Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-02 / 78. szám

8 A Itt-Hon 1996. Április 2., Kedd _Abaúti Portré Az igazgatónő Baktakék (ÉM- B.Gy.) - A köz­oktatás jelenlegi állapotában nin­csenek könnyű helyzetben az általános isko­lák vezetői. A fi­nanszírozási gondok, a pénz­telenség több helyen már a lelkesedésre is rányomta a bé­lyegét. Ebben a helyzetben pedagógusok százai váltak befelé-fordulóvá, pesszimistává. A Bak- takéki Körzeti Általános Iskola kis szi­gete ritka ellenpélda. Itt legfontosabb a gyermek, a diák, annak előrehaladása, közérzete. Mind­ez köszönhető az intézmény igazgató­nőjének, Restyánszki Lászlónénak, aki rá tudta venni tantestületét arra, hogy a magas színvonalú, kiváló - és ember­séges - munka hozhat csak elismerést és kiutat a közoktatás válságából. Restyánszki Lászlóné férjével érke­zett Baktakékre Szolnokról diploma- szerzés után még 1969-ben. A hetve­nes években igazgatóhelyettes lett, majd 93-ban választották meg a fenn­tartó önkormányzatok az intézmény el­ső számú emberének. Iskolaotthonos programja elnyerte a tetszést, amit az elmúlt esztendők a gyakorlatban is igazolnak. Tevékenységüket nemcsak a fenntartók, a szülők ismerik el, ha­nem a szakma is. A napokban érkezett a levél a Mű­velődésügyi Minisztérium egyik osz­tályvezetőjétől, hogy a beküldött ered­mények felkeltették érdeklődésüket és közelebbről is szeretnének megismer­kedni a baktakéki iskolamodellek Jó esélye van a Baktakéki Körzeti Álta­lános Iskolának arra, hogy akár refe­renciaintézménnyé is válassza őket a minisztérium. Az eddigi tapasztalatokról „hazai pályán” is beszámol majd az iskolai­gazgatónő, hiszen az Éncsen ápri­lis elején tartandó kisiskolák orszá­gos konferenciájának az egyik elő­adója. Ilikére a szakmai, munka mellett a családban is nagy teher há­rul. 1981-től - a férje halála óta - egye­dül neveli három fiúgyermekét. Lász­ló, a legidősebb 26 éves és a képzőmű­vészeti főiskola harmadéves reklámg­rafikusa. „A középső, Zsolt szintén fő­iskolás. Őt a számítástechnika vonz­za. Attila a legkisebb, ő a legidősebb bátyja nyomában jár. Encsen gimna­zista, és felvételizni szeretne a Képző- művészeti Főiskolára. A Restyánszki családban a legnagyobb érték a tudás és az emberség. Ez a gondolat azonban túlnő ezen a kis közösségen, köszönhe­tően az édesanyának, aki nemcsak igazgatónő, hanem igazi nagybetűs pe­dagógus is. 37 rendbeli embercsempészés I AZ ENCSI RENDORKAPITANYSAG HÍREIBŐL Í • EMBERCSEMPESZES miatt indított eljárást az En­csi Rendőrkapitányság V. T. 43 éves, és J. R. 48 éves szlo­vák állampolgárok ellen március 22-én bűnügyi őri­zetbe vétel mellett. A három napon belül megtartott bíró­sági tárgyaláson, március 25-én az Encsi Városi Bíró­ság mindkét elkövetőt bű­nösnek mondta ki 37 rend­beli embercsempészés vétség kísérlete miatt, ezért a bí­róság mindkét vádlottat hal­mazati főbüntetésként 11-11 hónap fogház büntetésre ítélte, melynek végrehajtá­sát 3-3 évi időtartamra fel­függesztette. Mellékbünte­tésként kiutasította őket az országból. Az ítélet ugyan­ezen napon jogerőre emelke­dett. A nyomozás során megálla­pított tényállás szerint a gyanúsítottak március 21-én legálisan érkeztek a Magyar Köztársaság területére, ugyanezen a napon Buda­pesten egy szálloda parko- í lójában találkoztak a 37 kül- földi - 32 jugoszláv, 4 török, 1 albán - állampolgárral. Valamennyien Jugoszláviá­ban egy utazási irodában fi­zettek be 2500-3500 német márkát azzal, hogy őket Ma­gyarországon, Szlovákián és ! Csehországon keresztül Né­metországba szállítják. Pén­zük egy részét útközben és az úti cél végén kellett átad­niuk. A vádlottak a 37 külföldi ál­lampolgárt egy J. R. által ve­zetett autóbusszal kívánták Tomyosnémetinél átjuttatni a zöld határon. V. T. vádlott miután a 37 fő részére tájé­koztatást adott, az autóbusz előtt haladt egy Seat Cordo­ba típusú és tulajdonát ké­pező személygépkocsival, és a busszal rádiótelefonon tar­totta a kapcsolatot. Mindkét vádlott részére a 37 fő az át­szállításért a kialkudott összeget Szlovákiában adta volna át. A vádlottakat az általuk ve­zetett járművekben és az ál­taluk szállított személyekkel együtt a Miskolci Határőr Igazgatóság Hidasnémeti Határőrizeti Kirendeltsége március 21. napján éjjel 23.45 órakor működési terü­letén az államhatártól 15 ki­lométerre, Vizsoly község határában igazoltatta és mi­után megállapítást nyert, hogy a 37 személy közül csu­pán 8 rendelkezett útlevél­lel, de ők sem legálisan kí­vántak a Magyar Köztársa­ság területéről átjutni Szlo­vákiába, ezért valamennyiü- ket előállították. A vádlottak tudtak arról, hogy a 37 kül­földi állampolgár engedély nélkül kívánja átlépni a Ma­gyar Köztársaság államha­tárát és ehhez kívántak ne­kik anyagi haszonszerzés vé­gett segítséget nyújtani. A 37 külföldi állampolgár a kö­zösségi szálláson váija az or­szágból történő kiutasítást. Közülük kettő ellen ugyan­csak bíróság elé állítással el­járást folytattunk jogellenes belföldi tartózkodás miatt. • BETÖRÉSES LOPÁS bűntett kísérlete miatt in­dult eljárás ismeretlen tet­tes ellen, mert március 22- re virradó éjjel az ajtórács kifeszítésével módszerével behatoltak a hernádkércsi Polgármesteri Hivatalba, és az egyik irodában elhelye­zett lemezszekrényt egy csa­varhúzóval megkísérelték felfeszíteni, ami nem járt si­kerrel, így az ebbe elhelye­zett készpénzt eltulajdoníta­ni nem tudták az elkövetők, a helyszínről értéktárgyat nem tulajdonítottak el. A rongálással okozott kár négy­ezer forint. Feltehetőleg nevezett személyek hatoltak be ugyancsak március 22-én éjjel a szomszédos nagyki­nizsi Polgármesteri Hivatal­ba is ajtóbefeszítés módsze­rével, ott kutatást végeztek, de a helyszínről értéktárgya­kat nem tulajdonítottak el. A rongálással okozott kár nyolcezer forint. Gyerekek honi rajzasztala Honfoglalás Szalai László harmadik osztályos encsi iskolás rajza Megbolydult Méra apraja-nagyja Napközben egy teremtett lelket se találni a portákon Fotó: B.Gy Méra (ÉM - B.Gy.) - Mérán az utóbbi hetekben megboly­dult a falu. Az ok elsősorban abban keresendő, hogy a ci­gány kisebbségi önkormány­zat vezetője a sajtón keresz­tül szólította fel a nagy ön- kormányzatot lemondásra, mert szerinte megakadályoz­zák a cigányság felemelkedé­sét. Nem járulnak ahhoz hozzá, hogy ingyen kapja­nak telket a szociálpolitikai támogatásból építkezők. A napokban kisebb falufóru­mot hívtak össze Mérán, ahol kiderült: az önkor­mányzat, sőt a cigányság nagy része sem ért egyet ez­zel a megállapítással. mmmmmmmmmmwmmmm Az ifjúsági klubban megtartott fórumon felolvasták azt a le­velet, amit Glonczi Béláné jut­tatott el több megyei és orszá­gos napilaphoz. Erre azért volt szükség, mert sem az önkor­mányzati tagok, sem az érin­tett cigányok nem ismerték an­nak tartalmát. Sasvári Lászlóné, Méra pol­gármestere kijelentette: nem méltó a kisebbségi önkormány­zat vezetőjének cigányellenes­séggel vádolni a falu vezetőit, mivel ő is tisztában van azzal: mit tett a község az elmúlt tíz esztendőben értük. Mérán az elsők között számolták fel a ci­gánytelepet. Öt darab úgyne­vezett CS-lakást építettek, és támogatást nyújtottak ahhoz, hogy a telepről bekerültek a fa­luban üresen álló házakat vá­sároljanak meg. Sajnos az évek során kiderült: ezeknek a csa­ládoknak nem mindegyike tu­dott beilleszkedni más családok közé. Ezt az elhanyagolt romos épületek képe is mutatja. A polgármester arról is be­szélt, hogy az úgynevezett fel­háborodást mi váltotta ki. A községben - amely egyébként is telekgondokkal küzd - hét darab építési telekre 14 igény­lő jutott. A testület döntése alapján az kapta meg, aki kész­pénzzel tudott fizetni. (Ezek kö­zött cigány és nem cigány csa­ládok egyaránt voltak) Érre a döntésre azért volt szükség, mert az önkormányzatnak hat és fél millió forint hátraléka van a gázberuházásnál, amit az idén törleszteniük kell. Németh Sándomé képvise­lő több olyan cigány és nem ci­gány család véleményére hivat­kozott, akik számára szintén érthetetlen Glonczi Béláné el­járása. A képviselőnő azt sem tudja elfogadni, miért beszél­nek kisemmizésről és arról, hogy nem ad ingyen telket az önkormányzat, amikor határo­zatban ajánlották fel a temető mellett a telkeket (térítés nél­kül!), ami úttal, vízzel és vil­lannyal ellátott. A jelenlévő érintettek hoz­zátették: az a felszámolt telep helye, amitől ódzkodnak a ci­gányok. Sasvári Lászlóné már régebben tudomást szerzett er­ről az álláspontról és még a ci­gány kisebbségi önkormányzat sajtónak elküldött levele előtt beadványt nyújtott be az Észak­erdő Rt.-hez, hogy a faluban lé­vő földterületüket megvásárol­nák, hogy oda építkezni lehes­sen. Gallyas Kálmán a gyereke­it képviselte az összejövetelen. Megerősítette, hogy nagy szük­ség van új lakásokra. De sze­rette volna azt is megtudni, hogy a kisebbségi önkormány­zat kinek a részére kérte a tel­keket, mert az ismeretlen a ci­gányok előtt. Lakatos Ferenc hozzátette, hogy a nagy önkor­mányzat mindig is mellettük volt, és a mostani kisebbségi önkormányzat legitimitását kérdőjelezte meg. Gallyas Csa­ba is azt tudakolta: kinek akart építkezni a kisebbségi vezetés. Szász Lajos viszont kifejezet­ten jónak ítélte meg a kezde­ményezést, mert a fiataloknak ez az egyetlen esélyük a lakás­hoz jutáshoz. Glonczi Béláné sokszor nem értett egyet a hozzászólások­kal, ezért egy-egy téma hangos vitává fajult. A kisebbségi ve­zető mindvégig kitartott amel­lett, hogy Mérán cigányellenes kampány folyik és lehetetlen helyzetbe akarják hozni az építkezőket. Végezetül Kecskés Gábor képviselő figyelmeztette a résztvevőket arra, hogy ne en­gedjék meg, hogy a cigánysá­got és a település nem cigány származású lakói egymásnak ugorjának. Hosszú évtizedek óta ugyanis békében éltek itt egymással. A továbbiakban is együtt kell élni és a dolgokat csak közös összefogással lehet megoldani. _A Tartalomból Közösen a térség fejlesztéséért Csak kistérségi összefogással juthat­nak előbbre - ez a határozott meggyő­ződése a Felső-Hernád menti települé­seken élőknek. E szempontok figyelem­be vételével határozta el Abaújvár és Telkibánya vezetése még az elmúlt esztendő végén, hogy létrehozza a Fel­ső-Hernád Településszövetség Köz­hasznú Társaságot. Az elvekkel egye­tértenek a pányokiak és a zsujtaiak is. A társaság székhelye Abaújvár lett a Petőfi utca 4. szám alatt. A társasá­got egyébként az alapítók - egymillió forint törzstőkével - határozatlan idő­re hozták létre, (2. oldal) „Pro és kontra” Csobádon Kis település Csobád Abaújban, már a bronzkorban is lakott hely volt. István király óta a pápai tized rendszeres fi­zetője. A falu egykoron a Hemád men­tén volt, ahol kohászattal, vadászat­tal és földműveléssel foglalkoztak. Az árvizek végett telepítették a mai he­lyére, ahol több templom, harangláb épült úgy katolikus, mint református templom, amelyek hirdették és hirde­tik Isten dicsőségét a mai napig. Ma már görög templom is van. Fő foglal­kozásuk az itt élő embereknek a föld­művelés és az állattartás lett. Gaboná­ikat: búzát, árpát hordtak a kinizsi, az ináncsi és a felsődobszai malmokba őrölni, amelyből otthon kenyeret sütöt­tek. 13. oldali Az igazgatónő A közoktatás jelenlegi állapotában nin­csenek könnyű helyzetben az általános iskolák vezetői. A finanszírozási gon­dok, a pénztelenség több helyen már .a lelkesedésre is rányomta a bélyegét. Ebben a helyzetben pedagógusok szá­zai váltak befelé fordulóvá, pesszimis­tává. A Baktakéki Körzeti Általános Iskola egy kis szigete ritka ellenpéldá­ra. Itt legfontosabb a gyermek, a di­ák, annak előrehaladása, közérzete. Mindez köszönhető az intézmény igaz­gatónőjének, Restyánszki Lászlónénak, aki rá tudta venni tantestületét arra, hogy a magas színvonalú, kiváló mun­ka hozhat csak elismerést és kiutat a közoktatás válságából. (8. oldal.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom