Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-24 / 47. szám
február 24., Szombat ÉM-riporf ÉM-fíéfrvége III Balogh Attila M agyarország száz éve a világelsők egyike az öngyilkossági statisztikában - kezdte az ismert ténnyel Veér András főorvos, miniszteri biztos minapi nyilatkozatát. Mint kiderült: hazánkban évente 4200 körül van az ilyen esetek száma, ami legalább tízszer ennyi kísérletet jelent. Az elmúlt néhány évben csökkent ez az érték, de valószínű, hogy csak átmeneti javulásról van szó.- Attól tartok - szól a szakember előrejelzése -, a következő időszakban újra drámai visszaesés következik be. *- Minden halálesetet mi vizsgálunk meg, tehát a rendkívülieket is - tájékoztat a Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi osztályának vezetője, Daragó László. - Az öngyilkosságoknál ugyanis mindig fennáll a leplezett bűncselekmény esélye: nem „valódi” gyilkosság történt-e. Három-öt óra alatt tisztázzák a helyzetet a nyomozók, komplikáltabb ügyeknél - mérgezés és hasonlók esetében - helyszíni szakértőket kell igénybe venni. A szakértői jelentés elkészültével, de a szabály szerint maximum egy hónapon belül végére kell járni a dolognak.- Tanúkat hallgatunk meg, keressük az okokat. Ha bebizonyosodik, hogy nem történt bűncselekmény, akkor nincs más hátra: rögzítjük, hogy „idegenkezűség nem áll fenn”, valamint, hogy mi okozta pontosan a halált és értesítjük erről a hozzátartozókat. A rendőrség adatai alapján az tűnik ki: az elmúlt öt évben csökkenő a tendencia a megyében. Ők persze az öngyilkossági kísérletekről nem szereznek tudomást, csak a halálesetekről. A „sikeres öngyilkosságok” száma a következőképpen alakult az elmúlt időszakban: 1990 - 326, ’91 - 292, ’92 - 288, ’93 - 309, ’94 - 279 és tavaly 225 eset. Az egyes területekre eső számok változóak.- Miskolc és környéke vezet, aztán következik Barcika és Ózd. Érdekes, hogy ’90-91-ben Mezőkövesden szaporodtak el az öngyilkosok: évi 30 ügygyei találkoztunk akkor. Jelentős hely ilyen szempontból még Tiszaújváros, 25-30 esettel, Szerencs -Sátoraljaújhely térsége viszonylag stabil, 20 halálesettel évente - tudom meg a rendőrtiszttől. Furcsa adat: Encsen két éve hirtelen duplájára ugrott az öngyilkosságot választók száma, ez jórészt a szegénységgel, az apróbb falvakban tapasztalható időskori elmagányosodással magyarázható. Máshol is jellemző az utóbbi időben, hogy az öregek jóval nehezebben viselik a hozzátartozójuk elvesztését, a korábbinál gyakrabban menekülnek a halálba. Az esetek döntő többségében azonban a rendőrség megállapítása szerint kimutatható az elmezavar, illetve az alkohol szerepe. Szinte mindig hagynak hátra az öngyilkosok búcsúlevelet, bizonyítva, hogy nem hirtelen „meggondolatlanságból” cselekedtek úgy, ahogy.- Búcsúlevélről beszélünk - igazít ki az alezredes -, sokszor azonban csak cigarettásdobozra, filctollal asztalterítőre, kézzel hóba írt üzenetféléről van szó. Ami az okokat illeti, valóban, sokszor a családi helyzet valamiféle - főleg tragikus - megváltozása váltja ki a menekülés ilyen módszerét, ugyanakkor például a szégyenérzet nagyon ritkán. Az elkövetési mód is többféle lehet: a nagyvárosokban „adódik” a toronyházból való leugrás, egyébként legszokásosabb a kötél - önakasztás - és a gyógyszer. Helyi jellegzetesség például Tokaj- Hegyalja környékén a gyomirtó, növényvédő szerek, hát... nem rendeltetésszerű használata. * Az öngyilkossághoz vezető okok elsősorban a rosszul viselt nyugdíjas lét, a betegség vagy egyáltalán az attól való félelem, és az egyedül maradás, tehát a feleslegesség érzése - ez a mentősök tapasztalata.- Egy sem akar „igazából” meghalni - véli Végh László mentőorvos -, az élet helyett a halál választása nem valamiféle ésszerű, logikus döntés eredménye. Ugyanakkor nem beszélhetünk, mondjuk, pillanatnyi elmezavarról sem. A (szakszóval) szuicidumhoz vezető út meglehetősen komplex, összetett folyamat: az egyén vívódik a saját gondolatai ellen, miközben „csápokat” nyújt a környezete felé, hogy felhívja magára a figyelmet (angolul: cry for help - segítsé- gért-kiáltás). Ez az állapot többféle módon is kialakulhat. Például valamilyen személyiségtorzulás következtében (alkoholizmus, elmebetegség és hasonlók); vagy ha az ember krízisállapotba kerül (megbélyegzik, kirekesztik a közösségből), netalán tartós feszültség hatására, egy idő után „tele lesz” és „beindul”; végül valamilyen sorcsapás, íagy veszteség, vagy csalódás élménye válthatja id azt a belső állapotot, melynél az illető tudata beszűkül és nem lát maga előtt más utat, csak a halált. Ahogy mondani szokták: „még a halál is jobb”, mint amibe került.- Kimondottan öngyilkos személyiség tehát nincs - fedi fel (és ijeszt meg) Végh doktor, akinek éppen ez a téma a szakterülete -, ha úgy alakulnak a kapcsolatai, mindenki kerülhet olyan helyzetbe, amikor potenciálisan veszélyeztetettnek minősíthető. Ilyenkor csökken az ember önértékelése, tehát másokban keres támaszt, másokban erősíti magát. A pre-szuicidális szindróma beálltakor mindent szürkében kezd látni, már csak sodródik a világban. Belép - főleg az időseknél - a reménytelenség retorikája: „nincs kiút”. Mindeközben azért a tudat megkísérli védeni magát, elhárító mechanizmusok lépnek működésbe, az elfojtás, a probléma tudatalattiba szorítása.- Ezzel összefügghet, hogy a fiatalok inkább megmenekülnek az öngyilkossági kísérletekből. Az időseknél több a befejezett öngyilkosság, különösen a férfiaknál, akiknek egyébként a kétharmada önakasztással próbálkozik, ezek szerint „sikerrel”. A mód megválasztása érdekes módon nem teljesen egyéni kérdés: ha a szépségkirálynő valamilyen gyógyszert szed be és meghal, akkor legalább egy éven át számtalan hasonló eset történik - hatással van a példa másokra is. Ugyanígy: ha az újság beszámol egy különös öngyilkossági módról - inkább most nem mondanék példákat -, az modellül szolgálhat további próbálkozók számára. Van, amikor a kísérlet tulajdonképpen csak „ijesztgetésül” szolgál: a gondok gyötörte, megértésre vágyó egyén gyakran emlegeti a halált, gyógyszert gyűjt (úgy, hogy észrevegyék), végül megteszi - „nem hatékony” öngyilkosságot követ el, vagyis: cry for help. Ezzel összecseng, hogy sokan pszichológushoz is fordulnak, mielőtt megpróbálkoznának a drasztikus megoldással. Ez is egy módja a felhívásnak: segítsetek!- Mentősként azt látjuk: az emberek nem is nagyon tudják, mit kezdjenek egy öngyilkossal. Tehát ha rátalálnak a begyógyszerezett, megmérgezett, fulladozó hozzátartozójukra, hívják az orvost, de fogalmuk sincs, ők maguk hogyan járuljanak hozzá az életveszélyes állapotban levő ember megmentéséhez. Furcsa, hogy ilyesmire oktató, figyelemfelhívó brossúrákkal, ismertetésekkel nem is próbálkozott még senki előállni - pedig talán segítene... A megye egyik, depressziós betegekkel foglalkozó intézményében a témához tartozó beteggel ugyan nem sikerült találkozni, a beszélgetésre felkért orvos viszont bevallotta: nem véletlenül választotta a pszichoterápiát szakterületéül.- Jó néhány évvel ezelőtt, még egyetemista koromba én magam is megkíséreltem kioltani a saját életemet - meséli a fiatal doktor -. „Sikefogok választani, nem a halált. Ehhez az is hozzájárulhat, hogy a történetem szerelmi szálában szereplő lány azóta a feleségem... Aki Borsodban öngyilkosságra adja a fejét - sikertelenül, tehát jóvátehetően -, az a megyei kórház ideg- és toxikológiai osztályára kerül.- Itt kezeljük a mérgezéses eseteket, valamint az összes többi öngyilkosjelöltet - avat be Sági Ilona főorvosnő -, az osztály megalakítása óta, már harminc éve. Csak az nem hozzánk kerül, aki azonnali sebészi beavatkozásra szorul. Az országban nemigen van olyan hely, ahol jobban törődnének a halált választók - és onnan megmenekülök - gyógyításával, testi-lelki helyrehozásával. Ez évente mintegy kétezer pácienst jelent; a számuk a rendszerváltást megelőzően hosszú időn át, évről évre kétszázzal nőt, azután fokozatosan csökkent. Legalábbis néhány évre: tavaly óta megint emelkedés tapasztalható a statisztikában.- Egyetértek a miniszteri biztos idézett kijelentésével - komorodik el a doktornő -, elsősorban a szociális helyzet romlásának függvényében erőteljes visszaesésre kell számítanunk az öngyilkosságok terén. Megszűnő munkahelyek, elvesztett társadalmi - ezen keresztül családi - pozíciók, önbecsülés; mindez könnyen vezethet a végső elkeseredettséghez. Ehhez járul még az alkoholizmus problémája: az esetek 30 százalékában kimutatható a szerepe. Ráadásul ma már az alkohol a kocsmában sokszor olcsóbb, mint a depresz- szió elleni szerek a gyógyszertárban... Az utóbbi, változó tendenciájú öt évben mindenesetre „divatba” jöttek az öngyilkosság agresszívebb módszerei: sokan választják az önakasztást, vagy isznak valamilyen maró szert - ezt erősíti meg az orvosi tapasztalat is. Ezek az önbüntetés jegyében zajlanak le; korábban savas esettel csak többhavon- ta, elvétve találkoztak az osztályon, mostanában hetente többször is. Nyári szezonban „kedveltek” a mezőgazdasági szerek, legalábbis falun. Pár éve Miskolc kiemelkedő adatokkal rendelkezett, mára „felnőttek” hozzá a kisebb települések.- Valóban sok mutató megváltozik mostanában, például korábban gyakoribb volt az öngyilkosság az alacsony képzettségűek körében, miközben a jólképzett szakmunkások viszonylag „védettek” voltak. Most már közülük is sokan kerülnek válságos élethelyzetbe - aztán hozzánk. Kor szerint? Két fokozottan veszélyeztetett csoportot emelünk ki: a 25 év alattiakat és a 60 fölöttieket. Illetve - ez utóbbi annyiban módosult, hogy az életkori görbén kialakult 40 és 60 év között egy újabb hullámhegy. A nyugdíj és elbocsátások áltál leginkább érintett korosztály... Befejezésül ismét csak az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet igazgatójától idéznénk:- A kórházi mentálhigiénés osztályok csökkentésével, bezárásával, az öngyilkosságot megelőző depresszió elleni szerek, az antidepresszívumok szinte elérhetetlen árával szinte képtelenül nehéz küzdeni az öngyilkosságok nagy száma ellen. Ha tovább növekszik a munkanélküliség és folyományaként az alkoholizmus, a probléma kiéleződik. Különösen nyugtalanító, hogy a fiatalok öngyilkossága szaporodik. Előbb-utóbb a társadalom keresni fogja a mindezért felelősöket. Szuicidum - a szakemberek szerint csak rosszabb lesz a helyzet Manapság élni: kész öngyilkosság? Van, amikor a kísérlet tulajdonképpen csak „ijesztgetésül” szolgák a gondok gyötörte, megértésre vágyó egykén gy akran emlegeti a halált, gyógyszert gyújt (ágy, hogy észrevegyék), végül megteszi —„nem hatékony” öngyilkosságot követ el, vagyis: cry for help. rült” olyan válságos helyzetbe sodródnom, hogy nem láttam magam előtt semmilyen más kiutat. Úgy véltem, tényleg „hasznosabb” volna, ha meghalnék... A közvetlen kiváltó krízishelyzet egy alfélé torlódás, vagy overload (túltöltés) eredménye volt - sikertelen vizsga az egyetemen, nagyon közeli hozzátartozó végzetes betegsége és elvesztése, végül magánéleti csalódás avagy szerelmi bánat -, de az odáig vezető folyamat jóval hamarabb indult.- Sokszor nyomasztott korábban is a családi háttérből eredő kényszer, ami a sikeres tanulásra, iskolai előmenetelre buzdított, pontosabban kényszerített; ez volt talán a legfőbb hatás. A szüleim és köztem élő feszültség - párosulva az éppen aktuális problémákkal - váltotta ki, hogy már korábban is megpróbálkoztam a gyógyszere- zéssel: gimnázium alatt egy halom Cavintont szedtem be; aztán egész éjszaka a véget vártam, hiába - nem lett semmi bajom. Mindenesetre a lehetőség benne marad a tudatban és ha legközelebb nem látszik már más kiút, akkor, egyedüli lévén, a drasztikus megoldás egyenesen a legvonzóbb fényben tűnik elő.- Az egyetemi problémák hatására újra visszaestem a korábbi állapotba, hiába próbáltam a magam módján segítséget kérni, úgy éreztem, nem értenek meg. Túl nagy volt a nyomás, ráadásul már értettem is hozzá: annyi gyógyszert vettem be ezúttal, amennyi biztos elég lett volna a halálhoz, hacsak... szerencsére egy barátom, szinte véletlenül, megtalált és megmentettek. Mikor magamhoz tértem, már láttam, hogy nem ez lett volna a ,jó megoldás”. Ennek bizonyítékául: a beteg édesapját elvesztette ugyan, de az egyetemi sikerek, a diploma megszerzése és az „elveszni” látszó lány ragaszkodása mutatják - megérte életben maradni.- Majdnem biztos vagyok abban, hogy ha hasonló válságba kerülnék is a jövőben, más kiutat
