Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-30 / 101. szám

6 A ---------------------------------------------Itt-Hon — ...—=r 1996. Április 30., Kedd N em is olyan vicces- A te főnököd is olyan ide­gesen járkál, miközben gép­be diktál? - kérdi a titkárnő fiatal kolléganőjét.- Nem - válaszol a kérdezett i—, mert akkor bizony kiesnék az öléből.- A szín és a forma mindegy, csak ne legyen a cipőnek sar­ka - hadarja gyorsan a hosz- szú lábú, sudár, szőke hölgy a cipőszalonban a meglepett eladónak.- És, és... mihez kívánja vi­selni? - hebeg az eladó.- Mihez! Kihez! Egy kis, kö­vér milliomoshoz! % % £ A munkakedv nem erős ol­dala Kovácsnak. A műveze­tője szóvá is teszi.- Ide figyeljen Kovács! Ma­ga állandóan csak lóg!- Na és? - von vállat Kovács.- Még mindig jobb nem, mintha semmit sem csinál­nék... * * ■■■■ Két jóbarát találkozik.- No, és hogyan ízlik a há­zasság?- Ne is mondd! Elegem van az asszonyból! Ha nem va­gyok otthon, sértődöttet ját­szik, ha otthon vagyok, ak­kor meg Bartókot. A Fortuna kázsmárki jelöltjei K ázsmárkon a Jóléti Szolgálat Alapítvány épületében és közreműködésével üze­mel az a gépi totózó-lottózó, ahol a kázsmárkiak is kipróbálhatják szerencséjü­ket. Vidéken ritkaságszámba megy, hogy a Szerencsejáték Rt. gépi feldolgozásé irodát üzemeltet. Kázsmárk ritka példa erre. A gé­pi szerencse mellett minden más totózóban- lottózóban forgalmazott kaparós sorsjegyet is árulnak. Az üzletvezetőtől, Nemesnyik At- tilánétól megtudtuk: kisebb-nagyobb sike­reket érnek el a Fortuna kázsmárki jelöltjei. Pár ezer forintos nyereménynél többet még nem fizettek ki. Fotók: Varga Bea A Körzeti „A” osztály tavaszi sorsolása 24. forduló, május 1. Ifi: 14 óra; felnőtt: 16 óra Abaújkér-Szalaszend, Korlát-Léh, Felsővadász-Felsődobsza, Homrogd-Csobád, Méra-Novajidrány, Rásonysápberencs-Vilmány, Kiskinizs-Büttös, Ináncs (szabadnapos). 25. forduló, május 5. Ifi: 14 ára; felnőtt: 16 óra Felsődobsza-Homrogd, Léh-Felsővadász, Szalaszend-Korlát, Büttös-Abaújkér, Vilmány-Kiskinizs, Novajidrány-Rásonysápberencs, Ináncs-Méra, Csobád (szabadnapos). 26. forduló, május 12. Ifi: 14 óra; felnőtt: 16 óra Felsővadász-Szalaszend, Homrogd-Léh, Csobád-Felsődobsza, Rásonysápberencs-Ináncs, Kiskinizs-Novajidrány, Abaújkér-Vilmány, Korlát-Büttös, Méra (szabadnapos). 27. forduló, május 19. Ifi: 14 óra; felnőtt: 16 óra Léh-Csobád, Szalaszend-Homrogd, Biittös-Felsővadász, Vilmány-Korlát, Novajidrány-Abaújkér, Ináncs-Kiskinizs, Méra-Rásonysápberencs, Felsődobsza (szabadnapos). 28. forduló, május 26. Ifi: 14 óra; felnőtt: 16 óra Csobád-Szalaszend, Felsődobsza-Léh, Kiskinizs-Méra, Abaújkér-Novajidrány, Felsővadász-Vilmány, Homrogd-Büttös, Rá- sonysápberencs (szabadnapos). 29. forduló, június 2. Ifi: 14 óra; felnőtt: 16 óra Szalaszend-Felsődobsza, Büttös-Csobád, Vilmány-Homrogd, Novajidrány-Felsővadász, Ináncs-Korlát, Méra-Abaújkér, Rásonysápberencs-Kiskinizs, Léh (szabadnapos). 30. forduló, június 9. Ifi: 14 óra; felnőtt: 16 óra Léh-Szalaszend, Abaújkér-Rásonysápberencs, Korlát-Méra, Felsővadász-Ináncs, Homrogd-Novajidrány, Csobád-Vilmány, Büttös-Felsődobsza, Kiskinizs (szabadnapos). MiUecentenáriumi Műhely Huszadik alkalommal rendeznek Encsen képzőművészeti alkotótábort Encs (ÉM) - Kérési Tibor, az Encsi Közművelődési Intézmé­nyek igazgatója arról tájékoz­tatta szerkesztőségünket, hogy ebben az esztendőben immár a huszadik alkalommal rendez­hetnek országos amatőr képző- művészeti alkotótábort. Az idei elnevezése Abaúji Millecente- náriumi Műhely lesz. A „Vendégségben Magyarorszá­gon” országos millecentenáriumi rendezvénysorozatba illeszkedik bele a július 1. és 13. között meg­tartandó nagyszabású encsi alko­tótábor. A képzőművészeti tábor legfőbb célja, hogy felfedezze és be­mutassa a történelem és a művé­szet kapcsolatát. Az encsi rendezők igyekeznek hozzájárulni a honfoglalás 1100. évfordulójának méltó megünnep­léséhez. Mégpedig a résztvevő kép­zőművészek sokszínű nyelvezeté­nek, kifejezésmódjának a segítsé­gével. Abaúj történelmi helyekben, emlékekben oly gazdag vidéke er­re kiváló lehetőséget teremt. A tör­ténelem és a képzőművészet kap­csolata ősi és örök. Ennek bemu­tatására nyílik most alkalom a nyáron. Mezey István grafikusművész lesz a képzőművészeti tábor szak­mai vezetője. Kovács Ferenc gra­fikus társaságában ő irányítja majd a grafikai és a festő szek­ció munkáját is. A fotósok tanító- mestere Matkócsik András ope­ratőr, a keramikusoké Vincze Il­dikó keramikus művész, a szob­rászoké pedig Kovács Tamás szobrászművész. A jelentkezőket április 30-ig váiják az Abaúji Millecentenáriu­mi Műhelybe. Részletes felvilágo­sítással szolgálnak az érdeklődők­nek az Encsi Közművelődési Intéz­mények 46/385-025-ös telefonszá­mán - mondotta befejezésül Kér­ési Tibor igazgató. 1996. Április 30., Kedd Itt-Hon A 3 A méz idősebb, mint az ember A mézet tisztán is hasznosíthatjuk. Pakolásként. Az arc fáradt bőrét felüdíti, bársonyossá teszi. Fotó: Knyizsák Ferenc Szikszó (ÉM-MB) - A gyűjtö­gető ember már az őskor­ban kirabolta a szorgalmas hártyásszárnyúak művészi­en épített otthonát, elpusz­tította a családot, hogy méz­hez és viaszhoz jusson. A zsákmány becses volt: a méz az egyetlen édesítőszer, a viasz jó világítószer. Ha­marosan megtapasztalták a méz gyógyító és kozmetikai hatását. Már a fáraók pira­misainak sírkamráiban is ott volt útravalóként a méz táplálék és kozmetikum for­májában. Az ember a méhe- ket a lakása közelébe csalo­gatta, betelepítette, gon­dozta. Az ipari cukor, a szintetikus, agresszív gyógyszerek megjele­nése háttérbe szorította a mé­hészeti termékeket. Furcsa mó­don a fejlett országokban is­merték fel először, hogy a ter­mészet adta lehetőségek mellő­zése helytelen. Előre tört a ter­mészetgyógyászat, a nyers éte­lek fogyasztása, a méz sokirá­nyú felhasználása. Sajnos eb­ből hazánkban alig lehetett ér­zékelni valamit. Az egy főre ju­tó mézfogyasztás hihetetlenül kevés. A nálunk megtermelt méz nagy része külföldre ke­rült, az egészségre gyakorolt előnyös hatását alig propagál­ták. Ez érthető volt eddig, hi­szen valutát adott érte a fejlett világ. A hazai kereskedelemben jó minőségű (külföldön is kere­sett) mézet nem lehetett kap­ni. Mindenek előtt tudatosítani szeretnénk, hogy a répából, nádból nyert cukor fogyasztása az emberi szervezetre megter­helő, át kell alakítania, mielőtt hasznosítaná. Az ipari cukor­ban életfontosságú, hasznos elem nincs. Ezzel szemben a méz igen könnyen emészthető alakban tartalmaz szőlő- és gyümölcscukrot, amely átala­kulás nélkül hasznosulhat. Fontos vitaminokat, ásványi elemeket, savakat, fehérjéket, hormonokat, baktériumölő anyagokat, illatanyagokat, nyomelemeket mutattak ki benne. A méz tehát kiegyenlített élelmiszer. Rendszeres fogyasz­tása már kis mennyiségben is hasznos mindenki számára. Hatása közül kiemelendő az erősítő és nyugtató hatás. Al­kalmazható gyulladásos beteg­ségek, bántalmak kezelésére, fáradtság ellen, a szervezet el­lenálló képességének fokozásá­ra, anyagcsere zavarok enyhí­tésére. Fontos tanács, hogy a mézet 50 Celsius-fok fölé ne he­vítsük, mert veszít a hatásából. A kozmetikai ipar ma már nem nélkülözheti a méhek terméke­it: a mézet, a propoliszt, a vi­rágport. Most csak a házilag is könnyen alkalmazható „mézes­mázos” receptek közül ajánlunk néhányat, és biztatunk idősödőt, fiatalt a kipróbálásukra. A mézet tisztán is haszno­síthatjuk. Pakolásként. Az arc fáradt bőrét felüdíti, bársonyos­sá teszi. A savas, maró anyag­gal dolgozók sikerrel használ­hatják kézbőrük regenerálásá­ra. A fejbőrbe masszírozva élén­kíti annak vérkeringését, gátol­ja a haj zsírosodását. Ha a mé­zet tojássárgával, citromlével keverve alkalmazzuk pakolás­ként, táplálja az arcbőrt. Ha a tojásfehéijével kever­jük össze és kevés liszttel pé­pessé tesszük, a pattanásos bőr gyógyszere lesz. A pakolásokat a megtisztított bőrfelületre vis­szük fel, 10-15 perc múlva szappan nélkül, langyos vízzel mossuk le. Az olcsó, természe­tes anyagok rendszeres alkal­mazása meglepően jó ered­ményt hoz. Végezetül a méz egy lénye­ges előnyére szeretnénk rámu­tatni: vegyszermentes, mert a méhlegelők nagy részét (akác­erdők, rétek) nem kezelik nö­vényvédő vegyszerekkel. _Heti Jegyzet Mindennapi füzeink Buzafalvi Győző Eg az erdő, a tarló, a bozót, a szárazfű. Az olvasónak talán már kicsit unalmas is a naponkénti híradás. Arra gondolhat: túlságosan felfújja a sajtó az eseménye­ket, s témahiányban szenvedhet a toll­forgató, aki újra napirendre tűzi a fele­lőtlen gyújtogatok történetét. De nem erről van szó. Érthetetlenül ál­lunk valamennyien az események előtt. Egyszerűen megmagyarázhatat­lan, miért kap lángra a több hektár fenyveserdő az Aggteleki Nemzeti Park területén, a tölgyes, a cserjés, a bozótos a Cserehát lankáin, Csenyétén és Szanticskán veszélyeztetve ezzel a települések lakóinak biztonságát. Ki lobbantja a gyufát a száraz avar alatt akkor is, ha az erős szél percek alatt fel­kaphatja azt? A ma nemzedéke ennyire dilettáns len­ne, s az elemi szabályokra ennyire fittyet hánynának? Az elmúlt napok és hétvé­gék tűzjelentései sajnos ezt bizonyít­ják. A vidéki ember szerint az elköve­tők többsége a napsütésbe kirajzott vá­rosi turisták közül kerül ki. Akik nem is­merik a tűzgyújtás elemi szabályait, mert nem tanították meg őket a szülői házban az apró mesterfogásokra, s nem tudják felmérni, hogy egy jónak ígérkező szalonnasütés - a tavaszi szá­razságban - piromániás tűzijátékkal végződhet. A törvény nem ismerete eb­ben az esetben sem ment fel senkit a felelősség alól. De azt a tarlóégetőt sem, aki tavaly augusztusban Kere- csend határában belobbantotta a hát­rahagyott szalmát. A szél gyorsan vitte a lángot, s az égés olyan füstfalat kép­zett, hogy a hármas fő úton haladó gép­kocsik egymásba ütköztek. Pontosan 21 autó járt szerencsétlenül és a bal­esetbe belehalt egy tízéves kislány. Pedig a közúti törvény egyértelműen kimondja: lakott területen kívül a köz­út mentén ? 00 méteres sávban égetni nem szabad. Sőt távolabb sem ildomos a gyújtogatás akkor, ha a keletkezett füst veszélyezteti a közúton haladók látási körülményeit. Ezt a törvényt ma­napság szinte senki sem tartja be. A megyében járva már tavasszal azt ta­pasztaltuk: felügyelet nélkül égetik a parcellákat, az útszéli árkot. Az, hogy kinek a kezében volt a gyufa, már nem állapítható meg. Sajnos nem tanulunk a tragédiákból, s az idei károkból sem. A tettesek szankcionálására elméletben ugyan lehetőség nyílik, ám a gyakorlatban aligha kivitelezhető. A Közúti Igazga­tóság szakemberei, vagy esetleg a tűz­oltók tehetnének feljelentést ismeret­len tettes ellen, de az ilyesmi elretten­tő ereje ismert a közvélemény előtt, így valójában csak a lelkiismeretre apellálhatunk. A tények azonban azt mutatják: sajnos ez nem elegendő az üdvösséghez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom