Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-20 / 17. szám
6 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Kultúra 1996« Január 20» Szombat _TÉKA Pataki kisdedóvók Halász Magdolna Sárospatak iskolaváros. Az utóbbi időben újra a könyvkiadás egyik műhelye is. December hónapban három olyan dokumentum jelent meg, melynek szerzője pataki, és ebből kettő a pedagógiai tudományokat reprezentálja. A neveléstudomány egyik fontos, de kevésbé feltárt része az óvodatörténet. Szabó Béláné, a sárospataki Carolina Óvoda-Bölcsőde vezető óvodapedagógusa nem kis feladatra vállalkozott. A városunkban működő egyházi és állami fenntartású óvodák történetét dolgozta fel, illetve szerkesztette meg monográfia formájában. Nagy gondossággal, precizitással kutatta fel a római katolikus és református egyházak irattáraiban és a Nagykönyvtárban található forrásokat, melynek birtokában hallatlanul értékes, tartalmában is felbecsülhetetlen élteket reprezentáló kötetet adott közre, amely nemcsak a szakmabeliek, hanem az érdeklődők számára is maradandó információt nyújt. A dokumentum hiánypótló munka, amely nemcsak óvodatörténet, hanem óvodai évkönyv is egyben. Szabó Béláné nemcsak szerkesztője a kötetnek, hanem szerzője is. A nagy gondossággal és lekiismeretességgel összeállított monográfia kis tanulmányok gyűjteménye. A kötet első részében a 150 éves Carolina Óvoda-Bölcsőde történetét ismerhetjük meg. Olvashatunk az alapító Schwarzenberg Carolina hercegnőről, aki nagy figyelmet fordított a létrehozott kisdedóvó működtetésére is. Ezután az első óvodapedagógus Farkas Nepomuk János tevékenységét ismerhetjük meg. Ezt követi a kisdedóvó 1876-1948 közötti időszakának bemutatása, amikor is kedvesnővérek irányítása alatt működött az intézmény. Itt a gyermekek megőrzése mellett a nevelés is fontos feladat volt. Az óvoda története az 1948-1995 közötti időszak bemutatásával zárni. Kis tanulmány foglalkozik a városban 1928-1943 közötti időszakban működő refor- mátus óvoda történetével. A kötet második részében kevésbé publikált óvodapedagógiai ismereteket találunk. Múlt századi óvodai programtervezeteket, óvodai rendtartást, valamint óvodai foglalkozások és ezek szakfelügyeleti elemzését tanulmányozhatjuk. A gyermekirodalom egyik legfontosabb és legértékesebb gyöngyszeméről, Rajka Teréz: Flóri- ka új könyvéről is olvashatunk. Óvodapedagógiai és helytörténeti értékük felbecsülhetetlen. A szerző ezután a jelen időszak óvodapedagógiai elvárásait, követelményrendszerét elemzi. Ezt követi a 150 éves óvodában dolgozó óvónők, dajkak, adminisztratív dolgozók és a kisegítő személyzet kronológiája. A dokumentumban ezután a jelenleg is működő két óvoda története kerül bemutatásra. Az 1973-tól működő II. sz. óvoda vezetője részletesen bemutatja alapítástól napjainkig az óvodát, majd az ott dolgozó óvónők kronológiájával zárul a kis tanulmány. Ezt követi az 1976-ban alapított III. sz. Napközi Otthonos Óvoda történetének elemzése. Az óvoda vezető óvodapedagógusa közreadja az intézményben dolgozó óvónők névsorát is. Itt néhány óvónő vall munkájáról, amely szép példája a hivatásnak, az óvodai munkának. A kötet Függelék részében a Carolina Óvoda-Bölcsődében 1995. évben beiratkozott óvodás gyermekek és szüleik névsorát közli. A színvonalas dokumentumban való eligazodást részletes tartalomjegyzék segíti. A monográfiát számos fekete-fehér illusztráció teszi még gazdagabbá. A 143 oldalt tartalmazó értékes pedagógiai kiadványt jó szívvel ajánlom óvodapedagógusoknak, főiskolai hallgatóknak, helytörténészeknek, és mindazoknak, akik érdeklődnek pataki kiadványok iránt. (Sárospatak óvodatörténeti monográfiája. Szerk. Szabó Béláné Sp. 1995.) Vasarely-tárlat Tiszalúc (ÉM) - A magyar kultúra napja alkalmából Vasarely-kiállítás nyílik január 22-én, hétfőn délután fél 6-kor a tiszalúci Petőfi Sándor Művelődési Házban. A kiállítás január 31-ig látható naponta délelőtt 9 órától délután 3-ig. Megbocsátó könyvtár Miskolc (ÉM) - A „megbocsátás” napjait rendezik meg január 22-től 31-ig a Miskolci Városi Könyvtár valamennyi fiókkönyvtárában. Ezeken a napokon szeretnének lehetőséget adni az olvasóknak, akiknél a megengedettnél hosszabb ideje van kölcsönzött könyv, hogy azokat késedelmi díj kifizetése nélkül visszavihessek. Az imahét vége Miskolc (ÉM) - Ökumenikus imahét záróeseménye január 21-én, vasárnap délután 5 órakor kezdődik Miskolcon, a Kossuth utcai református templomban. Mészáros István református püspök köszöntője után Berkes László római katolikus apát-kanonok hirdet igét. Közreműködnek a város különböző felekezeteinek kórusai. Képek, versek, képversek A magyar kultúra napja alkalmából január 22-én, hétfőn délután 4 órakor Urbán Tibor és Vass Tibor munkáiból nyílik kiállítás Felező címmel Miskolcon a Kossuth utcai Mini Galériában. (Felvételünk a kiállítás rendezése közben készült az alkotókról.) A tárlatot Bohár András esztéta ajánlja a közönség figyelmébe. A megnyitó után adja át a Társadalmi Egyesületek Szövetsége Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezete a „Társadalom kultúrájáért" okleveleket. Ugyanezen a napon délután 5 órától ünnepi műsor lesz a Herman Ottó Gimnázium dísztermében, „Ez hát Magyarország! Csak itt tudok élni" (Fodor András) versek népről, hazáról címmel, Kovács Ferencné szak- tanácsadó összeállításában. Bevezetőt mond Kabdebó Lóránt irodalomtörténész. Fotó: Dobos Klára Sokszorosított grafikai kurzus Miskolc (ÉM) - A Miskolci Galéria három hónapos sokszorosított grafikai tanfolyamot indít márciusban a Csabai kapu 22. szám alatti Alkotóházban. Ezzel a tanfolyammal a Miskolci Galéria lehetőséget kíván nyújtani a képzőművészet és a sokszorosított grafika iránt érdeklődők számára, hogy az Alkotóház adottságait kihasználva (felszerelt műhelyek, gépek, eszközök) szert tehessenek olyan szakmai és technikai ismeretekre (magasnyomás, mélynyomás, síknyomás), melyekre más feltételek között nem lenne módjuk. A grafikus kurzus technikai-elméleti, művészettörténeti előadásokat és gyakorlati műhelymunkát foglal magába. Az előadásokat és a gyakorlati foglalkozásokat meghívott grafikusművészek és művészettörténész közreműködésével tartják. A tanfolyam foglalkozásai három hónapon keresztül - március elejétől május végéig - hetente egy alkalommal lesznek. Az oktatás ideje 60 óra. A foglalkozásokat szerdánként délután 5 órától este 10 óráig tartják. A tanfolyam vezetőtanára Sáros András Miklós grafikusművész lesz. A szervezők minden 16. életévét betöltött, a sokszorosított grafikai eljárások iránt érdeklődő jelentkezését várják. A tanfolyamra jelentkezni február 16-áig lehet a következő címen: Miskolci Galéria Igazgatósága, Miskolc, Hunyadi u. 12. 3525. Bővebb felvilágosítást a 46/355-004-es telefonszámon kérhetnek az érdeklődők. Könyvtári toborzó Encs (ÉM) - A magyar kultúra napján, január 22-én a tagdíj befizetése nélkül iratkozhatnak be az en- csi könyvtárba a diákok, a felnőttek ezen a napon 50 százalékos kedvezményt kapnak. Ráadásul az aznapi beiratkozok között ajándékkönyveket sorsolnak ki. A beiratkozási díj egyébként diákoknak 30, felnőtteknek 100 forint. Mozgókép filmklub Encs (ÉM) - Az encsi Mozgókép filmklub első előadása január 22- én, hétfőn délután 5 órakor kezdődik az encsi művelődési házban. A belépés ezen a napon ingyenes. Az érdeklődők Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjét láthatják. Az ember képei Miskolc (ÉM) - Az ember címmel nyílik kiállítás Homonna György alkotásaiból január 22-én, hétfőn délután 3 órakor Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. A kiállítást Feledy Gyula grafikusművész ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A tárlatnyitón közreműködik az Avasi Gimnázium Kamaraegyüttese, illetve Szabó Noémi és Tóth Zoltán (vers), Szuhánszki Tamás és Bánfalvi Ágnes tanárok vezetésével. Fafaragók Izsófalva (ÉM) - Magyar András és Dajka Miklós fafaragók alkotásaiból nyílik kiállítás január 22-én, hétfőn délután 4 órakor Izsófalván az Izsó Miidós Művelődési Házban. A tárlatot Hadobás Sándor, a művelődési ház igazgatója ajánlja a közönség figyelmébe. Kövesdi ünnep Mezőkövesd (ÉM) - A magyar kultúra napja alkalmából megemlékezést rendeznek január 22-én, hétfőn délután 5 órától Mezőkövesden a Városi Könyvtárban. Gs. Varga István irodalomtörténész Ünnepeink címmel tart előadást, verseket mond Tomsics József, a műsorban közreműködik a Hadas zenekar. Hun volt, hol nem volt... Attilát az Edda-dalok is megénekelték Brackó István Lapunk tavalyi, utolsó számában jelent meg az a mondat, amely írásra ingerel. „T.I. miskolci amatőr helytörténeti kutató (polgári foglalkozása szerint gumijavító) azt állítja: ő tudja, hol van Atilla sírja.” A két vélelmezett hely közül az egyik megyénkben van... Engem - már vagy harminc esztendeje - nem az érdekel, hogy hol nyugszik a hármaskoporsó. Sokkal inkább izgat, hogy felnőtt, komoly emberek miért keresik olyan lázas buzgalommal a hím király nyughelyét. S van abban valami tragikomikusán sorsszerű, hogy Attilát mindenki hazaviszi, mindenki sajátjának érzi. Homéroszért hét város versengett, a hun fejedelmet sokkal többen követelik maguknak. A szadai ember Taktaszadára, a jászberényi a Zagyva mellé, a törökbálinti és a budaörsi sváb a Kamaraerdő dombja alá, a viharsarki a Marosba, a szegedi a Tiszába temette Attilát. De erről majd később... A régész szkeptikus Először tisztázzuk, hogyan is írjuk hősünk nevét. A bevezetőben említett amatőr következetesen Atillát emleget. Egyébként így szerepelt az 1993-ban bemutatott rockopera plakátján is. (A szövegkönyvet Nemeskürty István készítette, s nincs okom kételkedni a tudós professzor alapos forráselemzésében.) Csakhogy: az első, Magyarországon nyomtatott, latin nyelvű kiadvány (1473) megjelölése Atila. A sokkal korábbi, ó-izlandi nyelvű Edda-dalok ,Atli”-ként emlegetik. Berzsenyi így sóhajt fel: „óh más magyar kar mennyköve villogott Attila véres harcai közt”. Egy 1940-ben megjelent, s mindmáig leghasználhatóbb monográfia következetesen Attilát használ... Maradjunk tehát ennél, mert így járt el a témában otthonosan mozgó Móra Ferenc is. Szívemből szólt - s ez már egy másik történet - amikor a szegedi múzeum igazgatójaként közreadta „Leszámolás Attilával” című dol- gozatát.„Kicsit unom már azt a sok követet, akikkel megüzenik, hogy mely részén található ő határunknak... Ki is van adva az ordré a háznál, a kultúrpalotában is, hogy aki Attila-ügyben keres, annak már az előszobában le kell harapni a fejét.” Sokat tudunk, de kevés hiteles információval bírunk a hunokról és a hunok királyáról. A Kárpát- medencéből Attila 434-től 453-ig kormányozta, illetve sarcolta a népvándorlás kori első láztól forrongó világot. Születésének helye és pontos ideje, halálának oka éppúgy tisztázatlan, mint temetésének módja és helye. Tudós ember nemigen adja a fejét arra, hogy a hármaskoporsós nyughelyét kutassa. Nincs a siker reményével kecsegtető nyom, a régészek és a hunológusok nagyon szkeptikusak. Hol a hármaskoporsó? Hol volt a tiszavirágéletű birodalom fővárosa? Melyik folyó medre lett temetője Isten kardjának és ostorának? Hová lett a temérdek kincs? A kérdések másfélezer év óta foglalkoztatják a képzeletet. A világ pörölyének sírját keresték a Tordai hasadékban, de fólbukkant Tokaj, Keveháza és Százhalombatta neve is. Kutattak utána Lengyelországban, Ausztriában, Olaszországban és Franciaországban. Hiába... A hármaskoporsóról a legrégebbi leúást Jordanes bizánci püspök és történetíró adja, száz évvel Attila halála után. Valahogy így: a nagy király koporsóját, az elsőt aranyból, a másodikat ezüstből, a harmadikat vasból készítették, folyómederbe ültették. Hozzátettek ellenséges fegyvereket, sokféle drágakövektől ragyogó lószerszámokat és különféle fejedelmi jelvényeket... A legenda legendára hivatkozik. Ipolyi Arnoldtól a századokon át tankönyvként szolgáló Hármas Kistükörig. Ez utóbbi állítja: „...Nekie is végre fejet kellett hajtani a halálnak, mégpedig lakodalmának idején... Kinek teste arany, ezüst és vas koporsóba tétetvén, Dombegyház mellett eltemette tett.” Egy nyugdíjas békéscsabai banktisztviselő egy régi, latin szövegben ugyanerre a helységnévre bukkant. Mindenét pénzzé téve megásatta a kopár békési dombokat, s - titokban - még fémérzékelő aknaszedő műszerrel is megpróbálkozott, egy-egy aranyszöget ígérve az alkalmi munkásoknak... A taktaszadai mondák gyűjteményében így áll a szépszavú öregek temetéstörténete: .Attila meg ezen a vidéken tartózkodott, de majd, amikor a pusztulás elővette, hát hová kívánkozott feküdni, mint a Tisza mellé fektessék ütet... Nagyon is szerette a Tiszát. Mert ha nem szerette volna, nem kívánkozott volna mellé.” A még ma is aktív, szegedi tudós, Trog- mayer Ottó úgy véli, hogy a fatornyos hun főváros valahol Csong- rád és Szeged környékén lehetett. A régészeti kutatások,, gondoljunk csak az 1926-os, égésnyomokról árulkodó nagyszéksósi aranyleletre, arra figyelmeztetnek, hogy a hunok királyát nem vízbe temették, hanem máglyán elégették, s hamvai főié halmot emeltek. Más, mint a többi A hun - magyar rokonság nem bizonyítható, bár többször és többen igyekeztek igazolni azt, hogy az V. században itt regnáló Attila a honfoglalónak kikiáltott Árpád „szál- láscsinálója” volt... Ezt a vélekedést vitathatatlan aktuálpolitikai felhangok artikulálták. Új motívum az a feltételezés, s ez tetten érhető a bevezetőben már idézett rockopera kapcsán is, hogy Attilától származik az egyesített Európa gondolata. O először mindig tárgyalt, s csak a végső esetben nyúlt a fegyverhez. A meghódított, vagy a vele szövetségre lépő népek nyelvét, szokását, kultúráját, önrendelkezésijogát meghagyta. Korát messze meghaladó gondolkodású, bölcs politikus és hadvezér volt. Nem elvakult, mindent legázoló diktátor, mint Dzsingisz kán, Napóleon, Hitler vagy Sztálin... Megítélés dolga... Ha engem kérdeznének széttárnám a kezem. Nem tudom a választ. Mint ahogy azt sem sejtem, hogy hol a hármaskoporsó.
