Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-20 / 43. szám
A SZELLEM VILÁGA Jajgatni csujjogatva is lehet Panaszos-derűs beszélgetés Erdődy Imre sajóvámosi plébánossal Fotó: Bujdos Tibor Szoboravató Sajópetri (ÉM) - Márfi Gyula egri megyés püspök áldja meg február 22-én, csütörtökön délelőtt 11 órakor a sajópetri római katolikus templomban felállított új szobor- kompozíciót. A Szanyi Péter miskolci szobrászművész által készített alkotás a község névadóját, Szent Péter apostolt, valamint Mindszenty bíborost ábrázolja. A templomban - Mindszenty bíboros szándéka szerint - minden nap déli 12 és délután 1 óra között a családok felváltva imádkoznak Magyarországért. Egyházzenei tábor Kaposvár (MTI) - Egyházzenei tábort szervez ez év nyarán a kaposvári Szent Margit és Szent József Plébánia Hivatal. Az idei táborozó- kat a Zala megyei Sármellékre várják: a 14-17 éveseket július 29-től augusztus 5-ig, a 18-20 éveseket pedig augusztus 6-tól 13-ig. Az érdeklődők levélben - megcímzett és felbélyegzett válaszboríték küldésével - kaphatnak bővebb információt az alábbi címen: Szili Zoltán, 7400 Kaposvár Buzsáki u. 6/B. Jelentkezési határidő: február 23. A Nagy Jubileum Róma (MTI) - A magyar katolikus egyházon belül is megalakult már a kereszténység nagy ünnepét, Krisztus születésének 2000. évfordulóját előkészítő nemzeti bizottság - közölte Pápai Lajos győri püspök az MTI vatikáni tudósítójával. Pápai püspök, aki az előkészítő bizottság vezetője, azt követően nyilatkozott, hogy a Vatikánban több mint száz helyi katolikus egyház képviselői megtartották a Nagy Jubileumot előkészítő első nemzetközi tanácskozást. A Nagy Jubileumra való felkészülés tartalmát II. János Pál pápa 1994 novemberében kiadott Tertio mille- nio adveniente kezdetű apostoli levele határozta meg. A pápai útmutatásnak megfelelően a katolikus egyház 1997-et a hit elmélyítésének, belső megújításának és külső hirdetésének szenteli. 1998 a reménység éve lesz, annak megfelelően, hogy az egyház azt vizsgálja: miként jelenik meg és működik a Szentlélek az egyházban. 1999-ben a mennyei atya áll majd a központban, aki fiát küldte az emberek megváltására. A mostani vatikáni tanácskozás alapvetően az első két év feladataival foglalkozott - mondta Pápai püspök. Filip Gabriella Sajóvámos (ÉM)-Az Új Misszió című katolikus folyóirat januári számának címlapfotóján re- verendás papok hógolyóznak. Köztük Imre atya is, akinek „A lelkiatya válaszol” címmel nyolcadik éve állandó rovata van a lapban. Milyen kérdésekkel fordulnak a paphoz az olvasók? Könnyebben nyilatkoznak meg az emberek írásban, mint szóban? Többek között erről kérdeztük Imre atyát.- Az Új Misszió főszerkesztője, Czo- borczy Bence bízott meg ezzel a feladattal. Én meg elvállaltam. Mindent elvállalok, amivel megbíznak. Megpróbálom a legjobb tudásom szerint teljesíteni. De mindig előre szólok: ha kiderül, nincs ez így jól, akkor a megbízóké a felelősség - mondja huncut mosollyal a sajóvámosi plébános. A levelek többségét a szerkesztőség címére küldik. Nagyon sokáig nem is tudták az olvasók, hogy ki is az az Imre atya, de most már egyre többen ismerik.- Vannak, akik kérik, hogy ne a lapban válaszoljak nekik. Ezt mindig tiszteletben tartom. De előfordul, hogy az utcán állítanak meg az emberek egy-egy kérdéssel, adott esetben ezt is megírom az Új Misz- szióban, ha úgy érzem, hogy közérdeklődésre számot tartó kérdésről van szó. Persze, leggyakrabban saját problémáikkal keresnek a levélírók. A gyóntatáskor inkább csak felsorolják a vétkeiket, nincs igazán idő a beszélgetésre, lelki segítségre. A levélben jobban megnyílnak az emberek, és nekem is több időm van arra, hogy gondolkodjak a válaszon. Imre atya három község papja, hetente húsz hittanórát tart. Téli időben mások segítségére szorul, de ha teheti, motorral jáija a vidéket. Pedig beteg. Nagyon beteg. Az oltár előtt sem tud már letérdelni.- Korábban, ha idegen helyen miséztem, előbb mindig megnéztem, elég stabil-e az oltár. Egyszer egy búcsún, ahogy kapaszkodtam fel a térdelésből, majdnem magamra borítottam az egészet... - ezt is mosolyogva mondja. Mosolyogva mesél kórházi élményeiről, műtétéiről, megpróbáltatásairól. Imre atya- Egyszer egy fiatalember jajgatott mellettem. Nagyon szenvedett. Próbáltam vigasztalni. Aztán eszembe jutott, mi lenne, ha a jaj helyett jujt mondana, vagy lalázna, vagy csujjogatna... Ezen aztán elkezdtünk nevetni... Imre atyát tizenötször műtötték, komoly gerincbántalmai vannak. Összeszámolta, eddig két és fél évig volt kórházban. De azt mondja, már válj a, hogy megint ott legyen.- Ha visszagondolok az életemre, úgy látom, hogy leginkább a kórházakban tudtam - mint a legnagyobb beteg - paposkodni. Ott tudtam a legjobban megjeleníteni az Úr Jézust, és ennek következtében ott hallgattak rám legjobban az emberek, a betegtársak, akik között én voltam az első a nyomorúságban és a szenvedésben... De ott sem veszítette el a humorát. Egyszer rá is szólt a nővér: „nem illik ez a jókedv égy paphoz”. Aztán összebeszéltek a szobatársakkal: megviccelik az ápolónőt. Mind az öten úgy tettek, mintha meghaltak volna. Sikított is rémületében a nővér!- Persze, tudom én, hogy senkinek sem könnyű elviselni a nehézségeket, de a lelki emberek támad- hatatlanok, könnyebben elviselnek minden bajt...- Mert akit szeret az Isten, azt megpróbálja? - vetődik fel a kérdés.- Isten gondot visel ránk. Nagyon sok dologban felismerhetjük az ő akaratát. De a predesztinációt a kálvinizmus vitte be a köztudatba, azt sugallva, mintha a kárhozatot is eleve elrendelte volna Isten, mintha az egyén sorsa független lenne jó vagy rossz cselekedeteitől. Gyakran megkérdezik tőlem a hívek, hogy vajon Isten akarata-e az emberi gonoszság, a rosszindulatba bún is?! Ne felejtsük el, Isten szabadságot is adott teremtményének, hogy önmaga dönthessen a jó mellett. Persze, a szabad akarat együtt jár azzal, hogy rosszat is tehet az ember. Tehát nem lehet mindig másokat hibáztatni, nem lehet Istenre hárítani hibás döntéseink következményeit. Nézzünk szembe önmagunkkal mielőtt lázadozni kezdenénk, és sírva kérdeznénk: „Ezt érdemeltem én?!”, „Miért büntet így az Isten?!”. Imre atya szerint a legnagyobb nyomorúságban is meg lehet találni a boldogságot. Persze, a gazdagság önmagában nem bűn, viszont ha valaki csak erre figyel, ha csak az anyagi javakat hajszolja, könnyen a pénz rabjává válhat, és elveszítheti kapcsolatát a környezetével, családjával és az Istenével. _ Képtár A szent és a profán A nagyszombati könnyező kegykép hordozható másolata Szarvasgedéről Fotó: Dobos Klára A szent és a profán címmel a balassagyarmati Palóc Múzeum anyagából látható kiállítás a miskolci Herman Ottó Múzeum papszeri épületében. A palóc vidéken a katolikus templomok több mint egynegyedének Szűz Mária a patrónu- sa. A leggyakoribb titulusai: Kisbol- dogasszony, Szeplőtelen Fogantatás, Nagyboldogasszony, Magyarok Nagyasszonya, Sarlós Boldogasz- szony. Emellett jó néhány búcsújáróhely, kápolna és szoborfülke mutatja Mária kiemelkedő kultuszát. De a kiállítás nemcsak Mária alakját idézi meg, hanem a magyarság sok kedves szentjét, Szent Ferenctő) Szent Antalig. Szent Ferenc a keresztnél - népi faragás a balassagyarmati szalézi rendházból Luther-viták Bonn (MTI) - Viták és ellentétek kísérték Luther Mártont egész életében, és most halálának 450. évfordulóján újabb vita robbant ki vele kapcsolatban. A nagy reformátor életének és munkásságának kutatói ezúttal azon kaptak hajba, hogy valóban Lutheré volt-e az a latin nyelvű biblia, amelyre tavaly novemberben Stuttgartban bukkantak. Bibliai bejegyzések Több szakértő állítása szerint az 1519-ben Lyonban kiadott bibliában egyrészt olyan feljegyzések találhatók, amelyek tanúsága szerint Luther 1521-1522-ben Wartburg várában ezt használta az újszövetség német nyelvű fordításának alapjául. Több beírás későbbi évekből származik, és a kutatók ebből arra következtetnek, hogy Luther szinte egész élete során ezt a bibliát hordta magával. A Luther- biblia eredetiségében hívők és a kétkedők a kölcsönös vádaskodások után most végre hajlandók egy asztalhoz ülni és várhatóan hónapokig tartó közös elemzés végén ítéletet mondani a mindenképpen különleges kiadványról, amelyek elég kalandos utat tehetett meg. Karl Eugen württembergi herceg 1784-ben vásárolta meg a koppenhágai Friedrichskirche papjától, Josias Lorcktól annak hatezer példányból álló bibliagyűjteményét. Sem akkor, sem később soha senki nem vette észre, hogy a gyűjteményben található a mindeddig nyomtalanul eltűntnek hitt Luther-biblia. A württembergi tartományi könyvtárban néhány éve kezdődött meg az immár 14 ezer darabból álló bibliagyűjtemény alapos rendszerezése és a könyvtár egyik munkatársa, ennek során bukkant rá az értékes példányra. Tézisek és legendák A kutatók újabban Luther élete egyik sorsdöntő fejleményének eddigi leírását is cáfolják. Martin Treu, a reformáció történetével foglalkozó múzeumok legnagyobbikának, a wittenbergi Lutherhallénak az igazgatója szerint csupán legenda, hogy a wittenbergi egyetemen akkor teológiát tanító Luther 1517. október 31-én a kastélytemplom ajtajára kiszögezte volna 95 tézisét, amelyben szót emelt a búcsúcédulák árusítása ellen és kifejtette a katolikus dogmáktól eltérő nézeteit. A szakértők szerint semmiféle történelmi bizonyíték nincs erre az eseményre vonatkozóan. Luther sohasem említette ezt az eseményt, és a tézisek személyes kiszögezéséről szóló minden leírás jóval későbbi időből származik. A mai feltételezések szerint Luther téziseit elküldte barátainak, akik más városokban kinyomtatták és terjesztették. Hit- és nyelvtan A könyvnyomtatás terjedése egyébként is rendkívül nagy szerepet játszott Luther gondolatainak terjedésében, irodalmi, nyelvművelői munkássága kibontakoztatásában. Nem ó volt az első, aki német nyelvre fordította a bibliát, de a legújabb kutatási eredmények megerősítették, hogy a reformátor tudományos szintre fejlesztette az újszövetség, majd az ószövetség német nyelvre történő átültetését. Kiindulásként nem is a latin, hanem a héber és a görög szöveget választotta. A lefordított szövegek későbbi átvizsgálásakor ó és diákjai néha hetekig, hónapokig keresték az éppen odaillő szót. Mindenképpen olyan nyelven akart fogalmazni, amelyet akkor az egyszerű emberek megértettek. Akkor még nem létezett egységes német nyelv és minden nagyobb vidéknek megvolt a maga dialektusa. Luther érdeme, hogy bibliájának köszönhetően kialakult egy nyelv, amelyet akkor „írott nyelvnek” mondtak, a térségek dialektusa maradt „a beszélt nyelv”. Kiátkozottan Ma már bizonyított tény, hogy Luther valójában nem akart lázadó lenni, s egyáltalán nem készült az egyház szétszakítására. Egyszerűen úgy gondolta, hogy fel kell lépnie bizonyos dolgok ellen, amelyek nem úgy haladnak, ahogy az Isten elképzelte. Később állást foglalt tanainak radikális továbbfejlesztése ellen és szembefordult a német parasztháború vezetőivel is. A kor szellemiségével összhangban az antiszemitizmus is visszatérően jelentkezett írásaiban és beszédeiben. Az idő haladtával és az ökumené szellemének erősödésével Luther kívánságainak és javaslatainak egy jelentős részét a katolikus egyház is átvette, ahol például ma már szintén a nemzeti nyelven folynak a szentmisék. A pápa Luther által tagadott csalhatatlan- sága azonban a katolikus egyház számára továbbra sem képezheti vita tárgyát. A protestánsok és katolikusok további közeledését meg- könnyíthetné, ha a Szentszék visszavonná Luther kiátkozását. Sokan arra számítottak, hogy Galileo Galilei rehabilitálása után a pápa rászánja magát erre a lépésre. A nagy’ reformátort egész életében végigkísérték az ellentétek. Nem csak ellenségeivel, hanem barátaival is éppen perlekedett, amikor 63 éves korában, 1546. február 18-án szülővárosában Eislebenben érte a halál.
