Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-16 / 89. szám
6 B Itt-Hon 1996. Április 16., Kedd Sajókeresztúri kisiskolások sikerei Sajókereszíúr, Bocs (ÉM - FL)- A tanév előírt rendje szerint eljött a tanulmányi versenyek szezonja. A közelmúltban Sajókeresz- túrban nyolc község 3. és 4. osztályos tanulóinak legjobb vers- és prózamondói részvételével rendeztek vetélkedőt, Bőcsön matematikából mérték össze tudásukat. A sajókeresztúri iskolások szerepléséről Rátkai Józsefné és Mikitáné Ujjob- bágyi Erzsébet tanítóktól kaptunk tájékoztatást. A vers- és prózamondók területi vetélkedőjét a sajókeresztúri általános iskola alsós munkaközössége rendezte meg. A területi versenyt megelőzően háziversenyeket tartottak. A sajókeresztúri iskolában legjobbnak a harmadikosok közül Tardi Imrét és Ulrich Friderikát, a negyedikesek osztályából pedig Czecz Beátát és Barna Zsuzsát találták. A területi vetélkedőn Bükkaranyos, Bükkszentkereszt, Parasz- nya, Sajóecseg, Sajóbábony, Sajó- keresztúr, Sajósenye és Sajóvámos 2-2 tanulója vett részt. A héttagú zsűrit más-más községek pedagógusai közül választották. A versenyző tanulók szereplését nevelőik, szüleik és pajtásaik is figyelemmel kísérték. A nagyon színvonalas vetélkedőn valamennyien nagyon jól érezték magukat. Ehhez hozzájárult az is, hogy a helyi polgármesteri hivatal a versenyzők és társaik, valamint a nevelők részére kiváló ellátást biztosított, és a legjobban szereplőket könyvjutalomban részesítette. A sajókeresztúriak a vetélkedőn két második, egy harmadik és egy különdíjat kaptak. Bocs község iskolájában rendezték meg ugyancsak a közelmúltban az alsó tagozatosok területi matematikai versenyét. A sajókeresztúri iskolából az elsősöket Dienes Tímea és Kocsis Zsuzsanna, a második osztályt Bodnár Dávid és Tátrai Bence, a harmadikosokat Kocsa Sándor és Harcsa Árpád, a negyedikeseket Szakácsi Gergő és Szil- vási Norbert képviselte. Korcsoportonként 36-40 tanuló töltötte ki a verseny-feladatlapokat, mérte ösz- sze tudását. A bocsi pedagógusok által összeállított feladatlapok megoldásával a gyerekeknek nemcsak matematikai tudásukat, hanem logikai képességeiket és kreativitásukat is bizonyítaniuk kellett. A sajókeresztúriak közül a versenyen legjobban Harcsa Árpád 3. osztályos tanuló szerepelt, aki az elérhető 30 pontból 24-et teljesített és ezzel megosztott első helyezést kapott. A másodikos Bodnár Dávid az elérhető 68 pontból 66-ot szerzett és ezzel ötödik helyezett lett. Az 1. osztályos Kovács Zsuzsanna a nyolcadik helyezést szerezte meg korcsoportjában. Az emlékek még ma is visszajárnak A testvére után futott, de őt is elhurcolták „málenkij robotra" Jobbra Csípi Sándorné, Giziké, elhurcoltatása előtt B. Palocsay Erzsébet Ónod, Tiszaújváros (ÉM) - Fél évszázaddal ezelőtt a borsodi családok is a háború végét és egy új élet kezdetét remélték, fogságban maradt vagy elesettnek minősített hozzátartozójuk hazatérésében bizakodtak. Aztán a németek elűzését követő másnapon sokakat „málenkij robotra” hurcoltak. Közöttük Csípi Sándornét, Gizikét is. O A legszebb ifjúkora idején hurcolták el. • 1945. január 24-én kopogtak Ónodban szüleim ajtaján és én nyitottam ajtót. Két falumbeli ember volt és közölték: menjek velük, ha az öcsémmel beszélni akarok, mert kényszermunkára viszik. Úgy, ahogy voltam, máris indultam. És ekkor kezdődött az én kálváriám is, mert már nem mehettem haza, engem is fogva tartottak. Aztán üzentek a szülőknek, hogy 30-30 kg csomagot küldjenek be, mert kukorica, cukorrépa szedésre elvisznek bennünket. Estig maradtunk a községünkben, majd 8 óra tájban egy lovaskocsira felpakolták a csomagokat, bennünket pedig gyalogosan útnak indítottak. Előbb Lúcra, aztán Szerencsre vittek és onnan zárt vagonokban Füzesabony, Debrecen irányába, majd onnan Románián át a Szovjetunióba küldtek. Eleinte még vizet sem kaptunk, aztán megkegyelmeztek és vizet meg valami ismeretlen ételt adtak. □ Hová kerültek, mit csináltak? • Huszonegy nap alatt érkeztünk meg Domboszba, rendeltetési helyünkre, de akkor már testben, lélekben összetörve. Borzalmas hideg volt, mínusz 30 fok. Ránkfagyott a ruha, a könny az arcunkon páncéllá dermedt. A szálláshelyünk három emeletes priccsekkel volt zsúfolva. Ott pár nap pihenőt kaptunk, aztán beosztottak bennünket munkára. Az idősebbek havat lapátoltak, nagyrészüket bányába vitték munkára, volt akiket kolhozokba adtak ki és a nők egy része konyhákba került, ahol a raboknak főztek. Minden nap káposztaleves és gersli volt az ebéd. Én is konyhára kerültem. □ Naponta hány órát dolgoztak? • A bányászok nyolc órát, igen keserves körülmények között, a kolhozban általában 10-12 órát dolgoztak s mi a konyhán 24-24 óránként váltottuk egymást. Ha valakit lopással gyanúsítottak, azt bevitték az irodába és órákon át faggatták, de verés nem volt, csak „gyóntatás”. Olyan is volt, hogy valaki valóban elcsent egy darab kenyeret, mert az a darab száraz fekete kenyér, amit kaptunk, neki kevés volt. És ha látta, hogy elkapják a lopás miatt, hirtelen becsúsztatta a mellette lévő csomagjába. Akkor az ártatlan mit sem sejtve lett megbüntetve. □ Hogyan került haza? • 33 hónap után Hidasnémetinél léptük át a határt, ahol egészségileg is megvizsgáltak bennünket és utána Debrecenben ugyancsak. Itt kaptunk egy kísérő papírt és útnak eresztettek. Erre a papírra adott a vasúti pénztárjegyet. Füzesabonyban azt kérdezték tőlünk, jött- e haza a két testvér? Az öcsémet keresték és engem. Az emődi bátyánk tudta meg, hogy jönnek haza foglyok és ő kerestetett bennünket. Hazafelé tartva tudtam meg, hogy elhur- coltatásunk után édesapánk öngyilkos lett. Napokig zokogtam, szinte delíriumban voltam szörnyű halála miatt. A sírját azonnal megtaláltam, aztán alig tudtak elvinni a temetőből. Talán akkor jött ki belőlem 33 hónap minden keserve, fájdalma. □ Aztán gyógyultak a sebek? • Édesanyám mindent megtett ezért, de olyan nagy volt a fájdalmam, hogy a legnagyobb ajándékomnak, a szabadságomnak sem tudtam örülni. Aztán lassan mégis gyógyultak a sebek. Az öcsém 5 év után jött haza. Most meg örülök annak, hogy végtelenül jó leányom van - aki a városi könyvtárban könyvtáros - és ugyanolyan jó a vejem és az unokám is. Tőlük minden szeretetet és segítséget megkapok. De ahogy látja, sajnos engem az a 33 hónap majdnem járóképtelenné tett. Két bottal is alig tudok menni. Itt vagyok a négy fal között és a napjaim igen csendesen telnek. Csak ha valaki ajtót nyit rám, akkor jön be ide a külvilág. 1996. Április 16., Kedd Itt-Hon B 3 Az újrakezdés szimbóluma lehet Az első inkubátorház után őszre már elkészül a második is Ózd (ÉM-FL) - A vállalkozói inkubáíorház a világ számos pontján már évtizedek óta a térségfejlesztés, az ipari szerkezetváltás, az üzletfejlesztés ismert eszköze. Hazánkban 1992-ben Ózdon hozták létre az elsők egyikét. A sikeren felbuzdulva és a szükség által kényszerítve már az újabbat is építik. O Miért van erre szükség? - kérdeztük Fónagy Jánost, a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés alelnökét, az Ózd városi önkormányzat térségfejlesztési feladatokkal megbízott tanácsnokát, az országos inkubátorszövetség elnökét. • Ózd a nyolcvanas évek végére egyre inkább ellehetetlenült. Akkor néhányan azt a feladatot kaptuk, hogy keressük meg a kis- és középvállalkozások tudatos és gyorsított fejlesztésének lehetőségeit. Az Egyesült Államokban, Angliában és Nyugat-Európában szerezhettünk személyes tapasztalatokat a hasonló gondok megoldásáról. így találkoztunk a vállalkozói inkubátor fogalmával, ami egy, korábban más célra használt épület átalakítását jelenti annak érdekében, hogy benne a térség kezdő vállalkozói számára az indulás lehetőségét biztosítsák. Ezek az épületek az Egyesült Államokban, Angliában leállt iparvállalati épületek voltak, Magyarországon jellemzően volt szovjet laktanyák Nyíregyházán, Székes- fehérváron, Szolnokon és Kecskeméten. Ózd helyzetét mutatja, hogy itt még szovjet laktanya sem volt. □ Leépült üzem, munkanélküli viszont annál több. • A szaporodó gondok sürgettek bennünket. A munkaügyi minisztérium, a foglalkoztatási alap és az ingatlant térítés- mentesen biztosító Ózdi Kohászati Üzemek támogatásával jött létre az első ózdi inkubátorház 92-ben, hogy 20-22 vállalkozás számára segítséget nyújtson. Az inkubátor-rendszernek a lényege egy minden infrastruktúrával ellátott helyiség. ami részben lehetővé teszi, hogy a vállalkozónak ne kelljen befektetni. Tehát nem kell neki épületre, villanyra, ipari áramra, telefonra, faxra költeni, ő ezt megkapja. Ez pedig két okból is jó. Egyrészt, mert kisebb tőkével tud indulni, másrészt pedig hogy egy esetleges baj esetén - ami mindig benne van a vállalkozó paklijában - viszonylag kisebb veszteséggel ki tud szállni a dologból. Másrészt az inkubátorház köré szerveződik - és innen ered az elnevezés- egy olyan szakmai védőháló, egy olyan szakember-környezet -jogász, könyvelő, adós, marketinges, vámos -, amit mondjuk egy ózdi, miskolci, nyíregyházi kisvállalkozó induláskor képtelen megfizetni, sőt fel sem igazán fogja, hogy neki ilyenre szüksége van. Ez a szakember-hálózat pedig - részben térítésmentesen, részben kedvezményesen- igyekszik a mi régiónkból eleve hátrányból induló vállalkozót legalább a magyar átlagos színvonalra felhozni. □ És ez sikerült? • Ma már nincsen az országban olyan felelős térség- vagy gazdaságfejlesztési program, amelyik ne számolna az inkubátor-rendszerrel. A tudatos térségfejlesztő politika jegyében születtek meg országszerte a vállalkozásfejlesztési alapítvány központjai. Megyénkben például Sátoraljaújhelyen, de a terveink szerint lesz ilyen hamarosan Encsen és Mezőkövesden is. Az inkubátorház tehát hozta a vele szemben elvártakat. Az ózdi első inkubátorház 600 négyzetméteren létesült. Ez az újabb, ami az Ózdi Kohászati Üzemek öntészeti fa- mintaraktárában születik meg, 4000 négyzetméteres lesz. Nagyobb, látványosabb, és úgy gondolom, hogy Ózd egész városképét befolyásoló üzleti inkubátorházat csinálunk. Előzetes számításaink szerint 50-70 vállalkozásnak teremtünk helyet. □ Mikor vehetik igénybe a vállalkozók? • Jelenlegi ismereteim szerint az év őszén. A külső munkálatok befejezéséhez a pénz rendelkezésre áll, a belsőkhöz viszont jelenleg hiányzik 30 miihó forint. Ha ezt nem sikerül megszereznünk, akkor esetleg a vállalkozókkal fejeztetjük be a munkálatokat úgy, hogy a hozzáadott pénzüket majd lelakják. Semmiképpen nem szeretnénk a használatba vétel időpontját kitolni. Elsősorban azért nem, mert Ózd ma az egész országban a leépülés, a romlás szimbóluma. Tehát - túlmenően a szakmai praktikus részen - az inkubátorház Ózd kellős közepén egy építkezést jelent. Bizonyítva, hogy nemcsak a bontás, nemcsak a pusztítás jellemző a városra. Mert Ózd közönségének, Ózd polgárainak nagyon kellenek a pozitív példák. Áz inkubátorház jelentősége tehát túlmegy a 4000 négyzetméteren. Áz életben maradásnak, az újrakezdésnek lehet a szimbóluma. Fónagy János az új inkubátorház terveivel A készülő inkubátorház, ami az újrakezdés szimbóluma lehet Fotók: Farkas Maya Hiti Jegyzet Peremkerületek Nagy Zoltán Városaink községekből fejlődtek ki, avagy általuk gyarapodtak még a közelmúlt években is. Mindez több lépcsőben történt. Miskolcnak vannak részei, amelyekről a mai korosztályok már nemigen tudják, hogy valaha önálló települések voltak. Álljon itt példának Mindszent. Nevét már csak templom őrzi. Ózd mellett Bolyok és Sajó- várkony fél évszázada még önálló község volt, mára teljesen összeolvadt a várossal. Az itt lakók már nem tartják lakóhelyüket peremkerületeknek. Tudatuk ilyetén alakulását befolyásolja, hogy újabb községek léptek elő városrészekké. Ilyen Miskolcon Szirma és Görömböly, Ózdon meg nyolc volt falu. Felsorolni is sok: Bánszállás, Center, Farkaslyuk, Hódoscsépány, Som- sály, Uraj, Susa, Szentsimon. A teljes integrálódáshoz természetesen idő kell és ez az út nem mindig volt zökkenőktől mentes. Időnként felerősödnek helyi csoportérdekek és lobbyzás indul a különválásért. Mert ilyen van folyamatban Ózdon belül Somsá- lyon, Kazincbarcika esetében Beren- tén. A döntés törvényes kereteken belül az állampolgárok szuverén joga. Előnyök, vagy hátrányok származnak- e a volt községek lakóinak az egyesülésből? Mondhatjuk: is-is. Talán pontosabb így fogalmazni: helye, városa válogatja. Miskolcon és Ózdon az önkormányzat rokonszenves törekvése, hogy nemcsak tiszteletben tartja, hanem segíti is a peremkerületek lokálpatriotizmusának ápolását. Miskolc polgármestere - maga is egy markáns, saját arculattal rendelkező városrész, a Vasgyár szülötte - szívesen vesz részt példának okáért Görömböly hagyomány- ápoló rendezvényein. Az ózdi polgár- mester azt vallja, hogy az egyesítésegyesülés után erkölcsi kötelessége az önkormányzatnak elősegíteni a volt községek felzárkóztatását városi szintre. Ennek konkrét megnyilvánulása az infrastruktúra viszonylag gyors ütemű fejlődése e részeken. Ózdon a demokratikus szellemiséget bizonyítja az a koncepció, amely egyenlő esélyeket kíván biztosítani régi és új részeknek. Az újabbak még több figyelmességet is érdemelnek adott helyzetük, érzékenységük miatt. Időnként és helyenként jelentkezik egyfajta vágyakozás valamilyen „rész önállóság", részönkormányzat iránt, kivált ahol a helyi képviselő nem áll a helyzet magaslatán. Mindenesetre a tapasztalatok azt bizonyítják, ott jó az állampolgárok közérzete, ahol a város szerves részeként ugyan, de őrzik és tovább építik a részek sajátos arculatát és ápolják az elődök teremtette hagyományokat.
