Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-06 / 82. szám

4 ESZAK-Magyarország Kultúra 1996. Április 6., Szombat „Téka Zsurnaliszta írta Brackó István Az orvos nem szívesen operál rokont, ne­kem is nehezemre esik egy kolléga „élve­boncolása". Nos, hogy mégis vállalkoz­tam Gyarmati Béla frissen megjelent köny­vének (Hogyan lehetek hírlapírói) bemu­tatására, annak sok, mentséggel felérő oka van. A szerző nyugdíjas, noha tudom, hogy az újságíró sohasem vonulhat nyu­galomba. Továbbá: a Miskolci Nemzeti Színház direktori székét cserélte föl a ta­nári katedrával, s tanítja, okítja, pontosab­ban figyelmezteti a leendő újdondászo­kat. Gyanítható, hogy ez a mű - ahogy mondani szokták - nem jött volna létre, ha a szakma iránt fogékony és érdeklődő fiatalok nem késztetik a kimondhatatlan kimondására a ma is rendszeresen publi­káló Gyarmatit. Nem véletlenül viseli al­címként a miskolci Klaviatúra Bt. gondo­zásában közreadott töprengő és töpren­gésre ingerlő monológfüzér az Egy zsur­naliszta feljegyzései alcímet. Noha a műfajokról is szó esik a formás könyvecskében, annak műfaját nehéz meghatározni. Esszé? Parainézis kezdők­nek és haladóknak, toliforgatóknak és ol­vasóknak? Gondűző rejtvénykód a sorok között is üzenetet kereső árgusoknak? Vagy transzponált ismétlése annak, hogy a költő nem lesz, hanem születik? Mind­egy. A hal nem ismeri az archimedesi tör­vényt, mégis úszik, mert lételeme a víz. A madárnak fogalma sincs az aviatikáról, s lám repül... Ezek a szépen sorjázó mon­datok nemcsak írni, hanem olvasni is meg­taníthatnak. /A hivatkozások és az össze­függések felmutatása révén új ismereteket ad, s rádöbbenti a kiművelt embert arra, hogy mennyi mindent nem tud. Ezért is ajánlom a nem író, s a többségben lévő olvasó figyelmébe Gyarmati Béla szépen cizellált, bölcs megállapításait. Mutat­ványként egy veretes axióma, nehezen szabadulva a szakmai ártalomként fölem­legethető kommentálási kényszer elfojtá­sával. „Mikor demoralizálódhat az újság­írás? Sajnos mindig, minden körülmények között. Nemcsak diktatúrában, a demok­ráciában is. A különbség azért lényeges. Mert korántsem mindegy, hogy van-e dek­laráltsajtószabadság, vagy nincs... Ám ha gondolatainkat szabadon tehetjük közzé, még nagyobb a felelősség. Szerencsére na­gyobb a társadalmi kontroll is." Ez van. A helyzet változó. De örök tör­vény a zsurnaliszta Gyarmati Béla vallo­mása: „Az újságírás mindenképpen több, mint kenyérkereset, még a hivatásnál is több - életforma, társadalmi jelenlét." Az új Új Misszió Miskolc (ÉM) - Megjelent a miskolci kiadású Új Misszió katolikus folyóirat legújabb száma. A lap eddig kétféle változatban jelent meg. A középső négy oldal az egri egyházmegyében Egri Egyházmegyei Tudósítóként, a váci egy­házmegyében pedig Váci Egyházmegyei Tudó­sítóként szerepelt. Mostantól kezdve ezek mel­lett lesz egy harmadik változat is. Erdélyben is megjelenik az Új Misszió, a középső négy olda­lán a négy erdélyi katolikus egyházmegye (Gyulafehérvár, Nagyvárad, Szatmár és Te­mesvár) híreivel. Nemcsak terjesztik a lapot Erdélyben, de Nagyváradon szerkesztőséget is felállítottak - tudjuk meg Czoborczy Bence, a lap főszerkesztőjének bevezető írásából. Az áprilisi számban így már az erdélyiek is olvashatnak a nagyhét jelentőségéről, Maria- zellről, Ausztria legjelentősebb búcsújáróhe­lyéről, és arról, hogy Krisztus nem nappal, győzelmi ragyogásban, hanem az éj sötétjé­ben, észrevétlen támadt fel. Az érdeklődők vá­laszt kapnak arra a kérdésre, lehetséges-e szá­mítógép segítségével gyónni, és betekintést nyerhetnek abba is, hogyan vélekednek az alaszkai főpásztorok az eutanáziáról. Forog az idegen Szikszó (EM) - A tanulás mellett vendégvá­rással, vendégfogadással és búcsúztatással telt a szikszói gimnázium diákjainak az el­múlt hónap. Először húsz holland diák érke­zett az abaúji városba. Kéthetes ittlétük után magukkal vitték vendéglátóikat Hollandiába újabb két hétre. Közben tizennyolc szikszói ta­nuló látogatott el a dániai Glamsbjergbe, a testvériskolába. Hagyomány a szikszói gimnáziumban, hogy a diákok a külföldi cserekapcsolat révén ismerkednek meg a különböző népek szokása­ival, kultúrájával, ugyanakkor bemutatják vendégeiknek hazánkat, a magyar népszoká­sokat és hagyományokat. Isteni kórus emberi hangokra A Magnificat ifjúsági énekegyüttes jubileumi koncertje elé Próbán Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - DK) - Húsvéti ze­nés áhítatot tart a Magnificat if­júsági énekegyüttes vasárnap délután 5 órától a mindszenti templomban. Az egyházi ünnep, illetve fennállásuk ötéves évfor­dulója alkalmából koncertsze­rűén adják elő Király Péter Ke­zetekbe tüzet kaptatok című oratóriumát. Zobay Béla zenetanár két éve vezeti a kórust. De kérte a régebbi tagokat is, hogy vegyenek részt a beszélge­tésben. így Simkó József, Holló- Vaskó Csaba és Szarvas István atya meséltek a régebbi időkről. Hogy ki alapította a kórust? Azt nem lehet igazából tudni, mondják egyhangúlag. Aztán egyikük moso­lyogva hozzáteszi: a Jóisten. És ez­után egy bonyolult történet követ­kezik. Több mint tíz évvel ezelőtt már működött itt fiatalokból álló együttes, akik a szokásos egyházi énekek helyett könnyedebb zenével imádkoztak. Azok az emberek már szétszéledtek, viszont öt évvel ez­előtt - tulajdonképpen őket követve - egy másik csapat alakult. Elsősor­ban azzal a céllal, hogy a miséken énekeljenek, megmutassák hitüket, de mindezt olyan igényességgel, hogy ne csak a fiataloknak, hanem az idősebbeknek is örömet szerezze­nek. Minden hónap második vasár­napján „övék” a fél 9-es mise a Mindszenten. És - hiszen egy hit­tancsoportot is alkotnak -, az is cél volt, hogy minél többet legyenek együtt, kiránduljanak, moziba jár­janak. Zenei próbákat hetente egy­szer tartanak.- Énekeltünk spirituálékat, de Mozartot is. Úgyhogy próbálkozunk komolyzenével, ám elsősorban gitá­ros és klasszikus hangszeres kísére- tű, könnyedebb műfajú darabokat játszunk - határozza meg stílusukat Encs (ÉM) - Idén huszadik alka­lommal rendeznek Encsen or­szágos amatőr képzőművészeti alkotótábort, most Abaúji Mille- centenáriumi Műhely elneve­zéssel. A július 1. és 13. között megtartandó program szerepel a „Vendégségben Magyarorszá­gon” országos millecentenáriu- mi rendezvénysorozatban. A képzőművészeti tábor célja: a tör­ténelem és a művészet kapcsolatá­nak felfedezése, bemutatása. A ren­Zobay Béla, akit egyébként tanítvá­nyai hívták meg kórusvezetőnek.- Nélkülem is jól működne az együttes - mondja -, a gyerekek össze tudnák adni saját tudásukat, de úgy gondolták, azért komolyabb művek előadásához már fontos a komolyabb szakmai felkészülés. És egyre több nagyobb művet ad­nak elő. Az elsőt, egy karácsonyi oratóriumot ’94-ben mutatták be. Aztán hozzájutottak a húsvéti ora­tóriumhoz, megkapták Borka Zsolt dezők a részt vevő képzőművészek sajátos, sokszínű nyelvezetének, ki­fejezésmódjának segítségével létre­hozott munkáival szeretnének hoz­zájárulni a honfoglalás ezeregyszá- zadik évfordulójának méltó megün­nepléséhez. Abaúj történelmi he­lyekben, emlékekben gazdag vidéke kitűnő lehetőséget biztosít a törté­nelem és képzőművészet összefo­nódására, ősi kapcsolatának bemu­tatására. A tábor művészeti vezetésére Mezey István grafikusművészt kér­Latin miséjét, Bartha István Utolsó ítéletét. Ezeket már több ifjúsági ta­lálkozón előadták, például Csík- somlyón és Debrecenben is. Persze, szívesen előrukkolnának saját mű­vekkel is. Már van egy teremtés­oratórium szövegkönyvük, amelyet egy társuk írt, s el is kezdték a meg­zenésítését. De ez idő hiányában abbamaradt. Viszont úgy gondol­ják, hogy majd egy zenei alkotótá­borban ráállnák, és remélik, sikerül valami jót összehozni... ték fel, Kováts Ferenc grafikus mel­lett ő irányítja majd a grafika, festő szekció munkáját is. A fotósok Mat- kócsik András operatőrtől, a kera­mikusok Vincze Ildikó keramikus művésztől, a szobrászok pedig Ko­vács Tamás szobrászművésztől les­hetik el a művészeti ágak fortélyait. Az Abaúji Millecentenáriumi Műhelybe április 30-ig várják a je­lentkezőket. Bővebb felvilágosítást a Közművelődési Intézmények tele­fonszámán (46/385-025) kaphatnak az érdeklődők. Guruló-ezüst Miskolc (ÉM) - Pécsi Sándor Gu­ruló Színháza ezüst minősítést szer­zett a Békéscsabán megrendezett Zenés ifjúsági Színházak Országos Fesztiválján Lionel Bart-G. Dénes György: Oliver című darabjával. A női alakítás nagydíját Szaniszló Ju­dit kapta. A versenyen bemutatott 19 mű közül Békéscsaba és Eger produkciója nyerte az első helyet. Mese és rajz Sátoraljaújhely (ÉM) - A sátoral­jaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Központ mesemondó- és rajzpályá­zatot hirdet általános iskolai tanu­lók részére. A versenyt május 4-én rendezik meg, nevezni április 30-ig lehet, 5-6 perces mesékkel. A rajz­pályázatra a gyermeknéptánc-fesz- tivállal kapcsolatos rajzokat szintén április 30-ig várják. Vasutas rajzok Edelény (ÉM) - így látom a vas­utat címmel rajzpályázatot hirdet az edelényi Városi Rendezvények Háza és Könyvtál' és a miskolci Vas­utasok Vörösmarty Művelődési Há­za 150 éves a magyar vasút, és 100 éves a Bódva-völgyi vasút jubileumi rendezvénysorozat alkalmából. Té­ma lehet a vasút története, utazási emlékek, vagy a vasúttal való talál­kozás élményei. Pályázhat minden általános iskolás tanuló. Méret és technika szabadon választott. A rendezők kérik a be­küldött pályamunkákra ráírni a ne­vet, címet, az iskola nevét, címét és az osztályt. A beérkezett rajzokból kiállítást rendeznek. Beküldési ha­táridő: május 30. Cím: Városi Ren­dezvények Háza és Könyvtár, Ede- lény, István király útja 49. 3780. Kupiéra fel! Budapest (MTI) - Kupiéra fel! cím­mel nyílt pályázatot hirdet a Film Színház Muzsika Televízió című új­ság a Fészek Művészklubbal közö­sen. A versengés szándéka, hogy felélessze a pesti kabaré történeté­ben egykoron meghatározó helyet betöltő műfajt, amelynek örökzöld­jei között egyaránt megtalálhatók voltak az énekes kabaréstrófák, az úgynevezett orfeumnóták, a vidám operettdalok és a költői sanzonok. A pályázaton részt vehetnek hiva­tásos és nem hivatásos szerzők és előadók, illetőleg együttesek. A jeli­gés pályaművet magnókazettán - mellékelve a kottát és a szöveget - szeptember 20-áig kell eljuttatni a Fészek Művészklub (Budapest, 1073 Kertész utca 36.) címére. Abaúji Millecentenáriumi Műhely Képközelben 2. - Szilágyi Imre: Átkelés, avagy újabb kísérlet a jóságra Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Képekről be­szélgetni nem könnyű. Mégis jellemző a huszadik század emberére, hogy mindent sza­vakkal (is) meg akar magya­rázni önmaga számára... Dob- rik István művészettörté­nésszel a májusi grafikai Hen­náién látható néhány alkotás­ról próbáltunk beszélgetni. De igazából a képek csak apropó­ként szolgáltak ahhoz, hogy a szakember általános segítsé­get adjon a művekhez való kö­zelítéséhez. □ Volt már szó arról, hogy a képe­ket engedni kell hatni magunkra. De ez nem olyan könnyű. Itt van például Szilágyi Imre alkotása, ,Átkelés, avagy újabb kísérlet a jó­ságra” címmel. Megint csak ma­gyarázatra várunk. Néhány da­rázs, légy, templomtorony, meg egy harang... Es hol a jóság? • A kérdés így túl direkt. Megíté­lésem szerint Szilágyi Imre itt ar­ról az érzésről bészél, ami ennek a grafikának a megrajzolására indí­totta. Látunk itt egy templomot, egy a templomból elszabadult ha­rangot, lajtorját, ami összeköti az eget a földdel, egy kukoricacsövet, amelyiken látszik, hogy nem egész­séges, néhány érdekes lényt, amikről hirtelen nem is tudom: élők-e vagy nem. Vagyis létezik egy organizmus, ami a templom, a hit építménye és a szintén számta­lan jelentéssel bíró harang között, ég és a föld között kifeszül. Ez a kép ikonográfiája, rajza. Ha az ikonológiájáról próbálok beszélni, akkor gondolkodhatom természet és ember viszonyáról, hitről és vi­lágról. A képen létrejön egy álom­szerű vízió, a valóság darabjainak szürreális kaválkádja, ami egy ilyen „újabb kísérlet a jóságra” hangulatból született. Az ember egyfolytában kísérletezik. Az el­múlás, a jóság, a gonoszság állan­dó dilemmák. Minden nap fel kell kelni, újrakezdeni. Ugyanakkor minden nap apró gonoszságokra, kompromisszumokra készteti az embert, szembe kell néznie önma­gával: mi lehet a jóság, ami tartást adhat nekem, ez milyen össze­függésben van a hitemmel, miben hiszek egyáltalán... Ez persze be- lemagyarázás is lehet, de a cím itt sokat segít. □ És ha elvonatkoztat a címtől? • Akkor nem jut eszem­be, hogy kísérlet, meg jó­ság, akkor azt kérdezem, leinek kongatnak, miért kerül a harang a kép felső szélébe, és mit akar az al­kotó ezzel a vegetációval? □ Ez így „önmagában” keményen depresszió kép lenne. De a cím feloldja... ® Ez is igaz. Azt hiszem, hogy a jóság szó az, ami feloldja... □ Régen nem volt annyi­ra jellemző, hogy az alko­tók a címmel is játssza­nak. Ma viszont ez már szinte „kötelező”... • Ennyi abszurditás ré­gen volt a földön, mint a 20. században. A művész a címadással is reagál az eldur­vult, elkényelmesedett világra. A grafikusok körében az utóbbi húsz évben terjedt el, hogy címeikkel próbálják eligazítani a képen lát­ható világot. Szerintem azért van így, hogy a képi gondolkodásban lévő szürreális, álomszerű jelvilá­got, és azokat az érzéseket, ame­lyek tudat alatt bennünk létez­nek, szavakkal is érzékeltessék. Mint a dada: vágd szét az újságot, tedd egy kalapba, húzd ki a szava­kat, rakd össze, és az a te műved... □ Honnan tudhatja meg a laikus ezekről a kissé bizarr alkotásokról, hogy jók-e vagy sem. ? • Onnan, hogy minden emberben kialakul a kvalitásérzék. Ami egyébként abból áll, hogy te mi­lyen érzéseket szedtél össze ma­gad körül, milyen harmóniában vagy a világgal, az általad felépí­tett harmónia mennyiben áll közel ahhoz a nagyobb harmóniához, ami az emberiség lényege vagy szubsztanciája. Ha valamennyire közelít ahhoz, meg tudod érezni, hogy jó-e vagy rossz a kép. Az em­ber tudása, tehetsége, erkölcsi tar­tása a biztosítéka az ítéletének, azon múlik, hogy hiteles-e, ha ki­mondja: ez jó.. fű Azért biztosabb, ha azt mondom: nekem tetszik, vagy nem tetszik... • Vannak olyan helyzetek, ami­kor nem tetszik valami, de érzem, hogy jó. Van viszont egy másik do­log a kvalitás mellett: egy művet elhelyezni térben, időben. Ami nem minősítést jelent. Utólag, amikor már korokat, generációkat „átélt” egy alkotás, könnyű rá­mondani, hogy jó. Van egy mon­dás, hogy az a jó alkotás, amit minden kor annak tart. De ebben is van egy kis csavar: egyes alkotá­sok kiutasíttathatnak egyes kor­szakokból, aztán egy másik kor­szak azt mondhatja rá: zseniális... □ De vannak örökérvényű dolgok... • Persze. Azok, amelyek az örök emberi értékekhez kötődnek. Azokhoz az értékekhez, amelyek korokon keresztül, különböző tár­sadalmi, politikai változásokon keresztül a létezésünk lényegéről szólnak. Ezek a nagy művekben alapkérdésként megfogalmazód­nak: honnan jöttünk, hol vagyunk, hová megyünk, miben hiszünk. Az igazán nagy művészeti alkotások­ban ezek fogalmazódnak meg, kezdve Shakespeare-től Madáchig, Rembrandtól Van Goghig...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom