, de most nya­kig ülünk az adósságban olyas­miért, amire a kezdetek kezde­tén, nem számíthattunk. □ Éspedig? • A beruházás 84 millióval in­dult, ami időközben 112 milli­óra (+ áfa) módosult. Ezt a ha­talmas cechet, ha bejönnek a számításaink fedezni tudtuk volna. Aztán megjött a pályá­zati elutasítás és kénytelen-kel­letlen hitelhez folyamodtunk. 20 milliót vettünk fel, amely magas kamatával igen nagy anyagi nyomást gyakorol ránk. Majd jött az újabb hidegzu­hany. A műszaki átadás (1995 decembere) előtt néhány héttel derült ki, hogy a rácsatlakozá­sért mind Felsőzsolca, mind pe­dig Miskolc több milliót kér tő­lünk. Mi olyan 1,5-2 millióra már gondoltunk ez idő tájt Zsol- cát illetően, hiszen a vagyon­átadó bizottság átadta a köz­ségnek a rendszert, s mint tu­lajdonosok, ilyen igénnyel fel­léphettek. De 18 millióval? Most ugyanis ennyi a követelé­sük velünk szemben. A miskol­ci vízműveké pedig 11,4 mil­lió! Mi pedig fizetni nem tu­dunk, így hát Zsolca perre vit­te az ügyet, amely két tárgya­láson van túl. Hogy mi lesz, nem tudni. Kivárunk, mi mást is tehetnénk, amikor 80 millió 600 ezer forintos önkormány­zati költségvetésünkből csak a hiteltörlesztésre és intézménye­ink fenntartására futja - hoz­záteszem: nagyon takarékos működtetésre berendezkedve - s ami marad, elmegy a közvi­lágításra és egyéb apró közcé­lú és halaszthatatlan feladatok­ra. Az utak helyreállításáról egyelőre csak álmodhatunk. Kétségbeejtő a helyzetünk. Sőt, azt a kijelentést is vállalom: Ar­nót az a település, amelyet a szennyvízberuházás tönkretett, de úgyis mondhatnám, jelenün­ket és jövőnket ennek a hely­zetnek a rendezése (vagy ren­dezetlensége) határozza meg. □ Semmilyen kiút nem mutat­kozik? • Szeretnénk legalább az OTP-s kölcsöntől megszabadulni, ezért mielőbb túl kívánunk ad­ni a gázrészvényeken. Most a kevesebb, többet jelentene a számunkra, hiszen várhatóan ezek értéke idővel emelkedik. De ha legalább ez a teher le­menne a vállunkról, már gon­dolkodhatnánk helyi fejleszté­seken. _Heti Jegyzet Hurrá, Vakáció! Nagy Zoltán Tíz hónap tanulás, iskolai rend, fegye­lem után itt van ismét a két hónapos szabadság, a nyári vakáció. Örül a gye­rek, a pedagógus, de vajon örülnek-e a szülők minden családban? Az utóbbi kép változóbb a szokásosnál. Keveseb­ben válogathatnak a gyermeküdülési lehetőségek, a nyári programok között, mint ahogy szükséges volna. Az idei nyáron markánsabban elkülönül a tá­mogatott, kedvezményezett és az ön­költséggel, netán szolid bevétellel is számoló kínálat. Meg kell becsülnünk az önkormányzatok, az iskolák erőfe­szítéseit, amelyek a nehezebb anyagi, működési körülmények közepette is igyekszenek megtartani a gyermek- üdültetés támogatásának eddigi szintjét. Miskolcon június 24-ig az iskolákban biztosítanak napközis ellátást az arra rászorulóknak, majd négyszer tízna­pos turnusokban fogadják a gyermeke­ket a perecesi napközis táborban, ahol a Soros Alapítvány támogatását kivéve minden kedvezmény megilleti őket, amelyeket a szorgalmi időben kaptak. Balatonmária-fürdőre június 17-től utazhatnak a miskolci gyerekek hat­szor tíznapos turnusban. Ez szorosan önköltséges, az étkezés és a rezsi fejen­ként 4424 forintba kerül, a vonat oda- vissza 800 forintba - a szállás viszont ingyenes. Van olyan önkormányzati képviselő, aki a területén lévő iskola diákjainak a képviselői alapjából fizet­te ki a gyermeküdültetés költségét vagy teljesen, vagy részben. E kedvező - avagy viszonylag előnyös - lehetőségeken kívül az idén elég sok üdültetési, táborozási ajánlatot kapnak az iskolák nemcsak művelődési intéz­ményektől, vállalkozásoktól is. Nyelvi táboroktól kezdve a lovas programokig széles a skála. Ezek költségeit viszont kevés szülő pénztárcája bírja. Örvendetes, hogy gyarapszik a külföl­di partnerintézménnyel rendelkező is­kolák száma, így a megyénkbéli gyere­kek is könnyebben eljuthatnak például Németországba, Szlovákiába, Lengyel- országba - csere alapon. Új színfolt: már egy-két alapítvány is segít üdülte­tési akciókat. Igazában ezek mutatják a jövő csíráit. Csak hát az alapítványok elterjedéséhez gazdagabb polgárokra van szükség. Erre pedig még várnunk kell néhány évet. Addig maradnak a je­lenlegi közbülsőnek nevezhető megol­dások sok jó helyi kezdeményezéssel, leleménnyel, no meg rokoni összefo­gással. Sok gyermeknek teszik emléke­zetessé a nyarat például a nagyszülők, a nagybácsik, a nagynénik. Ezt a lehe­tőséget se becsüljük le, már csak a csa­ládi összetartozás érzetének ápolása miatt sem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom