Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-15 / 64. szám

Március 15., Péntek Literátor ÉM-hétvége VII LITERATOR Az ESZAK-Magyarország irodalmi melléklete Szerkeszti: Vass Tibor Felfedező Kazinczy Ferenc utazásai Horpácsi Sándor A könyv elegáns fekete borítójáról egy értel­miségi néz farkasszemet az olvasóval - év­századok távolából, de a tekintete alapján akár kortársunk is lehetne. Busa Margit szorgalmának, szakértelmének köszönhet­jük ezt a könyvet, amely tartalmazza Ka­zinczy útleírásait, úti élményeiről írott leve­leit. Szokatlan, mert archaikus nyelvezete miatt furcsa, a benne előforduló nevek, ada­tok miatt tömény olvasmány. Tudós mun­ka, s ezért kicsit száraz. Csupán adalékul: a csaknem 600 oldalas könyv fele magyarázó jegyzet és névmutató. Tghát bölcsészdolgo­zat, igen babrás filológiai munka. Ezt nem elrettentésül mondom, noha tudom, hogy a mai átlagolvasó hígabb, szórakoztatóbb ol­vasmányokon nevelkedett. Néhai pro­fesszorom (Bán Imre) mennydörögve terem­tette le kolleginámat, amikor bevallotta, hogy nem olvasta a Fogságom naplóját. Iga­za volt. Magára valamit is adó bölcsész nem hagyhat ekkora fehér foltot a műveltségén. Félve és aggódva kérdem: a mai bölcsészek közül hányán veszik kezükbe ezt a könyvet? Tisztem az, hogy recenzáljam, kedvet csi­náljak hozzá (a vásárláshoz nem tudok, mert a könyv ára 1400 forint, nem diákzseb­hez méretezték.) Tudjuk, hogy a magyar költők közül Pe­tőfi utazott a legtöbbet. A hajdani, még nagy Magyarországnak alig volt helysége Horvát­országtól a Tártáig és Erdélyig, ahol ne járt volna, úti leveleiben ne számolt volna be ta­pasztalatairól. Nos ez a mohó ismeretvágy és közlési kedv, mint forma és példa, Ka- zinczytól (is) eredeztethető. Még ma, a sztrádák és gyorsvonatok korában is impo­náló távolság, amit Kazinczy határon, sze­kéren (Petőfi gyalog) bejárt. De mert íróval és nem földrajzi utazóval van dolgunk, nem is a megtett távolság adja a könyv becsét, hanem az élményszerű leírás, amelyből nem csupán a korabeli udvarházakról ka­punk képet, de a kor fontosabb történelmi eseményeiről (például a Szent Szövetség ta­nácskozásai Bécsben, királykoronázás stb.), az irodalmi életről, sőt pletykáiról is. A ko­rabeli viszonyok semmivel sem voltak szelí- debbek, barátságosabbak, mint a maiak. Csupán áttekinthetőbbek. Legalábbis Ka­zinczy számára, akiről azt írta Németh László (nem nagyon kedvelte), hogy kora (irodalmi) telefonközpontja volt. Ez ma nem csupán bámulatot, de akár irigységet is kelthet egy mai fiatal költőben, akivel a ku­tya sem törődik. Kazinczy mindenkiről tu­dott, mindenkit számon tartott, mindenki­ről írt baráti vagy bíráló véleményt, aki ma­gyarul írt valamit. Tudni kell ehhez, hogy a kor felfogása szerint minden irodalomnak számított, ami magyarul íródott, tehát nem csupán a mai értelemben vett szépirodalom. Imponáló az az otthonosság és szakértelem, ahogyan Kazinczy a képzőművészet és a ze­ne világában mozgott. Maga is ügyesen raj­zolt, s naprakészen ismerte a bécsi és a honi múzeumokat, képtárakat és festőket. Mű­veltsége tehát komplex volt és széles körű. Ebben is minta és példa a kései utódoknak. Hogy győzte ezt idővel, energiával az elzárt, távoli kis faluban, Széphalomban? Úgy, hogy utazott. Odament, megnézte, lerajzol­ta, megbeszélte. Káprázatos az is, hogy mennyi mindent tudott az emberekről is. Adatokat családfákról, rokoni viszonyokról, karrierekről, s természetesen a karakterről, emberi minőségről is. Állandóan regisztrált, minden neki fontosat feljegyzett, minden lé­nyegesről beszámolt a naplójában és a leve­lekben. Az embernek az az érzése, hogy a beszámolókért és a le­velekért utazott. De ne feledjük, hogy száza­dunk gyermeke már el van kényeztetve - és i __j:x Jj})rjs r ontva, mert a tévé, rá­dió, sajtó minden infor­mációt, a szecskát, a szemetet is házhoz hozza. Kazinczy számára viszont még az az érvényes információ, amit maga tapasztalt, élt át. Ezért ül (az első) gőzhajóra, mássza meg a hegyet egy Csáky-kastélyért, megy el Pannonhalmára, Egerbe, Erdélybe, hogy minden fellelhető természeti és kultúrérté- ket (épület, festmény, könyv stb.) megta­pintson, megnézzen, lerajzoljon. Gyermeki büszkeséggel írja például, hogy megtapin­totta (és lerajzolta) a Szent Koronát, mert így vette - szellemileg - birtokába. Összegzésül, nem kicsit irigykedve írom, hogy olyan értelmiségit ismerünk meg az útleírásokból, levelekből, aki még akkor is követésre méltó, ha nem mindenben értünk (ma már) egyet vele. Megtápasztalni, feldol­gozni, elemezni, s csak utána véleményt mondani. Az így szerzett nép- és országis­merete a maga korában kiemelkedő, széles körű európai (enciklopédikus) műveltséggel párosult, amely a kerttervezéstől a versfor­dításig terjedt. A felvilágosult, jozefinista, szabadkőműves gondolkodó így lett lelkes patrióta, a nyelvújítás spiritikus rectora és motorja, a magyar irodalom szent öregje, akit még ellenfelei is tiszteltek, elismertek. Kéredzkedjünk fel hát batáijára, s járjuk be Magyarországot 1773-tól 1831-ig, mert nem csupán ismereteink lesznek gazdagabbak, de magyarságunk, emberségünk is. (Széphalom Könyvműhely Bp. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc 1995.) Renée Kerekes Csaba grafikája Fekete Péter /- FUTOTTAM UTANA (kergettem Őt, minden pillanat perccé nehezült lábam alatt és minden lépésem után vakondok bújtak ki) vé­gig az utcán, kirakatok kereszttüzében perzselődtem fel, ki a térig, hol ráismertem magányomra, hogy egyed ül hagyott, és vissza, éreztem, mö­göttem benépesül a tér, az utcán is sokan voltak már, mind ugyanolya­nok, mint én, és szaladtak, egyik magamnak megfogtam kezét, vízből volt, madarak szálltak arcomba és el is tűntek benne, jéghideg veríté­kem itta a port, futottam utána az aluljáróban is, lépcsőn le, majd fél, de a végén szakadék volt, vissza le és éreztem fölöttem begyógyul az üres űr, de velem szemben még fújt a szél, szaladtam, hátha megtalá­lom, kikanyarodtam a villamossínekre, átvágtam a zebrán, elestem, és szemem egy repedésbe fúródott, úgy tetszett látásomtól fakadt az ott ki, de rohantam is tovább egy sokemeletes épület felé, majd be, mind a sok emeletet végigjártam zilálva, minden ajtót kitépve, de nem volt sehol, vissza mindent, ki a vasúthoz, át minden peronon, valamelyik én a sínekre lökött, elgázoltak, nem haltam meg, csak éreztem, nem kell felkelni, felesleges tovább szenvedni, feküdtem ott, mígnem este lett, és betakart anyám, hogy meg ne fázzak ­Lakatos Jolán Kazinczy életének hatvan évét ismerhet­jük meg ezekből a levelekből, melyek sze­mélyes utazásai, irodalomélményei alap­ján íródtak. Az úti élmények ilyen formában való megjelenítésének nagy hagyományai van­nak az akkori Magyarországon. A látvány rögzítése mellett az író átvezet az iroda­lomba, az építészetbe és a festészetbe. Kü­lönös figyelmet szentel a személyes gon­dolatcserére, jeles helyek és emberek fel­keresésére. Reális tárgyszerű leírások, megható vallomások, a természeti kör­nyezet szépségének megörökítése válto­gatja egymást. Útjai során az események­ről és a megismert emberekről eleven stí­lusú, realista jellem- és helyzetábrázolá­sokat ad. Annak ellenére, hogy soha nem hagyta el a Habsburg-birodalom határait, mégis Európa történelmi tájainak ismerőjévé avatja a könyv forgatóit, hiszen Kazinczy rendkívül gazdag érdeklődési köre, és ki- teijedt ismeretségei adják a valósághű ala­Sárospataktól Széphalomig (Barangolások Kazinczy Ferenccel) pót. A reformkor küszöbén álló Magyaror­szág sajátosságait .ismerhetjük meg, ami­kor a képzőművészet szárnypróbálgatásai­ról olvashatunk összehasonlító és elemző feljegyzéseket. A közigazgatási rendszer mélyreható leírásával, és a közjogi viszo­nyok feltárásával ismerői lehetünk az or­szágban uralkodó hierarchikus felépítés­nek. Az író jártasságát bizonyítja a kertépí­tés, a gazdálkodás és a honismeret körében írt, rajzokkal illusztrált elképzeléseivel, a földrajzi leírás, a műtárgyak ismertetése, vagy éppen a nemzetiségek öltözködése és viselkedésének megjelenítése révén. A polgáriasodé Magyarországon egyre nagyobb teret kap az ipar és a kereskede­lem, természetesen Kazinczy mint a kor reformjainak ismerője, boldogan üdvözli ezt a fejlődést. Tudatában van, hogy en­nek alapkövetelménye az iskolarendszer átalakítása, oly módon, hogy tárgyszerű ismereteket nyújtson, de fokozatosan többnyelvűvé is kell hogy váljon ugyan­annak az ügynek érdekébén. Tapasztala­tai alapján írja leveleiben, hogy a több­nyelvű ember nagyobb értéket tud a haza szolgálatában felmutatni; Költő és író kortársait sok esetben szólja meg, amiért csak egynyelvűek, és nem képesek más nemzetek művészetéből magyar nyelvű tudásalapot létrehozni. Börtönéveiről írt leveleiből pontos kép alakul ki az akkori hatalmi rendszerről és a börtönök állapo­táról. Mégsem a szenvedés nagyságát, in­kább csak az újító szándékot lehet felfe­dezni ezekben az írásokban. Irodalmi gondolkodásmódjában azonban nagy kü­lönbségek lelhetők fel a fogság előtti és utáni Kazinczynál. Az útleírások a korai és a kései pályaszakasz egymásra utaló vonásait igazolják, az Orpheus szerkesz­tőjének kialakult stílusbeli sajátosságait, amelynek a mértéktartás a legfőbb jel­lemzője. Székelyhídi Zsolt Gondola (napló mikortól) Mikor + 37. Az írással nem úgy vagyok. Csak fölfedezni, idő nem használ. Hogy folyton próbálom, nem úgy és azért. Az írás, persze tapasztalásaimmal, mutatja magát, így, úgy van velem, gondolataimmal, testemmel, mindig valahogy és együtt. Időtlenség hasztalan közénk áll. mutatkozunk és ezek­ben a folyton-próbálomokban, a mozdulatban egymás felé. Végig a megtapasztalás és más. Mikor + 40. Ó mennyi, amit fölfedezhetek a nőn. Állva, vagy más­képp vagyok vele, a szobában, nem is ott. Ó a sok új forgatás, a látvány-csere és benn, amit érzek. A fejem forog minden helyzet­ben. Állva, nem is úgy, alkalmat adózok, az állam, amint leesik, nem is az, ó mennyi. Az új forgás vele, a nőn fönn, forog minden, a pillanatnak. Fedezni nem bírok ennyit, a nap minden áll-leesé- sében lesem, adózok az új alkalomnak, a születések pici szüneté­ben. Amikor-erre várok - kiélhetem végre magamból a föl-leesés prózai forgatását. Nyugodtan, csak élni a kívánt nőiességgel, gyer­meki alkalom lenne, arany fedezet. Mikor + 41. Lásd: Mikor + 40. Mikor + 43. Na most a pénz. Akkor figyeltem föl, amikor nem volt. Helyesebben: nincs. Hiány-szerelem, ötlöttem ki, a pénztől na­gyon távol, megfelelően vértezve mobilitással. Na most erre föl, a mobilitás nagy távolságokban, a pénz kivételével, előjön. Mint a hiány-szerelem is, megyek az utcán és pénz. Például ha van: a mobilizmus nem, hiány-szerelem pedig egyértelműen hiányzik. Ilyenkor nehéz döntés előtt megyek az utcán és. Megkerülöm, át­lépem, letaglózom... Nem törekszem a gazdagságra? René Kerekes Csaba grafikája Mikor + 47. Ma sem gondolkodtam. Mikor + 50. Renáta elment. Síelni, Erdélybe, nélkülem. Féltem, Őt. De figyelj, mondom úgy, mint okos-koromban, egyévesen, beszél­ni sem tudtam. Viszont okos, az igen, mondom tehát: figyelj, és a jobbik. Renáta először is: siel, gyönyörű, Erdélyben, ahol nem rossz, túlélni lehet, itt én féltem, de! Beszélni se tudva, nagyon okosan, inkább örüljek. Tehát, felülemelkedve magamon: jó. Győzve vagyok, nagyon le, izgulós énem sutba, nem röhög, vi­szont: örülök. Mikor + 51. Horoszkópban olvastuk - Vele -, hogy új kapcsolat! Elé néz, síelés közben bármi eleshet. Izgulós énem bár sutban, örülni is, azért le kell írnom. Mondjuk hazajön, és hát na. Honnan tudom. A szeméből, a lélegzéséből, teste melegéből? Mármint új kapcsolat illatos-szagos szele, és izgulós énem bár, azért ki kell ír(ta)nom. Rákérdezek: a horoszkóp is ember, vagy na és össze­vissza síelgettünk? Elé néz, de azért a szívem mélyén, legbent, leg­szebb rejtelmes zugaiban: bármit mond, akármit csókol a számba, én nagyon szeretem. Mikor + 54. Reklámszakember leszek. Pedzegettem már, sok pénz elfoglalt, emberként csak írni és szeretni lesz időm. A cég jó és fi­atal, mint a hóesés - bármeddig eleshet. Pedzegetésemet a pénz, növésem fel és a hűtőszekrénybe tévő falat előkísérte. Szakember­nek levésem, mint a hóesés, ami esik esik, de másrészről nő, írá­som és szeretetem idejét is jelenti. Pedzegettem már, emberségem, végre az vagyok, hiszen végig magamat propagálom. Mikor + 55. Az írás állandóan. Fedezni támad kedvem, föl, vagy el: nem is. Bírok ennyi dolog mellett valamit, egyáltalán? írás és fe­dezés egyszerre, mint Renáta mellett aludni: lehetetlen. Állandóan mi marad, kérdés és valami, amit bírnék! Párosodni kéne. Zemlényi Attila A felfedező per se mobilis, kalóz, kalauz, vas utas, misszionárius, matador, kalandor, sámán, sómén, egy csokor bocskor, kurátor, kurír, kétpróbás angyal, árnyéka az út előtted

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom