Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-09 / 83. szám

6 Ms Itt-Hon =: 1996. Április 9., Kedd \\X-Hotg MISKOLC / ^ Az EM regionális szerkesztőségének munkatársai várják Önt! Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon/fax: 46/341-888 M nkatársaink bármilyen hirdetési és reklámmal apcsolatos ügyben tapasztalatokkal és tanácsokkal az Ön rendelkezésére állnak. Kérésére felkeresik Önt. Miskolci mellékletünk a térképen jelölt térség olvasóihoz jut el. Lapzárta csütörtök 1200------TEHÁT MINDEN KEDDEN Itt-Hon-----­AZ­MAGWORSZAG -BAN Megjelenik minden héten csütörtökön. Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... Keresse az újságárusoknál és a boltokban! A játék neve: ultimate Miskolc (ÉM) - A Miskolci Egyetem Bolyai-kollégiumá- nak tornatermébe hívtak meg, ugyanis azt az informá­ciót kaptam, hogy ott egy baj­nokcsapat edz. Természete­sen a helyszínre siettem, és éppen „nagyüzemben” talál­tam el a játékosokat. Az edzés elejét kiadós futás indí­totta, majd ezután jöhetett a já­tékszer, amit mi csak „frizbi”- ként ismerünk, de a „tudomá­nyos” neve disk (korong). És amit játszanak vele, az az ultimate. A bajnokcsapat „kapitányát”, Ér­sek Márkot faggattuk a részle­tekről: □ Ha jól tudom, nem túl nagy a magyar bajnoki mezőny e sport­ágban. • Két fővárosi, egy ózdi, egy szombathelyi és a mi csapatunk alkotja az elitet. A bajnoki fordu­lók igazodtak ehhez, hónapon­ként követték egymást: minden városban körmeccseket játszot­tunk, így döntve el a végleges sorrendet. □ Amely sorrend rátok nézve elég hízelgő. • Az összesített eredmények alap­ján az első helyen végeztünk. Az új idény április végén indul, sza­badtéren - mert ott is lehet ezt a játékot játszani-, ahol szeretnénk megvédeni a bajnoki címünket. □ Nem egy sokak által ismert és űzött sportban lettetek aranyér­mesek. • A játékot Ózdon ismertem meg egy amerikai tanáromtól, majd mikor Miskolcra jöttem, úgy dön­töttünk a barátaimmal, hogy itt, az egyetemen is alakítunk egy csapatot. Bemutatókat tartot­tunk, egyre többen csatlakoztak hozzánk. Tavaly februártól edzünk rendszeresen, meccseket is játszottunk, de még csak hob­bi szinten. ’95 novemberében vi­szont úgy éreztük, nyugodtan elindulhatunk a bajnokságban, és ha már elindultunk, meg is nyertük. □ Anyagilag hogyan álltok? • Saját magunkat támogatjuk. Ezért is mondom el csapatunk, az IDIO-TEAM tagjait: Király Lajos, Stefán Adám, Kerékgyár­tó Zoltán, Furka Róbert, Marsi Gusztáv, Tanics Katalin, Gom­bos Katalin, Patkó Tamás, Gyet- vai Gábor, Makrai Tibor, Árki Zsolt, Szentmiklósi Tamás, Ko­vács László, Hamik Csaba és Ér­sek Márk. 1996. Április 9., Kedd Itt-Hon Ms 3 Bolgár kertészek Miskolcon Apa és fia a fólia sátor előtt Miskolc (ÉM) - A Bolgár Ki­sebbségi Önkormányzat megalakulása ismét ráirá­nyította a lakosság figyel­mét a városunkban a szá­zad során idetelepedett bol­gárokra, illetve most már pontosabb ez a fogalmazás: leszármazottaikra. Gancsev Nikolov Koszta már Magyar- országon született. Nagyap­ja 1908-ban költözött hoz­zánk bolgár kertészként. Unokája sokáig vezetője volt a kulturális egyesüle­tüknek. Jól ismeri hát átte­lepült honfitársai és család­jaik sorsát. Vele beszélget­tünk a bolgárok Miskolcra településéről és munkálko­dásukról. • A bolgár kertészek megjele­nése az 1860-as évekre tehető — emlékeztet beszélgető partne­rem. - Ezeknek a kirajzásoknak az az előzménye, hogy elődeink a törököktől elsajátították az ön­tözéses, az addiginál jóval inten­zívebb mezőgazdálkodást. A múlt század végén is kertész­kedtek már bolgárok itt. Az el­ső világháború előtt már 10-15 bolgár kertészet működött Mis­kolcon. □ E szám a továbbiakban gya­rapodott? • A II. világháborút megelőző­en már 23 bolgár kertészet mű­ködött a városban és közvetlen környékén és a közösség össze­tartott, a piacon korrekt ver­senytársak voltak. A11. világhá­ború után megcsappant a létszá­muk, 60-70 százalékuk vissza­települt Bulgáriába. Azok ma­radtak itt, akiket idekötött az in­gatlan, avagy a családi kötelék. □ Honnan származik a Bolgár- főid elnevezés? • Az a terület Sztanev Györgyé volt. A lánya Ilonka Bolgár kertészek Miskolcon a '30-as évek végén Fotók: ÉM-archív néni már itt született, most 81 éves, ott volt a március 3. ün­nepségünkön. Sztanev György unokája Füredi Károly bíró. Ä másik Sztanev, Károly és fia pedig sportolók voltak. Ók Sztanevék gazdálkodtak a Bol- gárfóldön. Az én nagyapám a Csorba telep környékén gazdál­kodott a mai Centrum Color környékén. Ezt aztán később kisajátították. Most kaptunk vissza belőle. Dimiter Szolo- monszki pedig a Martin telepen kertészkedett. Mincsov Mihály azért maradt itt, mert a fia pro­fesszor volt Pesten. A vele azo­nos nevű idegsebész professzor az ő fia. A Balcsev családot em­lítem még. A fiú fogtechnikus. Ezek az ősi bolgár családok Miskolcon. □ És Marinovék? • Ők nem kertészek, pékek voltak. Marinov Jordánnak a Szeles utcán Miklósnak a Vö- rösmartyn volt péksége. A har­madik Marinov pedig Egerbe került. Híres pékeknek számí­tottak, ők honosították még a városban a komlós kenyeret. Az öreg Marinov végig sütötte a kenyeret a világháború alatt, talán egy nap nem, mert sike­rült annyi lisztet tartalékolnia. Ezt később úgy hálálták meg, hogy államosították az üzemét, s ő nyugdíjat sem kapott. Azért a család nem adta fel, az egyik unoka például nagykövet lett. Miklós fia is vezető diplomata­ként készül most nyugdíjba. □ Mi történt a II. világháború után az itt élő bolgárokkal? • Említettem, hogy nagyobb részük hazatelepült. Az ittma- radottak igyekeztünk össze­fogni. ’49-ben bolgár kulturá­lis egyesületet hoztunk létre, a Béke mozi környékén, a Rá­kóczi út 10. alatt kaptunk he­lyet. Ott voltunk egészen 56-ig, akkor lakás lett belőle. Később a ’70-es évek' elején szerveződ­tünk újjá. A Hazafias Népfront városi szervezete segített ben­nünket, biztosított számunkra helyet különböző művelődési házakban. Aztán én lőttem az egyesület elnöke. Sok támoga­tást kaptunk a budapesti bol­gár-magyar egyesülettől, mi ennek voltunk a miskolci szek­ciója. Évi 3-4 rendezvényt szer­veztünk. Amikor egy-egy bol­gár kulturális csoport érkezett Magyarországra, Kolitov Tódor, a pesti központ igazgatója se­gítségével ezek az együttesek gyakran eljöttek Miskolcra. Goncsev Nikolov Koszta vil­lamosmérnökként vonult nyugdíjba. A kertészkedést fia folytatja a Csorba- és a Mar­tintelepen. Az ifjabb Koszta jelenleg Amerikában tanul­mányozza az ottani farmer kertészkedést. Most a papa irányítja a gazdálkodást. Lá­nya is kertésznek készül. Je­lenleg az egyetemen. _Heti Tegyzet Tehetség és gondozása Nagy Zoltán A mezőnagymihályi iskolaigazgató, Tóth Béla 37 éve tanít. Évtizedek peda­gógiai tapasztalata mondatja vele: a maga módján minden ember tehetsé­ges. Az iskolának egy a dolga, hogy a szülői házzal együtt segítse azt kibon­takoztatni. A pedagógiai szakirodalom is nagy te­ret szentel a témakörnek. Miközben nagy fontosságot tulajdonít a nemzet az emberiség szempontjából a tudo­mányos, a művészeti, az értelmiségi elit képzésének, utánpótlásának, hang­súlyosan fogalmaz a tehetség előbb emlegetett széles értelmezése mellett. Miért van ennek jelentősége napjaink­ban is? Azért mert tapasztalható e te­kintetben egy újabb konzervatív hul­lám. Értelmiségi családok drámai fejle­ményként élik meg, ha gyermekeik tör­ténetesen nem kerülnek egyetemre, a fizikai dolgozó szülők pedig - jóllehet olykor kényszerítő anyagi gondok ha­tására - hamar beletörődnek, hogy to­vábbtanulásra tehetséget mutató utó­daik maradjanak meg az ő nyomdoka­ikban. Valljuk meg őszintén: a nyitott­ság, a társadalom egyes csoportjai kö­zötti váltás, „átjárhatóság" lehetősége napjainkban, legalábbis átmenetileg, szűkült. Visszatérve az iskolákhoz: nincsenek könnyű helyzetben. Igen takarékosan kell gazdálkodniuk, már azért is, hogy tartsák az eddigi színvonalat. így sok helyütt kevesebb anyagi jut a differen­ciált tehetséggondozásra. Bár lele­ménnyel, jó kezdeményezésekkel sok helyütt igyekeznek új forrásokat talál­ni. Az említett Mezőnagymihályiban a számítástechnikai eszközök beszerzé­séhez találtak helyi támogatókra. Mis­kolcon a 12. számú iskolában alapít­ványt hoztak létre az oktatási, nevelé­si célok támogatására. A megyében és Miskolcon a válságfejlemények mellett is vannak kisebb-nagyobb vállalatok, amelyek gondolva az utánpótlásra, pénzzel, eszközökkel segítenek egy- egy iskolának. Nem kell mindig világrengető megol­dásokra gondolni. Miskolcon a 12. Számú Általános Iskolában az idegen nyelvtanulás és a számítástechnikai oktatás bővítése mellett más megoldá­sokra is gondolnak. A szakmai előkép­zés biztosításán fáradoznak, például szabás-varrás, háztartási gépszerelés, fényképészet, virágkötészet, ezermes­ter-képzés, gyors- és gépírás, házi­asszonyképzés vonatkozásában. Két­ségtelen ezeknek is van pénzigénye, de sokat segíthetnek a történetesen e szakmákban otthonos szülők is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom