Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-23 / 95. szám
6 B Itt-Hon 1996. Április 23., Kedd mmmmrnm Harmadik éve negyvenen dolgoznak a tiszakeszi karitász-csoportban „Érted... érte... egymásért...” Róth Jánosné gondozójával, Mondel Dezsőnével Fotók: ÉM-repró Tiszakeszi (ÉM - FL) - 1993-ban alakult meg a községben a ka- ritász-csoport. Azóta közel negyvenen dolgoznak együtt, örömmel, hogy segíthessék a hozzájuk fordulókat. Vezetőjük eddig Kozaróczy Gyuláné, Katica, nyugdíjas általános iskolai igazgató volt.-I Hogyan alakították meg a csoportjukat • 1993 őszén alakult meg a kari- tász-csoport Tiszakesziben, a me- zőcsáti római katolikus plébániához tartozunk. Az 1993. év Szent Erzsébet napjának gondolata: ..Érted... érte... egymásért...” - indított el bennünket munkánkban. Azóta közel negyvenen tevékenykedünk együtt. Aktív gyakorlói vagyunk a katolikus vallási életnek, több alkalommal vettünk részt közös zarándokutakon, karitász-ér- tekezleteken, kirándulásokon, melyekre a hittanos gyermekeket is elvittük Anyagi alapunk megteremtése érdekében rendszeresen összegyűltünk csigatésztát készíteni. A Karitász Főegyházmegyei Központjától kapott adományból támogattuk a rászoruló családokat. □ Milyen módon, milyen segítséget tudnak nyújtani? • Rendszeresen látogatjuk a községben hosszas betegségben szenvedő betegeket, függetlenül vallási felfogásuktól. Szép példa erre Mondel Dezsóné, aki harmadik éve folyamatosan látogatója és gondozója özv. Róth Jánosnénak, akit rendszeresen visz a tolószékével együtt a templomba, látogatóba. Az elmúlt évben még máriapócsi zarándokutunkra is elvittük magunkkal. Czirkusz Jánosné tagtársunk súlyos, gyógyíthatatlan beteg karitász-társunkat rendszeresen látogatja, ahol a lelki vigasz mellett egyéb segítséget is nyújt. Mindnyájan jószomszédi gondozást is végzünk. Elkészítettük községünk lakóinak szociális felmérését. 160 körül van a 70 éven felüliek száma. Tájékozódtunk egészségi állapotukról és anyagi helyzetükről. Buzinkai Istvánné és Szabó Istvánná irányításával csoportunk meglátogatta azokat, akik fekvőbetegek vagy nem járóképesek, egyedül élők - és szerény ajándékkal kedveskedtünk nekik. □ Miként foglalkoznak a gyermekekkel? • Hittanra járó gyermekeink német nyelvű oktatását második éve biztosítjuk ingyenesen. Rendszeres szeretet-összejöveteleket rendezünk számukra tanévkezdéskor, Szent Miklós napján, farsangkor, Szent Erzsébet, Szent Imre napon. Minden évben pályázatot írunk ki részükre, mellyel kapcsolatban kutató munkát végeznek, és ünnepélyes keretek között megjutalmazzuk tevékenységüket. Nyárra tervezzük Kárpátaljáról 12 gyermek és 2 tanáruk vendégfogadását és egyhetes táboroztatását. Jelenleg tésztát készítünk Kárpátaljára ajándékba. □ Hol tartják összejöveteleiket? • Közös összefogással és munkával rendeztük be a katolikus egyház tulajdonában lévő Szent Imre- termet és a Szent Erzsébet Otthont. Ezek adnak lehetőséget összejöveteleinkre. Csoportunk a karitatív tevékenységen kívül sok örömet talál a közös összejövetelekben, kirándulásokon. Mivel községünkben a kultúrház nem működik, számunkra más közös összejöveteli lehetőség nincsen. Közös munkánk eredményéből vásároltunk 1 színes tévét és video készüléket. Március 30-án karitász- csoportunkkal részt vettünk Rát- kán az Egri Főegyházmegyei kari- tász-találkozón. A csoportok beszámolóiból sok jó ötlettel gazdagodva folytatjuk tovább a munkát. □ De már nem az ön vezetésével. • Nem, mert elköltözünk Tiszake- sziből Sátoraljaújhelybe, a szülői házba. A csoport vezetését Buzinkai Istvánnénak adom át, aki - biztos vagyok benne - továbbra is lelkesen és lekiismeretesen fog dolgozni a Szent Erzsébeti gondolatok megvalósításáért. Esténként gyakran csigakészítéssel gyarapítják a karitász pénztárát 1996. Április 23., Kedd Itt-Hon B 3 Itt sem kolbászból fonják a sövényt Pályáznak, de megszigorítják az intézmények gazdálkodását is Visnyai Gyula, Nyárád polgármestere Felsőnyárád (ÉM - FL) - Az alig 1100 főt számláló település aktív korú lakosságának „csak” 10-15 százaléka munkanélküli és „csak” 26 embernek fizetnek jövedelempótló támogatást. Az emberek közül többen nosztalgiával emlegetik a hajdanvolt téeszt, a korábban még jól működő feketevölgyi bányát és pokolba kívánják a kárpótlás kitalálóit. Közben a falu - ha lassan is, de - fejlődik. Felsőnyárád postása Pál Imré- né, aki ottjártunkkor éppen a nyugdíjakat is fizette.- A nyugdíjak határa nálunk 9400 forinttól 40 ezerig terjed, de az alacsonyabbak a jellemzőbbek - mondta. - Megtörtént, hogy rimánkodtak: hozzam ki hamarabb, mert az előző havi már elfogyott. Sokan háztáji gazdálkodással egészítik ki a jövedelmüket. Nyúlte- nyésztéssel, anyakocák tartásával, malacok nevelésével, disznók hizlalásával foglalkoznak. Többen elmennek nyáron idénymunkára is - mondta Pál Imréné. A 67 éves Karla József bányász volt. Leginkább azt sérelmezi, hogy tönkrement a bánya és széthullott a téesz is.- Évekkel ezelőtt még gyönyörű volt a határ, most meg a kárpótlásként kimért földek parlagon hevernek. A bánya mindenkinek munkát adott, most meg alig dolgoznak benne - sorolja a panaszait. - Mi is kaptunk kárpótlást, de minek? Többe került az utánajárás, mint amennyit az egész ér! Mit kezdjünk az egyre értéktelenebb kárpótlási jegyekkel? - kérdezi feleségével együtt. Az óvodások hála Istennek minderről semmit sem tudnak. Mint Borsainé Szűcs Dóra vezető óvónőtől megtudtuk, két csoportban 46 gyerekkel foglalkoznak. Az önkormányzat a térítési díjak felét átvállalja. Aztán időközben megérkezik a tízórai és a kicsik együtt mondják az étkezés előtti fohászt: „Föld, aki termelte,/ Nap, aki érlelte./ Kedves Föld és kedves Nap:/ köszönjük néked!.” Visnyai Gyula a falu szülöttje, a tanári pályát cserélte fel a polgármesterséggel. Elmondása szerint a Fekete-völgyi bánya ma is sokat segít a foglalkoztatásban. Munkahelyet biztosít még a Habselyem Kötött- árúgyár Kurityáni Üzeme és a BorsodChem. Közös köijegyző- séghez tartoznak Jákfalva, Dö- vény és Felsőkelecsény településekkel. Közösen tartják fenn az általános iskolát, együtt működtetik a háziorvosi, szolgálatot és a fiókgyógyszertárat. Az elmúlt években építették meg az általános iskolát, a tornatermet, a műhelyet és a kiszolgáló helyiségeket. Felújították a ravatalozót, megvalósították a gázberuházást, fejlesztették a telefonhálózatot, megoldották a szervezett szemétszállítást, kiépítették a kábeltelevíziós hálózatot. Mindezeket mintegy 110 milliós fejlesztéssel, 4-5 év alatt. Gondot a költségvetés szűkössége jelent. Az elmúlt évvel ösz- szehasonlítva a bevételi tervük azonos, a forrásoldalon viszont 5,5 millió hiány jelentkezik. Megpróbálnak forráshiányosként pályázatok útján pénzt szerezni és megszigorítják az intézmények gazdálkodását. Sajnos, a gázprogram megvalósításához 6 millió forint hitelt is kénytelenek voltak felvenni. Elsődleges feladatuknak intézményeik zavartalan működtetését tartják, másodiknak tartozásuk törlesztését.- Mindezt, ha másképpen nem megy, saját forrásból, házingatlanjaink értékesítésével is megoldjuk - jelentette ki Visnyai Gyula polgármester. - További tervünk a szennyvízhálózat kiépítése, erre pályázatot nyújtottunk be. Enélkül a tervből valóság nem lehet, mert a lakosság tovább már nem terhelhető. Dédelgetett álmunk az egészségügyi hálózat fejlesztése: egy egészségház megépítése a szétszórtan meglévő intézmények helyett. Következő feladatunk az úthálózat, a járdák, az utak helyreállítása, megépítése, amihez ugyancsak pályázati pénzeket szeretnénk elnyerni. _Heti Jegyzet Múltidéző Nac.y Zc )ltan Millecentenárium lévén mostanában többet olvasunk, hallunk a magyar múlt évszázadairól. A sok változás - tatár dúlás, török vész, Idegen uralom, belső harcok, nem beszélve az iskolai oktatás túlzottan ideologikus töltéséről is - bizonyosan részese annak, hogy a közvélemény elég nagy részében leegyszerűsített kép él történelmünk egy- egy nagy korszakáról, eseményéről Ezzel szorosan összefügg, hogy jócskán tanácstalanul kezeljük az egymástól különböző, esetleg egymásnak ellentmondó, vitatkozó történészi álláspontokat, légyen sző a magyarság eredetéről, őshazájáról, vagy legújabbko- ri történelmünk láttatásáról. Egy szóval: az eseményekben túl gazdag magyar múlt, újabban a polgári demokratikus fejlődés zökkenői, megtorpanásai nem kedveznek az árnyalt látásmódnak, a vélemények toleráns kezelésének. Többek között ezért is figyeltem fel Le- hoczky Alfrédnak a Felsőmagyarországi Kiadó gondozásában megjelent a „fiangony-Hódos völgye a honfoglalás idején és a középkorban" frissen megjelent könyvére, amelyben többek között foglalkozik a XVI. század közepén élt elődeink életviszonyaival is. 1546-ban és 48-ban keletkezett portál is és dézsma jegyzékekből következtethetünk erre jónéhány borsodi és gömöri település esetében. Lehoczky kutatásai azt bizonyítják - gondolva az 1514-es parasztfelkelésre is -, hogy a helyzet nem volt abszolút kilátástalan, bár kétségtelen igen nehezen éltek elsősorban a föld nélküli zsellérek. Kiváltképpen kemény volt a helyzet ahol a kisebb gazdaságok voltak többségben. A negyed-, féltelkes jobbágycsaládok igen nyomorúságos körülmények között éltek, de akadtak olyanok is, amelyek jobban éltek mint a kisnemesek. E dézsmajegyzékek szerint az egy köblös (kis magyar hold) földön 60 kilogramm búza termett. Ennek egy- tizédét kapta a földesúr, tartalékolni kellett vetőmagot - a termelés egyötödét - azaz a 60 kilogrammnak a 60 százaléka maradt a jobbágycsaládnak. Mindebből arra következtethetünk, hogy egyetlen korszak sem egysíkú. Voltak egészen jól élő és nyomorgó jobbágycsaládok, miközben a kisne- messég életvitelében is sok az eltérés. Hozzátéve, hogy a népességnek - legalábbis a tárgyalt két völgyben - már több mint fele a zsellérséghez tartozott, akik csak két kezük munkájából élhettek jószág és eszköz hiányában. Summa-summárum, előítéletek, régi beidegződések átvétele helyeit nem ártana újra tanulnunk a tények tiszteletét és ennek alapján alakítani világlátásunkat, a világban való mai tájékozódásunkat is.
