Észak-Magyarország, 1996. május (52. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-07 / 106. szám

I 5 Ms Itt-Hon 1996. Május 7., Kedd Olimpiai találkozók Diósgyőrött A lengyelek elleni győztes csapat (balról jobbra): Salamon, Veréb, Ba- ranyi, Kutasi, Szántó, Karsai, Borostyán, Oláh, Tatár, Fekete és Kiss L. Miskolc (ÉM - S.G.) - Huszon­négy év után végre kijutott a magyar olimpiai labdarúgó-vá­logatott az ötkarikás játékok­ra. Közeledve Atlanta felé, ta­lán nem árt felidézni, hogy egykor Miskolcon is rendeztek selejtező mérkőzéseket. Igaz, akkor nem sikerült továbbjut­ni, ám a nagyszámú diósgyőri közönség csupa győztes mér­kőzésnek tapsolhatott, amelye­ken a DVTK-ra épülő váloga­tottnak ráadásul egyszer sem rezdült meg a hálója! Az első diósgyőri mérkőzésre 1979. május 30-án került sor. Válogatot­tunknak előselejtezőt kellett vív­nia Romániával, s mivel Pitestiben 2-0-ra vesztettünk, a stadionban kétgólos hátrányt kellett ledolgoz­ni! Harmincezren biztatták az együttest, amely a következő összeállításban szerepelt: Tóth Z. - Szántó, Dunai III., Kutasi-Oláh, Tatár (Pál), Rab-Borostyán, Kiss L., Weimper, Fekete (Tieber). A DVTK-ból tehát hatan (Szántó, Kutasi, Oláh, Tatár, Borostyán és Fekete) kaptak bizalmat, amelyet meg is háláltak, hiszen Fekete, Bo­rostyán és Kiss L. góljaival 3-0-ra győzött Magyarország, kiérdemel­ve ezzel a továbbjutást. A folyta­tásban Lengyelországgal és Csehszlovákiával kerültünk egy csoportba. A wroclawi 1-0-ás ve­reség után, 1979. november 14-én következtek ismét a lengyelek. A szövetségi kapitány, Lakat Károly, újabb diósgyőri játékosoknak sza­vazott bizalmat, ugyanis újra kez­dőember lett a románok ellen sé­rült Salamon, valamint Veréb, a kispadon pedig helyet kapott Fü- kő is. Huszonkétezer néző előtt az alábbi összetételben játszott a vá­logatott: Veréb-Szántó, Salamon, Baranyi, Kutasi-Oláh, Tatár, Kar­A DVTK-stadionban gólt sem kapott a magyar válogatott sai (Fükő)-Borostyán, Kiss L., Fe­kete (. Ezúttal tehát már 9 DVTK- játékos szerepelt az olimpiai tizen­egyben. Erre, azt hiszem, bármely klub életében igen ritkán adatik példa. S a csapat ezúttal is örömet szerzett szurkolóinak, hiszen Ta­tár és Kiss L. góljaival 2-0-ás győ­zelmet aratott. A pihenésre azonban nem sok idő jutott, ugyanis tíz napra rá, 1979. november 24-én már a csehszlovákok érkeztek az Avas­aljára. Ám babérokat nekik sem hozott a miskolci fellépés, mivel Tatár, Karsai és Kiss L. találatai után 3-0-ás magyar siker született. Az összeállításban egyébként mindössze annyi változás történt, hogy Kársait ezúttal Pásztor, míg Feketét Pogány váltotta fel. A min­dent eldöntő csehszlovákiai mér­kőzésen már nem a DVTK-ra épült a válogatott, amely 1-0-ás veresé­gével lemaradt a moszkvai olimpi­ai játékokról... Mindenesetre Sze­pesi György, az MLSZ akkori elnö­ke, még a győztes miskolci talál­kozók után a következőképp fog­lalta össze véleményét: „Köszön­jük, diósgyőriek”. NAGY BENIGNA Miskolc Névnapod alkalmából sok szeretettel köszönt: anya, apa, nagymama és nagyapa. Megjelenik minden héten csütörtökön. Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... Keresse az újságárusoknál és a boltokban! 1996. Május 7., Kedd Itt-Hon Ms 3 „Csak sáros csizmáinkat veszíthetjük” Útjaikért demonstrálni is készek a martintelepiek A lakosok nem rejtették véka alá véleményüket Fotó: Farkas M. Miskolc (ÉM - B.O.) - Talál­kozók, levelezgetések, kü­lönféle körben folytatott párbeszédek előzték meg azt a martintelepi lakossá­gi fórumot, amelyet április 30-ra hívott össze a Forgács utcai általános iskolába Fe­dor Vilmos, a terület or­szággyűlési képviselője, a telepen végzett csatornaépí­tési beruházást követő út­helyreállítás elhúzódása mi­att kialakult helyzet tisztá­zására. Az előre jelzett helyszíni bejá­rás ez alkalommal elmaradt, de mint azt Fedor Vilmos elmond­ta, az összejövetelre akár gya­logosam, akár személygépkocsi­val érkezők saját szemükkel is meggyőződhettek az utak, köz­tük is a Forgács utca állapotá­ról. Az érintett utcák milyen­ségéről a megjelent szakértők, városi vezetők és kivitelezők korábban tájékozódtak, miután januárban a helybeliek képvi­selőivel már bejárták a terüle­tet. Fedor Vilmos arról is infor­málta az egybegyűlteket, hogy azért szegődött az ügy mellé, mert nagyon sokan megkeres­ték a térségből, és a problémá­kat megismerve úgy ítélte: a la­kosság észrevételei megalapo­zottak. A januári bejárást köve­tően levélben fordult Kobold Ta­más polgármesterhez azzal a kéréssel, hogy a ’96-os költség- vetés tárgyalásakor kiemelten figyeljenek a Martintelepre. Arról, hogy mire számíthat­nak a következő 3 évben a itt lakók, Fejér István alpolgár­mester számolt be a jelenlévők­nek. Az ütemterv szerint elő­ször a Forgács utca kerülne sorra, majd azt követően a Bor­nemissza 400 méteren, a csa- padékgyűjtő-rendszer kiépülé­sével összekötve, aztán a Ba­laton utca és ’98-ban a teljes Bornemissza utca. Nagyon sokan szóltak hozzá az elhangzottakhoz, jó néhá- nyan indulatukat sem rejtve vé­ka alá. Sutóczki Zoltán önkor­mányzati képviselő többek kö­zött felemlegette, hogy a ’95-ös költségvetésből 20 milliót szánt a közgyűlés Szirma és Martin­telep úthálózatának fejlesztésé­re, de hogy ne kelljen az össze­get elaprózni, arra született megegyezés, hogy valamennyit a Martintelepre fordítják majd. Akkor 6 utca (Bornemissza, Be­rettyó, Babér, Kőris, Duna, Ti­sza) építéséről volt szó és a csa­padékvíz-elvezetésről, de a ter­vek szerint csak a Berettyó ké­szült el. Sőt, 7,5 miihót el is vett a testület a büdzsé korrekciója során. Az idei költségvetés tár­gyalásakor kérte a grémiumot, a jogos lakossági felháborodás­ra tekintettel kiemelten kezel­jék a városrészt, de miként azt hangsúlyozta: csak azt adták vissza, amit elvettek. Vélemé­nye szerint nem fogadható el az indok, hogy nincs pénz, amikor más utcákra van, ezért a fon­tossági sorrendnek kell érvé­nyesülnie. Majd a helybéli Balogh Zol­tán mondta el, hogy az a 6 em­ber, aki idáig a lakosságot kép­viselte számos fórumon, így a polgármesterrel folytatott ápri­lis 29-ei megbeszélésen, azt ta­pasztalta, hogy csak hitegetik őket. Az lehetetlen - hangoz-, tatta -, hogy a Martintelep ket­tészakított, azaz az északi ré­szen minden megvan, míg a dé­li oldalon szinte semmi. Kifej­tette azt is, hogy egy önkor­mányzati képviselő kellene a Martintelepre, mert a megosz­tottság nem jó. Ezt bizonyítja az is, hogy az északi részen fek­vő Csokonai utcára szinte ugyanannyit szavazott meg a közgyűlés, mint az úthálózat kiépítésében hátul kullogó dé­li övezetre. Elég volt abból, hogy úgy közlekedünk itt, mint a kenguru - fogalmazott. Metz Ferenc helyi vállalko­zó, az önszerveződő érdekképvi­seleti csoport másik tagja arról beszélt, hogy a Martintelep na­gyon sokáig kimaradt az infra­strukturális fejlesztésekből. Amikor hozzákezdett végre a város a gáz-, majd a szennyvíz- beruházásokhoz, türelmesen vártak arra, hogy azt követően lesznek járható útjaik is.- Ma már nem hiszünk az andalító meséknek - fogalma­zott. - Ezért - folytatta - ulti­mátummal fordulunk az illeté­kesekhez, miszerint még ebben az évben épüljön meg a három bevezető és az egy összekötő út, s a kivitelezésről naprakész do­kumentációkkal szolgáljon a hi­vatal. Mi felvállaljuk - fűzte to­vább -, hogy naponta levele­zünk az önkormányzattal, és ha kell demonstrálunk, illetve pol­gári engedetlenségi mozgalmat szervezünk. Mi csak sáros csiz­máinkat veszíthetjük el! - zár­ta hozzászólását. A lakossági fórumon többek részéről felvetődött: meg kelle­ne hívni egy következő találko­zóra a közgyűlést, hogy a tér­ség végre kellő támogatottságot kapjon. Ezzel kapcsolatban Fe­jér István alpolgármester több javaslattal élt. Egyrészt, az ülé­sek nyilvánosak, azokon bárki részt vehet, másrészt ő maga is beszámol az itt elhangzottakról a testületnek, ugyanakkor megemlítette azt is az észre­vételre válaszolva, hogy hívja meg a lakosság a közgyűlésben működő frakciók vezetőit. A hosszúra nyúló párbeszéd végén Fedor Vilmos a helyzet megoldásaként indítványozta: a közgyűlés önálló napirend­ként foglalkozzon a Martinte­lep ügyével. Ezen a ülésen - ha válasz­tói megbízzák vele - szívesen részt vesz az 5 lakossági kép­viselővel egyetemben. S ha a testület állásfoglalásával maj­dan nem értenek egyet az érin­tettek, akkor gondolkozzanak másban, így akár alkotmányos keretek közötti állampolgári engedetlenségi mozgalomban, amelyhez ő is csatlakozna. Heti Jegyzet Késett taéasz Nagy Zoltán Jócskán váratott magára az idei tavasz. Késve csodálkoztunk rá a gyümölcs­fákra, a gondozott ágyásokra. Némely műkedvelő meteorológus állítja: az idén nincs is tavasz, a hosszúra nyúlt tél után itt a nyár. Errefelé, az északi országrészben, egyébként is mindig fáziskésésben va­gyunk a tavaszodásban. A Dunakanyar­ban, a Balaton környékén akár jó két héttel hamarabb pattannak a rügyek, minta borsodi tájakon, avagy a Miskol­cot övező kertekben. A megyén belül is érzékelhető a különbség, mondjuk Ózd térsége, a gömöri rész és Dél-Borsod vi­szonylatában. Most aztán duplán kés­nek az elmaradók. A természet kemé­nyen bünteti azokat, akik megsértik tör­vényeit. Vetni, ültetni, gyomot irtani időben kell, ellenkező esetben a termés, a hasznon vallja kárát. Okkal figyelmesebben szemléljük hát a kalászt. A szépen zöldellő őszi veté­sek melletti táblákon dolgoznak a gé­pek, vetik a kukoricát, a krumplit. A hétvégeken kirajzanak a városlakók a kertekbe, benépesülnek a víkendhá- zak. Ám a gondosan ápolt kertek, táb­lák mellett elgyomosodott, gyatrán megdolgozott területekkel is találko­zunk. Mintha több lenne az idén az ilyen föld. Hátterét kutatva, az idős gazda panaszkodik: a fiatalabbak, a gyermekek, az unokák nem akarják folytatni a gazdálkodást. Elszaporod­tak a mezei lopások is, tolvajok tizede­lik, tönkreteszik mások munkájának eredményét, kedvét szegik az ember­nek. Az újra tulajdonosokká vált kárpótol­tak táblái is különböző képet mutat­nak. Van aki a régi szenvedéllyel, föld­szeretettel gondozza új birtokát. Má­sok pedig nem bírják erővel, techniká­val, állatállománnyal - egyszóval a szükséges tőke hiányában nem tudják műyelni földjüket. A jobbik esetben bérbe adják a szövetkezeteknek, így biztosítva látják a terület hasznosítását. Vannak akik átengedik ideiglenes használatra rokonnak, ismerősnek és abban reménykednek, hogy majd az öt év elteltével jó áron eladhatják táblái­kat. Csakhogy a várható túlkínálat kö­vetkeztében ebből a vásárból aligha gazdagodnak meg az emberek. Az a baj, hogy a gyomos kert, szántó nemcsak a tulajdonosnak veszteség, kárt okoz a szomszédnak is. Sajnos a gyom terjedésének nem állja útját sem kerítés, sem barázda. Hinné az ember, hogy ebben a munkanélküliség sújtot­ta világban nagyobb a föld becsülete. Vannak jó kezdeményezések, szociá­lis földprogramok, de még mindig ma­radnak műveletlen területek. És a meg­késett tavasz sem segíti az elmaradt munkák pótlását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom