Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-18 / 65. szám
4 ESZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1996. Március 18., Hétfő é Kóla helyett bosszúságot nyelnek Az ESZAK-Magyarorszác, levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó A Tiszai pályaudvar jegypénztára mellett áll nem is olyan régóta egy csinos, piros reklámdoboz. Mivel gyakran megfordulok a környéken, volt alkalmam megfigyelni, hogyan is működik ez az érdekes szerkezet. Három alkalommal is láttam - tehát nem lehet véletlen -, hogy gyerekek dobtak be az automatába pénzt, méghozzá 60 forintot, amit aztán a masina elnyelt bölcsen, csakhogy nem adott érte semmit. Tehát se italt, se (a szolgáltatás elmaradása miatt visszajáró) pénzt. Keserű szájízzel vették mindezt tudomásul a fiatalok, és szomjasan, csalódottan indultak tovább. Nem titkolom, mindannyiszor megsajnáltam őket. Aztán volt alkalmam azt is megfigyelni, amikor az automata kezelői éppen felnyitották, majd fel töltötték a gépi tartályokat és szépen, a feliratok szerinti sorrendben visszahelyezték azokat. Ekkor határoztam el, megírom mindkét tapasztalatom, s egyben javasolom az illetékeseknek: gyakrabban ellenőrizzék a gépet, mert azoknak, akiknek ellenszolgáltatás nélkül nyeli el £ masina a pénzét, legközelebb aligha lesz kedve italvásárláshoz. Kötve hiszem, hogy üzemeltetőik ezt sze retnék. Szabados Lászlóné Miskolc A miUecentenáriumi ünnepségek elé Szólástér írja: az Olvasó Az írott szó ereje Tudom, sokaknak nincs különösebben nagy kedve megünnepelni őseink bejövetelének 1100-éves jubileumát, mert ünnepelni általában ünnepi ruhában, terített asztalnál, vidáman szokás, ami , mostanság sokak számára nem adatik meg - a nagy világégés után 51 évvel... Néha azért gondoljunk arra, hogy az Ázsia felől idejött őseink csupa idegen népek között, Árpád nagyszerű meglátása és István királyunk bölcs országvezetése révén - a sok ellenség dacára - sziklaszilárdan, még ha megtépázva is, legyökereztek ezen a tájon. Az, hogy olyanok vicsorítanak ránk, akik „e fa árnyékában pihentek hosszú évszázadok alatt” (Petőfi), ismerve természetüket: nem furcsa. A „ki volt itt előbb”-et szajkózok buta kérdésére csak azt válaMár régóta figyelem kicsiny kertünkben a rigókat. Mindig és mindenre fütyülnek. Piszkálják csőrüket és élnek az adott környezetben. Hát igen, élnek és piszkálják csőrüket. Nekem is piszkálja a csőrömet, hogy a hivatalok helyett kell dolgoznom, bár ők a szolgáltatók! Bemegyek a postára és markomban szorongatva kis betétkönyvemet szeretném januári megtakarított pénzecskémet elhelyezni. Következik a sorban állás, hiszen sokan vagyunk az ablak egyik oldalán és kevesen vannak a másikon, és van amikor más elfoglaltság is zavarja a szakmai munkát. Beadom a bemutatóra szóló kis könyvecskémet és mellékelem az általam betenni kívánt „Forintot”, amelyik most már nemzetközi fizetőeszközzé lépett elő! Büszke is vagyok reája. De most jön a számonkérés: Hol van a takarékbefizetési bizonylat? Hát nincs. Kapok- egyet, és azt — kölcsönkért tollal - kitöltőm. A rubrikás „kérdések” el- bűvölőek!? 1. Hivatal száma, oda van pecsételve. 2. A betétkönyv száma. Hát kérem én azt odaadtam és az ügyintéző maga látta, de nem hitte el amit látott és így kényszolhatjuk, hogy ilyen alapon az olaszok akár fél Európát is maguknak mondhatnák, lévén ők a római birodalom népeivel rokonságban. A magyarság több mint ezer éven át nem csak önmagát kényszerült védeni, hanem földrajzi helyzeténél fogva Európát is a délről, keletről jövő veszedelmektől, ami azt eredményezte, hogy míg Mátyás királyunk idején annyian voltunk, mint az angolok, ma azoknak nem csak hogy töredéke vagyunk, hanem hosszú évek óta olyan kormányaink vannak, amelyek törvényeikkel fogyasztják nemzetünket! Nyelvünk, a csodálatos magyar nyelv olyan egyedüli a világban, mint a havasi gyopár a természet virágai között. És, hogy milyen nektáros, mutatja az, hogy akik ide betévedtek, akik jobb télén voltam azt ráírni a cédulá- ra. 3. Befizetett összeg. Úgy tessék elhinni, hogy múlt időben! Nem azt kérdezik, hogy mi a szándékom, hanem, hogy mit fizettem be. Még semmit! A pénzkezelő előtt ott fekszik a Ids pénzecském, de ő nem tudja, hogy mennyi. 4. A betétkönyv követelése a befizetés után. Hát kérem, az én betétkönyvem csak ne követeljen! Legfeljebb nekem lehet a befizetés után a Postabankkal szemben követelésem. A kérdés felvetődik bennem, miért kell nekem a hivatalnok helyett kiszámítani a „mi mennyi”-t. 5. Kamatláb. Rá kell bizony írni. A könyvecskén ugyan rajta van, de ki a fene tudja, hogy az „ma mennyi”. Hát, én biztosan nem tudom! 6. Bemutatóra szóló betétkönyv esetében a betétkönyv elnevezése. Hát bizony én tudom és ott van leírva. A hivatalnok nem tudja elolvasni! Mert teszem azt, nem az enyém a betétkönyv, akkor ha nem vagyok analfabéta nem tudom ráírni az ő bizonylatára? Úgy érzem, gyakorlatilag a bank helyett én végzem el azt az adminisztrációt, aminek egyik része teljesen felesleges. Nem kívánok itt külföldi példákra himegélhetést keresve telepedtek le közöttünk, nem csak e gyönyörű nyelvet szerették meg, hanem népünket is olyannyira, hogy ha kellett, vérüket is áldozták e haza szabadságáért. Ha belelapozunk történelmünk sokszínű lapjaiba, láthatjuk, hogy annyi megpróbáltatás közepette (és ellenére), e haza mennyire színesítette Európa és a világ kultúráját. Sok kimagasló tudós, művész, író, politikus indult el e földről a világhír felé. Volt olyan olimpia, hogy Amerika mögött mi szereztük a legtöbb aranyat és sportban ma is nagyhatalom vagyunk olyannyira, hogy fiaink erejéből még szomszéd államok is profitálnak - lesütött szemmel... Hinnünk kell abban, hogy egyszer már be kell következnie népünk felemelkedésének, s hogy vatkozni, mert szerencsém volt több évet az akkor még „átkos”- ban dolgozni és a banki betéti -rendszert megismerni. Már most rettegek’ attól, hogy pénzHosszú vívódás után úgy döntöttem, levelet írok a szerkesztőségnek. Legalább kiírom magamból a bánatom. Sok keserűség ért az utóbbi években, volt minek felgyülemlenie bennem. 1993-ban elvesztettem a férjemet, aztán a munkahelyemet. Gondoltam, ezután már rosz- szabb nem jöhet, nem lehet. Tévedtem. Nem kaptam meg férjem után az özvegyi ellátást. Valahogy ezt is elviseltem. De most már erőm és optimizmusom (?) végére érek. Ennyi veszteség után úgy tűnik, sokkal kisebbnek tűnő fájdalmat sem tueljön az óra, amikor nem néhány ember fog hazánk sorsáról dönteni, hanem egy összeková- csolódott nemzet fogja megszabni nekünk és unokáinknak a biztosabb jövőbe vezető út irányát és pályáját. Szerény véleményem szerint ezt a pályát nem milliomosok fogják megrajzolni, hanem olyan politikusok, akikben a magyar nép óriási többsége fog megbízni, mert ereikben a magyar nép múltját megbecsülő, a nép legszélesebb rétegeinek igazi felemelkedését célzó, családszerető és önzetlen munkálkodásra serkentő vér buzog. Csak ekkor lehet majd megállítani azt a rettenetes folyamatot, mely népünk kihalása felé irányul... felvételkor esetleg be kell mutatnom a születési anyakönyvi kivonatot mely nem lehet idősebb 3 hónapnál.... K K. G., Miskolc dók elviselni. Történt, hogy néhány hete hallókészülékemben elemet szerettem volna cserélni. Amikor megtudtam mennyibe kerül, borzasztóan letörtem, hiszen negyed évenként 1400 forintot nem tudok adni érte. Most már megértem, miért tudnak egyesek annyira elkeseredni, hogy az öngyilkosságtól sem riadnak vissza. Vigasztalhatatlan vagyok jómagam is. Nem elég, hogy nehéz a megélhetésem, már hallani sem hallhatok, így emberek közé sem mehetek. (Név és cím a szerk.-ben) Tavaly az 55 éves érettségi találkozóról írt cikkemben megemlítettem, hogy Szabó Ferenc könyvvitel és jogi ismeretek tanárunk sírjára új fakeresztet állítottunk az összegyűjtött pénzből. Ekkor közölte a temetőgondnok, hogy időszerűvé vált a sírhely ismételt megváltása, aminek költsége 8 ezer forint. Ez alkalommal újságcikkben kértem, ha akad tanítványai között tehetősebb, küldje el az összeget, mivel tanárunknak már nincs hozzátartozója. Ezt Elszomorodva olvastam az Észak-Magyarország 1996. március 7-i számában, a Megkérdeztük az olvasót rovatban Nagy Imre törvénybe iktatásáról szóló megnyilvánulásokat. Úgy látszik, nyolc évnyi idő és több Nagy Imréről szóló könyv megjelenése nem volt elegendő ahhoz, hogy harminc év alatt a fejekbe sulykolt becsmérlő szavak elhagyják emlékezetünket. A rendszerváltás óta sajnos mély hallgatás van Nagy Imréről, mintha szégyellni való volna a reformerből forradalmárrá való előrelépése. Az írott és az elektronikus sajtót egyaránt el kell marasztanunk emiatt. (A tárgyilagosság kedvéért megjegyzem, hogy e lap hasábjain háromszor volt alkalmam a földosztó Nagy Imréről és kormányprogramjáról írni.) A történelmi tények alapján valósághű értékeléssel összefüggésben láttatva, többet tudó közvélemény alakításában nemes feladatuk lehetett volna részt venni. Az 1945-ös földreform óta a nehéz években a tulajdon érzetét megízlelt nincstelenek a földosztó Nagy Imrére emlékeztek. Sokan az általa aláírt „Bir- toklevél”-et ereklyeként őrizték. Az 1953. július 4-i kormányprogramjának megvalósulása során a tsz-ből való kilépés lehetősége, a könnyítések, a termelési biztonság, a könnyűipar fejlesztése, az ellátás javítása, a recski és más internáló táborok felszámolása, a kitelepítések megszüntetése az emberek közérzetét javította, visszaadta szabadságukat. Egy, a hatalommal visszaélő csoport kivételével az egész ország felszabadultabb volt. 1955-ben felmentették a miniszterelnöki tisztségéből és kizárták a pártból. Ellenzékben, de korábbi félreállítása idején is nagyon nehéz körülmények között élt. Magatartása egyedülálló volt, mert a pártban vitatkozott és vitára szólította fel ellenfeleit. ,A magyar közélet erkölcsi-etikai kérdéseiről” szóló tanulmányában olvashatjuk: „Nem egyeztethető össze a közélet tisztaságával az olyan anyagi függőség, amely egyéniségüknek és meggyőződésüknek feladására kényszeríti az embereket”. Miféle kommunista erkölcs az, amelynek nevében Rajk Lászlót most utólag azért bélyegzik meg, mert szerintük gyáván magára vállalta az ellene emelt hazug vádakat, engem pedig ugyancsak a kommunista erkölcsnek a nevében a KEB (a párt legfőbb fegyelmi szerve) azért ítélt el és közösített ki a pártból, mert nem voltam hajlandó vállalni az ellenem emelt hazug vádakat,” Az 1956-os népfelkelés első óráiban érte mentek, mert általános kívánalom volt, hogy ismét ő legyen a miniszterelnök. 1953 ugyanis előfutára volt ban, Clevelandben (Miskolc testvérvárosában) élő két osztálytársunk elküldte a szükséges pénzt. így további 25 évig maradhat a Mindszenti temetőben Szabó tanár úr sírja. Köszönet érte Micinek és Elzának. (Azaz Szabó Máriának, aki egyébként osztályunk legjobb tanulója volt és Marek Erzsébetnek.) 1956-nak. A forradalom és a szabadságharc idején a néppel tartott. Egy minisztere, Gyenes Antal eltörölte a begyűjtést és megszüntette a Begyűjtési Minisztériumot. (Egyetemi tanítványai a 70-es, 80-as években a magyar mezőgazdaság egyes ágazatait világszínvonalra emelték.) Az utolsó szó jogán drámai rövidséggel a következőket mondotta: „Kétszer próbáltam megmenteni a szocializmus becsületét a Duna völgyében, 1953-ban és 1956-ban. Rákosi és az oroszok megakadályoztak benne. Ha most az én életemre van szükség, azt bizonyítja, hogy a kommunisták nem mind a nép ellenségei, nagyon szívesen odaadom. Ézek után úgy sem ér már semmit. Tudom, hogy lesz majd egyszer egy Nagy Imre per, amelyben rehabilitálnak és háromszor annyian jönnek el a temetésemre, mint Rajkóra. Csak attól félek, hogy azok mondják el majd a gyászbeszédet, akik elárultak.” Az MSZP a többi parlamenti párt támogatását is szeretné megnyerni ahhoz, hogy az Országgyűlés törvényben emlékezzen meg Nagy Imréről. Azóta többen nyilvánítottak véleményt. Nekem nagyon tetszett Mécs Imre SZDSZ-es képviselő őszinte, nyílt véleménye. „1990- ; ben szinte puccsszerűen hagyta ki a kormányzat Nagy Imre nevét az 1956-os forradalom emlékét megörökítő törvényből.” Hozzátette: „helyesebb lett volna körömszakadtáig ragaszkodni az eredeti elképzeléshez. Magyar történelmi és országgyűlési hagyomány, hogy a nemzet kiemelkedő személyiségei és vezetői emlékét törvényben' örökítse meg a T. Ház. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos sorába igazán beilleszkedik az 56-os forradalom szimbólumává nemesedett mártír miniszterelnök neve.” Rainer M. János történésztől hallottam a rádióban: az SZDSZ elődként tartja számon Nagy Imrét, Bibó Istvánt, Do- náth Ferencet, Jászi Oszkárt és másokat. 1956. november 4-e után hetekig szinte az egész ország Nagy Imre és harcostársai mellett állt. 1989. június 16-i temetésén a százezrek megjelenése népszavazás volt mellette. Mindszenty József Nyugaton következetesen tisztelettel, elismeréssel, meleg hangon emlékezett meg a „forradalom mártír miniszterelnökéről”. 1956. október 23-án délután a pesti utcán többek között hallatszott egy politikus és megfontolt vers: „Ne csináljunk mindent késve, Nagy Imrét a vezetésbe”, A mai pártok számára üzenet is ez. Ne késleltessék Nagy Imre emlékét törvénybe iktatni. Hirdetés= KONZUMBANK CSALÁDI BETÉTSZÁMLA Tudja-e, hogyan növelheti 20%-kal a családi kasszáját, anélkül, hogy több pénzt tenne bele? ügy, hogy Konzumbank Családi Betétszámlát nyit. Lekötés nélkül is éves 20% kamatot fizet. Napi kamatozású, használatára családtagjait is felhatalmazhatja. KONZUMBANK Közeli fiókjaink: Miskolc, Széchenyi u. 99. Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában a következő időpontokban tartunk fogadóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtökön 14-16 óráig. Ingyenes jogsegélyszolgálattal kéthetente, hétfői napokon áll szíves rendelkezésükre Demeter Lajos ügyvéd, 16-18 óra között. A március 18-ai tanácsadásra - azaz a mai napra - a Sajtóház portáján kérhetnek sorszámot az érdeklődők. Hegyi Imre a Nagy Imre Társaság megyei elnöke Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megje,ent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket ügyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek még. Deme Dezső Miskolc „Az én betétkönyvem csak ne követeljen!” Ahol legtöbbször sorba(n) kell állni Fotó: Vajda János Lassan már nem is hallok Bollobás Józsefné Miskolc Törvénybe iktatni Nagy Imre emlékét
