Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-08 / 133. szám
II ÉM-hétvége ,,.,uu ............... ÉM*inferjú ■ . Június 8», Szombat M átyás király álruhában Mács József Szeretnék lojális lenni. Olyan, mint amilyet az egyik szlovák államférfid elképzel. Láttam s hallgattam öt, amikor egy televíziós kerekasztal-beszélgetésen azt kérdezte Csáky Pál képviselőtől, miért nem. tudunk mi, magyarok legalább egy kicsit lojálisak lenni ahhoz az országhoz, amelyben élünk? Megragadta figyelmemet, s el is gondolkoztatott a derék államférfiú lojalitás- elvárása. Mert ő nyilván úgy gondolja, hogy a magyarok legyenek szerények, visszafogottak, ne hangoskodjanak és ne követe- löddzenek, s ne írjanak és utazzanak annyit Strasbourgba. Elvárása szerint nekünk, porszemeknek, hálával kellene tartoznunk azért, hogy a, világra születtünk, és tiszta szép időben ránk süt a nap, a. szlovákok napja; de legfőképpen azért kellene hálaimánkat naponta ellebegnünk, hogy bimbózó demokráciánk kezdete óta már még a törvényeket és a rendeleteket sem fordítják le az anyanyelvűnkre. A napokban újraolvastam, egy történetet arról, hogy egy szelíd, csallóközi falunak, György sokának, amelyet az ön nem, is távoli elődei durva, megbánt,ásóink idején, deportálásunk és kényszerű kitelepítésünk rémkorszakában Jurajovora változtattak, Mátyás király adta. a, nevét,. György lovásza, jóvoltából. Ez a lovász, akárhol járt a, király (a Csallóközben vadászott a legszívesebben!), mindig azzal a. kérelmével zaklatta, adjon már neki, is földet. Egyszer aztán Mátyás azt mondta. nagy jókedvében:- György fiam, annyi földet, kapsz, amennyit körülnyargalsz a lovaddal míg én ebédelek! György, megrészegedve az örömtől, igencsak megsarkantyúzta, a lovát, és jó nagy darab földet nyargalt körül, mikor Mátyás megtekintette, nemtetszően csak annyit, mondott.- György, sok a... így lett a. falu, neve Györgysoka. Csakhogy Mátyás nem, elégedett meg ennyivel, nap- és szélárnyékos helyre húzódott a lovászával, s szeretettel a hangjában, okosította őt!- Nézd, fiam- mondta, - Ha a magad fajta, ember lehetőséget kap a gyarapodásra, ne legyen, mohó, és főleg ne legyen telhetetlen! Számunkra a királyi, bölcsességen kívül, az a tanulság a, törté-. netböl, hogy Mátyás elbeszélgetett az alattvalójával. Kiváncsi volt arra, hogy az ő szeretett lovásza hogyan fogadja okosító szavait, s a véleménye sem, volt közömbös számára. A lojalitást tőlünk számonkérő szlovák államférfid nyilvánvalóan tudja, olvasott róla, hogy közös királyunk, szívesen öltözött álruhába, járta, az országot,, megszállt egyszerű emberek házában, elbeszélgetett velük, s ahol szükségét, látta, gyorsan, igazságot tett. Ha történetesen most. támadna fel, nem azt magyarázná kifelé, befelé és mindenfelé, másnyélvű alattvalóiról, milyen jól megy a soruk, mennyi többlet figyelemben részesülnek, még álmodhatnak is az anyanyelvükön, hanem hallván a magyarok elégedetlenségéről, azonnxil felöltené az álruhát, és elmenne mondjuk az egyik tisztán magyar lakosságú faluba, és azt kérdezné az útjába kerülő első atyafitól:- Mit kapsz írásban magyarul a, járási hivataltól és a többi intézménytől?- Semmit - hangzana a válasz.- Milyen felhívást, hirdetményt olvasol magyarul a szülőföldeden, a vasúti váróteremben és minden más, számodra fontos helyen?- Semmilyet... Ezek után Mátyás venné a, fáradságot és elmenne a. járási hivatalba, és a. járási székhely minden intézményébe, saját, szemével meggyőződni az igazságról. S mikor megbizonyosodna az egyszerű atyafi, állításának valós voltáról, máris változtatna a helyzeten. S ha történetesen. Strasbourgból jönnének hozzá puhatolódzó parlamenti képviselők és kisebbségi ügyekben jártas szakértők, nagy bölcsen azzal küldené tovább őket:- Uraim, ne engem faggassanak, hanem magyar alattvalóimat, ők. tudják mindenre pontosan és hitelesen megadni a választ! Én nem beszélhetek helyettük... Kérdem a. szlovák államférfidtól, járt-e egyszer is magyarok között, kíváncsi volt-e a. véleményükre, és tett-e valamit azért, hogy kedvezőbbre forduljon a sorsuk? Feltételezem, ha, járt is, nem hallotta, mert nem akarta hallani, amit. mondtak. Az ön lojalitás-elvárása, szerint, annak a szegény atyafinak, úgy kellett volna előadnia. a baját Mátyásnak.:- Felséges királyom, az ugyan igaz, hogy semmit nem. kapok, kézhez magyarul, semmilyen rendeletet, hirdetményt nem látok kifüggesztve az anyanyelvemen, ha. egészen őszinte akarok lenni, még a vasútállomásnak, a. bemondója, se figyelmeztet, magyarul, vigyázz jön a vonat, vigyázz tolat a. vonat, ennyit ér az életem, de én. ezeket a figyelmeztetéseket nem is hiányolom! Minden úgy jó nekem, ahogy van, így felelek meg hibátlanul a szlovák elvárásnak. Ha. csendben vagyok, jó magyar vagyok, ha, kinyitom a számat, követelődző, elégedetlen magyar agyok. S ha Mátyás egyszer felöltötte már az álruháját, azt is megvizsgálná, mi az a, nagy hűhó, hajsza a magyar iskolák körül. És mi az, hogy a magas minisztérium, kénye-kedve szerint levált magyar igazgatókat,, és alternatív oktatást próbál rákényszeríteni a magyar iskolákra ? S annak, is utána járna, hogy a. tanítást, felügyelő személyek és szervek a, magyar iskolák küszöbét átlépve valóban csak azt vizsgálják-e, hogyan készítik, fel a gyerekeket, a szlovák nyelv elsajátítására, mintha, más tantárgy nem is létezne ezekben az iskolákban? Mikor ezekről is hiteles tájékoztatást kapna, megcsóválná a fejét, és közölné a. minisztériummal államérdek ellen való, ha a, magyar tanuló az életben sokkal fontosabb tantárgyi ismeretek rovására kényszerítve tanulja a szlovák nyelvet. Ázz ilyen gyermek nem lesz képes biztosan megállni a lábán a holnap társadalmában. S a fentröl elindított folyamatos buzgalomra, hogy magyar iskolában a, gyermek, nem tanul meg szlovákul, azt mondaná:- Barátaim, ne zaklassátok őket a szlovák nyelv tanulásával! Hagyjátok rájuk, legyen, az ö dolguk. Mert míg ilyen telhetetlenek vagytok, amilyeneknek most mutatkoztok, a magyar pedagógusok és a gyerekek mindent megtehetnek, vért is izzadhatnak, nektek nem, lesz elég! Mert ha elég lenne és a dicséretükre ezt el is ismernétek, mivel támadnátok «2 iskoláikat, mivel akarnátok rájuk kényszeríteni a, kétnyelvű oktatást.? Örökös nyugta,tanításuk helyett hallgatnátok meg inkább a, panaszukat, miért, nincs hatszázezer magyarnak százalékarányosán általános iskolája,, szaktanintézete, gimnáziuma, szakközépiskolája és legalább egy árva magyar önálló tanárképző főiskolája ? Hát így, tisztelt államférfiú! Ön nem látja vagy nem akarja látni, hogy sorsunk egyelőre a, mostohagyermekére hasonlít, akinek, újra és újra tudomására, hozzák,, hogy nem édes gyermeke a családnak, lépten-nyomon sértegetik, nagyobb testvéréhez képest csupán megalázó és ellehetetlenítő pénzmorzsákat dugnak a zsebébe könyvre, újságra és egyéb lelki táplálékra, mégis azt várják el tőle, hogy legyen lojális, szeresse a, családját, édesanyjánál, is jobban, a, mostohaanyját. Hát nem különös? Gondoskodóból támogató állam „Nem arról van szó, hogy pillanatemberek néha kitalálnak valamit" Makczín Esztek A rendszerváltás óta eltelt, hat, esztendő alatt az átalakulás három alappillére: a többpártrendszer, a piacgazdaság kialakulása és az államháztartás reformja közül az utóbbi meglehetősen nehezen halad előre. Az okokról Vékás Istvánt, a Miskolci Egyetem Pénzügyi Tanszékének vezetőjét kérdeztük. • Az említett három alappillér közül azért a piacgazdasággal kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy annak mechanizmusai még egyáltalán nincsenek betáplálva a gazdasági alanyok kapcsolatrendszerébe. Szerintem mindez azért késik, mert nem alakult ki az igazán kockázatvállaló befektetői réteg és - magatartás, illetve hiányzik az az intézményrendszer is - gondolok itt például az árhivatalra, a versenyhivatalra - amely komolyan befolyásolhatná, szabályozhatná a piaci magatartást, így én azt mondanám, a piac- gazdaság felé még csak haladunk. Az államháztartás reformja pedig majdnem olyan kardinális kérdés, mint a piac- gazdaság kialakítását célzó intézkedések rendszere és nem halogatható. □ Mielőtt az államháztartás reformjával kapcsolatos anomáliákat megnéznénk, kicsit menjünk vissza az időben. Mi vezetett. a magyar államháztartás válságához? • Negyven éven keresztül ez az állam gondoskodó, paternalista típusú volt. Túl sokat vállalt magára és ehhez már a ’80-as évek elejétől nem voltak meg a megfelelő bevételei. Vagyis az egyik oldalon hihetetlenül sokféle és volumenében nagymértékű feladatokat finanszírozott, a másikon viszont a gazdaság teljesítőképessége nem tette lehetővé, hogy az ehhez szükséges bevételek időben és megfelelő mértékben befolyjanak. Következésképpen az lett volna a furcsa, ha nem megy csődbe. □A reform tehát elkerülhetetlen, és ezt ma, mindenki tudomásul is veszi. Ám az egyes csoportok mindaddig, amíg a megszorítások, szigorítások nem róluk szólnak támogatják az elképzeléseket, ám ha ők kerülnek, sorra máris heves lobbyzásba kezdenek érdekeik védelméért. • A felvetés jogos, ám a problémának két oldala van. Az egyik az, hogy az államháztartási reform feltételezné a közfeladatok újragondolását. A dolgok ugyanis ott kezdődnek, hogy pontosan tudom, mekkora a közfeladatok köre, milyen szélességű azoknak a teendőknek a skálája, amelyet az államnak a megkívánt módon el kell látnia. Ennek tisztázása mindeddig nem történt meg. A volt szocializmus azért nem fogalmazta meg, mert egy többé kevésbe egynyelvű filozófia alapján azt mondta, hogy a munkaerő bővített újratermelése állami feladat. Ez azt jelentette, hogy az egészségügyi ellátást, a nyugdíjat, a kultúrával, az oktatással, a pihenéssel összefüggő szükségletek kielégítését az állam magára vállalta. Ami pedig a munkaerő egyszerű újratermelésével - mondjuk úgy, a létfenntartással - van kapcsolatban, a bérektől tette függővé. De óriási hibát követett el akkor, amikor még ebbe is beleszólt. Hiszen a fogyasztói ártámogatásokkal már mindent átvállalt. Ez tehát az egyik rész. A másik: nem szabad elfelejteni, hogy az érdekcsoportok - a költségvetési szerveknél, a különböző intézményeknél - kezdve az egészségügytől, az oktatáson át a kultúráig - mereven tiltakoznak a feladatok csökkentett szintje ellen. És itt nem pusztán bérkérdésekről van szó. Hanem például egy egészségügyi intézménynél a fejlesztésről, ami megfelelő műszerezettséget jelent, a tudományos kutatások terén pedig az alapkutatásokra fordított, összeget. De sorolhatnám a többi területet ért veszteségeket is. Teljesen természetes, hogy a „Az államháztartás reformja majdnem olyan kardinális kérdés, mint a piac- gazdaság kialakítása, és nem halogatható.’’ „Mindaddig, amíg nincs meghatározva a közfeladatok köre, az, hogy mit vállal magára az át lant, nincs miről tárgyalni”. ttAz államháztartási célkitűzéseket nem szabad alávetni konjunkturális ciklusoknak, mert ha ez mégis így történik, akkor az minden, csak nem folyamatosság. fotók: Végh Csalni Ha az állam túl sok feladatot vállal magára, az együtt jár azzal bogy a bevételi oldalon hihetetlenül sokat von el Ezzel egyszerűen befalazza magát, és eljut arra a pontra, amikor már nem léphet se előre, se hátra. A fal ez esetben azt. jelenti, hogy nem tud többet elvonni, ugyanakkor kevesebbet nem mer teljesíteni, hiszen akkor nem látja el a ráháruló kötelezettségeket, A magyar állam 40 éven keresztül ilyen gondoskodó, paternalista típusú állam volt, amely a ’80-as évek elejétől már képtelen volt előteremteni a feladatok finanszírozásához szükséges pénzeket. Következésképpen az tett volna a csoda, ha nem megy tönkre. „nyirbálások” szakmai tiltakozást váltanak ki. Mert hangsúlyozom, mindaddig, amíg nincs meghatározva a közfeladatok köre, nincs miről tárgyalni. Addig az egész olyan, mint a gumi, ha akarom kihúzom, ha elengedem, összeugrik. Konkrétumok hiányában az elképzelésekbe bele lehet kötni és ezt - ahogy ön fogalmazott - a lobbyk ki is használják. □ Ugyanakkor szükség lenne arra is, hagy ezek az érdekcsoportok azonosuljanak a változásokkal • En inkább azt mondanám, hogy legyenek reálisan mértéktartók, mert az nem vezet jóra, ha valaki minden áron végig viszi az akaratát. □ Mi lehet, a. megoldás? • Az, ha valaki., illetve valakik, nagy elméleti felkészültség birtokában - és szeretném kiemelni, ide valóban elméleti felkészültség kell, és nem arról van szó, hogy pillanatemberek néha kitalálnak valamit - legalább öt évre előre pontosan megmondanák, hogy a gazdaság fejlődésének varhato szintje mellett im az, amit az állam el tud látni, illetve feltétlenül el kell látnia. □ Egyes vélemények szerint ezeknek a szakembereknek az aktuális politikai irányvonaltól függetlennek kellene lenniük• Ezzel teljesen egyetértek- Olyan független szakértői csoportnak kellene összeállni, amely hosszú távra, koncepcionálisan meg tudja határozni a teendőket. Mert minden országban vannak konjunkturális mozgások, növekedés és visszaesés- Ha valaki jól megnézi, ezek általában a választási ciklusokhoz is kapcsolódnak. Jön egy Új miniszterelnök és megpróbál valami újat mondani. Az ember meg csak néz: hogyhogy, nr>' alapján ígér többet mint az előző kormány? Miközben a gazdaság állapota semmit sem változott. Az államháztartási célki; tűzéseket nem szabad alávetni konjunkturális, illetve politikai konjunkturális ciklusoknak* mert ha ez mégis így történik, akkor az minden, csak nem folyamatosság. Tudomásul kell venni, hogy az egész rendszerben ami örök, az a magyar állam, az elnökök, kormányok változnak. Egyébként én egyszerű állampolgárként azt hiányolom, hogy a magyar polgárnak senki nem próbált a lelkére beszélni, senki nem mondta el világos szavakkal, hogy emberek, mostantól óriási egyéni felelőssége van mindenkinek. W a továbbiakban ne váljatok azt. hogy az állam bedugja a szátokba a sültgalambot. Próbáljatok meg egyénileg is - azzal együtt, hogy az államnak is segítenie kell - munkahely után nézni, továbbtanulni, átképezni magatokat. Tudomásom szerint ezt senki nem mondta meg. Ezért a társadalom egy része abban a tudatban van, hogy majd csak lesz valahogy, majd csak segü az állam. Ez egyszerűen nem megy! . U Vannak követhető külföld1 minták az államháztartás átalakítására? • Tulajdonképpen kettőt ismerünk, a centralizált és a decentralizált modellt. A centralizált típus lényege, hogy a költségvetési intézmények inkább csak előirányzatokkal, feladatokkal rendelkeznek, pénzzel nem. Ezt a kincstár utalja ki számukra utólagosan. A decentralizáltnál - amelyre jelenleg hasonlít kicsit. a magyar rendszer - az intézmények rendelkeznek anyagi forrással. Magyarország a jövőben a centralizált modellt kívánja követni.' □ Mekkora, az az egészséges ha.' nyad, ami a bruttó hazai termékből az államháztartás működtetésére fordítható? • A Világbank szerint 40-45 százalék. De például Hollandiában ez az arány magasabb, 48- 49 százalék. Nálunk pedig még több, 58 százalék. Vagyis a rm államunk még mindig túlvállaló. Mégsem érezzük a hatását, mert, mint mondtam, hiányzik a rendszer, a koncepció, a hatékonyság. De az is igaz, hogy nem lehet egyik pillanatról a másikra visszamenni, mert az szörnyű következményekkel járna. Ha például két év alatt hat. százalékponttal csökkenne az összeg, a szociális elosztó- rendszer zavarai miatt drasztikusan leesne a születések szama, sok elszegényedett embert egyszerűen kitennének a lakásából... □ Lassan egy évtizede húzódik á reform folyamat, mikor érhetünk a, végére? • Legalább hároméves előkészítő-, elemző- és már időközi érte* kelőmunka szükséges ahhoz, hogy az államháztartással kapcsolatos reformelképzelések 0 gyakorlatban meg is állják a helyüket. Ez után az első három év után újabb két-három éves értékelő munka következne. D® ha az előkészítés megalapozott lenne, meggyőződésem, hogy ebben a szakaszban már csak kisebb pontosításokra lenne szükség, amelyek nem érintenek magát a folyamatosságot.
