Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-04 / 54. szám
4 ESZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1996, Március 4., Hétfő Az ESZAK-Magyarország levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó Hatvanegy oras öltöny A rendszeres újságolvasónak gyakorta akad a kezébe olyan cikk, amelyben érdekes számadatokra bukkan. Némelyikük aztán nem állja meg, hogy - hátha valaki nem olvasta alapon - to- vábbkürtölje azokat. De hát jómagam is úgy vélem, a kuriózumok ennyit igazán megérdemelnek. Kommentár nélkül néhányat „átnyújtok” ezekből: A képviselői alapdíj január 1-től 67 275 helyett 87 000 Ft. A nyugdíj- emelés legkisebb összege 1000 Ft, míg a legnagyobb 4500 Ft. A minimálbér 14 500 Ft. Az európai fogyasztói kosár adatai szerint egy háromfogásos (II. osztály) éttermi ebédért 2 óra 31 percig kell dolgoznunk. 1 kiló karaj 2 óra 49 percbe, 1 liter normál benzin (decemberi ár) 28 percbe, egy ruhatisztítás 2 óra 27 percbe kerül. 1 órányi gáz- illetve vízszerelési szolgáltatás munkadíjáért 3 óra 16 percet kell dolgoznunk. (Bulgáriában ez utóbbiért 10 óra 12 percet!) És ha rongyos lett a „turkálós” ruhánk és vadonatújra vágyunk, 20 óra 41 percet gürizhetünk érte. (Ha van hol...) Egy férfi öltöny 61 óra 44 perc, egy férfi félcipő 21 óra 18 percnyi munka - na persze átlag dolgozói fizetésből. Somossy Katalin Globális félrevezetés lett belőle Körülbelül két héttel ezelőtt jutott el hozzám a hír, hogy a gimnáziumunkban előadást fog tartani egy ökológus hallgató a globális környezeti problémákról. Aki végighallgatja az előadást, és részt vesz egy vetélkedőn, nyerhet egy olaszországi utazást - kecsegtetett a felhívás. Első hallásra nagyon megtetszett, hogyan csábítják a diákokat erről a fontos témáról szóló előadásra. A kiíróknak - gondoltam akkor - az lehet a céljuk, hogy minél több embert ültessenek le az előadó elé, és minél többet meg is győzzenek. Mivel környezet- és természetvédelemmel foglalkozom és ezért érdekel a téma, illetve szemeztem az olaszországi úttal, meghallgattam az előadást. A fiatal előadó - aki idegen- vezetőként is dolgozik a nyere- 1 ményt szervező utazási irodánál - ökológus hallgató létére több olyan hibát követett el, amelyek arra engedtek következtetni, hogy korántsem az ismeretterjesztés volt a célja. Megfeledkezett még megemlíteni is (nemhogy beszéljen róla!) olyan „apróságokat”, mint a hulladékproblémák, az energia-előállítás nehézségei, az ipari lég- szennyezés, a vízszennyezés, az urbanizáció és a többi. De ez még nem minden: egyszer sem hangsúlyozta ki, hogy mindezekért az ember felelős. Nem tisztázta a kiváltó okokat, még csak \ kellő mértékben sem utalt azokra. Adatot adatra halmozott (például hány tűzoltó halt meg Csernobilnél) mondván azért, hogy tudjon mit kérdezni a versenyen. A globális problémák enyhén szólva hiányos ledarálá- sa után, semmit nem mondott az emberiség számára választható váltási lehetőségeiről. A vetélkedő az előadást követő héten volt. Meggyőztem magam, hogy az előadónak nyilván nem a tudásával, nem is a hanyagságával, hanem az előadói gyakorlatlanságával van baj (bár ez nem kifogás a durva hiányosságra), ezért elmentem a versenyre is. A kiírás szerint a hallgatóság hat fős csapatokba szerveződve indulhat a vetélkedőn, így néhányan mi is összeálltunk. A globális problémák versenye kérdéseinek legalább a fele azonban nem a globális problémákról, hanem Olaszország és Nyugat-Európa nevezetességeiről szólt azzal magyarázva, hogy a nyertesek majd oda utaznak. Az előadó a globális problémákat olyan szinten érintette, hogy visszakérdezett adatokat az előadásából. Az már végképp nem érdekelte, hogy ki mit tud az általa lediktált adathalmazon kívül, ki hogyan látja a dolgokat és milyen megoldási lehetőségeket ismer. A dolog csattanója az, hogy a nyertes csapat csak akkor utazhat ingyen, ha hátuk mellé beszerveznek harminchat fizető személyt, akikkel megtelik az autóbusz. A kirándulás négy napos, költsége - állítólag szuperkedvezményesen - 6500 forint. Nincsenek benne a beléA környezeti problémák egyike pők, az élelem, az ágynemű. Hogy mi ebből a tanulság? Egyes cégek attól sem riadnak vissza, hogy a globális problémákat ilyen rosszul felhasználva rángassák üzleti csapdájukba, jelen esetben konkrétan a Fotó: Dobos Klára kirándulóbuszba az óvatlan embereket. Végülis az előadás nem szolgálta igazán a hallgatók környezetvédelemmel kapcsolatos ismereteit. Fülep Dániel Miskolc Ne csökkentsék a környék „tüdejét”! Tisztelt Honatyák! A Diósgyőri vár és környezetének megvédése érdekében döntésük felülvizsgálatára kívánom figyelmüket felhívni. Az ismert diósgyőri modernizációs tervek szerint a „Tapolcafürdő” körzetében autóparkoló kiépítése szerepel. A diósgyőri vár nemzeti örökségünk része, egyik legrégebbi kulturális és építészeti műemlékünk, s mint ilyen, védelmét kötelezően előírt törvényes rendelkezések biztosítják. Az autóparkoló megépítése merénylet volna az emberiség és a természetvédelem ellen. Nem lehet elfogadni, hogy a város szennyezett levegőjéből a fürdő területén felüdülést kereső állampolgárok a gépjárművek zajától és a kipufogó gázoktól szenvedjenek itt is. A már védetté nyilvánított területek sorába (a Vár utca díszburkolatával és gesztenyefa sorával, a 18. sz. alatti ház és környéke a „Törvényfával”, valamint a Déryné-ház és udvara) kívánkozik a külső várfallal bezárt térség is, így nyugati irányban a Tölgy és János utca által bezárt terület, délen a várat övező erdőség, keleten vizesárokkal együtt a tókert a volt vízimalommal bezárólag, valamint a vár tövében legyezőszerűen elhelyezkedő, a várat kiszolgáló volt cselédházak. A várat övező erdőség a Tapolcaréttel együtt a környék tüdejének szerepét töltötte és tölti be jelenleg is. Különösen fontos, hogy a diósgyőri városközpont szépszámú lakossága a motorizáció ártalmaitól mentes levegőhöz jusson időnként. Ezért volna kívánatos, hogy a szóban forgó terület védelmet élvezzen és betöltse a légtisztító szerepét. Mivel a 30367/1933. sz. rendelkezés értelmében az a Miskolci Megyei Jogú Város Önkormányzatának tulajdona, így védetté nyilvánítása testületi döntés függvénye. Érdekességként megemlítem, hogy a két várfal között helyezkedett el a „Szent György” forrás és a Királyné fürdője, amelyet még jómagam is láthattam diákként. Balogh Sándor diósgyőri városvédők elnöke Veszteségesen üzemelő fürdőink ürügyén Még a 80-as évek elején a „Magyarország” c. hetilap foglalkozott behatóan a témával „Be vagyunk furödve” címmel. Nem nehéz következtetni annak tartalmára és pesszimista hangvételére. Csak egyetlen kiragadott példa a gondokról és a kilátásokról: A budapesti műemléknek számító Széchenyi-fürdő már két világháborút átvészelt minden felújítás nélkül. Az eredeti állapot helyreállítását akkor másfél milliárdra becsülték. Erre viszont semmi reményt nem láttak, ráadásul veszteségesen üzemelt a legtöbb társával együtt. Burgemlandban - közel a határhoz - található egy Loiper- dorf nevű kis helység, amelyiknek kacsalábon forgó, minden igényt kielégítő és a XXI. századot idéző fürdő-komplexumában 2 órára a belépőjegy 100 schillingbe került 10 évvel ezelőtt Itt nincs ingyen jegy, tiszteletjegy és kedvezmény. Ennyit fizetett a polgármester, a diák, a katona meg a nyugdíjas. A „Két férfi egy eset” c. német tévésorozat egyik epizódjában Matula magánnyomozónak sürgős be- szélnivalója akadt a helyi gőzfürdő egyik alkalmazottjával. Ezért váltott egy belépőjegyet potom 40, azaz negyven márkáért. A II. világháborút megelőző békeévekben a miskolci gőzfürdő 1 pengőért kapta a szén mázsáját és 1.20 pengőbe került egy belépő. Ebben az időben még nem jártam gőzfürdőbe. Ezért csak feltételezem, hogy azok vehették rendszeresen igénybe, akiknek legalább 120 pengő volt a havi keresetük. Viszont a fürdő önfenntartó volt és nem fenyegette sem anyagi csőd, sem a fizikai összeomlás veszélye. Ha ebből indulunk ki, úgy ma legalább 600 forintot kellene egy belépőért kérni, amit csak azok tudnának megfizetni, akiknek 60 ezer forint a nettó keresetük. Mind ez az ÉM február 9-i írásával kapcsolatban jutott az eszembe, ugyanis mint abban a bizonyos cseppben a tenger, benne van egész gazdasági, életünk alapvető problémája. Évtizedek óta üzemelnek olyan létesítmények, szolgáltató egységek, intézmények, amelyek a fizetőképes kereslet hiánya miatt nem bírják önmagukat fenntartani. A jelképes díjak - állami támogatás koncepciója pedig már régen tarthatatlan. Akiknek viszont dönteni kellene a sorsukról, azok megoldhatatlan feladat elé kerültek. Mert nem tudták és ma sem képesek az általános polgári jólétet biztosítani, a megszüntetésekről pedig nem mernek dönteni. Ezért volt kénytelen Gyurkó László 1987- ben megírni A magyar szocializmus válsága című tanulmányt. De miután ezen a téren lényeges elmozdulás azóta sem történt, lassan hozzákezdhet ,A magyar kapitalizmus válsága” elemzéséhez is. Nem kívánok beszállni abba az áldatlan vitába, hogy a privatizáció az egyetlen gyógyír-e a problémára, vagy az ország kiárusításának vagyunk a szemtanúi. Csak tényként állapítom meg, hogy az akció nagyon is felemásra sikeredik. Mert a felkínált javakat a vevők szépen kimazsolázzák. Meghagyják nekünk a teljesen lerobbant, ráfizetéssel üzemeltethető és több százmilliárd forintért korszerűsíthető nehézipari, energiatermelő és egyéb ipari létesítményeket, bányákat, vagy éppen gőzfürdőket. Netán a jövőben ezek lennének a nemzeti ipar jelképei, fellegvárai és zászlós hajói? Nem fogunk úgy járni, mint az a bizonyos ausztráliai farmer, aki azért került kórházba, mert új bumerángot vásárolt és a régit eldobta? Kiss József _SZÓLÁSTÉR írja: az Olvasó Melldöngetősdi-féle Én minden döntésemért vállalom a felelősséget - jelenti ki kellő kevélységgel tárgyalópartnereinek a Reszelózsírt Előállító és Forgalmazó Vállalat vezetője, miközben átszellemült arccal dúdolja az „ahogy én kirúglak, nem rúg ki úgy senki” című, bizonyos körökben közkedvelt magyar rugdosást. Az, hogy meggondolatlan döntéseivel munkahelyét, kollégáit teszi tönkre, valamint szabálytalanságok özöneibe hajszolja, kényszeríti beosztottjait, egy cseppet sem érdekli. Úgy gondolja, amiről nem tud, az nem is létezik. Hiába figyelmeztetik, kérlelik, ő pökhendien, könyörtelenül kőkemény. Tőle valakik, valahol (hogy a munkanélküliek terhe szakadna rájuk) ezt várják el, ezért jutalmazzák. így aztán megbolondulhat az, kit kirúgnak, de az is, akit nem. (Miközben a tévében állandóan a koleszterinszintünkért aggódnak!) Persze ez kit érdekel? Lényeg a nagyképű, tét nélküli melldön- getés. Következő mondatom után kihagyok egy kevéske helyet annak a vezető beosztású személy nevének beírására, akit azért vontak felelősségre, mert rosszul látta el feladatát. Na, ugye, üres maradt a rubrika. Legfeljebb érdemei elismerése mellett áthelyezték máshová, magasabb vezető beosztásba. (Naná, hogy nem toronydaru- vezetőnek!) Nálunk ugyanis az utóbbi időben egyre inkább a kapcsolatok és nem a tudás, iskolai végzettség számít. Hazám pedig csak zuhan, zuhan lefelé. Kletz László Miskolc Távozott a miniszter Elment a pénzügyminiszter, mármint, hogy lemondott. Igaz, ezt a szándékát többször jelezte, mégis lépése bizonyos fokig váratlanul érte a közvéleményt. Egyesek nagyon sajnálják a távozását, mások szerint már régen mennie kellett volna, sőt jobb lett volna, ha egyáltalán el sem jön. Vannak, akiket daliás termete és szép bajusza igézett meg. Hivatkoznak Arany Jánosra, hogy mégis csak különb volt, mint: „Kopasz szájú Szűcs György gazda”. Tehát egyeseknek tetszett a miniszter úr férfias megjelenése, másokat meg éppen irritált. Mondják, hogy nem volt elég alázatos, például a diákokkal szemben, pedig beláthatta volna, hogy éppen ők tettek sokat az asztalra, és tettek a hazáért. Sőt, a tanár uraktól is azt várta volna el, hogy Kölcsey intelmét kövessék, azaz, hogy: Hass, alkoss, gyarapíts... stb., és ne a szépséges Szöllősiné asszonyt kövessék, miszerint, követelj, tüntess, sztrájkolj, és mint Petőfi is említi: mit törődöl a hazával?! Szóval a pénzügyminiszter nem tudott szőrmentén simogatni, viszont távozott, egyesek szerint, végre, mások szerint, sajnos. Én a magam részéről csak azt figyeltem meg, hogy a kilátásba helyezett 15 százalékos nyugdíjemelés máris 14 százalékra redukálódott. Ez azonban alig befolyásol, mert úgy vélem, hogy a hazafiságot és a hazaszeretetet nem a zsebhez és nem a hashoz kell igazítani. Azt azonban biztosan tudom és érzem, hogy a mai nyomorúságunk a több évtizedes gyarmati elnyomattatásunk és kiszolgáltatottságunk következménye. Ezért én azokra, akik segédkeztek a gyarmati sorba döntésünkben és fél-fél tál lencsékért kiszolgálták a gyarmattartókat, semmiképpen sem szavaztam volna, a nép és az ország nyakára önként vissza nem ültettem volna, és hamarább vállaltam volna minden éhezést és nyomort, minthogy a volt kooperálóktól, a megszálló hatalom kiszolgálóitól a legnagyobb jólétet és bőséget - amit ugyan csak ígértek, de nem kínáltak fel - el tudtam volna fogadni. Ezen meggondolások után kívánok sikeres munkát az újabb pénzügyminiszternek. Hadnagy Béla Miskolc Hatáskörhiány okán A NATO - népszavazásról az Alkotmánybíróság meghozta a valószínű senkinek meglepetést nem okozó elutasító döntését. Nem ez szolgált meglepetésül, hanem a végzés utolsó mondata: Nincs hatásköre az Alkotmánybíróságnak arra sem, hogy a parlament népszavazás kiírását rendelje el, illetve a parlamentet erre kötelezze. Ez igaz! Arra sincs joga, hogy alkotmányerejű törvényeket alkosson. Alkotmányunk 32/A. (2): Az Alkotmánybíróság hatáskörrel bír az alkotmányellenesség megállapítására, s ez esetben megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. A népszavazásról szóló 1989. évi XVII. törvény 1. szakasz (1) A népszavazás és a népi kezdeményezés az állampolgároknak illetve az állampolgárok közösségének alkotmányos joga, amely közvetlen részvételt biztosít a hatalom gyakorlásában. Ennek az alkotmányos jog érvényesülésének megakadályozása nem alkotmánysértő? Vagy csak következmények nélküli alkotmánysértés? Van tehát Alkotmánybíróságunk, amely hatáskörrel bír az alkotmányunkba ütköző jogszabályok megsemmisítésére. Az alkotmányban foglalt jogunk törvény által biztosított gyakorlásának megakadályozói ellen hatáskörrel bíró bíróságunk nincs. Erre pedig garanciális szükség lenne, hiszen az Alkotmány- bíróság törvény által biztosított joga pl. a fent említett népszavazásról szóló törvény vagy idézett szakaszának megsemmisítése alkotmány-ellenességi magyarázattal. ■ Az alkotmányban biztosított véleménynyilvánítási jogomra hivatkozva engedtessék meg annak megjegyzése, hogy tekintsék bármennyien és bárkik a népszavazás elutasítását törvényesnek vagy törvényellenesnek, az eredmény az utóbbit igazolja. Molnár Sándor a Munkáspárt miskolci szóvivője Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nein feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.
