Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-03 / 29. szám
Február 3., Szombat Kilátó ÉM-hétvége VSI Sarusi Mihály Kuda, Domine? Etelközi tudósítás Kedves Tanár Úr! Ha minden igaz, két társammal (1985) Szent Iván hava derekán két hétre a Szovjetuni- óba utazom azzal a föltett szándékkal, hogy ha egy mód van rá, azonosítom Csöbörcsököt valamely mai Tyras (Dnyeszter)-parti településsel. Igyekezetem eredményéről majd beszámolok - ha érdemes, fényképekkel - Benda tanár úrnak. A Széchényi Könyvtár térképtárában nem találtam meg egy Föld-abroszon sem a Tanár Úr által említett, Csöbörcsökkel egynek vett Kubierzit Odessza és Akkerman között, így oda - mint térképen nem található helyre - nem kérhettem kutatóutat. A földrajzosok szerint attól még vastagon meglehet a valóságban ez a falu, csak ilyen nagyvonalúak a szovjet térképészek (kicsire nem adnak). Ám a régi térképeken is követni tudtam visszafelé a két, Bender (Tighina) és Tiraszpol alatti, jobb és bal parti (oroszosán): CSOBRUCSI (Hoöpynu nyomait. Néhány adat a budai várbeli térképtárból. JOBB PARTI, BAL PARTI Csöbörcsök: I. Első világháborús német katonai térképen a mai két Csobrucsi helyén Coburci, Cebruc n. 19/20. századfordulós német térképen mindkét Csöbörcsök - lengyel bö- tűvel - „Oroszországéban Czoburczy, , Czubruczy. IQ. 1855-ös német térképen — Tschoburtschii/ü?u?/ IV. 1770-es francia abroszon Schubertschu — Ráadásul a Moldva-kutatók térképein (például Mikecsén is) körülbelül eme mai Csobrucsi táján jelölik a hajdani Csöbörcsököt. (Szovjet térképeken, s ezek nyomán a nyugatiakéin, írják Csobrucsinak Csöbörcsö- künket.) Szóval: igyekszem alaposan körülnézni e két faluban. Kérdés persze, mennyire engedik, mennyi időt adnak nekem erre. Mert igen valószínű, hogy szeretnének majd nekünk mindent jól megmutatni, kolhozt Belei és Szoroka, szövődét Kisjenő, szőlőültetvényt Kagul táján... Minél többet Besszarábiából, amikor pedig nekem minél kevesebb, azaz csak az a két falucska kellene! Elválik; mindenesetre a Tanár Úrnak a Századokban megjelent („Csöbörcsök. Egy tatárországi magyar falu története a 16-18. században” című) tanulmánya nélkül ma még nem állnék ott, hogy neki meijek vágni ennek az útnak. A különlenyomatot kiviszem, van a végén orosz nyelvű kivonat, hátha azt elolvasva a helybelieknek valami beugrik... (Magam sem oroszul, sem románul nem értek.),. Őszinte tisztelettel üdvözlöm! Cseberben Csoda-e, hogy Benda Kálmán elég sértődötten válaszolt: nem térképész ő, hogy beazonosítson egy falut! A szovjetmuszkák pedig nem eresztettek Moldáviájukba. S (KyŐuepxcu) valóban nincs az 1969-es wiesbadeni orosz földrajzi helynévmutatóban. Ciobarci. Moszkva betűkből: (CAEAJWHH MET A rOHOCTOJJ)- Pork ungur szpurkat! Disznó polgár magyar. A nagy urak jönnek látászomra De nem jőnek szabadítászomra. Tán engem is hitküldérnek venne (ha még lenne). Tekergőké? Kellett volna az orosznak ortodoksz Európa! Amúgy 1633-ban Ciberciu, 1705-ben Csoborcsik, Csebercsik, 1743-ban Tsöbör- stökfalva. Cseberben Csík, Háromszék, Szerém. Túl a Puruthon.- Belsőföld: Moldva. Külsőföld: Magyar- ország. Dicsértessék a Jézus szent neve. Bandinus atya, 1648-ban, még a krími tatár országában leli Csöbörk városát. A lakói magyarok és oláhok, de csak a magyaroknak szabad harangozniuk. A kétszáz katolikusnak egy kis, kezdetleges művészettel épült fatemploma van, melynek régi és szakadozott a fölszerelése. Magyarul, oláhul, törökül és tatárul egyaránt beszélnek, s Tatár- és Törökországban akármerre szabadon járhatnak-kelhetnek. Megboldogult tatárvilág! ...Klézsén nemrég még Szent László fájáról regélt (Bosnyák Sándornak) a csángó magyar nép, hogy a Szeret partján álló jó öreg fa mindannyiszor kiszárad, amikor hódító tapossa a magyar földet, s azonnal kizöldül, hogy szabadító támad: Rákóczi, Kossuth! Mára kiszáradt a Szeret-parti öreg fa, s lesi a Szeret-tere maradék magyalja:- ... ki tudja, ki fog-e zöldülni vaj eccer? Szent László király akkor ültette volt a fát, annak emlékére, hogy kiverte az idegeneket az országból. Tekergőke Orosz nyelvű a moldovai katolikusok folyóirata is, Hrisztosz voszkresz, hirdeti kép és írás. Moszka Örömhír a Csángónak. Ahogy kinyitod: Monszenyor Anton Kosa, azaz Kosa Anti a Szeret-mentéról köszönti az olvasót - muszkabötűs muszkanyelven - húsvét alkalmából. Kosa Antal tisztelendő úr a Szovjetuniótól szabadulást követően alakult, minden Moszkvához tartozó katolikusok püspökségétől elszakadt moldovai római katolikus egyház vezetője.- Ha kimégy, keresd meg Kisjenőben a püspöki helynököt, tud magyarul! Honnan tudna magyarul Moldovában egy Kósa, ki Anti?- Az anyja mondott nekem egy régi imát, de a nevét nem árulta el! Egy Bákó melletti faluban gyűjtöttem, a szomszédasszonya mondta róla, hogy a fia Jászvásárban tanult és elküldték Besszarábiába püspöki hely- nöknek. A janicsár papok nagyon nem szeretik, ha magyarországival tárgyalnak, ha bárkinek elárulják, honnan származik a moldovai alpüspök, vagy ha régi, magyar nyelvű imával és énekekkel traktálják az Antikrisztus országából jövő kutatókat — regéli Harangozó Imre komám a kies Újkígyósról, ki rá-rákérdez Móduában a módua- iakra, tudnak-e valamit. Mire föl, íiszusz Hrisztosz, a papok közt Farkas, Szakács, Rekecsini, kiket szintén a jászi püspök küldött ide szolgálni... a román katolikusságot! Buga Demeter Etelközből, Moldovakisje- nő tájékáról: a bákai papneveldében. (Tán itt gyanít meg valamit - ha nagyon figyel - a származásáról.) Szokátsék vajh mit tudnak? E régi Kilső- Magyarországról, távolkeleti Gyepűelvéről, Nesztermentéről, Etelközünkről. Házról házra Moldovakisjenőben az Isteni Gondviselés, Krecoajában a Szent Kereszt Fölmagaszta- lása, Baléban Szent Mihály Arkangyal, Sztircsán az Istenanya, Szent Rózsaliget Királynéja, Nesterraskóban Szent’Kajetán, Ribnicán Szent József, Raskófalván Szent Márton védi a nyugati keresztényeket s a hét plébániához hét leányegyház, úgymint Bender, Gergelyfala, Szentjános, Mateuc, Májusháza, Péterpálfala (Kisoroszország- hoz akasztott Dél-Budzsákban), valamint Riskány tartozik, nem különben több mint egy tucat szórvány, melyek közt Sorok, Várhely, Nesztevár (Tyraspol) lapul. Háromnegyed évszázada Szovjetmoldo- vában (a 2,8 millió lélekből) 12.325 a római katolikus vallású személy, 1995-ben a Moldovai Köztársaságban (a jó 4 millióból) 4.155-öt tart nyilván az egyház.- Iszten fizessze. Megágya Iszten. Halottkém Ó-Csöbörcsök István vajdafalva (István, Istvánfejedelem, Istvánkirály, Szentist- ván?) járásában - a székhely északi szomszédjaként, három magyar mérföld távolságra Neszterfejérvártól -, hol még kerül Palánka (szintén a Neszternél), Neszter- szentantal (épp átellenben, Bucsákban, a Prutnál a másik Antal). A temetőbe sem kell kimenned, ha magyar neveket keresel. Magyar embert?- Halottkutatók, hajde! Alleluja.- Jöhet érted a Caritas. A halottkém. A Lajtától a Neszterig!- Uccu. Az akadémikus tán a másik, neszterentúli, kisvárosnak mondott Újcsöbörcsökben járt.-Azt mondta, Ungurok útja a fő utcájuk, a cigány meg a Rákóczi-indulót kezdte el nekik húzni! ... Útra föl, fiúk! Vár Szittyaország. Egy kis magyar portyát a Köztársasági Cukrosbácsi, a Törpék Pufajkás Királya meg a Rózsadombi Hordószónok honából.- Azt hittük, ti okosabbak vagytok nálunk - sopánkodik az aradi román, kiket hozott vissza a hatalomba a magyar. Kit itt, kit ott. ... Még a Köleshegyen innen. Körmendi Lajos Tatár ballada A kazáni vár, akár egy kutya, liheg az augusztusi napon. Ül a táj felett, álmosan őrködik, arcát az Idei felől iderebbenő suhanc szellők cirógatják. A tatár férfi díszes tübetejka alá nyomja barna haját, megtörli homlokát, a vár felé tekint, ahonnan szállingózni kezdenek a szőke hivatalnokok. Mesélni kezd. Amikor építették a kazáni várat, Ulu Muhammed kán megparancsolta a kőmíveseknek: akit először meglátnak, azt építsék be a falba, hogy sokáig álljon ez a város. A kőmívesek a kán fiát látták meg először, ám őt nem merték beépíteni. Gyorsan fogtak egy kutyát, befalazták. Mikor a kán megtudta, nagyon szomorú lett, s azt mondta. Már látom, hogy a kutyáké lesz ez a város! A barna tatár ember jó ideig a földet piszkálta a cipőjével, majd fátyolos tekintetét a vár felé emelve a hazafelé igyekvő szőke fejekre mutatott. Hát azoké lett! Augusztus Kazán kitakarva izzad. Olyan kék az ég, oly meleg van, úgy ragyog a nap, hogy az már-már megtévesztő. Azt hinné az ember, hogy itt a gondtalan, kellemesen jó idő hona van. Mintha észak felől a gáttalanul zúduló, zúgva nyargaló zord szelek sohasem vágnának végig a tatár föld arcán jeges korbácsaikkal, mintha sohasem tuszkolnák tatársztán tetejét jégpáncélba! De most még ragyog a nap, s Kazán kitakarva izzad. Sorsok Krétaszín felhők alatt más sors tatárnak lenni, mint gyötrődő magyarnak? Fák ingatják fejüket. Fonnyadó asszony a nyár, a táj gyorsan öregszik. Eldobott rög a madár. Földbe enyészik a nap. Jön tarkómon, hátamon - lásd, most hazagondolok! - a galambősz fájdalom. Álmaim pernyéje száll. (Kazán) Zulfia Az óváros meleg, mint Zulfia tekintete. Ballagok a kopott utcákon, s a város lágyan helyezi köveit a talpam alá. Kószálok az árnyas fák alatt, s átragad rám a tatár égbolt szívós derűje. Nézem az óváros szellőzködő fáit, az izzadó homlokú házakat, s nézem Zulfia kiugró pofacsontját, fenékig érő karvastagságú hajfonatát, és óriási fekete szemét. Ő is rámpillant, félénken, rebbenőn. Emlékké rögzülök. H armadik alkalommal jelent meg a Fagyöngy című versantológia Székelyudvarhelyen az Ablak Kiadó jóvoltából. A kortárs romániai magyar költők szép verseit közreadó kötetben ezúttal 37 szerző kapott helyet. A Majla Sándor által szerkesztett és előszóval ellátott összeállítást olvasva elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy mi is mozgatja az erdélyi költők tollát a kilencvenes evek közepén. Az idősebb korosztályhoz tartozó Jánosházy György például azon búsong, hogy ajtaján csak a postás kopog mostanában. Mindennapi magányából a múltba, emlékeibe menekül: „S emlékek közt matatva, lassan / elmerülök egy volt tavaszban.” Nemzedéktársa, Szász János is magára maradottságában rí a rossz lány után, s arra a következtetésre jut, hogy: „Tanuljátok meg, hogy szeretni / immár nem lehet. / Aki szeret, azt elpusztítják / a vonatkerekek. // De ti csak éljetek tovább és / legyetek boldogok. / Helyettem tündököljetek / mint földi csillagok.” A 60. életévén túllépett Páll Lajos Négy évszak című szonettciklusában kényszer- munkás rabéveire emlékezik. Hangja - a megszépítő messzeség távlatában - megbocsájtó bár, de nem felejtő: „Ha az őr rágyújtott, a vergődő láng / Eltörpít úgyis szép Udvarhely iránt / Bár nem tudom, mily messze a messze, // Látom, hogy a langyos lámpavilágban, / mit jövendőinek, a kép olyan hibátlan, / Kívánom, bár igaz ne lehetne.” Lászlófíy Aladár termékenysége mit sem kopott. Kozmikus fohásza az Úrhoz így ömlik leikéből elő: „meghallgattam egy tévédét, / s ilyenkor élesül belém, / milyen nagyon nincsen remény.” Ex cathedra című versét így fejezi be: „Uram, hogy kíváncsi vagyok, / Uram, s így tévedő leszek / - nem boldogok az emberek, // de engedd még e szenvedést: / forgassuk még bennem a kést, / mert amíg fájdalom ragyog, / bizonyosan addig vagyok, // és hihetek, és tudhatok.” Testvéröccse, Lászlófíy Csaba, a fáradhatatlan világmegváltó, ám elvásottabb már költői hetykesége: „Nem titok már a seb, / kacagni kell a hegeken, / elleng a gond, üres a zseb / semmit sar- coló seregen!” Az erdélyi költők derékhadának oszlopos tagja az ötvenedik életévén túllépett Király László Csúfhistóriát ír arról, hogy igaz- talanul kuláknak minősítették szelíd nagyapját, és elhurcolták a Duna-Fekete-tenger csatornához. „Mielőtt sírba vinnék ezt- azt, / tudni kell: megjöttek és / elvitték nagyapját, hogy ne legyen otthon. / Mindenütt legyen, de otthon soha. / A soha, a sehol legyen otthona.” Tipikusan erdélyi magyar sorskérdés ez, és persze igazi férfi líra. Mol- nos Lajos tollát a dac nógatja versbe. Nem adja fel: mindhalálig visszaí'eleselő kobzos marad. Az Egy kuruc „beszélget” című verse az antológia egyik legszebb - szavalható - darabja: „Váraink romlásán, / hitünknek omlásán, / hogyan lészen ezután?!- / kérdezed, megtépett / keserves pajtásom, / kuruc bajtársam.” A költői kérdésre néhány sorral lentebb érkezik a Gittái István pedig azt veti papírra, hogy kedvenc erdővidéki menedéke felé tartván, gyalog nyakába szakad az este, és sehol egy jármű, a falusi porták kapui pedig sorra becsukódnak. „Meg kell / értenem, hogy kész vége. XX. szá- / zad vége. Ez a hazám.” Szőcs Géza is magánykodik száz sorpen: „Transsylvania a gyökerekből van, / azokból, akik valamiért itt maradtak, / Amerika a szélfújta levelekből van, / azokból, akiket eltéptek az ágtól, / lomb a gyökeret nem érti, / egyik angolul szárad, / másik magyarul revesedik, / pedig egyazon fához tartozunk, uramisten, / meghaltak mind a nagyvilágban, / és Bardócz Juliánná egyedül halt meg / Transsylvaniában.” Kovács András Ferenc falfirkálmányait egy ókori római költő bőrébe és versformájába bújva követi el. Szelíden erotikus versciklusát elolvasva némi csalódást éreztem... Nem így Pataki Istvánt olvasva, aki elmozdítja a plakátot, s szójáté- kosan, szatirikusán leleplezi a néhai „központipót”-ot épp úgy, mint az ökröt - pecsenyét - sütögető barátot, miközben önmagáról így vall Adalékok című versében: ,jó vagyok / beteg / és szabad // valaminek / a levét iszom // eleredt nyelvem / partjain iszony.” Zudor János az őrültek házából - de nem a zártosztályról - tudósít versében: „valami átlátszó függönyt kérünk szépen, / hát az is! nem őrület? / csipkebugyiváltás, vagy mi? / big crazy, a romániai / nem vasfüggöny, persze, csak valami csipke, / mint a háremekben, vagy hol, / csak az a baj, / hogy én már háromig sem tudok számolni r... s még hosszan ömlik a szófolyó, a litánia. A harmincasok ifjú költő-ha- Jából Fekete Vince például egy nembiztossemmi léggömbben utazik és egyszerre Krisztus és Júdás, aki őszinte pillanatában ekképpen fakad ki: „Mit nem adnék most / ázott szamóca melledért.” Dénes László sápítozó tárcahősök, nyájas hemzsegók és büntetlen szószegók között lavírozik és fárad, de a kedves keltette mámortól akár a kétezredik emeletre is felröppen és furakodik „a sors combjai közé / mint holmi szappangéniusz.” Szűcs László versben akvarelle- zik. Külső és belső tájtöredékek- ból kerekedik a ciklus. Például így: „első látásra a / világ / a konyhaasztal közepén is gömbölyű / a táskarádió mellett a kontinensek / távolodása is / egész jól kivehető / akár a külváros fényei / egy alak a kép szélén / integet.” A szinte még kamasz Farkas Weltmann Endre A cicaidomár című versében így vall önmagáról: „kiscicák pihés bundáján / átragyogok a tetszhalálon / vétek, megannyi átverés / apám s az első cigaretta / vagyok mindenki élete / s a sajátom leful- ladt benzinmotra / a mozdulat, ahogyan Isten / arcát a vidékről elfordítja / a tékozló fiú is én vagyok / ki sosemvolt kincsét eljáL- szodta”. Most, hogy néhány nap forgatás után a Fagyöngy ’95-öt becsukom. olyasmi fogalmazódik meg bennem, hogy bizony, bi zony, több verset kellene olvasni. Régieket, s a legújabbakat is. Lelke bánja, ki nem ezt teszi... Fagyöngy ’95 válasz: „Mondom hát / ezért is újra, / újfent újulva, / kard után nyúlva: / Serkenő tavasszal / boncoljunk, / füvekkel szaporán / sarjadjunk!” hogy: „hitben csak bújkáíók / kódorgó, gazdátlan, / hazában hazátlan / ebek falkája / ne legyünk folyton, / mi, jó kurucok, /hát ne legyünk többé!” Az ifjabb évjáratú, néhány kötetes költők egyike Egyed Emese. Verse és lénye csordultig vágyakozással és várakozással. A holnappal a férfit várja, aki ha mégse jön, akkor a holnapból se kér. Ismétlés című versének befejező sorai magánytól jajonganak: „de jaj nevethetsz hajnalom / öledben ring a semmiség / a gyatra pántolt csönd rozsdája / hány elszalasztott alkalom.” A testvér- báty, Egyed Péter százsoros magányában pedig arról búsong, hogy a szerelem már megint véget ért. Pátria című versében ban, az egri várkapitányok utóéletét verseli meg. A költő történelmi adalékokkal is szolgál. Bogdán László hosszú elégiában kémleli a messzeséget, a győzelmet és a vereséget. A vas fiait keresi, egy asszony kacagását a bodvaji temetőben. Rekviemjében pedig így fogalmaz: „Promenádon harsog, / könnyeznek tubák, / öreg béka vartyog, / túl egy trombitán.” Gál Éva Emeséből egyetlen lélegzetként szakad ki a vers. De hűségéből kiforgatott ebként hiába nyüszít, nem kap újra láncot, így bölcs közönybe merül. „Mint hulló test a feneketlen tóba.” Markó Bélát, az egykor termékeny költőt, néhány éve beszippantotta a mindennapi politika. Mindössze egyetlen verssel van jelen az antológiában, s abban is vaskosan politizál, családfája ága-bogán Transsylvaniától Pennsylvániáig ekképKós Károly-graíika
