Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-10 / 35. szám

Február 10., Szombat Műhely ÉM-hétvége VII A verses históriától az útleírásig (Irodalmi emlékhelyek Abaújban, Borsodban, Gömörben és Zemplénben 3.) Fotók: Bujdos Tibor lantos hagyomány és az udvari költészet átörökítőjének, a Tinódi-féle históriás és tu­dósító ének megújítójának tekint az iroda­lomtörténet-írás. Legismertebb műve a kró­nikás tradíciót barokk szerelmi hősregóny- nyel ötvöző Márssal társalkodó Murányi Vénus (1664), „avagy annak emlékezete az méltóságos gróf hadadi Wesselényi Ferenc, Magyarország palatínusa, akkor fuleki fő­kapitány az tekintetes és nagyságos gróf ri- maszécsi Széchy Mária asszonnyal jövendő­beli házasságoknál való titkos végzése által csudálatosképpen megvette az híres Mu- rány várát”. Szepsi Csombor Márton életpályájának két állomását jelölte meg emlékhellyel az utókor. Szülővárosának, az abaúji Szepsi- nek (Moldava n. Bodvou) a főterén emlé­koszlopot emeltek tiszteletére (felirata: EUROPICA VARIETAS / SZEPSI / CSOM­BOR / MÁRTON /1595-1622 / ANNO / 1995), Telkibányán pedig, ahol 1615-ben skólamester volt, emléktáblát avattak azon a Hegyi utcai épületen, amely egykori isko­lájának helyén áll (EZEN ISKOLÁBÓL IN­DÜLT EL EURÓPAI ÚTJÁN / SZEPSI CSOMBOR MÁRTON / (1595-1622) / NE­VES MAGYAR ÍRÓ ÉS UTAZÓ / A DE ME- TALLIS ÉS AZ EUROPICA VARIETAS / SZERZŐJE / EMLÉKÉRE ÁLLÍTTATTA AZ. ÉRC- ÉS ÁSVÁNYBÁNYÁSZATI / MUZEUM / 1981). 1616-tól Danckában (Gdanskban) tanult, majd 1618-ban európai körutazásba kezdett: járt Hollandiában, Angliában, Franciaországban, Heidelberg- ben, Nürnbergben, Csehországban és Szilé­ziában, végül Krakkón keresztül érkezett haza. Az utazásairól beszámoló Europica varietas (Kassa, 1620) című könyvében (az első magyar nyelvű nyomtatott útleírásban) írja: „azmint szorgalmatosán megszámlál­tam, kilencszázhatvanhat magyar mérföl­det mentem által hazámtul fogván hazámig tengeren és földön”. Visszatérése után „az Kassai Skolának igazgatója” lett, majd 1620-tól haláláig lelkészként és Nyáry Fe­renc nevelőjeként tevékenykedett Varan- nón. (Részlet a Bíbor Kiadónál megjelenő kötetből.) Porkoláb Tibor Az úgynevezett felső-magyarországi terüle­teken a reformáció korának világi literatú- rája is rendkívül gazdagnak, változatosnak tekinthető. A prédikátor-írók (például Dé­vai Bíró Mátyás, Szkhárosi Horváth And­rás, Károlyi Gáspár, Alvinczi Péter) mellett Tinódi Lantos Sebestyén, Ilosvai Selymes Péter és Szepsi Csombor Márton is megha­tározó szerepet játszik a régió 16-17. száza­di irodalomtörténetében. A kor legjelentő­sebb költőjét, Balassi Bálintot is ezekhez a tájakhoz köti néhány élétrajzi-topográfiai adat. Közismert például a „pataki kaland­ként” emlegetett, regényesnek tűnő, ám or­szágos megbotránkozást kiváltó Balassi- történet: a költő 1584 karácsonyán Patakon váratlanul feleségül vette másod-unoka­testvérét, özvegy Váradi Mihályné Dobó Krisztinát, és hozományként rögtön elfog­lalta a várat. A várfoglalás vígeposzi véget ért (az őrség még aznap kiűzte a várfoglaló­kat), és az ifjú pár néhány hónapig Borne­misza Imre tokaji kapitánynál talált mene­déket. (Az egyházjogilag kétes házasságot egyébként a nagyszombati egyházi bíróság néhány éven belül érvénytelenítette.) Talán éppen ezek az események teszik érthetővé (ha elfogadhatóvá nem is) azt a sajnálatos tényt, hogy sem Patakon, sem Tokajban nincs Balassi-emlékhely. A vándordalnok és énekszerző Tinódi Lantos Sebestyén az 1540-es évek közepén telepedett meg Kassán. Valószínűleg Ná- dasdy Tamás nádor és Czeczei Lénárd kas­sai kapitány pártfogoltjaként kapott házat, polgárjogot, majd 1553-ban („a históriáknak magyar nyelven való ékes foglalásáért”) ne­mességek Ahogy Szinnyei József írja a Ma­Szepsi Csombor-emlékoszlop (Szepsi) Tinódi-emléktábla (Kassa) gyár írók élete és munkái című művében: „1548-tól haláláig állandóan kassai lakos volt, saját házában lakott és felesége, gyer­mekei voltak. Időnként el-elrándult egy-egy nevezetesebb ütközet vagy várostrom szín­helyére, hogy az egykorú eseményekről íran­dó énekeihez hiteles adatokat szerezzen”. A Tinódi-szövegek is megerősítik, hogy a ver­ses históriák egy része Kassán keletkezhe­tett: „Ezt ki szörzé most vajuszik Kassában, / Nevét megtalálják vers folyásában” Kapi­tän György bajviadalja, 1550); „Magát jelen- tötte versnek kezdésében / Az ki szerzé, va­gyon oly mint fél kedvében, / Kassában Se- böstyén nagy böjt közepiben, / írá ezerötszázötvenkét esztendőben.” (Szegedi veszedelem, 1552.) A vé­gek krónikásának, „a század ri­porterének” (Szerb Antal) 1900- ban állít emléktáblát „Kassa vá­ros közönsége”. A tábla azon az épületen (Kovácka 34.) található, amelyet - a hagyomány szerint - az egykori Tinódi-ház helyén emeltek. (Szövege: ITT ÁLLOTT / TINÓDI SEBESTYÉN / LAN­TOS KÖLTŐNK HÁZA / 1550-1557. / MEGJELÖLTE KASSA VÁROS KÖZÖNSÉGE / 1900 JUNIUS 10.) A kor jellegzetes műfaját, a históriás éneket műveli Ilosvai (Selymes) Péter is. Ó a szerzője például annak a Toldi-történet- nek (Az híres neves Tholdi Mik­lós jeles cselekedeteiről és bajno- koskodásáról való história, 1574), amelyet Arany Toldi-trilógiájá- nak egyik legfontosabb forrása­ként tartunk számon. (Érdekes, hogy Ilosvai egy ideig nagyidai tanító volt, Arany pedig éppen a nagyidai vár 1557. évi ostromát dolgozza fel híres vígeposzában, A nagyidai cigányokban.) A régió­ban tevékenykedik - mint Wesse­lényi Ferenc és Széchy Mária tit­kára, Gömör vármegye esküdtje, követe, végül alispánja - az a Gyöngyösi István is, akit a régi _Sorsok Iv ányi Imre Töredék Gyermekké válsz, Ha csöndre bukkansz. Az igazság sohasem kerül papírra. Barát nélküliek barátsága. Társtalanok társasága. Az élet értelme megérthetetlenségében rejlik. Feküdj le a fűre, bárhol is találsz rá. Sípos László Valahol Csillag-mécsesek, alattuk feszülök, bölcsömtől-bölcsőmig. Duró Sándor Százszor féltelek Feletted karomból hidat vértezek, aranygyapjas ágyban szeretkezek veled, közös szívvel magasra doblak: százszor féltelek. Alig várják Néma terpeszben állnak a házak, alig várják, hogy megpihenj, átaludtad az éjszakákat, nem ébresztett fel senki sem. (A verseket a Sorsok Alkotóközösség munkáiból válogatta Horváth Gyula költő.) Egy kis Szerencs - Kanadában... Tarapcsák Ilona Arcpirító mulasztásaink bőven van­nak, különösen sok pedig a vájtfulű- nek csúfolt irodalmárnak lehet, ha rá­döbben, hogy évekig süketen-vakon kerülte meg (el-..., ki-...) azokat az ér­tékeket, amelyekért legfeljebb ha Sze­rencsig, esetleg a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumig kellett volna fáradnia. S hogy mégis rátaláljak - Szerencs-e?! — egy nap Kanadából hozta vissza a posta az óhazából kiszorult költő-szob- rász-grafikus Seres József hírét. A Pegazus, a Magyar írók Világ­klubja irodalmi folyóirata őstehetség­nek nevezi, aki 1972-ben érkezett Ka­nadába, s ott lett belőle emigráns ma­gyar költő. Diákéveit Miskolcon és Szerencsen töltötte, csoportos képző- művészeti kiállításokon vett részt Szerencsen, Sátoraljaújhelyen, Sáros­patakon, Miskolcon és Budapesten, irodalmi sikerei azonban itthon nem voltak. Képzőművészeti diplomát To­rontóban, az „Ontario College of Art”- on szerzett 1979-ben. Költőként Tűz Tamás fedezte fel, aki az 1978-ban megjelent Évszakok nélkül című ver­seskötetéhez előszót írt. A kötet ere­deti címe Beszédem a lanttal lett vol­na, átkeresztelése is Tűz Tamás nevé­hez fűződik. Nem véletlen, hogy he­lyét a canadai magyar sajtó és irodal­mi köztudat Fáy Ferenc és Tűz Ta­más mellett jelöli ki. Derivátum irodalmak esetében gyakran felmerül a kérdés, hogy az anyanyelvből kiszakadt költő képes-e egyáltalán az anyaország irodalma esztétikai követelményeinek megfe­lelni, vagy csupán az élményirodalom szintjén közli mondandóját. Ezt a kér­dést eldönteni az irodalomtörténet dolga lesz, a seresi líráról azonban megállapítható, hogy túllép az él­Seres József szobrai: önarckép mény közvetítésén, s olyan önkifeje­zéssé válik, amelyben az egyén lénye­ge önmagának, a költő-szobrász „csendes” verseiben elsuttogott gon­dolatok pedig az örök hamleti kérdést XX. századvégi megfogalmazásban tükrözik vissza. Seres József tehát olyan magas színvonalú, filozófiai- bölcseletbeli indíttatású költészetet vitt el magával az óhazából, amelyet a honi fül is befogadna, ha ismerhet­né. De nem ismerheti sem az Évsza­kok nélkül, sem a Légy vendégem cí­fej (polírozott bronz) műt, sem pedig a Zsombor testvér vi­láglátásáról, szerelméről és kalandja­iról szóló művét, mert ezek magyaror­szági kiadása még várat magára. Pedig jó lenne elmélyülni ebben a különös költői világban! Verseit előre meg nem határozott őszinteség teszi egyedivé és élménytadóvá, a TER-ben és IDÓ-ben mozgó emberi LÉT-ről va­ló gondolkodás pedig Beney Zsuzsa és József Attila gondolatait engedi át­hallani a kilencven versből álló nyug­talanul össze-összecsengő versciklus soraiban. Az idegen populációban ma­gát kereső ember, a „vándorolni vá­gyó kóbor elme” titkainak felfedésé­ben nincs félrebeszélés, mentegetódző vagy vállvonogató magyarázkodás, csak tiszta hang, komoly szó van. Örülnék, ha e komoly szavakból álló, szép, csendes versekben elsutto­gott gondolatok közül az egyik legfris­sebb most hazatalálna: Annak, aki látott nem fordíthat senki, soha hátat. A bánat oka kétely, melynek semmiségként élő semmiséggel vélt, ismert igazsággal, tegnappal, holnappal, mával, áldozunk. Serfs József Évszakok nélkül 55 könnyű szélben látod sose várlak napos parton nem futok utánad kendód ha nekem int akkor ívszem észre ha végképp nincs más ki iramodna érte csak belül mozdulok úgy vigyázva hogy sem látni sem tapintani nem lehet pedig nem alszik semmi bennem ott mozgok mlahol ismerős idegemben eredményé szeretnek lenni a várakozásnak megoldása a rejtelemnek akkor jöjj el hozzám akkor majd megértlek légy az ÖRÖK ELET Vagy légy csak a VÉGZET kezem nyugtom lepled fázva várom s TE leszel csak ezen a világon 4. Kápolna Zsignár t$t\'án alkotása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom