Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-24 / 47. szám

Február 24., Szombat Műhely ÉM-tiétvége VII Fejedelmi idők (Irodalmi emlékhelyek Abaújban, Borsodban, Gömörben és Zemplénben 4.) Porkoláb Tibor Közismert, hogy II. Rákóczi Ferencet nemcsak jeles államférfiként és fejedelemként, nemcsak kultikus szabadsághősként és nemzeti ideálként tiszteljük, hanem a barokk próza kiemelkedő jelentőségű mestereként is számon tartjuk. Olyan művek kö­tődnek a nevéhez, mint például a Szent Ágoston-i ihletésű, latin nyelvű Vallomások (1716-19) és a diplomáciai céllal, franciául írt Emlékiratok (1917). A Sátoraljaújhelyhez közeli Zemplén megyei Borsiban (Borsa) született 1676. március 27-én. A hagyomány szerint a várkastély-udvarház észak- nyugati bástyájának toronyszobájában látta meg a napvilágot. A sarokbástyát 1881-ben piakettes em­léktáblával jelölték meg „a sátoralja-ujhelyi touris- ták” (azaz az újhelyi szabadkőműves páholy tag­jai). Ez a Rákóczi-tábla a régióban emelt legkoráb­bi emléktáblák közé tartozik. (Szövege: ITT SZÜ­LETETT / II. RÁKÓCZI FERENCZ / 1676. ÉV MÁRCZIUS 27-ÉN / EGYES HŰ HAZAFIAK ÉS TÖRVÉNYHATÓSÁGOK / ÁLDOZATKÉSZSÉ­GÉBŐL. / EMELTÉK A SÁTORALJA-UJHELYI TOURISTÁK/ 1881. ÉVBEN.) A táblát később az udvari részbe telepítették át, jelenleg is itt találha­tó. A bécsi döntést követő években Zemplén várme­gye törvényhatósága az épületet felújíttatta, és ide költöztette át a vármegyei múzeumot. Az 1942-ben megnyitott kiállítás a Rákóczi család relikviáit és a kuruc szabadságküzdelmek dokumentumait is be­mutatta. A háború utolsó hónapjaiban a gyűjte­mény szétszóródott, illetve később szlovákiai mú­zeumokhoz került. 1969-ben az udvarház bejárata előtti parkban helyezték el Mayer Ede Rákóczi- szobrát (1907), amely a negyvenes évek közepéig a zólyomi vár udvarán állt. Sárospatakon, a Rákóczi-birtokok egykori köz­pontjában két szobor is őrzi a fejedelem emlékét. A református kollégium épületével szemben, az Is­kolákért bejárata mellett áll Horvát Géza egész alakos alkotása, amelyet 1935-ben, a fejedelem halálának 200. évfordulóján avattak fel. Somogyi József lovasszobrát pedig a Várkertben, az ún. Ra- kóczi-fák szomszédságában leplezték le 1986-ban. (A várban működő Rákóczi Múzeumban egyéb­ként számottevő Rákóczi-emlékanyag található.) A pataki Rákóczi-kultusz megnyilvánulásaként tarthatjuk számon azt is, hogy a „millennium évé­ben” Rákócziról nevezték el a város főutcáját - ahogy ez Kelemen Kristóf domborműves emlék­tábláján (Rákóczi u. 47.) is olvasható: PRO PAT­RIA ET LIBERTATE / II. RÁKÓCZI FERENC / 1676-1735 / AZ EGYKORI „KOVÁCSOK’ UTCÁ­JÁT / A MILLENNIUM EVÉBEN NEVEZTÉK EL / A VEZÉRLŐ FEJEDELEMRŐL / ÁLLÍTOT­TA A VÁROSSZÉPÍTŐ EGYESÜLET 1976-BAN. A Rákóczi-szobor Borsiban Tokajban a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola előtt (Bajcsy-Zsilinszky u. 9.) elhelyezett mellszobor (Kampfl József, 1971) őrzi a fejedelem emlékét. Ónodon az 1707. évi országgyűlésnek állít emléket a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egylet által 1907-ben emelt emlékoszlop. (Felirata: ENNEK A HELYNEK KŐ- / ZELÉBEN, A KÖRÖ­MI / MEZŐN 1707 MÁJUS 31 / TŐL JUNIUS 22IG TARTOTTÁK / ELEINK / II RÁKÓCZI FERENCZ / VEZÉRLETE ALATT AZ ÓNODI / OR­SZÁGGYŰLÉST. / A HALÁLRA SANYARGA­TOTT / NEMZET EZEN A GYŰLÉSEN / KIMON­DOTTA ELSZAKADÁSÁT / URALKODÓJÁTÓL, HOGY HITÉ- / NEK TŰZHELYÉNEK, SZABAD- / SÁGÁNAK ÉS BECSÜLETÉNEK VÉ- / DELMÉ- BEN SEMMI NE GÁTOLJA. A hátoldalon ez a szö­veg olvasható: A MÚLTNAK EMLÉKÉRE / ŐSE­INKNEK DICSŐSÉGÉRE / EMELTE EZT AZ OSZLOPOT / A BORSOD-MISKOLCZI KÖZMI- / VELŐDÉSI ÉS MUZEUM EGYLET / 1907-BEN.) Az újhelyi Losárdi-emléktábla Fotók: Bujdos Tibor 1976-ban, a fejedelem születésének 300. évfor­dulóján egész táblaállítá­si hullám öntötte el a ré­giót: nyilvánvalóan köz­ponti forgatókönyv alap­ján rendkívül igénytelen és uniformizált (általá­ban egyenszöveggel ké­szült) táblákat helyeztek el Bekecsen, Erdőbé- nyén, Mádon, Miskolcon, Monokon, Szerencsen (kettőt is!), Szikszón, Tállyán és Tardonán. (Ez utóbbi is csak azért kü­lönleges, mert az évfor­dulós sablonszöveg alatt ez olvasható: ÁLITTAT- TA A COWBOY ÖRS.) Miskolcon a Sötétka­pu melletti ún. Dőry-kú- riát a helyiek Rákóczi­házként ismerik. A hagyomány szerint ugyanis ebben a XII. század közepén emelt épületben több­ször is megszállt a fejedelem. Például 1704 első hónapjaiban, amikor Tokaj elfoglalását követően téli szállásra rendezkedett be a városban, és innen intézte a felkelés ügyeit, itt fogadta a francia ki­rály követét. (A városi jegyzőkönyvek azt is meg­említik, hogy egy tizenegy mázsa rezet tartalmazó ágyüt ajándékozott a református eklézsiának. Az ágyúból az egyház harangot öntetett, amit aztán az avasi toronyban helyeztek el.) Az 1706. évi ta­nácskozás alkalmából is Miskolcon tartózkodott egy hónapon át a fejedelem. A Dőry-házon egykor márványtábla őrizte Rákóczi emlékét. A szabadságharc időszakához kapcsolódik a Rozsnyó (Roznava) főterének 32. számú épületén elhelyezett kétnyelvű Rákóczi-emléktábla is. (Szö­vege: II. RÁKÓCZI FERENCZ / FEJEDELEM E VAROS FALAI KÖZÖTT INTÉZTE / NEMZETI SZABADSÁGHARCUNKNAK HADVEZÉRI / ÉS KORMÁNYZATI ÜGYEIT 1706 DECEMBER 1707 / FEBRUÁR HÓNAPOKBAN. / A DICSŐ KÜZDELEM MEGINDULÁSÁNAK / 200-DOS ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL EMELTE / E TÁBLA ŐRIZZE A NAGY FEJEDELEM EMLÉ­KÉT / ÉS SZOLGÁLJON BUZDÍTÁSUL A HÁ­LÁS UTÓKORNAK. ) Rákóczi a szenátus rozsnyói ülésezése idején lakhatott a városban. Egyes felté­telezések szerint az ún. Rákóczi-ház földszintjén működött a fejedelem pénzverő műhelye. Sátoraljaújhelyen a Kossuth utca 4. számú há­zon látható a rejtélyes sorsú Losárdi Zsuzsamia kuruc költőnő 1969-ben emelt emléktáblája (Szö­vege: E VÁROSBAN SZÜLETETT 1681-BEN / LOSÁRDI ZSUZSÁNNA / RÁKÓCZI HADJÁRA­TAINAK RÉSZTVEVŐJE / A HAZAFISÁGÁÉRT BÖRTÖNT SZENVEDETT / KÖLTÓNÓ / A KISZ III. ORSZÁGOS HONISMERETI TÁBORA / ÉS A KOSSUTH GIMNÁZIUM KAZINCZY KÖRE / 1969.) Romantikusan megformált életrajza a sza­badságharcos mitológia és a Rákóczi-legendárium legszebb darabjai közé tartozik. (Szász Károly pél­dául verses elbeszélést ír a hazafias témából). A biografus Szárnyéi József így foglalja össze a költő­nő kalandos élettörténetét: „született 1681-ben Sátoralja-Ujhelyen nemes szülőktől (bátyja L. Miklós II. Rákóczy Ferencz zászlótartója volt /.../). A harczi kürt hangjaira az alig 20 éves leány a bé­kés családi kört a csatamező zajával cserélte föl; követte bátyját és a fejedelem zászlója alá szegő­dött. A kuruc sereg előtt saját szerzetté dalokat énekelt, lelkesítve a harczfiakat, és ápolta a sebe­sülteket. /.../ A zsibói nép még ma is mutogatja a Rákóczy-hegy oldalán azt a természetalkotta asz­talt, melyen Rákóczy Ferencz a végzetes napon L. Zsuzsannával együtt ebédelt.” Zsuzsanna hama­rosan a császáriak fogságába került, Marosvásár­helyen versei miatt felségsértési pert indítottak ellene, és halálra ítélték. A legenda gyönyörű for­dulata szerint együtt raboskodott Pekry Lőrinc kuruc vezér nejével, Petrőczy Kata Szidónia költő­nővel. így már persze érthető, hogy szökését éppen Pekry Lőrinc vakmerő támadása tette lehetővé: Zsuzsannának 1706. május 29-én sikerült Török­országba menekülnie. A történetnek azonban ezzel még nincs vége. A legendagyártó Kemény József (aki egyébként egy Szőke Ambrus nevű fiktív 17. századi énekszerzőt is világra segített) szerint ugyanis „bizonyos, hogy 1738-ban midőn Rákóczy József Török segittség által Erdély felé törekedett hadaival, egy magyar asszony ferfiu-ruhában, mint ut mutató (kalauz) vezette légen Rákóczy tá­borát Oláhországból Perisánán keresztül Erdély­be. - Váljon ezen asszony éppen Losárdi Susánna volt-é? - az ugyan bé nem bizonyítható - de talám gyanítható.” Regényesen költői biográfia tehát még csak lenne is, de Losárdi-szövegeket már ne­hezebben tud produkálni a patrióta lelekesedés. (Neki tulajdonítják például a Kazinczy-hagyaték- ban fennmaradt Rákóczynak tábori éneke című költeményt). Mindezek alapján megfontolandónak tűnik Tompa Józsefnek, a Losárdi-legenda kutató­jának a megállapítása: Losárdi Zsuzsamia „pil­lanatnyilag misztikus ködben úszó, alig látható árnylak (...) pusztán a nemzeti romantika s a re­formkori szellemi elit hősigénye vetette meg kultu­szának alapjait.” (Részlet a Bíbor Kiadónál megjelenő kötetből.) Vass Tibor .kunmarci a szótagszámláló gépen dolgozik. „.néha a húsnak fűíze van, néha kiköpném, néha szobor a fű, néha szűzízű, .most sem az vigyáz rám, akire én is tudnék.” (dzsi szing) .csont a karja, csont a fűje. .hófejében habzó lány, fölkel, köp, kicsontoz, hézagok unott arcai, .verset ír a fáról el­henceg hízottak bölcs mosolyával, néha fölkel, köp, kicsontoz. .tömíti az erdő réseit, füllent madarakról, jósnőkről, szobrok a rétek, azt mondja: szobrok, jéggé meredt nyál, ilyeneket is mond, fölkel, köp, kicsontoz, csont a karja, csont a fűje, dalol, elhenceg, költő lesz, nem szabó, rajzmester, aranyos víz csorba poharában, .fűmagok bársony öltönye, .fölkel, köp, kicsontoz. Pataki János festőművész alkotása Miskol­con a Megyeháza Galériában látható Nyilas Attila Játékvilág Játékvilág játékboltjának játékneve: Játékvilág - játékból vesz játékpénzért játékember játékembernek játékjátékot. Játékjá tékkal játékjátékot játékból já tszanak, Játékjátéknő játékból szül játékjátékbabát, játékjátékember já tékból já tszik játék játékjátékhalált. Játék a játék, játékjátékvilág Játékvilág játékjátéknevű játékjátéboltjáról játékból szóló játékjátékvers játékjátékcíme: Játékvilág. N álatok vannak-e állatoké Ha jól meggondoljuk, nem is olyan könnyű felel­ni a dalocska kérdésére. Különö­sen egy külföldinek nem. Mert német szomszédom (mindketten falusi ház tulajdonosai va­gyunk) miközben. - sok-sok ál­landó helybéli lakossal együtt - várjuk a tejet, megkérdezi: itt nincsenek tehenek? Vagyis ez a sok falusi ember miért veszi, vi­szi a - ki tudja honnan érkező, ezért is drága - zacskós tejet, mi­kor amerre a szem ellát erdős, füves hegyhátak, remek kaszáló­nak, legelőnek látszó völgyek. - Hosszú! - mondanám a régi víg­játék kulcsszavát, amivel ki szoktak térni a válasz elől, de nem lehetek udvariatlan. Ám­bár, ha perfekt német volnék, ak­kor is nehezen tudnám megma­gyarázni, hogy miért nincsenek a faluban tehenek, mikor csor­dák legeltek itt hajdan. Nem a honfoglaláskor, hanem pár évti­zeddel ezelőtt. Az okokat különben az ,Aki. tehe­net fej” című riportjában feltárta Végh Antal az Elet és Irodalom hasábjain — pár héttel ezelőtt. Nemcsak okosabbak lettünk et­től az írástól, hanem szomorúb­bak is. En főleg azért, mert a ko­rábbi hibák ismétlődését látom. Volt idő, amikor a lovainkat küldtük vágóhídra, utóbb a - legjobban tejelő - teheneket kel­lett kivéreztetni. Sok gazda te­hén nélkül maradt, s máig is várja, hogy kifizessék neki a sok száz meg ezer liter tej árát... Az istállókat lebontották vagy át­alakították. A tehetősebbek ga­rázst csináltak egyik-másikból, de már azt is megbánták, hisz’ki tud autózni ilyen benzinárak mellett, s egyáltalán: mit vigyen a piacra, amit érdemes. Mert Magyarországon a legeldu­gottabb falu legöregebb öreg­asszonya is csalhatatlanul tud­ja, hogy mikor, miért érdemes vagy felesleges gürcölni. Mindig is tudta. Apám szüleinek tanyáján a tehén­istálló melegében ültek - nagy kosarakba telepített fészkükön - a kotlósok. Csirkéknél huszon­egy tojás, huszonegy nap! - taní­tott nagyanyám. De tudtam a kacsa, liba, pulyka és gyöngyös (gyöngytyúk) kelési idejét is. Mert volt minden aprójószágból a tanyán. A frissen kikelt csibék a földes padozatú „alsó konyhá­ba” kerültek, ahol tél végen, s ko­ra tavasszal kemence tartotta a meleget. A következő állomás a Gyarmati Bra magas cölöpökön álló (tehát kis ragadozók számára megközelít­hetetlen) csirkeház volt. Istálló­konyha-csirkeház, ebben a kör­forgásban születtek, éltek, nőttek a baromfiak százai, mígnem be­teljesedett végzetük. Nem volt nálunk szokásban a követelőzés, de hát a tizenkét unoka közül valamelyikünk mindig megkí­vánt ezt, azt. S ha nemcsak meg­kívánta, hanem meg is szolgálta (korunkhoz képest tettünk, vet­tünk, segítettünk), akkor nagy­anyám összekötözött néhány pár csirkét, sbea szekérderékba... A parasztember a jószágokból, s a terményekből pénzelt. Ebből élt, ebből adózott. Ha nem volt piaca, vagy ha mindent elvettek tőle, lesöpörték a padlását, ha neki is városi gyerekei küldték haza a kenyeret, akkor, akkor... A szakkifejezéseket talán hagy­juk most. Ä válság, az agrárolló, a boletta-rendszer, a beszolgál­tatás vagy begyűjtés említése nélkül is mindenki tudja, hogy miről van szó. „Sokféle idegen ember megfor­dult már ebben a faluban, de szántani még senki nem segí­tett...” Kása Ferenc - most újra vetített. - Tízezer nap című film­jében hangzik el ez a monda t. Az elmúlt évtizedekben, sajnos, semmit nem vesztett időszerűsé­géből. A nagy információáradatban naponta röppennek fel hírek, pe­regnek képek a hazai események­ről is. Másnap aztán mindezeket elfedik az új események. Leg­alábbis látszólag. De mindenki­ben megmarad valami, ami nyugtalanítja, lehangolja, én például nem tudom feledni, hogy a fővárosban ingyen oszto­gattak naposcsibéket. Mennyit? Teherautónyi rakományt. S a jó pestiek kapkodtak a kis pipik után, szinte tumultuózus jelene­tekre került sor. Valami szakem­ber arról beszélt, hogy - kereslet hiányában - jobb megoldás ez, mint „lefojtani” az állatkákat, vagy mit tudom én... Ne szépít­sük a dolgokat: az el nem adott, a nem értékesített naposcsibéket eddig is bedarálták. Igen, a fö­löslegesnek vélt állatokat ná­lunk kiirtják... Mondom: nagyanyám sok kotló- alj csirkét nevelt, de ha pár tojás elzápult, vagy néhá ny kis jószág elhullott, mindig bánkódott, sőt önmagát hibáztatta. A kocák fi- alásakor, a tehenek ellésekor nagyapám éjszakákon át nem hunyta le a szemét. A jó gazda gondossága, a várható haszon reménye? Az is, de az állat szere- tete méginkább! Mert igaz, hogy az állat nem lelkes lény, de egy levegőt szívunk vele - része a ter­mészetnek, mint mi. Apropó! Az urnába zárt ham­vak ugyebár már nemigen ve­hetnek részt a természet körfor­gásában. Viszont - enyhítvén a család kiadásait - a hamvak újabban hazavihetők. Egyetlen kikötés, hogy nem szabad ke­gyeletsértő módon elhelyezni az urnát. Gondolom, ez azt jelenti, hogy ne tegyük a nagymama maradványait a speizba, vagy olyan polcra, ahonrmn a macs­ka leverheti. Persze a „modern” bérházi lakásokban nincs se éléskamra, se macska. Csak ép­pen két nemzedék él együtt öt- ven négyzetméteren. S most még ingyen kiscsirkéket is bete­lepítettünk... H át nem/ könnyű dolgok ezek. Úgy vagyok az egésszel, mint Frideri- kusz kutyája, Totó, aki méla un­dorral ásított a kamerába. Mit ugasson?! Szószólóban JL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom