Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-02 / 78. szám

A SZELLEM VILAGA 11 M / EszaK'Magyarország keddi melléklete • 1996. Április 2. Színlap Szerelem és ármány a kupola alatt Schiller-dráma bemutatójára készül a Miskolci Nemzeti Színház Létay Dóra (Lujza), Kuna Károly (Ferdinand) és Hegyi Árpád (utocsa igaz­gató-főrendező a próbán Fotók: Strassburger Alexandra Vendégjátékok Budapest, Miskolc (ÉM) - Az Egy pohár víz című Scribe-vígjátékkal vendégszerepei a budapesti Thália Színházban május 28-án a Miskolci Nemzeti Színház, június 3-án és 4- én pedig az Ármány és szerelem cí­mű Schiller-drámát mutatja be ugyancsak a budapesti Tháliában a miskolci társulat. T évéfelvételek Miskolc (ÉM) - Az elmúlt évad két emlékezetes bemutatójáról is tévé­felvétel készül a miskolci színház­ban. Április 15-én, 16-án és 17-én a Salome című előadást rögzítik, Ka- mondi Zoltán rendező tévéjáték­ként dolgozza fel a színpadi művet. Az ugyancsak az elmúlt szezonban bemutatott, de az idén is nagy si­kerrel játszott Rómeó és Júlia című dráma nyilvános felvétele április 19-én lesz, előző napon - április 18- án - a kamerapróbák miatt nincs előadás. Szerepcsere Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemze­ti Színház Pinokkio című zenés-tán­cos mesejátékának címszerepében eddig Markó Évát láthattuk, most viszont - az anyai örömök elé néző táncostól - Fazekas Zsuzsa veszi át a szerepet. Ahogy tesszük Budapest (MTI) - Spiró György és Másik János Ahogy tesszük című dalművét mutatták be az elműlt hét végén a Várszínház Refektóriumá- ban. A nyolc esztendeje íródott da­rabot Spiró az új premierre átigazí­totta a Refektorium kamarapódiu­mára. Az előadás főszereplői Végh Péter és Peremartoni Krisztina. A további fellépők - mint például Kertész Pé­ter és Földi Teri (vendégművész) - több „alakban” is színre léptek a produkcióban. A darabot Gaál Er­zsébet rendezte. A történet „szituá­ció-dalait” zongorajáték kíséri. A díszlet-, illetőleg jelmeztervek ké­szítői vendégművészek. A színpad­kép Árvái György, az öltözékek pe­dig Dőry Virág munkái. Spiró György darabját elsőként a Vígszínház mutatta be. A szerző e művében az 1980-as évek magyar valóságának bemutatására tett kí­sérletet a zenés színház „nyelvén.” A kétrészes mű egy átlagos magyar értelmiségi házaspár válásának tör­ténetét követi nyomon. Spiró az „ágytól-asztaltól” váló főhősök sor­sán keresztül rajzolta meg azt a kö- zép-kelet-európai létállapotot, amelynek kezdetét a közös lakásért való küzdelem, „végét” pedig a válás utáni újrakezdés erőfeszítései jelle­mezték és jellemzik ez idő tájt is. Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Nem kérdés, nem lehet kérdés, hogy miért mutat­ják be, miért éppen most mutat­ják be a Miskolci Nemzeti Szín­házban Schiller Ármány és sze­relem című drámáját. De Hegyi Árpád Jutocsa, az előadás ren­dezője megelőzi válaszával a fel sem tett kérdést.- Ilyenkor szokták azt kérdezni, hogy miért mutatjuk be a darabot, mi az aktualitása - fogad a rendező a próba szünetében. - De erre nem tudok mit mondani, ne is váljon tő­lem valami érdekes történetet, olyasmit, hogy már az óvodában, már apró csecsemőkoromban is... Schillert játszani kell, mert az egyik legjobb drámaíró, az Ármány és sze­relem pedig nagyszerű dráma... A szerelem nem köthető történelmi korokhoz. A szerelem olyan titok, amit mindig és mindenkinek meg kell fejtenie. A szerelem hatalmas erő. Ha az emberi cselekedetek oka­it keressük, mindig ott találjuk a szerelmet. Ez az, ami újra és újra életkedvet, erőt ad az embernek, ez az, ami felemel bennünket, azzal együtt, hogy ez az, ami miatt időn­ként pokolra szállunk... „A szerelem ravaszabb és bát­rabb, mint a gonoszság...”; „A szere­tet rettenetesebb kényszer, mint a zsarnok dühe!” - írja Schiller. De azt is ő vetette papírra: „ ...míg a vi­lág boltozatát a bölcsesség fogja át, tovább forgatja gépét a szerelem s az éhség...” Dávid Attila hatalmas boltozatot emelt a forgószínpadra tervezett ,Ármány és szerelem” fölé. Ármány és szerelem... ,A leg­ősibb kérdés - fogalmaz az igazgató­főrendező. - A társadalomba (ár­mány) vetett ember belső tisztasága (szerelem). Az egyén hite (szerelem), és a külső világ akarata (ármány). Belső meggyőződés (szerelem) kont­ra külső elvárások (ármány). Az ősi harc, amit mindannyiunknak meg kell vívni. A két erő, mely összecsap bennünk. Szerelem és ármány.” Eze­ket a gondolatokat, még az évad ele­jén írta le Hegyi Árpád Jutocsa a Színházi Estékban. Akkor még úgy tudtuk, Lady Milford Igó Éva lesz, Ferninánd Quintus Konrád, a további szere­pekben láthatjuk majd Szervét Ti­bort, Matus Györgyöt. Szervét Tibort nem láthatjuk, Igó Évát sem. Matus György vi­szont itt van: ő a kancellár, Ferdi- nánd atyja. Ferdinánd Kuna Ká­roly. Quintus Konrád a nemes ifjú helyett az alattomos Wurm lett. Lujza szerepét Létay Dóra alakítja. Lady Milford pedig Zborovszky Andrea és Takács Katalin. Takács Katalin (Zborovszky Andreá­val kettős szereposztásban) vendég­ként játssza Lady Milford szerepét- Ferdinánd két nő, Lujza és La­dy Milford között őrlődik - folytatja Hegyi Árpád Jutocsa. - Lujza a pol­gári eszményeket képviselő ifjú pol­gárlány. Lady Milford a fejedelmi udvar züllöttségének megtestesítő­je, ugyanakkor rendkívül érdekes és sokszínű egyéniség, érett nő. Ép­pen az utóbbi jellemzők miatt Ta­kács Katalin pontosan megfelel en­nek a szerepnek. Lehetett volna La­dy Milford Igó Éva is, de nem sike­rült időpontot egyeztetnünk a Víg­színházzal. Zborovszky Andrea fia­talabb ennél a szerepnél, viszont a tehetségének köszönhetően reme­kül megoldja ezt a feladatot. A színpadon közben forog a ku­polás díszlet. Egymásba olvad a fe­jedelmi udvar és a polgári miliő. Sem korra, sem helyszínekre nem utal a környezet.- A dráma szempontjából nincs különösebb jelentősége a kormeg­határozásnak. Amiért igazán fontos ez a mű, az az emberek lelkében tör­ténik... Persze, a szerelem, a féltékeny­ség, a szenvedély mellett ott van a vágy is - egy új korszak után. Lujza olyan világra vár, olyan világot hir­det, „ahol a rangkülönbségek falai leomlanak, ahol lehullanak rólunk az osztályok gyűlölt bilincsei, ahol az ember: ember és semmi más...” A polgárosodás megindulása, a pol­gáreszmény, a polgári értékek meg­fogalmazása után úgy kétszáz évvel most a színházon kívül is újra a pol­gárosodásról folyik a szó.- Ez egy manierista kor - mond­ja a főrendező. - A reneszánsz a ter­mészet után alkotott, a manieristák előtt pedig már ott voltak a műalko­tások. Nekünk sem kell élőiről kez­denünk a polgárosodást. Ha közben volt is egy hosszú időszak, amikor nem úgy élhettünk, ahogy kellett volna, tudtuk, hogy embernek kell maradnunk, át kell mentenünk, meg kell őriznünk az értékeinket. Sőt, azt kell mondanom, hogy talán az erős materialista hatások meg­óvtak a túlzott idealizmustól. * Az Ármány és szerelem nyilvános főpróbája holnap, szerdán este lesz, csütörtökön az egyetemi bérlet tu­lajdonosai láthatják az előadást, a premier április 5-én, pénteken este 7 órakor kezdődik. A szereplők: Ku­na Károly, Létay Dóra, Matus György, Zborovszky Andrea, Takács Katalin (M.v.), Quintus Konrád, Sze- rémi Zoltán, Szegedi Dezső és Péva Ibolya. A díszleteket Dávid Attila, a jelmezeket Zeke Edit tervezte. Százéves a Vígszínház Gyöngyösi Gábor Nyakunkon a millecentenárium, s vele együtt egy sereg olyan ünnep, amelyeknek okát, gyökereit a száz esztendővel ezelőtti millenáris ün­nepségek, vagy az azokra való fel­készülés körül kell keresni. A Vígszínház felépítésének kö­rülményeire emlékezők szinte kivé­tel nélkül egyetértettek abban, hogy a színház nem lesz hosszú éle­tű, s felépítése azon a helyen kido­bott pénz. Az épületet még sokáig üres telkek vették körül, s száraz lábbal, nedves időben megközelíte­ni sem lehetett. Fekete József pesti hírlapíró és Silberstein Ötvös Adolf színikritikus elképzelése, amely a már meglévő Népszínház mellett egy újabb pesti magyar játékszín felépítését szorgalmazta, mégis életképesnek bizonyult. Szervező, kérvényező munkájuk következté­ben egy 800 ezer aranyforinttal ren­delkező részvénytársaság hozzálá­tott a színház felépítéséhez, s alig egy esztendő alatt, 1896. április 1- jére fel is építette. A kivitelezéssel ugyanazt a Fellner és Helmer nevű céget bízták meg, amely addig már több színházat is épített Magyaror­szágon. A színház élére hosszas huza­vona után az akkori kolozsvári színidirektort, a fiatal Ditrói Mórt hívták meg, aki onnan hoz­ta magával társulata jelentős ré­szét is. Azonnal próbákhoz látott, és 1896. május 1-jétől sorra mu­tatta be előbb Jókai és Herceg Fe­renc, később mindmáig a legis­mertebb magyar szerzők, Bródy Sándor, Lengyel Menyhért, Mol­nár Ferenc, Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Szomory Dezső darab­jait. Sőt, elhatározta, hogy száz estén át csak magyar szerzők da­rabjait tűzi műsorra. Egyetlen szériában ugyancsak százszor tűzte műsorra Herceg Ferenc Ocskay brigadérosát, s elindított a pályán a fentebb említettek mellett egy sor olyan szerzőt mint Barta Lajos, Ernőd Tamás, Hu- nyady Sándor, Heltai Jenő, Har- sányi Zsolt, akiknek darabjai mindmáig előszedetnek, ha ma­gyar színházigazgatónak véletle­nül eszébe jut, hogy magyar szín­házban magyaroknak, magyar darabot játszasson. Ditróit ekkor már egy olyan rendező, majd főrendező segítette munkájában, aki később, amikor a nagy alapító megvált; a színháztól, az igazgatói székben is követte. Ez a kitűnő színházi ember nem volt más, mint Jób Dániel, akiről ma élő nagy öregjeink is legendákat mesélnek. Vele a színház diadal- útja a világháború küszöbéig tar­tott, amelynek 1945-ben aztán a színház is áldozatává vált. Janu­árban bombatalálat érte, amely el­vitte az épület kupoláját, s vele azt a színházi szellemet, amely Ditrói, Jób, majd Harsányi Zsolt és Hege­dűs Tibor irányításával benne ki­alakult. A háború után háromtagú igaz­gatóság, Somló István, Tolnay Klári és Benkő Gyula ideiglenes helyszíneken próbálta még feléb­reszteni, illetve folytatni a hagyo­mányokat. de 1949-ben a Vígét is államosították, s újjáépítése után a Magyar Néphadsereg Színháza­ként kezdték működtetni. Fordulat a sematizmus hálójá­ba került színház életében csak 1956 után következett be ismét, sőt 1960-ban régi nevét is vissza­kapta. Ladányi Ferenc, Ajtay An­dor, Hegedűs Tibor, Szendrő Jó­zsef, Egri István lassan-lassan visszacsempészték színpadára a régi hangot, s rövid idő alatt a fő­város és az egész magyar színházi kultúra legmarkánsabb intézmé­nyévé tették. Páger, Básti, Bilicsi, Ruttkai Éva, Benkő Gyula, Tolnay Klári. Bulla Elma, Sulyok Mária, a fiatalabb generációból Bitskey Tibor, Béres Ilona, Darvas Iván, Somogyvári Rudolf, Schubert Éva és Koncz Gábor - hosszú ideig Várkonyi Zoltán - majd Kapás De­zső, Horvai István és Marton László irányítása alatt az a nem­zedék, amelynek játékában, szín- házcsinálási kultúrájában már mi is gyönyörködhettünk, s gyönyör­ködhetünk ma is. A Vígszínháznak az elmúlt száz esztendő alatt mindig volt ereje a megújuláshoz. De mintha ez a megújulás a legutolsó renová- lás óta késlekedne. Csak remélni lehet, hogy a régi szellem nem ma­rad a tetszhalál állapotában, s a századik évfordulótól szárnyra- kapva magasra röppen a magyar színházművészet egén. Péva Ibolya - a feladatra várva Mikita Gábor A jubileumok éve az idei Péva Ibolya, a Mis­kolci Nemzeti Színház művésznője számára: 35 éve kezdődött művészi pályafutása a Hon­véd Művészegyüttesben és a filmgyárban; 30 évvel ezelőtt szerződött a miskolci színházhoz; s 25 éve múlt, hogy egy kecskeméti évad után végleg visszatért a miskolci társulathoz; már­cius 25-i születésnapja pedig ugyancsak kerek évforduló volt.- Gimnazistaként osztálykiránduláson jár­tam először itt - emlékezik vissza a várossal való első találkozásra -, s annyira megtetszett . a környék, a Bükk, hogy turistaszokás szerint ; egy fémpénzt dobtam a Szinvába. Gondolni ■ , sem mertem, hogy később a város színésznője- ként érezhetem a miskolciak szeretetét, hogy ideköt majd a pályám, az életem. Itt lettem szerelmes, itt született a fiam, és időnként Kő­míves Kelemennéhez hasonlatosan én is úgy érzem, hogy az én színpadon átélt érzéseimet, szenvedéseimet is őrzik a színház falai. Lapozgatjuk a művésznő albumát, amely ma már egy darab színháztörténet. A miskolci színház fennállásának 150. évfordulóján ő ját­szotta a díszelőadás, a Csongor és Tünde fő­szerepét. Egymás után kelthette életre kor­társ magyar szerzők hősnőit - többek között Németh László, Páskándi Géza, Bertha Bul­csú, Szakonyi Károly köszönő sorait őrzi. A bo­lond lány, a Vidám kísértet címszerepe mellett Shakespeare- és Moliére-vígjátékok hősnőit is alakította, köztük a Tartuffe szobalányát, amelyre több jelölt közül maga Major Tamás választotta ki. Régi slágereket idéznék zenés vígjátéki feladatai: a Potyautas, Lulu, Péntek Rézi, a Régi nyár. Különböző karakterek sor­jáznak: tiszta naivak, ravasz fruskák, nevetni- való szubrettek. Ám egy valami közös bennük: ugyanaz a frissesség, temperamentum árad a több évtizedet felölelő felvételekből. Honnan ez a mindmáig megőrzött fiatalos lendület, a felszabadult játékkedv? Testi-lelki adottság is, s) de minden bizonnyal a jógának is köszönhető, hiszen diákkorától fogva mind a mai napig vé­gez jógagyakorlatokat. De a legfontosabb a szí­nészben feszülő belső erő és késztetés, no meg a fegyelem és a szorgalom. Prielle Kornéliát, a híres színésznőt idézi:,Annak, aki művészpá­lyát betölteni óhajt, élete szakadatlan mun­kálkodás legyen, mert ez a művészet törvénye és feladata”. Erre próbálja nevelni és színészi pályára készülő fiát. Csabát és tanítványait a Csodamalom Bábszínházban. Érdekes feladat átadni a megszerzett tudást a fiataloknak, de ő maga is másképpen játszik, mióta tanít és rendez. De fontosnak érzi a színház múltjá­nak, az egykori játszótársak emlékének meg­őrzését is, lelkes tagja a miskolci színészmúze­um létrehozását pártoló körnek.- Mostanában inkább a múltamban élek - zárja be az albumot -, a korábbi epizódok, vágj' az olyan rezonőrfeladatok, mint amilyen most Millerné az Ármány és szerelemben, nem sok lehetőséget adnak arra, hogj' kifejez­hessem a bennem feszülő érzéseket, szenvedé­lyeket, hogj' megmutathassam, mire vagyok igazán képes, és az el nem játszott szerepek nem igazolják a színész tehetségét... Péva Ibolya esetében persze már régen nem bizonyítási lehetőséget várunk, most in­kább méltó jutalomjátékot, s azon felül állan­dó megbecsülést, a színésznő erejéhez, tehet­ségéhez mert tartalmas feladatokat, hogj' a ré­gi miskolci pályatársaival, a „hűséges keve­sekkel” együtt ne csak a közönség szeretető miatt érezze úgy, hogy érdemes volt ehhez a színházhoz, ehhez a városhoz kötni az életét... Péva Ibolya Fotó: Jármay György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom