Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-24 / 47. szám

február 24., Szombat ÉM-riporf ÉM-fíéfrvége III Balogh Attila M agyarország száz éve a világelsők egyike az öngyilkossági statisztikában - kezdte az ismert ténnyel Veér András főorvos, miniszteri biztos minapi nyilatkozatát. Mint kide­rült: hazánkban évente 4200 körül van az ilyen esetek száma, ami legalább tízszer ennyi kísérle­tet jelent. Az elmúlt néhány évben csökkent ez az érték, de valószínű, hogy csak átmeneti javulásról van szó.- Attól tartok - szól a szakember előrejelzése -, a következő időszakban újra drámai visszaesés következik be. *- Minden halálesetet mi vizsgálunk meg, tehát a rendkívülieket is - tájékoztat a Megyei Rendőr-fő­kapitányság életvédelmi osztályának vezetője, Daragó László. - Az öngyilkosságoknál ugyanis mindig fennáll a leplezett bűncselekmény esélye: nem „valódi” gyilkosság történt-e. Három-öt óra alatt tisztázzák a helyzetet a nyomozók, komplikáltabb ügyeknél - mérgezés és hasonlók esetében - helyszíni szakértőket kell igénybe venni. A szakértői jelentés elkészültével, de a szabály szerint maximum egy hónapon belül végére kell járni a dolognak.- Tanúkat hallgatunk meg, keressük az oko­kat. Ha bebizonyosodik, hogy nem történt bűncse­lekmény, akkor nincs más hátra: rögzítjük, hogy „idegenkezűség nem áll fenn”, valamint, hogy mi okozta pontosan a halált és értesítjük erről a hoz­zátartozókat. A rendőrség adatai alapján az tűnik ki: az el­múlt öt évben csökkenő a tendencia a megyében. Ők persze az öngyilkossági kísérletekről nem sze­reznek tudomást, csak a halálesetekről. A „sike­res öngyilkosságok” száma a következőképpen alakult az elmúlt időszakban: 1990 - 326, ’91 - 292, ’92 - 288, ’93 - 309, ’94 - 279 és tavaly 225 eset. Az egyes területekre eső számok változóak.- Miskolc és környéke vezet, aztán következik Barcika és Ózd. Érdekes, hogy ’90-91-ben Mezőkö­vesden szaporodtak el az öngyilkosok: évi 30 ügy­gyei találkoztunk akkor. Jelentős hely ilyen szem­pontból még Tiszaújváros, 25-30 esettel, Szerencs -Sátoraljaújhely térsége viszonylag stabil, 20 ha­lálesettel évente - tudom meg a rendőrtiszttől. Furcsa adat: Encsen két éve hirtelen duplájára ugrott az öngyilkosságot választók száma, ez jó­részt a szegénységgel, az apróbb falvakban ta­pasztalható időskori elmagányosodással magya­rázható. Máshol is jellemző az utóbbi időben, hogy az öregek jóval nehezebben viselik a hozzátarto­zójuk elvesztését, a korábbinál gyakrabban mene­külnek a halálba. Az esetek döntő többségében azonban a rendőrség megállapítása szerint kimu­tatható az elmezavar, illetve az alkohol szerepe. Szinte mindig hagynak hátra az öngyilkosok bú­csúlevelet, bizonyítva, hogy nem hirtelen „meg­gondolatlanságból” cselekedtek úgy, ahogy.- Búcsúlevélről beszélünk - igazít ki az alezre­des -, sokszor azonban csak cigarettásdobozra, filctollal asztalterítőre, kézzel hóba írt üzenetfélé­ről van szó. Ami az okokat illeti, valóban, sokszor a családi helyzet valamiféle - főleg tragikus - megváltozása váltja ki a menekülés ilyen módsze­rét, ugyanakkor például a szégyenérzet nagyon ritkán. Az elkövetési mód is többféle lehet: a nagy­városokban „adódik” a toronyházból való leugrás, egyébként legszokásosabb a kötél - önakasztás - és a gyógyszer. Helyi jellegzetesség például Tokaj- Hegyalja környékén a gyomirtó, növényvédő sze­rek, hát... nem rendeltetésszerű használata. * Az öngyilkossághoz vezető okok elsősorban a rosszul viselt nyugdíjas lét, a betegség vagy egyál­talán az attól való félelem, és az egyedül maradás, tehát a feleslegesség érzése - ez a mentősök ta­pasztalata.- Egy sem akar „igazából” meghalni - véli Végh László mentőorvos -, az élet helyett a halál válasz­tása nem valamiféle ésszerű, logikus döntés ered­ménye. Ugyanakkor nem beszélhetünk, mondjuk, pillanatnyi elmezavarról sem. A (szakszóval) szuicidumhoz vezető út megle­hetősen komplex, összetett folyamat: az egyén ví­vódik a saját gondolatai ellen, miközben „csá­pokat” nyújt a környezete felé, hogy felhívja ma­gára a figyelmet (angolul: cry for help - segítsé- gért-kiáltás). Ez az állapot többféle módon is kia­lakulhat. Például valamilyen személyiségtorzulás következtében (alkoholizmus, elmebetegség és hasonlók); vagy ha az ember krízisállapotba kerül (megbélyegzik, kirekesztik a közösségből), neta­lán tartós feszültség hatására, egy idő után „tele lesz” és „beindul”; végül valamilyen sorcsapás, íagy veszteség, vagy csalódás élménye válthatja id azt a belső állapotot, melynél az illető tudata beszűkül és nem lát maga előtt más utat, csak a halált. Ahogy mondani szokták: „még a halál is jobb”, mint amibe került.- Kimondottan öngyilkos személyiség tehát nincs - fedi fel (és ijeszt meg) Végh doktor, akinek éppen ez a téma a szakterülete -, ha úgy alakul­nak a kapcsolatai, mindenki kerülhet olyan hely­zetbe, amikor potenciálisan veszélyeztetettnek minősíthető. Ilyenkor csökken az ember önértékelése, tehát másokban keres támaszt, másokban erősíti ma­gát. A pre-szuicidális szindróma beálltakor min­dent szürkében kezd látni, már csak sodródik a világban. Belép - főleg az időseknél - a reményte­lenség retorikája: „nincs kiút”. Mindeközben azért a tudat megkísérli védeni magát, elhárító mechanizmusok lépnek működésbe, az elfojtás, a probléma tudatalattiba szorítása.- Ezzel összefügghet, hogy a fiatalok inkább megmenekülnek az öngyilkossági kísérletekből. Az időseknél több a befejezett öngyilkosság, különösen a férfiaknál, akiknek egyébként a kétharmada önakasztással próbálkozik, ezek szerint „sikerrel”. A mód megválasztása érdekes módon nem teljesen egyéni kérdés: ha a szépségkirálynő valamilyen gyógyszert szed be és meghal, akkor legalább egy éven át számtalan hasonló eset történik - hatással van a példa másokra is. Ugyanígy: ha az újság be­számol egy különös öngyilkossági módról - inkább most nem mondanék példákat -, az modellül szol­gálhat további próbálkozók számára. Van, amikor a kísérlet tulajdonképpen csak „ijesztgetésül” szolgál: a gondok gyötörte, megér­tésre vágyó egyén gyakran emlegeti a halált, gyógyszert gyűjt (úgy, hogy észrevegyék), végül megteszi - „nem hatékony” öngyilkosságot követ el, vagyis: cry for help. Ezzel összecseng, hogy so­kan pszichológushoz is fordulnak, mielőtt meg­próbálkoznának a drasztikus megoldással. Ez is egy módja a felhívásnak: segítsetek!- Mentősként azt látjuk: az emberek nem is nagyon tudják, mit kezdjenek egy öngyilkossal. Tehát ha rátalálnak a begyógyszerezett, megmér­gezett, fulladozó hozzátartozójukra, hívják az or­vost, de fogalmuk sincs, ők maguk hogyan járulja­nak hozzá az életveszélyes állapotban levő ember megmentéséhez. Furcsa, hogy ilyesmire oktató, figyelemfelhívó brossúrákkal, ismertetésekkel nem is próbálkozott még senki előállni - pedig ta­lán segítene... A megye egyik, depressziós betegekkel foglalkozó intézményében a témához tartozó beteggel ugyan nem sikerült találkozni, a beszélgetésre felkért orvos viszont bevallotta: nem véletlenül választot­ta a pszichoterápiát szakterületéül.- Jó néhány évvel ezelőtt, még egyetemista koromba én magam is megkíséreltem kioltani a saját életemet - meséli a fiatal doktor -. „Sike­fogok választani, nem a halált. Ehhez az is hozzá­járulhat, hogy a történetem szerelmi szálában szereplő lány azóta a feleségem... Aki Borsodban öngyilkosságra adja a fejét - si­kertelenül, tehát jóvátehetően -, az a megyei kór­ház ideg- és toxikológiai osztályára kerül.- Itt kezeljük a mérgezéses eseteket, valamint az összes többi öngyilkosjelöltet - avat be Sági Ilo­na főorvosnő -, az osztály megalakítása óta, már harminc éve. Csak az nem hozzánk kerül, aki azonnali sebészi beavatkozásra szorul. Az országban nemigen van olyan hely, ahol job­ban törődnének a halált választók - és onnan meg­menekülök - gyógyításával, testi-lelki helyrehozá­sával. Ez évente mintegy kétezer pácienst jelent; a számuk a rendszerváltást megelőzően hosszú időn át, évről évre kétszázzal nőt, azután fokozatosan csökkent. Legalábbis néhány évre: tavaly óta me­gint emelkedés tapasztalható a statisztikában.- Egyetértek a miniszteri biztos idézett kije­lentésével - komorodik el a doktornő -, elsősor­ban a szociális helyzet romlásának függvényében erőteljes visszaesésre kell számítanunk az öngyil­kosságok terén. Megszűnő munkahelyek, elvesz­tett társadalmi - ezen keresztül családi - pozíci­ók, önbecsülés; mindez könnyen vezethet a végső elkeseredettséghez. Ehhez járul még az alkoholiz­mus problémája: az esetek 30 százalékában ki­mutatható a szerepe. Ráadásul ma már az alko­hol a kocsmában sokszor olcsóbb, mint a depresz- szió elleni szerek a gyógyszertárban... Az utóbbi, változó tendenciájú öt évben minden­esetre „divatba” jöttek az öngyilkosság agresszívebb módszerei: sokan választják az önakasztást, vagy isznak valamilyen maró szert - ezt erősíti meg az orvosi tapasztalat is. Ezek az önbüntetés jegyében zajlanak le; korábban savas esettel csak többhavon- ta, elvétve találkoztak az osztályon, mostanában hetente többször is. Nyári szezonban „kedveltek” a mezőgazdasági szerek, legalábbis falun. Pár éve Miskolc kiemelkedő adatokkal rendelkezett, mára „felnőttek” hozzá a kisebb települések.- Valóban sok mutató megváltozik mostaná­ban, például korábban gyakoribb volt az öngyil­kosság az alacsony képzettségűek körében, mi­közben a jólképzett szakmunkások viszonylag „védettek” voltak. Most már közülük is sokan ke­rülnek válságos élethelyzetbe - aztán hozzánk. Kor szerint? Két fokozottan veszélyeztetett cso­portot emelünk ki: a 25 év alattiakat és a 60 fölöt­tieket. Illetve - ez utóbbi annyiban módosult, hogy az életkori görbén kialakult 40 és 60 év kö­zött egy újabb hullámhegy. A nyugdíj és elbocsá­tások áltál leginkább érintett korosztály... Befejezésül ismét csak az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet igazgatójától idéznénk:- A kórházi mentálhigiénés osztályok csökken­tésével, bezárásával, az öngyilkosságot megelőző depresszió elleni szerek, az antidepresszívumok szinte elérhetetlen árával szinte képtelenül nehéz küzdeni az öngyilkosságok nagy száma ellen. Ha tovább növekszik a munkanélküliség és folyomá­nyaként az alkoholizmus, a probléma kiéleződik. Különösen nyugtalanító, hogy a fiatalok öngyil­kossága szaporodik. Előbb-utóbb a társadalom keresni fogja a mindezért felelősöket. Szuicidum - a szakemberek szerint csak rosszabb lesz a helyzet Manapság élni: kész öngyilkosság? Van, amikor a kísérlet tulajdonképpen csak „ijesztgetésül” szolgák a gondok gyötörte, megértésre vágyó egykén gy akran emlegeti a halált, gyógyszert gyújt (ágy, hogy észrevegyék), végül megteszi —„nem hatékony” öngyilkosságot követ el, vagyis: cry for help. rült” olyan válságos helyzetbe sodródnom, hogy nem láttam magam előtt semmilyen más kiutat. Úgy véltem, tényleg „hasznosabb” volna, ha meghalnék... A közvetlen kiváltó krízishelyzet egy alfélé tor­lódás, vagy overload (túltöltés) eredménye volt - sikertelen vizsga az egyetemen, nagyon közeli hoz­zátartozó végzetes betegsége és elvesztése, végül magánéleti csalódás avagy szerelmi bánat -, de az odáig vezető folyamat jóval hamarabb indult.- Sokszor nyomasztott korábban is a családi háttérből eredő kényszer, ami a sikeres tanulás­ra, iskolai előmenetelre buzdított, pontosabban kényszerített; ez volt talán a legfőbb hatás. A szü­leim és köztem élő feszültség - párosulva az ép­pen aktuális problémákkal - váltotta ki, hogy már korábban is megpróbálkoztam a gyógyszere- zéssel: gimnázium alatt egy halom Cavintont szedtem be; aztán egész éjszaka a véget vártam, hiába - nem lett semmi bajom. Mindenesetre a lehetőség benne marad a tu­datban és ha legközelebb nem látszik már más ki­út, akkor, egyedüli lévén, a drasztikus megoldás egyenesen a legvonzóbb fényben tűnik elő.- Az egyetemi problémák hatására újra visszaestem a korábbi állapotba, hiába próbáltam a magam módján segítséget kérni, úgy éreztem, nem értenek meg. Túl nagy volt a nyomás, ráadá­sul már értettem is hozzá: annyi gyógyszert vet­tem be ezúttal, amennyi biztos elég lett volna a halálhoz, hacsak... szerencsére egy barátom, szin­te véletlenül, megtalált és megmentettek. Mikor magamhoz tértem, már láttam, hogy nem ez lett volna a ,jó megoldás”. Ennek bizonyítékául: a beteg édesapját elvesz­tette ugyan, de az egyetemi sikerek, a diploma megszerzése és az „elveszni” látszó lány ragaszko­dása mutatják - megérte életben maradni.- Majdnem biztos vagyok abban, hogy ha ha­sonló válságba kerülnék is a jövőben, más kiutat

Next

/
Oldalképek
Tartalom