Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-15 / 64. szám
Március 15., Péntek «, ÉM-ünnep mmmmmmmmmmmmmmmmmm&s ban. Aki abban az időben Kassán járt, biztos, hogy a „Schalkház”-ban bérelt szobát. A hires vendéglős számára a szakmai munka is nemzeti ügy volt. ,A nőkhöz intézem szavaimat kik első sorban vannak hivatva az elhanyagolt magyar konyha régi nemzeti jellegét ismét feleleveníteni, s annak közéletünkben mindinkább nagyobb érvényt szerezni, megczáfolni, lefegyverezni akarom továbbá korunk azon blazirtjait, akik mindenkor és mindenhol kicsinyelő lenézéssel nyilatkoznak a magyar konyháról, s annak közéletünkben való jogos létezését a sovinizmus hóbortos kötelesének tartják” - írta A magyar konyha című művének előszavában, könyvével „honfiúi kötelezettségének” eleget tevő Schalkház Lipót. A ’48-as ereklyék gyűjtése, kiállítása, a honvédszobor felállításának szorgalmazása mellett a Kassai Polgári Társaskör számára Klapka György-képet. festetett. Az már csak természetes, hogy Lipót fia pólyáját kokárda díszítette, amikor keresztelni vitték a dómba. Az ünnepi menü mi lehetett volna más, mint „magyar folyóból magyar türelemmel kihalászott és magyar gonddal elkészített hal kutyafejű tatár-mártással”. A „czi- meres ökörvesepecsenye dicsőemlékü II. Rákóczi Ferenc fejedelem udvari konyhájának reczipéje szerint” készült - ku- rucosan elkészítve, huszárosán összevagdalt labanc-aprósagokkal. A következő fogás:„Egy ezredvégi szenvedés után megszelídült és átczivilizált Turul madár különféle salátával királyasszony kertjéből...” A fagylalt nemzetiszínben díszelgett, az italkínálat is a magyar történelmet idézte...- Négyéves volt az édesapám, amikor az édesapja az orvosok utasítására rivié- rai gyógykúrára indult, de Genovában utolérte a halál. így a 90 évvel ezelőtti szoboravatáson nem lehetett ott... A honvédszobrot én már csak a múzeum aulájában láthattam. De édesapám az 1920- as évek végén elvitt az akkor még élő, utolsó kassai ’48-as honvédhez. Homályosan egy nagyon öreg, bajuszos, halk- szavú bácsi rémlik fel emlékezetemben, aki egy elsötétített szobában ülve fogadott bennünket - folytatja a visszaemlékezést a szoboralapítást kezdeményező Schalkház Lipót unokája, aki persze már maga is nagyapa, és Lipót fiának fiúgyermeke szintén Lipót névre hallgat...- A vendéglátós hagyományt már csak Szilárd fiam folytatja. Édesapám banktisztviselő volt. Én erdésznek készültem, az érettségit követően Mödling- ben letöltöttem az előkészítő évet, de aztán itthon maradtam. 1943 volt, édesanyám nem akarta, hogy távol legyünk a családtól. így a kassai kereskedelmi főiskolán tanultam. Csak sokkal később, a háború, a hadifogság, az erdöfelügyelő- ségnél végzett számvevői munka után végeztem el Szegeden az erdészeti technikumot. Az utolsó munkahelyem Miskolcon volt. Ide, Perenyére ’92-ben költöztünk, a négy gyermekünk közül a két lányunk itt lakik - foglalja össze röviden a saját történetét. Búcsúzóul egy könyvet ad ajándékba: Salkaházi Sára élete és munkássága.- A nagynéném. Szociális testvér volt. Zsidókat bujtatott, ezért a Duna-parton lőtték agyon a nyilasok 1944. december 27-én. Olvassa el ezt a könyvet, talán arra is megtalálja a választ, miért is fontos a család számára a ’48-as hagyomány. Az életrajz egy Jókai-idézettel kezdődik: „A magyar földnek isteni ereje van magyart teremteni. Magyarrá lesz, aki e földre lép... Ennek az isteni erőnek egyik csodálatos tanúsága Abaúj-Torna vármegye és érdekes, szép, régi dicsőségű fővárosa Kassa...” Először is: az ugyanezen oldalon olvasható szobortörténethez nem találtunk képet; a szerző egy megfakult fénymásolatot mellékelt dolgozatához. És amikor mégis előkerült a kassai szoboravatás alkalmából kiadott Emléklap, kiderült, hogy Schalkház Lipót kihagyta a. történetből: a szobor felállítását Schalkház Lipót kezdeményezte. Ami kimaradt a szobortörténetfoől Filip Gabriella- Nem akartam, hogy dicsekvésnek tűnjék, de valóban a nagyapám volt az, aki kezdeményezte a szobor felállítását - „vallja be” a szobortörténet szerzője az elhallgatás okát, amikor találkozunk otthonában, a Szombathely melletti Pere- nye községben. Pedig méltán büszkélkedhetne őseivel. Az 1906. szeptember 9-én kiadott Emléklapban Schalkház Lipótot mint a honvédszobor-eszme megpendítőjét, mutatják be. „1901. december 9-én messze idegenben, Genuában meghalt a magyar hazának egy lelkes fia, Kassának hű polgára Schalkház Lipót. Hogy Kassán áll a honvédek dicsőségét hirdető szobor, abban nagy érdeme van e férfiúnak. A nagy sikerű ereklyekiállítás rendezése is az ő eszméje volt, annak létesítése nem csekély részben köszönhető az ő páratlan lelkes és szakavatott munkásságának. Mikor mindenki lankadt, ő kitartóan, eréllyel és czéltudatosan dolgozott, mert hevitette a magyar faj iránti végtelen rajongása. És a lankadok - látva az ő buz- góságát - újra kedvet kaptak...” Az idézetben szereplő ereklyekiállítást a ’48-as forradalom 50. évfordulója tiszteletére rendezték Kassán, ehhez tetemes mennyiségű relikviát biztosított a nagypapa. S most a családi archívumból előkerül az átadott tárgyak jegyzéke: Kossuth-szobrok, arcképek, a 12 pont, a „Talpra magyar” első példánya... Ezek közül már alig van valami az utódok birtokában. Néhány tárgyat átadtak a monoki Kossuth Múzeumnak, de sok mindennek nyoma veszett.- Szüléimét a csehszlovák hatóságok 1945. március 26-án Nagyidára internálták. Az indok „Kassa megtisztítása” volt. Szüleim az elvinni engedélyezett 50 kilogrammos csomaggal átszöktek Magyar- országra. A lakásunkból kidobált iratokat, könyveket az 1948-ban áttelepített nagynéném igyekezett összegyűjteni... De töredékessége ellenére is rendkívül gazdagnak mondható a Schalkház család Kossuth Lajosra és az 1848/49-es szabadságharcra vonatkozó gyűjteménye. Hogy miért rajongtak ennyire ezért az eszméért? Vendéglátónk válasz helyett a nagypapa 1877-ben kelt levelét idézi, melyben arra biztatja Lujza testvérét, hogy tanulja a magyar nyelvet. „... Te ne tanulnád meg e nyelvet, hol ott uralkodott, hol gyermeked bölcsője áll?!” Klapka György dedikált képe a család archívumából Fotók: Bujdos Tibor T> A szoboralapító nagyapa „Nyelvében él a nemzet...” - hivatkozik levelében a legnagyobb magyarra az osztrák származású - akkor még - pincértanuló.- Őseink az alsó-ausztriai Drosen- dorfból származtak. Leopold Schalkhas mészáros Leopold nevű fia, a dédapám 1831-ben került Magyarországra. Picco- lóként kezdte, az ország különböző részein szolgált, majd pesti éttermekben pin- cérkedett. Dolgozott a Nemzeti Casinó- ban, a híres pesti Hotel Tigerben, a kassai Fekete Sasban... A vándorévek után 1842-ben Kassán telepedett le, bérbe vette a régi színházépületet, a Vigardát, és ott nyitott vendéglőt. Ő ugyan egy szót sem tudott magyarul, de csak magyar ruhában járt... És amikor megkezdődött a híres Schalkház Szálló építése, az alapító okiratot is magyarul fogalmaztatta meg.- Amikor a szállót 1967-ben felrobbantották, hogy aztán a helyén felépüljön a Slovan, édesapám kérte az illetékeseket, keressék meg, jutassák el a családnak az alapító okiratot. De nem került elő az eredeti példány. Viszont a másolat megvan... „Ezen ház Kassán a Fő utcán 5-dik szám alatt 1872-dik évben, dicső Ferenc József ausztriai császár és magyarországi király uralkodásának idejében Schalkház Lipót kassai polgár és városi képviselő s a koronás arany éremkereszt tulajdonosa által mint családi ház és birtok örökös időkre építette talpköve ájta- tos isteni tisztelet meghallgatása után 1872-dik évben március havában lett letéve...” - betűzi a kalligrafikus sorokat a szállodaalapító dédunokája. A terjedelmes dokumentumból kiderül, hogy a tervező Frey Lajos műépítész volt, megtudjuk, kik és mennyiért vállalkoztak a kivitelezésre, hogyan került Schalkház Lipót Kassára, bemutattatik a család, a nyolc gyermek... Azt is leírattatta, kik voltak a miniszterek, kik vezették az országot, Kassa városát, valamint kiderül: „az ország bölcse, Deák Ferenc ez időben még jó egészségben volt...” A szálló ünnepélyes megnyitásál 1873. augusztus 14-én tartották, de az alapító még abban az esztendőben, november 30-án elhunyt. Előbb családi konzorcium vette át a szálló és a hozzátartozó üzletek vezetését, de ez nem vált be, így 1894-ben részvénytársasággá alakult a vállalkozás. Az ügyvezető igazgató a nagy előd kiváló szakképzettségű fia, Schalkház Lipót lett. Az ő nevéhez fűződik a szálloda fénykora. Kiváló személyiségek, jeles vendégek fordultak meg az irodalomban is megörökített szállódéVolt egyszer egy szobor Schalkház Lipót Az 1848-49-es szabadságharc kitörését megelőzőleg tíz honvedzaszló- alj felállítását határozta el az országgyűlés. A 9. zászlóalj Kassán alakult meg, melynek toborzása 1849. május 26-án kezdődött. A 9. zászlóalj legénysége Abaúj-Torna, Borsod, Gömör, Heves és Zemplén megyei önkéntesekből állt. Tagjai voltak magyar, német, szlovák, ruszin és egyéb nemzetiségű férfiak, akik a szabadság, függetlenség, egyenlőség kivívásáért fogtak fegyvert. Kezdetben nem volt egyenruhájuk, csak kék honvédsapka jelezte, hogy katonák. A Borsodban és Miskolcon toborzott regruták Kassára érkezésükkor vörös honvédsipkát viseltek. A zászlóalj első (ideiglenes) parancsnoka, Vitalis Ferenc osztrák százados, címzetes őrnagy a miskolciak kérésének engedve fordult Szemere Bertalan miniszter közvetítésével Mészáros Lázár hadügyminiszterhez a vörös sipka viselésének engedélyezéséért. Az engedélyt megkapták. Feltételül a bátor helytállást kötötték ki. A zászlóalj első bevetése az új parancsnok, Vitalis Sándor őrnagy irányítása mellett történt. Az 1849. évi dicső tavaszi hadjárat sikereinek Damjanich János szerb származású honvédtábornok vezetésével voltak fő részesei. A zászlóalj fényesebbnél fényesebb győzelmeket aratott Szolnoknál, Hatvannál, Tápióbicskénél, Isaszegnél, Vácnál és Nagysallónal. A nagysallói győzelem lehetővé tette a komáromi vár felmentését. Ezek voltak a vörössipkások legnevezetesebb győzelmei, akik „Szuronyt szegezz, előre!” felkiáltással indultak mindig csatába. A szabadságharc 50. évfordulója tiszteletére Kassán 1898 áprilisában megrendezték a hősi küzdelem ereklyéinek kiállítását. A kiállítás nem várt sikert hozott. A környező megyékből, a távoli országrészekből érkezettek a kiállított tárgyak között láthattak Kossuth-szobrot és -arcképet, több honvédtábornok képét, különböző gyalogsági fegyvert, a „Nemzeti dal” és a „12 pont” eredeti példányait, külföldi és belföldi újságokat, melyek Kossuth Lajost méltatták és haláláról adtak hírt, valamint számtalan, a szabadságharchoz kapcsolódó emléktárgyat. A kiállítás sikere adta az ötletet, hogy a híres kassai vörössipkás honvedzászlóalj szabadságharcosainak emléket állítson Kassa városa. A kiállítás bevételéből létrehozták a honvédszobor-alapot. 1898. október 27-én megalakult a honvéd-emlékbizottság, és megkezdődött a gyűjtés. A pénz előteremtése érdekében különböző rendezvényeket tartottak és adományokat kértek. Kiemelkedő volt Andrássy Dénes gróf adománya. A tőke 1903-ra 20 000 koronára szaporodott. Kiírták a pályázatot, melyre 27 pályamunka érkezett. A bírálóbizottság három pályamű művészei között szükebb pályázatot javasolt. A szú- kebb pályázatot közös alkotásukkal Horvay János, az országban legtöbb Kossuth-szobrot alkotó művész, és Szamovolszky Ödön, a fiatalon elhunyt tehetséges szobrász nyerték el. A szobor két alakot ábrázolt: egy ’48-as honvédet és a mögötte álló, kezét nyújtó kuruc vitézt. A Kassán megjelenő Napló leírása szerint: .Alkotói (...) rendkívül szerencsés ihlettel az ércemlék művészi gondolatában kifejezésre juttatták az ősi város mindenkor megnyilatkozott szabadságszeretetét. A kuruc misztikus alakja, ki megragadja a harcba induló honvéd kezét, ennek az örökkön élő, a késő múltból az előre haladó időbe átkapcsolódó, átszűrődő honszerelemnek folytonosságát hirdeti.” A szobor leleplezésére 1906. szeptember 9-én került sor. Az ünnepségen megjelentek a képviselőház küldöttei, élükön Just Gyula elnökkel, a magyar kormány nevében Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter és Bolgár Ferenc honvédelmi államtitkár, a város polgármestere, a főispán, több egyházi előkelőség és a hadsereg részéről magas rangú személyiségek, akik a szabadságharc leverése óta első ízben vettek részt ’48-as idők hőseinek emlékére rendezett ünnepségen. Az avató beszédet dr. Rakovszky Endre főispán tartotta. A leleplezést az ünneplő tömeg nagy lelkesedése fogadta. A jelenlévő küldöttségek koszorúkat helyeztek a szobor talapzatához. Ezután Münster Tivadar, a bizottság elnöke adta át Éder Ödön polgármesternek a hős szabadságharcosok emlékét megörökítő alkotást. A Herkulesfürdőn tartózkodó akkori kereskedelmi miniszter, Kossuth Ferenc táviratot intézett az ünneplőkhöz: „Dicsőség a hon vitézeinek, dicsőség a kilencedik zászlóaljnak, álljon a szobor és éljen az emlék századokig, honszeretetre tanítva és elszántságra buzdítva élni, halni a hazáért, szabadságért, jogért, függetlenségért. Üdvözlöm Kassát. Kossuth.” A kívánság nem teljesülhetett. A dóm mögött, a Szent Mihály-kápolna tövében elhelyezett szobor talapzatán csupán tizenkét és fél évig állhatott. A Kassát elfoglaló cseh hadsereg 1919. március 17-én ledöntötte. (A trianoni békeszerződést csak 1920. június 4-én írták alá.) A szobor eltávolítása ellen tiltakozó tömeget sortüzzel oszlatták szét. A sortúznek két fiatal lány esett áldozatul. A talapzatáról kíméletlenül leborított szobor honvédjének a feje letörött. A megrongálódott honvédemlékművet a múzeum előcsarnokában helyezték el, ahonnan ismeretlen időpontban - az 1930-as évek elején - nyomtalanul eltűnt. A további sorsáról csak találgatások születtek. Kassa városának 1938-ban való visszacsatolása után felmerült az a gondolat, hogy a még élő alkotót, Horvay Jánost megkeresve ismételten elkészíttetik a szobrot, de 1945-ig - a háborús viszonyok között - erre nem került sor. A honvédszobor századokig már nem hirdetheti elődeink hősiességét, de nekünk utódoknak kötelességünk emléküket megőrizni.
