Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-23 / 95. szám

A SZELLEM VILAGA Az eltemetett „elszerető” A művészettörténész a naivan személyes mitológiáról Stefanovits Elemér: Tisztelgés - „Másfél millió kilométeres balesetmentes vezetésemnek és 30 éves munkásságomnak leköszönésem alkalmából" Ezrek szimfóniája Budapest (ÉM) - A Nemzeti Fil­harmónia Kobayashi Ken-Ichiro, a Magyar Állami Hangversenyzene­kar főigazgatója kezdeményezésére, a millecentenárium tiszteletére rendkívüli vállalkozásra készül. Ti­zenhárom év után újra elhangzik Budapesten a zeneirodalom talán legmonumentálisabb alkotása, Mahler legendás 8. szimfóniája, mely az ősbemutató előadóappará- tusáról kapta az Ezrek szimfóniája nevet. A Budapest Sportcsarnokba (május 3-án este fél 8-tól) tervezett produkció nemzetközi előadógardá­jában a Magyar Állami Hangver­senyzenekaron és a Magyar Állami Énekkaron kívül a 150 tagú japán Musashino Kórus, valamint tucat­nyi hivatásos és amatőr felnőtt és gyermekkar közreműködése várha­tó. Az énekes szólisták a budapesti, pozsonyi, frankfurti operaház ran­gos művészei lesznek. .VEMÍEETI FILHARMÓNIA Drámapedagógia Miskolc (ÉM) - Továbbképzést in­dít a Nemzeti alaptanterv Tánc, dráma, hagyomány és báb témáihoz tanítóknak és óvodapedagógusok­nak a Zsámbéki Katolikus Tanító­képző Főiskola szeptembertől a Csepeli Gyermekházban és a Kecs­keméti Ifjúsági Házban. A részvéte­li díj félévenként 20 000 forint. A négy féléves, havi egy hétvégét igénybe vevő 400 órás képzésre má­jus 24-ig írásban lehet jelentkezni - a diploma fénymásolatával, szak­mai önéletrajzzal, felbélyegzett vá­laszborítékkal - a következő címen: ZSKTKF, Zsámbék, Zichy tér 3. 2072. A NAT-hoz igazodóan az ÉLTÉ BTK és a Magyar Drámapedagógiai Társaság szeptembertől három fél­éves, 280 órás egyetemi tanúsít­ványt adó programot indít középis­kolai és általános iskolai tanárok­nak. A képzés díja félévenként 30 000 forint. Jelentkezni lehet má­jus 24-ig - a diploma fénymásolatá­val, szakmai önéletrajzzal, felbé­lyegzett válaszborítékkal - a Buda­pest, Marczibányi tér 5/a 1022, Mű­velődési Központ címén. Jegyelővétel Budapest (ÉM) - Országos jegyter­jesztő hálózatot indított a Ticketron Hungary Kft. és a Cooptourist Uta­zási Iroda. A miskolci iroda címe: Széchenyi utca 14. Már kaphatók jegyek Sting, Mark Knopfler, Jan Garbarek, Bon Jovi, Santana, a King Crimson és az Illés együttes budapesti koncertjére, és komolyze­nei hangversenyekre. Szepsi napok Szepsi (ÉM) - Csereháti csürdön- gölő címmel népművészeti estet és táncháztalálkozót rendeznek a Szepsi Csombor Márton Napok ke­retében május 3-án este 6 órától a szlovákiai Szepsiben. A találkozón fellép a nagyidai Ilosvai, a szinai Rozmaring, a kassai Új Nemzedék, a rozsnyói Búzavirág és a szepsi Bódva néptáncegyüttes. Magyaror­szági vendég az egri Gajdos együt­tes lesz. Április 28-án délután 4 óra­kor pedig Kenderfeldolgozás cím­mel időszakos kiállítás nyílik a szepsi múzeumban. Dobos Klára Kecskemét (ÉM) - Vannak olyan alkotók, akik nem vettek részt semmiféle szakmai képzésben, nincs semmi nemesítettségük, de gyermekkoruktól bennük van az igény saját világképük vizuális kifejezésére. Többsé­gük idős korában kezdi a fes­tést, faragást. Ok a képzőművé­szet vadvirágai. Bánszky Pál művészettörténész róluk be­szélt nemrégiben A naiv művé­szet napjainkban című előadá­sában a miskolci Herman Ottó Múzeumban. A művészettörténész a naiv művé­szetet a népművészet folytatásának tartja. Mint mondta, a 20. század­ban elnémult a folklór, hiszen az emberek már nem készítik szerszá­maikat, hanem vásárolják azokat. A népművészet olyan változáson megy keresztül, amely lehetővé te­szi, hogy a különféle alkotások ki­mondottan esztétikai céllal készül­jenek. És ez már elvezet a naiv mű­vészethez. Több név elhangzott az előadás­ban, például Süli Jánosé, aki Al- győn élt, baromfiudvart festett, il­letve vasútállomást, mert mindig utazni szeretett volna. O már a naiv művészet klasszikusa. s Van a naiv művészetnek egy rendkívül archaikus rétege, amely fétis funkciót is betölt. Jó példa erre egy kondói cigánylány festménye. Elszerették tőle a barátját, ő meg az „elszeretőt” eltemette a képén. Ki­festette magából a fájdalmat, dü­höt, s ettől aztán megnyugodott. De említhetnénk Gombkötőnét, Gubányinét, Bacskay nénit (aki ré­gebben elégette a képeit, mert attól félt, hogy festeni bűn), Pozsgay né­nit, (aki 70 évesen kezdett festeni, és a népi szürrealizmus irányzatá­hoz tartozik. Érdekes képe, mikor a katona karácsonykor álmodik, s az álom, - a karácsonyfa - megjelenik a barakk falán). * □ Lehet, hogy naiv a kérdés, de mi­ért volt szükség egy naiv múzeum létrehozására? - kérdeztük előadás után a művészettörténészt. 9 A kecskeméti Naiv Művészeti Múzeum 1976 szeptemberében jött létre, most 20 éves. Ebből az alka­lomból a közelmúltban nyitottunk egy új állandó kiállítást. Énnek cí­me: A modern művészet forrásvidé­ke. Az első ilyen jellegű kiállítást 1923-ban Benedek Péternek ren­dezték, a ’30-as években pedig Bu­dapesten még volt több ilyen őste­hetség alkotásait bemutató tárlat. E múzeum létrehozását az motivál­ta, hogy mind több ilyen alkotóra fi­gyeltünk fel, akik született tehetsé­gek, nem jártak képzőművészeti körbe, tehát ilyen vadvirág módjára fogtak hozzá a vizuálus művésze­tekhez. Először ez festészetben je­lentkeztek, később az autodidakta szobrászat is mind gazdagabb lett. A mostani kiállításunkon közel het­ven képet tettem ki, és ugyanennyi szobrot. Elképesztő, milyen gazda­gok vagyunk a népi szobrászat mű­fajban. Ez az utóbbi 30-40 évben tört elő, korábban nem volt jellem­ző... Tehát ilyen embereket talál­tunk, akiket nem lehetett se a profi, se az amatőr képzőművész, se a népművész „skatulyába” behúzni... Megalakulásunk óta hét állandó ki­állításunk volt. Jelenleg ötévente cseréljük az állandó kiállítást, és közte mindig csinálunk egy népi szobrászati országos pályázatot. Vannak időszaki kiállításaink is, eddig 82 ilyen tárlatot rendeztünk, 114 alkotóval. □ Végül is ez könnyen „megfogható” kategória? • Nem nagyon. Főleg elméletileg nehéz megfogalmazni, mi is ez. Már nem népművészet, valahol kitanu­latlan, nemesítetlen, de minden­keppen született tehetségre épülő ösztönös megnyilatkozás. □ Érdekes volt, ahogy mesélt a ké­pekről. Általában elmondta a hozzá­juk tartozó történetet is. Azt hiszem, a hallgatóság igazából ezzel együtt tudta értékelni az alkotásokat. Va­jon a háttérinformáció nélkül, ön­magukban ugyanúgy megállnának ezek a művek? • Szerintem mindenképpen. Csak mivel ez speciális, vagyis egyszerre esztétikai és társadalmi jelenség, többet ad, ha tudjuk a mögöttest is az alkotóról. Azt hiszem, nemcsak művészettörténeti, nemcsak eszté­tikai kategóriaként kellene kezelni ezt a kérdést, érdemes lenne ezzel külön foglalkozni szociológusok­nak, pszichológusoknak. Éőként szegénysorú emberekről van szó, tehát nem arról, hogy valaki jó­módjában nem tud mit csinálni, és elkezd festeni, mint valamikor egy bizonyos réteg. Hanem mikor sza­badidőhöz jut, mikor nyugdíjas lesz, akkor kezdi azt csinálni, amit már gyermekkorában is szeretett volna. □ Az egyáltalán nem jellemző, hogy egy naiv művész elkezdi magát ké­pezni? 9 Van ilyen, de nálunk nem, inkább Nyugat-Európára jellemző, ahol ezek az alkotók neoprimitíveknek nevezik magukat. Ez egy tudatos program. De az én Bacskay nénim­nek nem volt programja, neki egy­szerűen csak szüksége volt rá, hogy vizuálisan kifejezze magát. Többen kezdeményezték már, hogy csinál­junk közös alkotótábort, de én nem vagyok híve ennek. Kikerülhetetlen lenne az egymásra hatás. A naiv művészet nagyon személyes dolog, nagyon sok az az individuális vo­nás, ami ezt hitelesíti. Tehát éppen a népművészettel szemben, sokkal inkább személyes mitológia. □ A profi vagy amatőr képzőművé­szettől tehát, leginkább abban külön­bözik, hogy nincs mögötte a tanulás során felépült tudás. 9 Erről van szó. A hivatásos mű­vész tudja, hogy neki meg kell is­merni, ami eddig történt a képző- művészetben, és hogy valaki le­gyen, azt meg is kell haladnia. A na­ivaknál ilyen nincs. Ott nem mérce Leonardo vagy Michelangelo. A na­iv művész „gátlástalanul” a maga útját járja, és ennek külön varázsa van. Valahol ez ad tisztaságot, egy gyermekien őszinte rácsodálkozást a világra. A professzionális ember pontosan tudja, mit miért kell csi­nálni. De ők nem. □ Az ön véleménye szerint ezek in­kább csak olyan „kedves” dolgok, vagy pedig művészettörténeti jelen­tőségük is van? • Mindenképpen van művészettör­téneti jelentőségük. A tízkötetes Pannon művészettörténeti kiad­vány századforduló kötetén belül például külön fejezetet kapott a na­iv művészet. Nálunk - sajnos - ez még nem így van. De egyre több művészettörténész már nagyon po­zitívan foglalkozik ezzel a témával, elismeri ennek az önálló esztétikai értékét. □ Egyébként ön keresi az alkotókat, vagy véletlenül akad rájuk? 9 Is-is. Foglalkozom a népművé­szettel, is, sok zsűriben benne va­gyok. így egyre több az ismeretsé­gem, egyre többen tudják, hogy van egy ilyen intézmény Kecskeméten. Rengeteg levelet kapok, nem is győ­zöm idővel a válaszokat, megkere­séseket. Ráadásul nagyon sok kiál­lítást csinálunk külföldön és az or­szágban is. Tavaly például Japán­ban öt városban állítottunk ki, Ju­goszláviában szitén, Németország­ban két helyen, de voltunk már Londonban, Delhiben, a környező országokban. A múzeum húszéves története során pedig itthon mint­egy száz kiállítást rendeztünk. □ A külföldi visszajelzések milye­nek? Jellemző például Londonban is a naiv művészet? És érdeklődnek az ottaniak más országok ilyen jellegű művészete iránt? • Igen. Londonban például egy kol­lekció árusításra is került, és majd­nem minden képet megvettek. Egyébként ott hat ország mutatko­zott be, és a katalógus címlapjára a mi Sülinknek a képét tették. □A naiv szónak még van némi rossz íze. Az alkotók nem tiltakoznak e jel­ző ellen? 9 Nem. Megértették, hogy ez nem­zetközileg elfogadott jelző. Persze, én sem mondom mindig, tudva a magyar jelentésnek ezt a fajta pejo­ratív tartalmát. De akikkel kapcso­latban vagyok, szinte kivétel nélkül vállalják ezt a jelzőt, ami azt jelenti, hogy ezek az alkotók tiszta, hiteles élményeket közvetítenek. Miért kellene tiltakozni ellene?! Az utolsó találkozás Bíró István A Fővárosi Operettszínház gálaműsorából na­gyon hiányzott. És hiányzik továbbra is a pri­madonna. Talán ő volt az utolsó, aki kedvesen mosolygó, emberséget sugárzó szeméből, abból a szempárból, akiért bonvivánok vívtak - vív­hattak - ádáz tusát - összekacsintva velünk, a közönséggel elhitette: még a legcsacskább, leg- banálisabb operettszituációk is elhihetők, ha ilyen óriási egyéniség tolmácsolja. Sokáig Hon- thy Hanna utódaként emlegették. O más volt. Nem volt udvartartása, „csak” egyénisége, sen­ki mással össze nem téveszthető csilingelő hangja. A Farkasréti temetőben ezrek kísérték utolsó útjára. Nem akart nagyszabású, töme­geket megmozgató temetést, amikor súlyos be­tegségével szembesült. Ez nem operettbelépő - mondta volna a tömeget látva. De igen: belépő az égi nagy színpadra, ahol már váiják. Hon- thy, Sárdy, Latabár, Feleki Kamill, a zongorá­nál Fényes Szabolcs ül, Bródi Tamás karmes­ter vezényel és int: kezdd el, Marika... Te, ron­gyos élet, bolondos élet, mitől tudsz olyan édes lenni, núnt a méz... mondta búcsúztatójában Szinetár Miklós színházigazgató. * A pécsi születésű kislány, aki Mozarton és ko­molyzenén nevelkedett soha nem gondolta: or­szágos, sőt világhírű primadonna lesz egyko­ron. Ősz eleji beszélgetésünkkor - nem hittem, hogy az utolsó velem történt interjúja lesz - Miskolchoz kötődő kapcsolatokról is szó esett többek között.- O ez egy csodálatos város, tele operettsze­rető közönséggel. Huszonkét éves koromban szerepeltem ott először, méghozzá a Népkerti Szabadtéri Színpadon. Azóta is kedves emlé­kem, és amikor tehetem és hívnak, bármelyik helyre, helyiségbe szívesen megyek Miskolcra, így felléptem már azóta a tapolcai Kisvadász étteremben, a Rónai Művelődési Központban, a Vasasban és legutóbb a Sörfesztiválon is. Legkedvesebb partneréről is szó esik...- Természetesen férjem Marik Péter, aki­vel 24 éve élek boldog házasságban.- És legkedvesebb operettje?- Persze, hogy a Csárdáskirálynő! Először - és nem tudom megmondani hányszor Szilviát játszottam benne, később Cecíliát, először ’76- ban. Akkor még sok sminkkel keílett öregíte- ni. Most már én vagyok Cecília, a kortalan Csárdáskirálynő - mondja nevetve.- Ja, és ki ne felejtse az interjúból, hogy mennyire meghatott, amikor Berzék díszpol­gárává választottak.- Honnan a kötődése megyénk községéhez?- Annak idején nagynéném oda ment félt­hez, övék volt a Potoczky kastély. Halála után az épület egy részét én örököltem, és ezt a kö­zségnek ajándékoztam. Használják terveik sze­rint, és emlékezzenek rám is majd egy kicsit. Alikor, a kis művelődési házban rögtönzött műsorának is sokan tapsoltak, mint ahogy vi­lágszerte: Európától Ausztráliáig mindenhol. Igen, ez jellemezte Marikát: kedvesen, közvet­lenül adni, adni, adni mindenkinek, aki szívé­be zárta őt. Hála Istennek, sokan vagyaink ilyenek. Talán kevesen tudják, hogy Németh Marika Berzék díszpolgára volt Színészképző Békéscsaba (ÉM) - A békéscsabai Regionális Színházművészetért Alapítvány felvételt hir­det 4 éves színészképző tagozatára. Várják 18-24 év közötti fiatalok jelentkezését rövid életrajzzal és felbélyegzett válaszborítékkal a következő címre: 5600 Békéscsaba Pfi: 204. A felvétel anyagáról és időpontjáról a jelentkező­ket levélben értesítik. Süli János: Sógornőm szobája reggel, takarítás után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom