Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-19 / 66. szám
6 Ms Itt-Hon 1996. Március 19., Kedd id. TÓTH JÓZSEF 0 ___ 0 i ß. TOTH JÓZSEF Miskolc, Bertalan u. 20. Névnapotokon gratulálunk, sok szépet és jót kívánunk, legyetek boldogok és elégedettek, szeressetek úgy, mint mi titeket. A Túri család. „Sándor, József, Benedek hozzatok már meleget.” 1 Mi nár nagyon-nagyon várjuk!!! Megjelenik minden héten csütörtökön. Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... Keresse az újságárusoknál és a boltokban! ifj. TOMA SÁNDOR Miskolc, Szepessy Pál u. Névnapodon fogadd szívből jövő jókívánságainkat. Ebből az alkalomból hosszú, sikeres, boldog életet kívánunk, nagyon sok szeretettel: Imre bácsiék / \ Papp Károlynak és feleségének 50. házassági évfordulójuk alkalmából, nagyon jó egészséget kívánnak: gyermekeik, unokáik, és dédunokáik \_______________________________________________________________________/ 1 996. Március 19., Kedd Itt-Hon Ms 3 Koncentrálták a szakmunkásképzést Miskolc (ÉM - E.Gy.) - A miskolci Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző és Szakközépiskola (Kis-Hunyad u. 9.) mindössze 15 éves múltra tekint vissza, ám ezen idő alatt is sikerült elismerést kivívnia a szakmunkásképzésben. Az 1970-es évek végéig megyénkben több helyen folyt a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari szakmunkások képzése. Áz oktatás tartalmasabbá, hatékonyabbá tétele érdekében az illetékesek részéről olyan elképzelés született, hogy Miskolcra, mint megyeszékhelyre helyezzék a képzést mindkét ágazatban. Ez az anyagi és szellemi források koncentrálásával a korábbiaktól korszerűbb képzés biztosítására nyújtott lehetőséget. Mindezt figyelembe véve 1981-ben alakult meg Miskolcon - az akkori igazgató, Tardi István vezetésével - a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmunkásképző, melyet a Sátoraljaújhelyen, Abaúj szántón és Hemádvécsén már korábban működő szakiskolák egyesítésével hoztak létre. Az intézmény képzési profilja az igényeknek megfelelően folyamatosan bővül(t). 1992- ben szakközépiskolai oktatás is beindult dísznövénykertész és általános kertész szakmákban egy-egy osztállyal, melyekben az idén először érettségiznek diákok, várhatóan ötvenegyen. Jelenleg a 3 éves szakmunkás- képzőben mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmacsoportokban folyik oktatás. Az előbbiben dísznövény-, és általános kertész, valamint erdőművelőfakitermelő, az utóbbiban pedig húsfeldolgozó, tejtermékgyártó, élelmiszertartósító és molnár tanulócsoportokban. Az érettségi bizonyítvánnyal rendelkezők számára ugyancsak folyik dísznövénykertész szakképzés. A 4 éves szakközépiskolában viszont csak dísznövény, illetve általános kertész tagozatos osztályok vannak. Az 1996/97-es tanévben ugyanakkor a PHARE-program keretében mezőgazdasági szakmacsoportban 5 éves képzést is indítanak egy osztályban. A gyakorlati oktatást 2 helyen biztosítják: a Szentpéteri kapui 7 hektáron fekvő és a 62 hektár területen lévő Sajó-parti tangazdaságban. Az intézményben nappali és levelező tagozaton az idén 43 tanulócsoportban összesen 1171-ben tanulnak. Mivel mindössze 15 tanteremmel rendelkezik az iskola, ezért „két műszakban”, azaz délelőtt és délután is tanítanak. Nehézséget jelent az iskola számára az is, hogy nincsen tornaterme. A színvonalas oktató-nevelő munkát végző tanárikar 62 fős. Az iskola igazgatója 1985 óta Barcsa István, aki többek között kifejezésre juttatta: ahhoz, hogy az újszerű követelményeknek jobban megfelelő, a farmergazdálkodást értő és vállalni kész szakembereket képezzen az iskola, jól felszerelt műhelyekre, laboratóriumokra és szertárakra is szükség van. Bízik abban, hogy ezek folyamatosan megteremtődnek. A „kétműszakos" szakiskola Fotó: Végh Csaba Második otthonuknak tartják... Bükkaranyos (ÉM - B.O.) - Nyolc éve alakult meg az idősek klubja a községben, amelynek fenntartása egyre nagyobb áldozatokat kíván az önkormányzattól. Megszüntetését még sem tervezik (miként tették ezt már jónéhány településen), mert a döntésben legilletékesebbek (képviselő-testület, polgármester) azt vallják: nemcsak az óvodásoknak és az iskolásoknak, hanem az időseknek is szükségük van valamilyen ellátási, gondoskodási formára. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy igencsak közkedvelt az idősek intézménye, szívesen járnak ide a 65 év felettiek. A tagok zömében magányos, egyedülálló nők és férfiak, akik e közösségben keresnek pihentető kikapcsolódást, szórakozást. Jól összeszokott, baráti társaság jár itt nap mint nap össze, akik egymás születésnapjáról sem feledkeznek meg. Egy nagy torta és egy szál virág ilyenkor mindenkinek kijár. S ha éppen nem „csigáznak” (vagyis csigatésztát gyártanak), akkor hangulatos kártyapartikkal, tévézéssel, olvasással, beszélgetéssel, közös énekléssel múlatják az időt. A jól felszerelt klubban tízórait és ebédet kapnak a tagok, amelyért egységesen 74 forint térítési díjat fizetnek. S akinek egy kis pihenésre, vagy éppen zuhanyozásra, fürdésre támad kedve, netán a haját, a körmét szeretné rendbe hoz(at)ni, arra is van az „otthonban” lehetősége. „Heti Jegyzet Miskolc napja Brackó István Amikor ezeket a sorokat írom, jótékony, fehér lepel borítja Miskolcot. A márciusi hó elfedi a város szeplőit: az utak kátyúját, a tavalyi avart, az utca szemétjét. Ám a tisztább ruhában nemcsak a kikelet és a szépítő serénykedés miatt bízom. Közeleg május 11. Zászlók lobognak majd, s reménykedem, hogy barátságosabb orcáját kínálja akkor háromnevű megyénk székhelye. Ugyanis 1909. május 11-én „kiállíttatott az a címeres kiváltságlevél, amely széles körű jogokat és teljes önállóságot biztosított Miskolcnak". Az idézet a polgármesteri köszöntőből való, amely a város tavalyi ünnepének alkalmából megjelent Miskolci Tükör bevezetőjében olvasható. Most is készül hasonló kiadvány: hasonló gondoskodással és lokálpatriotizmussal, de összehasonlíthatatlanul nehezebb szituációban. Egy év hosszú idő, ám a tükör nem torzíthat, nem hazudhat. Akkor, 87 esztendővel ezelőtt a tizenegyedik helyen tartották számon a mi pátriánkat a vidéki városok között... Fölösleges azon rágódni, hogy most mi a rangsor. A gépgyárat eladták, a kohászatban sztrájkolnak, s minden második-harmadik család adósa valamelyik közszolgáltatónak. Reményt a hit adhat, s a daliás idők felemlegetése. Volt időszak, amikor a két diósgyőri nagyüzem és a drótgyár harmincezer (!) vasas embernek adott munkát és kenyeret. Azt sokan tudják, hogy a magyar vasút itt készült kerékpáron, itteni sínen fut. De van ok mással is dicsekedni. A tölgyfalombos-dióleveles vízjelű DI-PA (diósgyőri papír) több mint kétszáz éve legkedveltebb anyaga a míves nyomdáknak. Mártabányán működött a földrész legnagyobb, elefánt-védjegyes egérfogó gyára. A Schumann-nyugágy miskolci találmány, s nagyobb karriert futott be, mint a többre érdemes, méltatlanul elvetélt ötletű (Cellért Károly nevéhez fűződő) sokszögeszterga. De készült itt gépkocsi is. A száz esztendővel ezelőtt alapított Szilágy és Diskant üzem a két háború között „fa- és csutkatüzelésű teherautókat" gyártott. Az egyik gőzüzemű jármű - tekintettel a benzinhiányra - még 1945 után is használatban volt. Aztán ne feledkezzünk meg a harmincas években rendezett romai repülőversenyről sem. A legjobb gép pilótái táviratot küldtek az örök városból a Szinva partjára a siker kapcsán: „Diósgyőri acél és magyar akarat győztek!". S akár hiszik, akár nem, a kohászatban harangot is öntöttek, utoljára 1985-ben. Még ma is eldicsekedhetünk azzal, hogy az Avas egyik háborítatlan, mediterrán klímájú kertjében megterem a füge. s En már megkezdtem a visszaszámlálást a város ünnepére. Készüljünk együtt! A megszépítő múlt fényesítheti a jelent is. i Több folyóirat is jár a klubba I Fotó: Farkas Maya ,
