Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-02 / 78. szám
6 Ms Itt-Hon 1996. Április 2., Kedd FEH ER JOZSEFNE sz. Lugossi Zsuzsanna Szeretettel köszöntünk 80. születésnaDodon és nagvon boldog hosszú életet kívánunk. Lányaid: Mari, Ági és családja. Megjelenik minden héten csütörtökön. Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... Keresse az újságárusoknál és a boltokban! Volt egyszer egy városi rangadó Miskolc (ÉM-SG) - Mire ezek a sorok megjelennek, második mérkőzésükön is túl lesznek az NB II-as labdarúgócsapatok, ám biztos, hogy az első fordulóban lejátszott BÉVSC-MVSC találkozó még most is beszédtéma a szurkolók között. A mérkőzés előtt Egy városi rangadónak mindig van tétje. Teljesen függetlenül attól, hogy éppen hányadik helyen tanyázik a két együttes. Az ilyen találkozóknak ugyanis múltja van, ezeket biztos, hogy nem felejtik a szurkolók. Lehet emlékezni szép gólokra, remek megoldásokra, vagy - ha úgy adódott - kihagyott helyzetekre. Fokozza a hangulatot, hogy nincs nagy távolság, így mindkét csapat szurkolótábora biztathatja kedvenceit. A nagyobb nézőszám pedig természetes, hogy nagyobb izgalmat szül, az örök riválisok még feszültebben készülnek a megméretésre. Nem volt ez másképp most sem. Egész héten érződött mindkét csapat háza táján, hogy vérbeli városi rangadó előtt állnak. A Volánnál elsősorban azért aggódtak, mert három alapember is távozott télen az egyesülettől, egyikük (a csatár Le- hóczki) éppen az MVSC- hez. Ráadásul több sérültjük is volt (Agárdi, Smol- niczki, Almási, Fenyvesi, Bodnár J.), így további meghatározó játékosok dőltek ki a sorból. A Vasútnál a csapat összegyúrása jelentett gondot, hiszen nagy mozgás volt a zöld-fehérek keretében. Tapasztalt focistákat sikerült igazolniuk (a két ukrán, Osztapesuk és Zla- togorszki, valamint Szabó Zs., Igó, Csiszár és a már említett Lehóczki), ám köztudott, hogy sok jó játékos még nem feltétlenül jelent jó csapatot! Mindenesetre a vezető edzők bizakodtak: DEMETER István (BÉVSC-Damix): - Nagyon remélem, hogy sérültjeink ellenére fiatal csapatunknak sikeres lesz az idénykezdet. Nagyon jó lenne, ha nyerni tudnánk, ezért mindent el fogunk követni! FÖLDES Károly (MVSC): - Lehet, hogy meglepetést okozok, de nyerni megyünk a Népkertbe! Remélem, hogy jól sikerül nekem is a bemutatkozás a zöld-fehérek kispadján és az új játékosok is beváltják reményeinket. Az őszi rossz szereplés után minden pontra égetően szükségünk van, hogy kivívjuk a bennmaradást. A mérkőzés Minden adott volt tehát, hogy jó mérkőzést láthasson a közönség a Népkertben: két nagymúltú szomszédvár, szépszámú szurkolósereg és kellemes tavaszi délelőtti napsütés. A kezdés ugyanis délelőtt 11 óra volt, hogy a találkozó ne ütközzön a DFC- meccsel. A lelátókon egykori játékosok idézgették a múltat, a régi nagy csatákat, s mindenki az esélyeket latolgatta. Hogyan sikerül az új edző és az új játékosok bemutatkozása a Vasútnál? Mire lesz elég a Volán fiataljainak lelkesedése? Ki szerezheti a gólokat? Kérdések sorakoztak bőven, amelyekre csak a találkozó adhatta meg a választ. A találkozó, mely bővelkedett az izgalmakban. Láthattunk nagyon szép megoldásokat (például Igó 30 méteres szabadrúgása, amely csak centikkel kerülte el a jobb felső sarkot) és láthattunk kimaradt helyzeteket is (a legnagyobbat Szabó J. hagyta ki, aki teljesen egyedül törhetett az MVSC kapujára, ám a tehetséges középpályás lövése elsuhant a jobb kapufa mellett). Volt két kiállítás is. Az egyébként mindvégig sportszerű mérkőzés utolsó perceiben két Volán-játékos, a második sárga lapját begyűjtő Szabó V. és a játékot csereként vállalni tudó Bodnár J. - miután megsértette a bírót - kapott piros lapot. Ekkorra már igazán paprikás hangulat uralkodott, a Volán- és a Va8út-tábor is háborgott... De ami a lényeg, háromszor ünnepelhettek a szurkolók. Egyszer a hazai csapat szurkolói (a lescsapdát nagyszerűen kijátszó támadás végén Nagy Zs. talált a kapuba) kétszer pedig a Vasút-tábor örülhetett. A mérkőzés főszereplője kétségkívül Lehóczki Zsolt volt, aki egykori klubja ellen két gólt is szerzett, s különösen a második sokáig emlékezetes marad (11 méterről a kapunak háttal állva félfordulattal lőtt a jobb felső sarokba). így a végén az MVSC örülhetett, övé lett a három pont. Az első félidő pedig- kiegyenlített játék után- még Volán vezetést hozott, ám a szünet után a hazaiak túlságosan behúzódtak, s a vasutasoknak sikerült megfordítani az eredményt. BÉVSC-Damix- MVSC 1-2 (1-0). 1996. Április 2.,, Kedd Itt-Hon Ms 3 Szívesen adná át a tudományát A fa nemcsak arra való, hogy pusztulásával meleget adjon Bükkszentkereszt (ÉM - D.D.) - Bükkszentkeresztet évről évre sokan keresik fel csodálatos levegője miatt, többen visszatérően. A ritka vendégek talán kevésbé, ám a gyakoriak annál inkább ismerik a falu szülöttét, Császári Domonkos kiváló fafaragót, akinek kop- ja- és fejfái, vadásztrófea- tartói az ország számos helyén hirdetik kiváló kézügyességét. Császári Domonkos és legújabb munkája Emlékoszlop Fotók: Farkas Maya Hajlama az élettelennek látszó fa gyönyörködtetővé tételére korán megmutatkozott. Ifjú volt még, amikor először bicskát és fadarabot vett a kezébe. A fa tapintása különös érzéseket és gondolatokat keltett benne. Elsősorban azt: a fa nemcsak arra való, hogy pusztulásával meleget adjon, bútor, épületfa, esetleg szerszám készüljön belőle, hanem arra is s szinte „kínálja” magát e célra -, hogy széppé, otthonossá és egyedivé tegye valakinek a lakását vagy éppenséggel emlékoszlopként szolgáljon az elhunytak sírhantján. Vajon honnan, miből meríti újra és újra fafaragásainak a témáit, motívumait? - kérdezem az ötvenéves mestert.- Alapító tagja vagyok a sárospataki beregi fafaragó tábornak, mely 1974-től működik nyaranta. Ott egymástól kapunk ihletést, és főleg attól, hogy mindig kirándulással zárjuk a kellemes együttlétet. így bejárhattuk a Tátrákat, eljuthattunk Erdély csodálatos, népművészetben gazdag világába. Rám azonban ez ideig Kalotaszeg gyakorolta a legnagyobb hatást. Megtudtam azt is a mestertől, hogy fivérével ketten áldoznak időt erre a szép foglalatosságra. Miközben a lakásban és a műhelyben álló szebbnél szebb faragványokon időzik a szemem, eszembe öt- lik: vajon a helybeli iskola miért nem igényelte eddig e szép és hasznos munka oktatását? Pedig, ha egyszer a fiatalok belekóstolnának a körülöttük levő olcsó alapanyag megmunkálásába, sok örömet lelhetnének benne. Császári Domonkos kérdésemre elmondta: szívesen adná át tudományát az ifjú nemzedéknek, ha erre igény mutatkoznék. Télen-nyáron sok hazai és idegen turista fordul meg a községben, jó szervezéssel és lelkes munkával - a szén- és mészége- tés mellett - a fafaragás is meggyökerezhetne Bükkszent- kereszten. Egy népművészeti bútorokkal, tárgyakkal berendezett lakás értéke messze meghaladja a szokványos bútorokkal berendezett lakás értékét és szépségét. Egyesület dyslexiás gyermekekért Miskolc (ÉM) - Több szülő részéről merült fel a közelmúltban annak igénye, hogy beszédhibás gyermekek patroná- lására, segítésére, de legfőképpen nyelvi nehézségeinek enyhítésére és leküzdésére alakuljon egy olyan egyesület, amely a gyermekek érdekeit hivatott szolgálni. Ezt a kezdeményezést karolta fel a Tudomány és Technika Házában működő Mentálhygénés Programiroda, és működött közre abban, hogy megalakuljon az egyesület, amely azonban nemcsak a miskolciak előtt nyitott. Mert bár a megyeszékhelyen is lényegesen több beszédjavításra szoruló gyermek van, mint amennyit a város el tud látni, illetve megfelelő logopédiai képzésben részesíteni, ám vidéken még kedvezőtlenebb a helyzet. Az önkormányzatok ugyanis anyagi lehetőségeik híján nem tudnak ilyen jellegű foglalkoztatásokat fenntartani. Ennek áthidalására törekedik az a 35 szülő és pedagógus, aki február 27-én megalakította az egyesületet. Várják mindazoknak a szülőknek, pedagógusoknak a jelentkezését, akik szívesen tevékenykednének köreikben tagként, és várják azoknak a támogatását is, akik szívesen patronálnák a nonprofit szerveződést. (Hivatalos képviselő Rozinay Zoltán - telefon: 372-327) Heh Jegyzet Helyettünk is Bodnár Ildikó Lopják a fát megyeszerte. Miskolcon és a közeli falvakban egyaránt. Az erdők, a ligetek, a környezetvédelmi szándékkal ültetett erdősávok egyre-másra veszítik el egyedeiket, szép, életerős példányaikat. Ritkításukért, megtépázott küllemükért sokan és sokszor emelték már fel a szavukat. Vélhetően csak any- nyit értek el vele, hogy jól kibosszan- kodták magukat, s így talán kevésbé nyomasztotta őket a kimondatlan szó. No persze ezek az aggodalmak a legkevésbé ott és azok előtt hangzanak el, ahol és akik érintve érezhetnék magukat. De ezt felróni a jószándékkal aggá- lyoskodóknak öreg hiba lenne. Mert aki már szembetalálkozott fagyűjtő csapattal jól tudja, az erőfölény a baltát szorongatok oldalán van, amelynek becsmérlő megnyilatkozásaikkal csak további nyomatékot adnak. A múltkoriban a bükkaranyost völgyben autózva a félsztől jómagam is behúztam a nyakamat, pedig megállni és kiáltani lett volna kedvem Kiáltani amikor a sokadik biciklire rakták fel az „önkéntes favágók" zsákmányukat, melyeknek terhe alatt csak úgy roskadozott valamennyi kétkerekű. Mert ha csak rozsét gyűjtött volna a bal tás csapat... Igen, szólni kellett volna a pár perccel ezelőtt még életerős útszéli fákért, a kiontott életekért, azért, hogy jóvátehetetlen károkat okoztak. De egyáltalán ért volna-e valamit tettük megkérdőjelezései Ám ezen elgondolkodni sem volt időm, mert egyikőjük félre nem érthető karmozdulattal adta tudtomra: zavarom a köreiket és berzenkedő, rosszalló pillantásaimra cseppet sem kíváncsiak. Az elfojtott tehetetlenség érzése csak napok múltán enyhült. Akkor, amikor a szirmabese- nyői polgárőrség parancsnokával beszélgetve arról hallottam, önkéntes csapatuk gyakori portyázása során jó néhány fatolvajt lefülelt már. Egyeseket éppen munkálkodás közben, míg másokat utólag, amolyan forrónyomon elindulva. Mert ha éltek a gyanúperrel, nem hagyták annyiban a dolgot, s kiderítették, kinek a kamrájába vándoroltak a kidöntött törzsek, a lekaszabolt ágak. S ki tudja, hogy ezek a jószándékú civilek, a rendért, a lakókörnyezetükért fáradozók jelenlétükkel, fel-felbukkanásaikkal hány és hány próbálkozni akarót késztettek már arra, hogy egyáltalán ne is próbálkozzon. Szinte már közhely az a mondás, hogy minden fa mellé rendőrt állítani nem lehet. De még a századik, az ezredik mellé sem, hogy a fanyüvők tettenér- hetőek legyenek. Ezért is nagy dolog az, hogy a lakosság soraiból kikerülő polgárőrök mindannyiunkért szólnak, de legfőképpen cselekednek. Bár lennének még többen.
